Tot Szor Imre: egy magyar szobrászgeneráció nyomában és emberi útkeresése

IZSÁKI MARGIT, Magyarság, Budapest, 30 January, 1938, p. A fiatal magyar szobrásznemzedék egyik legérdekesebb tagja érkezett Budapestre. Tóth Imre középtermetű, csontos, inas, szijjas, markáns arcú fiatalember. Érdekes az arca, a szeme majdnem ékbe fut a mongolos arccsontok és a csupa-energia állkapocs fölött. Egészen fiatal. Budapesten, még pedig az Iparművészeti iskolába jártam grafikára. Innen kimentem Berlinbe, ahol az akadémián jártam be Klingerhez, másfél évig voltam ott. Aztán Párizsba kerültem a Julian iskola esti tanfolyamára. Chrles Despien, Rodin legkiválóbb tanítványa foglalkozott velem. Ott ismerkedtem meg Maiollal, nála tanultam meg figurát rajzolni. Drezdába mentem, ahol még freskóval foglalkoztam, onnan pedig Rómába, még pedig az apostolok lovain, gyalog. Láthatóan nem szívesen beszél róla. A szüleim, maguk is szegény emberek nem nagyon segíthettek rajtam, a magam erejére voltam hagyva. Éltem úgy, mint a többi művésznövendék. Valami csak került. Rómában aztán bekerültem az akadémiára bentlakónak, később megkaptam az olasz állami nyugdíjat, 5000 lírát, attól kezdve aztán könnyebben ment. Kővel. Gránittal. Az új szobrászgeneráció visszatért a komoly anyagokhoz. Kőbe komponálunk. A gipsz elrontja az embert, túlrészletezésre kapatja. A régiek, az egyiptomiak tudták, hogy mit jelent az: szobor. Nem a valóság látszatát óhajtották kelteni, a szobor, a művészi alkotás felkelti a valóság érzetét, de nem ábrázolja az eleven életet. Mindig voltak szobrászok, akik ráeszméltek az anyagszerűség törvényére. A fiatalok is ezt kezdik. Egy nagyon érdekes meghívást kaptam Amerikából, amint valószínűleg tudja, Illionis államban a hegybe vésik Amerika három legnagyobb elnökének az arcát, Lincoln Ábrahám már készen is van, a másik kettő még munka alatt. A munkavállalási engedély körül vannak bajok. Rajkókat könnyebben kieresztenek, mint egy fiatal szobrászt... Tiranából. Milyen ember I. A gentleman tökéletes tipusa. Amellett közvetlen, kedves ember és jóízlésű műgyűjtő. A tiranai királyi palota belül sokkal impozánsabb, mint kivülről... Mint mondtam tökéletes úriember, zavarba ejtően figyelmes. Amint Tiranába megérkeztem, ugy, ahogy voltam, a repülőtérről azonmód pontosan magához vezettetett. Scander bég, Albánia nagy nemzeti hősének szobra alul mauzóleum lesz, királyi temetkezőhely. A lovat száguldás közben mintáztam, érzékeltetni akarom a száguldást. A szobor talapzatára jön a világ legnagyobb márvány reliefje szürkemárványból, 280 négyszögméter. Magyar vonatkozás, Hunyadi János és a déli harangszó apothetézise is rajta van. Scander bég Hunyadinak bajtársa volt és a belgrádi győzelem része a reliefnek. A szobor 80.000 albán aranyfrankba kerül, amely valamivel több a francia franknál, remélem, hogy nyár közepére el tudom kezdeni a munkát. Ha megfelelő műteremhez jutok, itt akarok Budapesten dolgozni. Amerigo Tot (1909-1984) a magam mércéje szerint azért Tóth Imre is, mert így írta alá azt a levelét, amelyet röviddel a halála előtt kaptam tőle, s egyedülálló ritkaságként maradt meg személyes kincseim között. Ha így írta, biztosan azért tette, mert magyar művésznek érezte magát, amikor az MTI egyik vezetőjeként tett római látogatásom előtt fotografálási céllal összeállított számomra egy listát, „Magyar nyomok Rómában” címmel. Ismétlem, magyar szobrásznak tekintem, - úgy hiszem a legnagyobbnak a huszadik századiak közül -, nem pedig magyar származásúnak, ahogyan mások oly szívesen emlegetik őt és önmagukat, ami másfajta kötődés az otthonhoz a világban, (nemcsak) Tamási Áron szemüvegén át („Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”). Pedig 1937-ben lett az olasz művészeti élet egyik legmarkánsabb tartóoszlopa, s élete végéig nem szakadt el Rómától. Nekem az élet kis fintorocskája, hogy az előbb emlegetett, tőle kapott listán ott szerepel az 1760-ben alapított Caffe Greco is (pontosan az emblematikus „Spanyol-lépcső” lábával szemben nyíló kis utcácska elején áll), amely ma is az „Örök város” legpatinásabb kávézója (legutóbb 2006 szeptemberéből tanúsíthattam), amelyik a nevét egy XVI. századi külfölditől, egy másik kor “Amerigo Tot”-jától kapta. A krétai származású halhatatlan festő, El Greco a névadó (eredetileg a Domenikosz nevet viselte, de ki emlékezik erre, hiszen naggyá „A görögként” vált a világ számára), akit talán épp úgy olvasztott magába akkor Róma, mint utóbb a magyar szobrászt. A Hotel Imperial, a Via Veneto elején két okból is felkiáltójelet kapott Tóth alias Tottól: főként persze, mert itt lakott 1911-ben Ady Endre, s ezt most is emléktábla hirdeti (igaz, a harmadik évezredben már csak a főrecepciós tudott róla, az ifjabb akkor ébredt rá, amikor főnöke parancsára megmutatta „az ajtó mellett, jobbra felül” a táblát feleségemnek és nekem, de ezek után talán ő is megtudakolta, kiről árulkodik a felirat). A másik ok sem mellékes, a szomjas magyar vándornak semmiképp: „A szomszéd bárban adják a legjobb jéghideg vizet a kávé mellé.” A Tóth-Tot-listát nem idézhetem a végtelenségig, de kiderül belőle, hogy van Rómában emlékhelye Hunyadi Jánosnak épp úgy, mint az egykor pápaságra áhítozó Bakócz Tamásnak, vagy Rákóczinak és Széchenyi Istvánnak; Zrínyi-villa is bujkál az elpusztíthatatlan házak között, s joggal lehetünk büszkék Garibaldi magyar tábornokának, Türr Istvánnak a valakik által a harmadik évezredben is gondozott szobrára, úton a Vatikán felé. Ott meg, a Szent Péter-tér alatt a Bazilikában, 1980 óta, a magyar kápolna oltár mögötti zárófalat Amerigo Tot magyar történelmi jeleneteket felidéző varázslatos domborműve díszíti. Saját listáján önmagát nem említi, csak annyit írt erről: „Magyarok Nagyasszonya-kápolna. Varga Imre szobrai csodálatosak”. A ma a menekültek táborozásáról is ismert Termini pályaudvarhoz írt megjegyzése pedig: „Itt még a taxis is ért magyarul”. És - ezt már én teszem hozzá - minden buszvezető tudja, hogy a főbejárat feletti fém dombormű alkotója Amerigo Tot. Mi a zsenialitása? Nem vállalom rá a feleletet. De itt döbbentem rá: ha van olyan képzőművészeti alkotás, amely csak eredetiben és a maga helyén csodálható, akkor rátaláltam. Csak a térről magáról és kizárólag olyan távolból élvezhető igazán, ahol az egész művet egyszerre tudja átfogni az emberi szem. Minden más - fénykép, rajz, bármi egyéb a Termini homlokzatáról - eleve torzó. Így akarta az alkotó? Mi a zsenialitása? Nem vállalom rá a feleletet.. Dr. Tóth Imre 1931. augusztus 15-én született Vésztőn. 11 gyermekes családból származó édesapja eredetileg erdélyi földtulajdonos volt. Apai nagyszülei ekkor is az erdélyi Nagyváradon éltek. Keresztapja Tildy Zoltán volt, aki 1945-1946 között miniszterelnök, majd 1946-1948 között a kommunista hatalomátvételig köztársasági elnök volt. Imre 5 éves volt, amikor családja Budapestre költözött, mivel apja a Ganz gyárban kapott mérnöki pozíciót. Gyerekkorát így Budapesten töltötte és az ELTE-n tanult a társadalomtudományi karon. Pontosan emlékszik arra, hogy az ÁVÓ kihallgatta a Andrássy út 60-ban mivel egyszer nyilvánosan megvédte keresztapját. Egyetemi tanulmányait 1954-ben fejezte be és angol tudása miatt a Külügyminisztérium külföldi sajtófigyelési osztályán alkalmazták. Amikor a forradalom október 23-án kitört a Külügyminisztérium előtt a Bem téren, akkor csatlakozott a tüntetőkhöz. Egyből a tüntetők oldalára állt és a Külügyminisztérium forradalmi tanácsában fontos szerepett játszott. November végén hagyta el Magyarországot és 1957. januárjában emigrált Amerikába. Itt az ENSZ new yorki központjában is beszámolt a forradalom eseményeiről. Ezután a Camp Kilmer bevándorlási központba került, ahol néhány hét múlva az annapolis-i Naval Academy nyolc egyetemi professzorának támogatásával kapott bevándorlási engedélyt. Ezután Annapolisba költözött feleségével és itt kezdte első amerikai munkáját mint a marylandi kormányzó fotósa. Dr. Tóth Imre a Nagy Imre féle kormány Külügyminisztériuma Forradalmi Bizottságának utolsó élő tagja. Emellett az American Hungarian Foundation társelnöke volt 2005-2006 között illetve dokumentum és játékfilm rendező és producer aki több mint 250 projektben vett részt. 2005-ben az ELTE Tanácsa Arany Diplomát adományozott Dr. Az interjút Lauer Rice Andrea és Pigniczky Réka készítette a maryland-i Chevy Chase-ben 2016. májusában.

Életrajzából kiemelt állomások és alkotói szemlélet

• Kezdeti út: Budapesten az Iparművészeti iskolába járt grafika szakra, majd Berlinbe ment, ott Klingernél tanult, ezután Párizsban a Julian iskola esti tanfolyamára jártam.
• Hatások: Chrles Despien, Rodin legkiválóbb tanítványa foglalkozott velem, ott ismerkedtem meg Maiollal, nála tanultam meg figurát rajzolni.
• Külföldi tanulmányok: Drezdában freskóval, Rómában az apostolok lovainál dolgoztam, majd az olasz akadémián bentlakónak kerültem, később megkaptam az olasz állami nyugdíjat, 5000 lírát.
• Anyaghasználat és szemlélet: A gipsz elrontja az embert, túlrészletezésre kényszerít; a régi mesterek tudták, hogy a szobor nem a valóság látszatát kelti, hanem a valóság érzetét adja vissza.
• Ifjú generáció és nemzetközi feladataik: Az új szobrászgeneráció visszatért a komoly anyagokhoz, kőbe komponálunk; a fiatalok is ezt kezdik.
• Amerika és jelentős megbízások: Amerikából meghívást kaptam, hogy egy hegybe vésik Amerika három legnagyobb elnökének az arcát; Lincoln már készen, a többiek még munka alatt.
• Albániai projekt: Scander bég szobra albán nemzeti hős, mauzóleum és talapzatra kerülő szürkemárvány relief készül, amely 280 négyszögméter felületet fed be.
• Budapesti kapcsolatok: Budapesten dolgozni szeretnék, itt találhatóak emlékhelyek és magyar vonatkozások a római életútban.
• Rómában töltött idő és emlékek: Garibaldi és Türr István szobrai, a Szent Péter-bazilika magyar kápolnája Amerigo Tot domborműveivel díszítve.
• Életút és kivándorlás: 1957-ben emigrált Amerikába, az ENSZ-székhelyén és Annapolisban dolgozott, később fotós tevékenységet folytatott Marylandben, 250+ projektben vett részt, Arany Diplomát kapott az ELTE-től.

Fontos mérföldkövek és személyes kapcsolatok

Amerigo Tot a személyes példaképe, aki a saját mércéje szerint Tóth Imre nagyságát elismerte; 1937-ben ő lett az olasz művészeti élet egyik legmarkánsabb tartóoszlopa, s élete végéig nem szakadt el Rómától. A Hotel Imperial és Ady Endre emléktáblája példákat nyújtanak arra, hogyan kötődik a művész a városhoz. A magyar kápolna domborművei a Bazilikában tovább erősítik a magyar-romai művészeti kapcsolatok jelentőségét. A kötetlen interjú Rómáról, Magyarországról és a nemzetközi művészeti élet összefonódásáról ad képet.

Történelmi és kulturális kontextus

1. Az 1930-as években a magyar szobrászat újra a kő és gránit felé fordult, a gipsz túlrészletezés helyett a szobor létrejöttének belső tartalmára koncentrált.
2. Róma és az olasz művészeti élet meghatározó központtá vált a magyar művészek számára a huszadik században, ahol Amerigo Tot és Tóth Imre kapcsolatban álltak egymással és a hazai kulturális élethez.
3. A Délkelet-Európa és a Balkán államai kulturális hierarchiája összekapcsolódott a nemzetközi megbízásokkal, például Albánia köztudatában Scander bég emlékműve.

tags: #tot #szor #imre