Tiszavárkony a Tisza jobb partján, Szolnoktól 17 km-re terül el. A Tószegi Református Egyházközség egykori parókia épülete szolgál szálláshelyenként. A vendégház 5 fűthető hálószobával, összesen 31 fekvőhellyel rendelkezik. Az újonnan kialakított külön női és férfi vizes blokkban 3 - 3 zuhanyzó és 2-2 wc található. Az étkezéseket a 35 nm-es ebédlőben illetve az 50 nm-es fedett teraszon lehet lebonyolítani, valamint jó idő esetén a kertben is megvalósítható a rendelkezésre álló kerti bútorok segítségével.
A parókiaépület és a falu templomainak műemléki jellege, valamint a helyi vallási és oktatási hagyományok szorosan összefonódnak. A helyi történelmi tudatot erősítő emlékek szerint a középkorban királyok találkozó- illetve átkelőhelye volt a környék: Úgy tartják, Várkonyban találkozott Endre király és Béla herceg, Mátyás király és Szilágyi Mihály, felkelőseregével Dózsa György is itt kelt át a Tiszán.
A református egyház és az oktatás története
Az oktatást hosszú ideig az egyházak szervezték. A XVIII. században Tiszavárkonyban hivatalosan a római katolikus egyház működtetett iskolát. 1770-ben 29 katolikus, három református és négy evangélikus gyermeket járattak az intézménybe. A tanító a munkájáért öt mérő őszi és két és fél mérő tavaszi vetésű földet kapott, valamint természetbeni juttatásokat.
Pély Nagy István előbb a saját házánál magántanítókat alkalmazott, majd elhatározta, hogy a református gyerekek számára is alapít iskolát. 1784-ben a nemesek kocsmáját iskolaház céljából megvásárolta, így a korábbi mulató az oskolamester és a református gyermekek birodalma lett. 1784-1799 között Varga György tanította ott a gyermekeket.
A református tanítók a helybeli lakosoktól igen szerény (elsősorban természetbeli juttatás) adományt várhattak, így érdekük volt, hogy a helybeli földbirtokossal a kapcsolatuk jó legyen. Az 1820-as évek végén azonban Szíj János református tanítónak meggyűlt a baja az eklézsiai elöljárósággal, még inkább az urasággal. A 1827. évi egyházlátogatáskor a várkonyi földesurak panaszt tettek a tanító ellen; egyes panaszok súlyos testi fenyítésekre utaltak. Szíj János munkájára - az esperesi látogatásról készült jegyzőkönyv szerint - már előző évben is voltak hasonló panaszok, de más tekintetben akkor munkájában nem találtak kivetnivalót.
1826-ban 51, 1827-ben 58 gyereket oktatott. Tanította többek között a Heidelbergi katekizmust, Hübnert, a Hármas Kistükröt. Az ismétlődő panaszok nyomán az oskolamestert keményen megintették, de felettesei nem szándékozták elbocsátani. A földesurak azonban ragaszkodtak a tanító leváltásához, így Veres Ferenc került a helyére. Veres Ferenc énektudásával sem voltak megelégedve, így ő sem maradhatott két évnél tovább.
Az 1830-as évek közepe táján az iskola és a prédikátori ház is javításra szorult. Ádám Mihály lelkészsége idején (az 1830-as években) sikerült a pap és a rektor fizetésén javítani. Az uraság 1837-től a tanítók fizetését hatvan forinttal pótolta, így a szegényebb gyerekek ingyen járhattak iskolába. 1836-ban a földes uraságok a református papnak 29 véka búzát, ugyanannyi árpát adtak és 27 váltóforintot fizettek. A papi fizetés a következő évben száz forint lett.
1840-ben érkezik új mester, 23 fiút és 18 leányt tanít ekkortól Szabó Ferenc. Az 1830-as években javultak a tanítók és lelkészek anyagi körülményei, de a szülők anyagi tehetetlensége miatt továbbra is kihívást jelentett a gyermekek iskoláztatása. A faluban a szegényebb családoknál a gyermekmunka és az iskolakerülés gyakori volt: a tavaszi munkák idején a gyerekek egy része nem járt naponta iskolába, és sokan kikerültek a konfirmáció előtt.
A XIX-XX. század fordulóján a község vezetői előbbre lépés szükségességét látták az oktatás terén. 1906-ban a református egyház, belátván anyagi erőtlenségét, az új iskolaépítés és nyitás lehetőségét átadta az államnak, feltételül szabta azonban, hogy ne csak a faluban, de a szőlőkben is szervezzék meg az elemi oktatást, és szüntessék meg a zugiskolákat. A szőlőkben 1912-ben épült meg az állami iskola.
A református templomok és a parókia építészete
Az egyhajós, egyenes szentélyzáródású, egy homlokzati tornyos, barokk stílusú templom 1728-ban épült. Az egyhajós, egyenes szentélyzáródású, egy homlokzati tornyos, klasszicizáló késő barokk stílusú templomot Lanszki József üllői kőműves építette 1814-16 között. Felújították 1846-ban és 1860-ban. A lista korántsem teljes, ezért kérik, hogy ha az adatokban bármi hibás vagy hiányos lenne, akkor kattintson az adatlapok alján található linkre.
Az 1728-ban épült barokk templomról: csehboltozatú hajó és szentély, a hajó DNy-i oldalán karzat található. Falképeit Péntek Gyula festette 1956-ban a korábbi falképekre. Ellátja a tószegi plébánia. A klasszicizáló késő barokk templomról (1814-16): csehboltozatos terek, hajója bejárati végén falazott karzat.
Parókia és vendéglátás
A Tószegi Református Egyházközség egykori parókia épülete szálláshelyként funkcionál. Cím: 5092 Tiszavárkony Petőfi u. Díjak 2026-ban: nyári időszak - 3000 Ft/fő, téli időszak - 4000 Ft/fő. A vendégház szolgáltatásai alkalmasak kisebb zarándokcsoportok, egyházi vendégek vagy történelmi helyszínt kereső látogatók fogadására. A parókiaépület közösségi célokra is használható, az étkezési és fürdési lehetőségek megfelelően kiépítettek.
Tiszavárkony történelmi és régészeti vonatkozásai
A néphagyomány szerint a Vár-dombon állt Endre király vára. Az ember jelenlétének nyomait már a korai időkből is megtaláljuk. Agyagedény töredékek kerültek elő a Várkonyi-szőlőkből és a Tyúkfarmról, az avar kori ásatás színhelyéről is. Valószínűleg a rézkorban és a szarmata korban is laktak itt, ezekből a korokból is kerültek be edénytöredékek a szolnoki múzeumba.
1952-ben ígéretes régészeti feltárás indult Tiszavárkonyban. A gátépítéshez szükséges föld kitermelése közben húsz méter széles sávban XV-XVI. századi anyag került elő. Kaposvári Gyula múzeumigazgató leletmentést végzett, tizenkilenc sírt feltárt és bevitt a múzeumba. Így került be néhány avar kori darab (öv, kereszt). A kora avar kori (VIII. századi) sírok csoportos elrendeződése utal az akkori társadalom felépítésére: egy csoportban voltak a gazdagon díszített, lovas, kardos sírok, elkülönültek a szegények és a nők sírjai, valamint a gyermekekéi.
A feltárás során horog, nyílhegy, kés, fülbevaló, csákány, orsógomb került elő, s a XV. századi telepről is szórványanyag (edénytöredékek, bogrács, vastárgyak, malomkőtöredék, tűzhely) került közgyűjteménybe. Középkori tárgytöredékekre máshol is rábukkantak a helybeliek: IX-XII. századi bogrács- és edénytöredékek, Árpád-kori tégla és orsókarika, XV. századi kályhaszem, XVI. századi korsó és tégla.
A település középkori szerepe és a parókia kapcsolata
A középkorban Várkony jelentősége abból adódott, hogy feltehetően a Tiszánál húzódott a királyi birtok és a hercegségi territórium határa, így itt királyi udvarhely vagy vár lehetett, ahol az adókat is gyűjtötték. A közelben átkelőhely működhetett, és a község emlékoszloppal jelölte meg ezt a helyet 1959-ben. A szájhagyomány szerint a Vár-dombon vár és templom is volt; a templom alapköveit később a falubeli római katolikus templom alapozásához használták fel.
A középkori források szerint a Tisza mentén fontos átkelési és kereskedelmi útvonal haladt, és Tiszavárkonyon sólerakatra, rév-átkelőre, vámhivatalra is utaló emlékek találhatók. Zsigmond király 1397-ben Tiszavárkonyon sókamarai hivatalt említ, ami a település gazdasági jelentőségét jelzi a sóútvonalak mentén.
Közösségi élet, egyesületek és kulturális tevékenység
Az 1867-es kiegyezés után az 1880-as években alakultak az első civil egyesületek: 1886-ban a Tiszavárkonyi Egyetértés Olvasókör, három év múlva a Polgári Olvasókör, 1895-ben a Katolikus Népkör. 1898-ban létrehozták a Római Katolikus Temetkezési Egyletet, majd tíz év múlva az Önkéntes Tűzoltóegyesületet és a Szőlőhegyi Népkört. A 1930-as években tovább specializálódtak az újonnan alakult csoportok: a legények és lányok részére külön-külön csoportokat hoztak létre az egyházközségek (Leventeegyesület, Szent Erzsébet Leánykör, KALOT).
1867-1951 között tizenhét egyesület, kör működött a településen. Ezek a civil közösségek szabályszerűen vezetőséggel, tagsággal, alapszabály szerint működtek. Kulturális programjaik, szabadidős tevékenységük révén az egész községre élénk hatást gyakoroltak. Az iskolán kívüli népművelés megszervezésével hatásos kulturális és ismeretterjesztő munka folyt a faluban 1921-től kezdve. Népkönyvtár, iskolai könyvtár és egyleti könyvtár is kínálta az olvasnivalót.
Nemzeti kincsünk Tiszaalpár I Kisfilm I
Vallási és közösségi szerep ma
A parókia, a református templom és a helyi egyházi közösség továbbra is fontos szerepet játszik a falu közösségi életében. A parókiaépület vendégházi funkciója révén egyúttal hozzájárul a helyi turizmushoz és a vendéglátáshoz. A templomok műemléki védelme, a helyi egyháztörténeti emlékek, valamint az oktatási hagyományok együttesen alkotják Tiszavárkony kulturális és vallási örökségének meghatározó részét.
| Objektum | Jelleg / Év | Műemléki azonosító |
|---|---|---|
| Barokk templom | egyhomlokzati torony, 1728 | 4032 törzsszám, 6088 KÖH |
| Klasszicizáló késő barokk templom | egyhomlokzati torony, 1814-16 | 4033 törzsszám, 6087 KÖH |
| Református parókia (vendégház) | parókia, jelenleg szálláshely | - |
Megjegyzésként: az egyes épületekre, műemléki adatokra vonatkozó felsorolás kiegészítésre szorulhat; ha az adatok hibásak vagy hiányosak, az adatlapok alján található linkre érdemes rákattintani.
tags: #tiszavarkony #reformatus #parokia