A fonás és a szövés évszázadokon át összetartó, összetartó kulturális tevékenység volt a mindennapokban: a kender, len és gyapjú rostokból sodort fonalból készültek a háztartások textíliái, ruházatai és lakástextíliái. A fonás eszközei közül a kézzel pörgetett orsó és a lábbal hajtott rokkakészítés alapvető dodzsai szerepet töltöttek be; a fonás három összetevője a szálhúzás, az alapsodrás és a teljes besodrás. A rostcsomót a guzsa lyukán vagy a rokka pálcáján kötik fel, hogy a kéz számára a legmegfelelőbb legyen a munka. A fonókerék felgyorsította a munkát, és lehetővé tette a sodrást és a szál felcsévélését egyszerre. A fonás és szövés egymásra épülő technológiák, melyek a dolgozók kezében, lábában és eszközeiben valósultak meg.
A fonás eszközei és típusaik
A fonás alapelve, hogy a rostokat párhuzamosan rendezett elemi szálakká sodorják és végtelen fonallá alakítják. A kézi orsó és a rokka a leggyakoribb munkaeszközök közé tartozott. A kézi orsó egy 20-35 cm hosszú, két végén elvékonyodó pálca, alsó végén gyakran darab fakoronggal (orsókarika) a lendítő súlyként szolgál. A Dunántúlon építették ki a székes guzsalyt és a rokka változatos formáit; az Alföldön és északi területeken a talpas guzsaly volt általános, Erdélyben pedig a rúdguzsaly terjedt el. A fonókerék egy külön ütemben végzi a sodrást és a fonal felcsévélését, míg a rokka lábbal hajtott folyam eszköz, amely egyidejűleg sodorja a szálakat és felcsévéli a kész fonalat a csévére. A rokkának típusa a 19-20. század fordulóján a lendítőkerék és az orsó elrendezése alapján három fő változata lehetett: fekvő, álló és ferde rokkák, különböző területeken elterjedten.
Rokka és különböző guzsaly típusok
A rokka a keret és a cséve közötti különbséggel hozza létre a kéz mozgása és a kerék ritmikus egyidejű működését; a rokkának kilenc-tíz típusát és elnevezését több tájegységre lebontva ismerjük: Dunántúl északi felén fekvő és álló rokkák, a Dunántúl délkeleti részén ferde rokkák, az Alföldön székes guzsaly, a többi területen ropka, rofka, kerekesrokka stb. A kender illetve len feldolgozása és a fonás során a rostokkal való bánásmód is területenként változott, így a rokkát és guzsaly típusát is befolyásolta a helyi hagyomány.
A fonás során a rostcsomót guzsalyra vagy rokka pálcájára kötik fel úgy, hogy a kéz számára legideálisabb legyen a munka. A fonás három összetevője a szálhúzás (bal kéz a rostcsomóból), az alapsodrás (ugyanaz a kéz három első ujjával), és a fonal teljes besodrása (jobb kéz pörgette orsóval vagy rokka). A fonásról szóló leírásokban a “későbbi” eszközök megjelenése, mint a rokkakészítés, a munka hatékonyságát növelték, de a guzsaly továbbra is meghatározó maradt a fonási hagyományban.
Fonalfeldolgozás és szövés
A fonás után következik a fonalmosás és a gombolyítás. A nagy motring levétele után a fonalat mosva tisztítják meg a szennyeződésektől: meleg hamulúgos áztatás, majd a piszkos lúg hideg vízzel való eltávolítása. A mosás után a fonalat kiszárítják és gombolyítják; ehhez használják a gombolyítót vagy a kótist, amelyre a fonalat legfeljebb egy arasznyi hosszú botocskára hurkolva vagy felhajtva hurkolják fel a gombolyítóról. A fonal előkészítésében kulcsszerepe van a mosásnak és a gombolyításnak, melyek a szál tisztaságát és a vászon megfelelő szélességét és hosszát biztosítják.
A szövés az, ahol a fonal két különböző irányba rendezett szálait összekapcsolják. A szövőszék két hengert (függőleges típusnál két keresztfát) használ a hosszanti szálak párhuzamos elhelyezéséhez; a nyüst a páros és páratlan fonalak szétválasztását végzi, a vetélő pedig a keresztszál átvetését segíti. A vízszintes (fonalsík szétválasztás) és függőleges szövőszékek működése hasonló ritmusban zajlik, bár a lábmunkával a függőleges szöveteken a ritmus lassabb lehet. A lábítós szövőszékeknél több nyüst beiktatásával változtatható a két fonalrendszer kapcsolata, így egyszerűbb mintás szövetek hozhatóak létre. A leggyakoribb vagy legismertebb szőttesek közé tartoznak a kapuvári karácsonyi abroszok, sárközi és baranyai mintázatok, valamint a kalotaszegi és széki szőttesek Erdélyben, a mezőségi Széken készült lakás textilek és egyéb kendermagból, pamutból vagy gyapjúból készült darabok.
Palóc leányok szütöteinek különlegessége és jellegzetes fonal- és szövettípusok
Palócföldön különösen sokféle textilek készültek: szakajtókendő, törülköző, abrosz, asztalabrosz, ingváll, pendel, fejelhaj, derekaljhaj, lepedő és hálaló, háziszőttes takaró, csipkeréssel díszített darabok. Ezeket gyakran 50-150 négyszögöles kendervöldekről termelték ki, és az álló vízben érlelt kender áztatása alapvetően hozzájárult a textíliák minőségéhez. A kender feldolgozása során a növényt a talajból kiásott gödrökben áztatták langyos vízben, hogy megpuhuljon, a durvított részek pedig megtörésre kerültek a hosszú téli munkák előtt. A len termesztése és feldolgozása hasonló módon történik, és a kendert kiegészítő rostanyagokként használták a textíliákban.
Az eltérő területek hagyományai miatt a fonási és szövési hagyományok gazdag szókincse és technikái jellemzőek a bukovinai székelyek viseletére és házilag előállított textíliáira: folyamatos gyakorlás és helyi nyelvi elemek gazdagítják a szókincset, és a 21. század elején sok mester már nem volt jelen, de a tárgyak és megközelítések fennmaradtak a raktárakban és a múzeumi gyűjteményekben.
A szövés eredete és történeti összefüggései
A szövés eredete a történelem előtti időkre nyúlik vissza. A körülmények és anyagok változása nélkülözhetetlenné tette, hogy a szálakat összefontsák. Minden kor egyik legfontosabb technikája a fonás és a szövés volt, amely a környezethez való alkalmazkodást szolgálta. A faeszközökkel és a növényi rostokkal készített textíliák a hideg és szélsőséges időjárás ellen védelmet nyújtottak, és az ősi időkben a nők körében különösen fontos tevékenységnek számított. A szövés jellegzetes eszközei közé tartozott a szőttest alkalmazó osztó, a fonalszálak vezető perfórája és a borda; a függőleges szövőszéknél a lábmunka is hozzájárult a ritmushoz. A szövetek motívumai a környezet és a kultúra tükröződését adták: a piros, kék és fekete színek, a geometrikus minták és a didaktikus összefüggések a ruházat és a lakástextíliák fontos részévé váltak.