Tóth Szilvia fodrász: életművének és látásmódjának tükrében

15 évesen kezdtem el fotózni komolyabban, a képeket arra használtam, hogy megértsem a világban fellelhető összefüggéseket. A történetek elmeséléséhez a képregény elemeit egy panorámával alakítom, ahol a fázisok határai elmosódnak, egyik szereplőből, vagy szituációból áramolva a másikba, melyeket élő és folytonosan pulzáló fénysugarak kötnek össze. A képek forrása a Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíj beszámoló kiállításának 2007.

30 éve létezem. Budapesta városom; itt születtem, itt nőttem fel és itt találkoztam első barátaimmal. Többször magam mögött hagytam, hogy más városokkal, tájakkal összehasonlítva lássam, mitől különleges és hogyan kellene változtatni, hogy ez a számomra fontos pont egy élhető, barátságos hellyé alakuljon.

A földet hullámszerű mozgással hálózzák be: az ellentétek, vonzások és taszítások, boldogság-szomorúság, szeretet-gyűlölet, egészség-betegség, születés-halál. Mi magunk is hullámokból állunk, mint ahogy minden körülöttünk. Folyamatosan változik hangulatunk, hullámoznak érzéseink. Utazásaim során néha furcsa, irracionális jeleket kaptam a külvilágból és belsőmből, melyek egy része jelenleg is puzzle módjára van összekuszálódva, próbálom megérteni az összefüggéseket.

Az évek során a belső világnak és a külső tájaknak egyaránt látványos párhuzamai jelentek meg a munkámban. A történeteket úgy mesélem el, hogy a képregényes elemeket panorámába rendezem, és a fázisok határai feloldódnak: a jelenetek egyik szereplőjéből a másikba repül az energia, amelyeket élő fénysugarak kötnek össze. A fényvonalak mögül kiinduló energiák kapcsolják össze és választják szét a képek részeit, így olvasható ki a történet nyelve a szimbolikus képeken keresztül.

Az életem egyik központi motívuma a város és az önmegértés keresése: mi az, ami a világban és bennünk rejlik, és miért vagyunk itt. A világ és önmagunk megértése folyamatos, hullámzó feladat, amelyet fény és árnyék, érzelmi hullámzás és egymásba fonódó történetek kifejezetten segítenek megvilágítani. Így született meg a vizuális beszéd, amely a hullámokból táplálkozik, és amely lehetővé teszi, hogy a néző egyszerre lásson meg mennyiséget és mélyebb összefüggéseket.

Az általam használt kapcsolódási pontok és a fény energiái olyan beszédekkel folytatják a történetet, amelyeket a néző a képek között olvash. A fény irányából eredő erők és kapcsolatok megmutatják, hogyan kelt alá a történet, és hogyan lesz minden egyes állomás egy másikhoz vezető kapaszkodó. A képnyelv segítségével a közönség is részese lehet a megértésnek, hiszen a sorok között olvasható szimbolikus üzenetek révén saját összefüggéseket találhat a világ és önmaga között.

Az átszövődések és a hullámzás jelenségei nem csak a személyes élményekre korlátozódnak, hanem általános emberi tartalmakat idéznek meg: a találkozások, elengedések, helyváltoztatások és a belső hangok kereszteződései mind részei ennek a vizuális beszédmódnak. A panoráma és a folytonos energiaösszekapcsolás lehetővé teszi, hogy a képzettársítások ne merev narratívát, hanem élő, dinamikus folyamatot mutassanak meg.

„Fény és hullámok a képeken”

The Power of Back Light for Cinematic Storytelling

Az egyéni sors és a közösségi terek közötti kölcsönhatás vizsgáltatása vezetett a szín- és formavilág finomhangolásához, amely a művészetem egyik jellegzetes részévé vált. E megközelítésben a város, a mindennapok és a belső érzelmi állapotok egymásba fonódó összefüggései tárulnak fel a néző előtt.

Az életút és a fotózás egymást erősítő kapcsolata adja a művészetem ritmusát: a hullámok közti egyensúlyt a képek ritmusa és a fény dinamikája teremti meg, miközben a történetek lírai üzenetként olvashatók ki belőlük. Így válik a rövid, gyorsan olvasható vizuális narratíva egy mélyebb, időtlen gondolatsorozattá, amely a nézőt is elvezethet a saját belső összefüggéseinek feltárásához.

Budapest és a személyes történet összefonódása adja a munkám alapját: a város adottságai és a saját életútja közös hullámokat generálnak, amelyeket a képekkel és a fényhatásokkal közlök. A célom, hogy a látogatók ne csak szemlélőként, hanem aktív földrajzi és érzelmi utazóként értelmezzék a látottakat, s közben megértsék, hogyan formálódik a világ a mi reakcióktól és kapcsolódásainktól függően.

tags: #toth #szilvia #fodrasz