Tóth Ede Gondor Sándor: A falu rossza új életre keltése Mohácsi-testvérek által

Kinek nem jutott még eszébe, hogy szerelemből, gyűlöletből, vagy végtelen elkeseredettségből véget vessen ennek az egésznek? Az se baj, ha ez másnak a végét jelenti, csak történjen már valami. Göndör Sándor, a falu rossza is eljut a valami végére, amikor halálosan és reménytelenül beleszeret a falu bírójának a leányába. És ha a harag rossz tanácsadó, akkor Göndör ezerszer rosszabb tanácsadót választ magának: a teremtés leggonoszabb bakterét, akit egyenesen Gonosz Pistának hívnak. Nem csoda, hogy a kis falu mindennapjaiban megjelennek az ön- és gyilkossági kísérletek, az ármány, és a szabad rablás.

A darab forrása és interpretációja

A Mohácsi testvérek átírták Tóth Edének A falu rossza című népszínművét, amelyről a színházkedvelő közönség ugyanúgy tudhatja, hogy a Szigligeti igazgatta Nemzeti Színház 1874-ben hirdetett pályázatának nyertes műve. Szinte azonnal viharos sikert ért el, az ős-bemutatón Blaha Lujza és Újházi Ede vittek benne szerepeket. A mű megítélése a nagy népszerűség után - több nyelvre lefordították, játszották Bécsben és Moszkvában és másutt - különösen a 20. század második felében már korántsem volt egyértelműen pozitív. A darabot azonban a Mohácsi-testvérek új életre keltik: a kiindulás egyértelműen az eredeti mű, de a szerzői szabadság sok új szállal gazdagítja és átformálja.

Egy motívumkincs szövegkísérése szerint: az eredetiben Finum Rózsi magányos marad, nincs deus ex masina és csoda sem - a változtatások ezt megváltoztatják. A fiatalok közti szerelmi háromszög, a falu rosszának alakuló történetei, a képmutatás és a társadalmi nyomás mind benne maradnak, de a darab groteszk fényt kap az idillre. A díszlet és jelmezek stilizáltak, a textus pedig konkrét időt jelöl, miközben a karakterek teljességében jelennek meg, karikírozás ide vagy oda.

Vizuális és zenei réteg

A Weöres Sándor Színház előadása jelmezei (Remete Kriszta) és díszlete (Khell Zsolt) révén a helyszíneket sűríti: a kocsma udvara, a bírói porta, az utca és a folyópart keveredése a harmadik felvonásban. A jelmezek kortalanok, a szöveg pedig konkrét időt jelöl. A zenéket Kovács Márton komponálta, amely a darab dinamikáját nagyban növeli: a középső felvonás során a cselekmény meglehetősen bonyolult motívumait lendíti tovább. A zenei betétek és a cigány muzsika integrálása a cselekmény szerves részévé válik, és a dramatikus feszültséget erősíti.

A falu rossza színpadképe: stilizált díszlet, jelmezek és zenés betétek összhangja

A szereplők és alakítások dinamikája

A főbb szereplők kiváló alakításai kiemelkedőek: Feledi Gáspár, a falu bírája, bizonyítja kettős szerepét - erős határozottság és egyben gondoskodó gyengeség. Lajos, a fiú, a szerelemes kölcsönhatásokban mutatkozik. Boriska, a fiatal lány tiszta szívűséggel keresi a jogszabály és érzelem között az egyensúlyt. Göndör Sándor, a falu rossza, a részegség és a szenvedély közepette igyekszik megakadályozni az esküvőt, miközben saját belső arányait próbálja megőrizni. Finum Rózsi a szerelemért és a társadalmi nyomásért folytatott harcban kiemelkedő énekléssel és karakterformálással ragadja meg a nézőket. Gonosz Pista az intrikus figura, aki a háttérben mozgatja a szálakat. A többi szereplő - köztük a kántor és a segédtisztviselők - karaktereit gazdagítják a jelenetek humorával és a dramatikus feszültséggel.

Az előadás ritmusa feszes: a színészek energiadús játékával a nézők sokszor nevetnek, ugyanakkor a dramaturgia mélyebb rétegeket is feltár: a falu társadalmi mechanizmusait, a képmutatást, a szerelem különböző arcait és a létért folytatott küzdelmet. A harmadik felvonás rideg és absztrakt környezetbe helyezi a cselekményt, ahol a vidéki mikrokozmosz korábbi éteri miliője háttérbe szorul, és a karakterek sorsa végső döntések felé halad.

Gondolati és vizuális elemek együttes hatása a színpadon: jelmez, díszlet, zene

A történetvonal és a dramaturgiai megújítás

A darab központi konfliktusa a szerelem és a társadalmi elvárások feszültsége, amely a falu egyik legnagyobb „rosszának”, Göndör Sándornak a megjelenésében ér véget: az esküvő napján érkezik, hogy a saját módján rátegye a kezét ezzel a rendszerrel szemben. A helyzetet tovább bonyolítja Finum Rózsi megvetése, a „falu rossza” szerepének és a közösség morális mércéjének összefonódása. A képzeletbeli és a valóságos erkölcsi kérdések egymásra torlódnak, miközben a szereplők minden lényegi érzelmi és viselkedési megnyilatkozást a színpadi valóságban oldanak meg. Mohácsiék a kiindulási alapot megőrizve új dramaturgiai ívet adnak a történetnek, amely a magyar színjátszás hagyományait modern keretek között érinti és gazdagítja.

A darab három zenés részben fogalmazódik meg, a szombathelyi Weöres Sándor Színház előadásához kapcsolódó interpretáció szerint a zenei elemek nemcsak hangulatot adnak, hanem a történet két fő mozgatórugójává válnak: a szerelem és a társadalmi játszmák összefonódása. A standard narratíván túl a zenével gazdagított, parodisztikusan karikírozott jelenetek a közönség számára sokszor tapinthatóvá teszik az időtlen témákat.

Visszatekintés: a népszínmű történeti háttere

A mű eredeti előzményének zenei és dramaturgiai hagyatéka a 19. századi magyarországi népszínművek közé tartozik. A darab a vidéki életet, a szerelem, a hatalom és a társadalmi elvárások összefüggéseit mutatja be, amelyet a rendezői és dramaturgiai megújítások tovább mélyítenek. A korszakot idéző jelmezek és a helyszínek stilizált világában a mű képes azt is vizsgálni, hogyan hatott a korszak társadalmi rendszere a személyes sorsokra, és miként készteti a szereplőket döntések meghozatalára.

Jelmez- és díszlettervezés

A jelmezek esetében a kortalanság és a történetiség között egyensúlyra törekszenek. A díszletek egyszerűek, mégis erőteljes vizuális idézetekkel dolgoznak: a kocsma, a bírói porta és a folyópart több rétegű, szimbólummá váló helyszínként funkcionálnak. A színpadkép dinamikája a dramaturgia igényétől függően változik, és így támogatja a jelenetek hangulatát.

Jelmez- és díszlettervezés részletei a színpadon

Részletes társulati és szereplői jegyzetek

  • FELEDI GÁSPÁR: a falu bírája, határozott, de kétségek között is elkötelezett
  • LAJOS: a fiú, aki a szerelem és a szabadság útján jár
  • BORISA: a lány, aki védelmet keres a közösség nyomása ellen
  • BÁTKI TERCSI: az árva leány, Feledi gyámságában
  • JÓSKA: a béreslegény, a jövendőbeli eszmények megtestesítője
  • GÖNDÖR SÁNDOR: a falu rossza, akinek célja az esküvő megakadályozása
  • FINUM RÓZSI: a menyecske, erős hangu és érzelemgazdag karakter
  • GONOSZ PISTA: az intrikus figura, aki a szerelmi és társadalmi intrikákat mozgatja
  • CSENDBIZTOS és ZENÉSZ: a történet zenei és ritmikus referenciáit erősítik

Az előadás összességében kiemelkedő színészi teljesítményeket mutat, a közönség együtt lélegzik a játszókkal, és minden jelenetben megtalálható a humor, a drámai feszültség és a társadalmi reflexiók finom elegye.

tags: #toth #ede #gondor #sandor