Anett hároméves korától fogva határozta el, hogy lovakkal foglalkozik, és egy idő óta mindennap a négylábú barátai között él. A családjában senkinek sem volt lova, ő mégis minden szabadidejét a szomszéd lovai között töltötte. A szüleitől tízévesen kapta meg az első lovát, és ezt követően már nem csak hobbi, hanem életforma lett a lókkal való kapcsolata.
„Nekem a lóval való foglalkozás szárnyakat ad és szabadságot, mert a ló az ember legjobb barátja” - mondja Anett. Az első csikó vad volt, ezért eleinte nehézséget okozott a bánásmód, de a tapasztalás és a türelem meghozta az eredményt. A sodrott ló indította el benne azt, hogy a lovak mellett szeretné tölteni az életét, és később Csinos is belépett a történetbe. Ez több mint tíz évvel ezelőtt történt, amikor apja - vagyis a családi dinamika részeként - azt mondta, hogy vagy megszereti, vagy nem lesz több lova.
„Elkezdtem vele foglalkozni, és igazi barátok lettünk.” Csinos után jöttek Milli, majd Szikra, a többiek pedig itt születtek. Millivel akkor nőttünk egymáshoz, amikor elmentem vele lovagolni. Ekkor még nem volt nyereg vagy zablám, csak kötőfékem volt. Egy külterületi részen egy hatalmas kutya megtámadta a bokámat, és lerántott a lóról. Milli egy hatalmasat rúgott a támadó kutyába, megvédve engem, pedig a saját lábát is megharapta. Végül sikerült elmenekülnünk, és hálás vagyok neki, hogy nem lett bajom.”
Lovak betanításával is foglalkozik Anett. Mennyire nehéz feladat ez? „Nem minden ló egyforma, nem szabad félni tőlük, mert azt észreveszik.” A hajlamtól is függ, mennyi időbe kerül a betanítás. Az egyszerűbb dolgokat egy-két nap alatt megtanulják. Jelenleg öt lova és egy szamár él a családban: Csinos a legöregebb, az ő csikója Jázmin és Csipke. Milli egy póniló, Szikra pedig arab félvér. Rá kell érezni arra, hogy a lóval mit lehet elvégeztetni: nézéssel, mozdulatokkal sok minden megtanítható, és a lelkükbe is hatolni kell.
Csipke négy hónapos, de már lefekszik, amikor őt kérik. Nem fél az emberektől, bújik, mint a többi ló. Több mint négy év után derült ki, hogy Csinosban is van egy erős hajlam a bemutatók felé. „Négy éve csináljuk ezt Csinossal.” A bemutatók és versenyek során a természetesség és a nyugalom fontos, hiszen a lovakkal való kommunikáció sok mindenre rávezet. Legtöbbször nyereg nélkül üli meg a lovakat, mert számára az a természetesebb és közvetlenebb kapcsolat a lovakkal.
„Nekem az a természetes. Úgy vagyok vele, hogy nyeregben bárki meg tudja ülni, de szőrén az igazi.” Belovagolni is mindig szőrén szokott, mert ez sokkal közvetlenebb és nincs közöttük közvetítő eszköz. Szerinte sokszor leesett már lóról, de szerencsére többnyire komoly sérülés nélkül sikerült megoldania az eséseket.
A beszélgetés során többször felmerül a kérdés: minek tartja magát Anett? - Lovásznak, csikóslánynak vagy hajtónak? A válasz egyszerűbb: „Lovakkal beszélő embernek, aki segíteni akar nekik és az embereknek is. Kapocsnak érzem magam a kettő között. Kommunikálásra törekszem. A lovat nem sporteszköznek, hanem igazi barátnak tekintem.”
Az egyenlő bánásmód és a nyitottság jegyében Anett elmondja: Magyarországon nem mindig fogadják, hogy egy nő nyereg nélkül üli a lovat, külföldön viszont ezt csodálják és nagy jelentőséget tulajdonítanak neki. A Tiszaalpáron csatlakozó lányok összetartó közösségét említi, ahol testvérként tekintenek egymásra. Jelenleg Kiskunfélegyházán tanul: „Vidékfejlesztő és mezőgazdasági technikusi végzettségem van, jelenleg lovász szakra járok, majd szeretném letenni a lovas túravezetői szakot is. Lovakat és embereket szeretnék tanítani, bemutatókat is szívesen tartok.”
Egy különleges rész a macskák és a lovak közötti kapcsolatról szól: istállómacska jelenség, amely a kaptárhoz hasonlóan megkönnyíti a rágcsálók elleni védekezést és a karbantartást. A múltban keverék macskák éltek istállókban, aki a farmon dolgozó emberekhez nem kötődtek érzelmileg. A macska-ló barátság példája a Kincsem című versenyló és Csalogány cica története, akik között bensőséges kötelék alakult ki. A macskák és a lovak között általában bensőséges kapcsolat alakul ki, mert mindkét faj rendkívül intelligens és érzékeny, és mindketten játékosak. A lobogó kötelék a közös tevékenységben rejlik.
Másik nagy téma a nyereg nélküli lovaglás: történelmi hagyaték és gyakorlati előnyök egyaránt. A nyereg nélküli lovaglás régóta része volt a katonai kiképzésnek és a hagyományoknak. A fiatal lovasok gyakran nyereg nélkül tanulnak, mert a kis pónik hátán könnyebb felülni, és a lovakkal közvetlenebb a kapcsolat. A nyereg fontos eszköz, de a nyereg nélküli lovaglás mámorító élmény lehet. A fel- és leszállás technikája fontos: állj bal oldalon a ló mellé, kapaszkodj a sörénybe vagy a marba, majd lendülettel ugrasd át a ló hátára a jobb lábadat. Különböző lovas típusok és testalkatok esetén más-más megközelítés szükséges. A kontraszt azonban mindig abban rejlik, hogy a ló és lovas közötti kommunikáció az igazi kulcs.
A történetben megtalálhatók más helyi példák is: Kis település, Vas megyei környék, ahol a lovak és gazdáik összetartása teljes életet adhat a közösségnek. A Fókusz részletesen bemutatta a helyi Rudi kutya történetét, aki szeret lovagolni, és a gazdák büszkék voltak erre a különleges párosításra. A kecske kedvessége és a lovak erő mindenki előtt ismert a közösségben. Ismeretes példákban a lovak és emberek közötti kapcsolatok sokszínűek és mélyek lehetnek, és a bemutatókban, a versenyeken is megmutatható, hogy a ló nem csupán sporteszköz, hanem társ az életben.
Összegzésként megfogalmazható, hogy Anett története a szenvedélyről, a felelősségről és a tanulásról szól: a lovak türelmesek és tanulékonyak, a gazdáik pedig felelősségteljesek, képesek a kommunikációra és a gondoskodásra. A macskák és lovak közötti kapcsolat pedig újabb oldalát mutatja a farméletnek, ahol minden élőlény figyelemmel és respektussal van jelen. A szakma iránti elhivatottság és a közösségi kapcsolatok pedig tovább erősítik a lovas- és állatbarát kultúrát ebben a régióban.
