Az intim higiénia a mindennapi tisztálkodás fontos részét kell, hogy képezze. Az intim területek szőrtelenítése gyakran problémás, hiszen itt a bőr sokkal érzékenyebb, ráadásul sokaknak akár mindennapos borotválásra van szükség ahhoz, hogy valóban sima maradjon a bikinivonal. Érdemes néhány fontos dologra odafigyelni ahhoz, hogy elkerüld ezeket a kellemetlenségeket.
Az intim területek tisztálkodásának fontossága
Az intim tisztálkodás magában foglalja a külső nemi szervek (hüvelybemenet, kis‐ és nagyajkak, szeméremtest) mosását, leöblítését, esetleg lemosók, irrigátorok, hüvelyöblítők, illatosított gélek használatát az intim területeken. Fontos a rendszeres tisztálkodás, de az intim területeken sem szabad túlzásokba esni. A hüvelyben, illetve a hüvelybemenet közelében élő jótékony baktériumok - különösen a laktobacillusok - segítenek fenntartani a savas pH-t, ami megakadályozza a kórokozók elszaporodását.
A nemi szervek ápolása mindennapi dolog, mégis sok a tévhit és a félreértés körülötte. A hüvely és a nemi szervek természetes módon gondoskodnak a tisztaságról és a védelemről. A hüvely váladéka például folyamatosan segít eltávolítani az elhalt hámsejteket és fenntartani a megfelelő pH-értéket. Ha túl sokszor, vagy nem megfelelő szerekkel tisztítjuk, épp ezt az egyensúlyt boríthatjuk fel. A következmény gyakran viszketés, égő érzés, irritáció vagy fertőzés. Az első és legfontosabb szabály tehát: az intim higiéniát nem kell túlbonyolítani.
A nemi szervek mirigyei váladékot termelnek. A fehérjetermészetű anyag, amennyiben nem történik meg a megfelelő testrészek tisztán tartása, bomlásnak indul és kezdetben csak kellemetlen illatával hívja fel a figyelmet, későbbiekben pedig ágyát képezheti bizonyos kórokozók elszaporodásának, így gyulladás, fertőzés alakulhat ki.
A férfiak és nők intim higiéniája eltérő lehet, de az alapelvek hasonlóak: kerülni kell a túlzott tisztálkodást és a nem megfelelő szerek használatát.
A túlzott intim tisztálkodás és a nem megfelelő szerek veszélyei
Az intim terület bőre és nyálkahártyája érzékeny. A túl lúgos, illatosított szerekkel vagy magasabb ph-értékű anyagokkal történő tisztítás irritálhat, kipirosodást, égő, viszkető érzést okozhat. A hüvelyöblítés növelheti a húgyúti fertőzések, kismedencei gyulladások, bakteriális vaginózis kialakulásának veszélyét.
Ha valaki azért használ intim lemosókat vagy hüvelyöblítőt, hogy elnyomja a kellemetlen szagot vagy folyást, akkor előfordulhat, hogy a fertőzések korai jeleit fedi el. Ez megnehezíti, hogy időben felismerjük a problémát, és orvoshoz forduljunk.
Az intim lemosók, hüvelyöblítők és irrigátorok nagyon népszerűek, ám ha nem megfelelően vagy túl sokszor használják ezeket, sokkal több kárt okozhatnak, mint amennyi a hasznuk. A női higiéniás termékek, elsősorban az intim lemosók, irrigátorok, hüvelyöblítők az elmúlt évtizedekben hatalmas népszerűségre tettek szert. A tabutémának számító női intim egészség egyre elfogadottabb téma, a nők többet foglalkoznak magukkal, egyre jobban megismerik saját testüket - és természetesen az elvárások is egyre nagyobbak.
A hüvely azonban „öntisztító”: minden nőnek saját, egyedi hüvelyflórája van, amit a szervezet képes saját maga fenntartani. A hüvely pH-jának megváltozása (akár belülről, például egy fertőzés következtében, akár kívülről, a túl erőteljes vagy nem megfelelő lemosók miatt) komoly következményekkel járhat. Még a legkisebb eltérés is felboríthatja a hüvelyflórát, azaz az egyedi és egyensúlyban lévő baktériumvilágot, mely éppen védelmi szerepet tölt be.
Bizonyos intim lemosók úgy borítják fel a hüvelyflórát (például azáltal, hogy eltávolítják a kellemetlen szagokat okozó baktériumokat), hogy bizonyos baktériumok szaporodását gátolják, ennek következtében más baktériumok vagy gombák elszaporodhatnak és betegségeket okozhatnak.
Az intim lemosók mellett a hüvelyöblítésre használt irrigátorok is egyre elterjedtebbek. Ezek általában olyanok, mint egy aprócska zuhanyrózsa. Működhetnek tisztított vízzel, de valamilyen vegyi anyaggal is. A használatuk egyszerű, de meglehetősen veszélyes: a hüvelybe helyezett irrigátorból a folyadék kiöblíti a károsnak ítélt baktériumokat, a kellemetlennek tartott hüvelyváladékot vagy a menstruációs vért. Az irrigátor legfőbb veszélye, hogy az esetleges fertőzéseket nagyon könnyen továbbterjesztheti a hüvelyből.
Az intim lemosókat, hüvelyöblítőket sokan azért használják előszeretettel, mert azok „elrejtik” a kellemetlen és erős (vagy legalábbis annak tartott) szagokat. Azonban a hüvelyflóra megváltozása, ami természetesen megváltozott szagokkal is együtt jár, betegségeket, fertőzéseket jelezhet. Éppen ezért, ha valaki azért használ intim lemosókat, hogy ezeket a szagokat megszüntesse, azzal tulajdonképpen a lehetséges betegségek egyik legfontosabb tünetét rejti el. Így a betegséget nehezebb diagnosztizálni, a hölgyek pedig azt hihetik, minden rendben van.
Hasonlóképpen, a nőgyógyászati vizsgálat előtti intim mosakodás, hüvelyöblítés megnehezítheti a szakorvos dolgát.
A legfontosabb, hogy a hölgyek tudatosítsák magukban: a hüvelyük normális esetben nem igényel semmilyen külső beavatkozást az egészsége fenntartásához, és a túlzásba vitt, naponta többszöri tisztálkodás éppen azt az érzékeny egyensúlyt borítja fel, ami megvédi őket a betegségektől.
A legtöbb esetben elegendő, ha kellemesen meleg vízzel, naponta egyszer mossuk meg a külső nemi szervet. Ha jobban érezzük magunkat tőle (vagy a nőgyógyászunk ezt tanácsolja), akkor használhatunk lemosót is, ám maximum naponta egyszer. Lehetőleg olyan terméket válasszunk, amelyet kifejezetten intim célokra fejlesztettek ki.
Bakteriális vaginózis és más intim fertőzések
A bakteriális vaginosis a hüvely leggyakoribb „álgyulladásos” betegsége, amely a hüvelyváladék baktérium összetételének megváltozása miatt jön létre. A tejsavbaktériumok (lactobacillusok) helyét jellegzetes, vegyes, Gardnerella vaginalisból, mycoplasma hominisból álló baktériumflóra foglalja el. A bakteriális vaginosis a hüvely egyik leggyakoribb betegsége, a hüvelyi panaszokkal bíró páciensek 40-50%-át illetjük ezzel a diagnózissal, állapotosoknál akár 45-50%-os gyakoriságot találtak.
A bakteriális hüvelyi gyulladások kialakulásában fontos szerepet játszik a hüvely önszabályzó rendszerében bekövetkező egyensúlyzavar. Mi okozhatja az egyensúly megbomlását? Rossz higiénia, szociális körülmények, táplálkozási és tisztálkodási szokások. Antibiotikumos kezelés más betegséggel kapcsolatban- szinte mindig kiváltja. Torokgyulladás, légúti gyulladás kezelése után jelentkezik.
A tünetek közé tartozik a bő, zavaró, kellemetlen szagú folyás, emelkedett pH értékkel (pH 4,7 fölötti). Különösen szexuális aktus után jelentkezik a megnövekedett váladék! Másodlagos fertőzések, gombás fertőzés, candidiázis kialakulása, viszketés. A nemi részek duzzanata, fájdalmas kipirosodása, közösülési fájdalom, fájdalmas vizelés.
A diagnózis felállításához hüvelykenet mikroszkópos vizsgálata szükséges: natív vagy festett kenetben. Fontos a kulcssejtek („clue cells”) jelenléte, anaerob baktériumok tömege által körülvett laphámsejteket látunk. Bakteriális vaginozisnál a kulcssejtek aránya minimum 20%. A hüvelyi pH lúgos irányba való eltolódása kimutatható. A normál hüvely pH: 3,8-4,2, BV esetén a pH érték 5,0-7,0. A gyulladás mellett számos tényező lúgos irányba tolhatja el a pH-t (szex, spermiumok, vérzés, irrigálás). Ezeket a tényezőket vegyük figyelembe. A cervixnyák pH-ja szintén 7,0 körüli érték, ezért a mintavételt, a külső méhszájat és a nyákot elkerülve, a hüvelyboltozatból végezzük.
A bakteriológiai tenyésztéses vizsgálatoknak, annak ellenére, hogy páciensek gyakran kérik, illetve panaszkodnak, hogy az orvos kollegák „még egy tenyésztést sem végeztek” a bakteriológiai vizsgálatoknak a BV diagnosztikájában nincs gyakorlati jelentőségük. A BV organizmusok tenyésztése rendkívül kényes, időigényes és költséges munka. Tekintettel arra, hogy ezek a baktériumok lényegében a normál hüvelyflóra természetes részei, így kimutatásuk nem diagnosztikus értékű, jelenlétük semmit nem bizonyít.
A hüvelyből történő leoltások eredményeképpen általában az aerob bőr- és bélbaktériumok kerülnek kimutatásra (Streptococcusok, E. coli), amelyek ugyancsak a normál flóra tagjai, és nem játszanak szerepet a BV kialakulásában. A tenyésztési lelet birtokában azonban többnyire célzott antibiotikum kezelés történik, amely nem csak felesleges és költséges, de rendkívül veszélyes is, általában tovább ront a helyzeten.
A BV diagnosztikájában sokat segít, de hátránya, hogy azonnali, a vizsgálóasztal melletti diagnózist nem tesz lehetővé. Ezt a módszert klinikai komplex vizsgálatok részeként alkalmazzuk. A baktériumok morfológiája alapján objektívebb megítélés válik lehetővé amellett, hogy a kulcssejtek is felismerhetők. A baktériumok azonosítása DNS-szerkezetük alapján, a vizsgálat és a konzultáció alapján szoktuk meghatározni ennek szükségességét és az adott kórokozó kiválasztását a bőség zavarával küzdünk, és sokszor semmilyen terápiás következménye nincs a drága vizsgálatnak.
A bakteriális vaginózis diagnosztikájában a Szent Anna Rendelőben Dr. Birtosítsd be a helyed most! A folyás jelege: Bő, egynemű, fehéres tej vagy krémszerű, nem gyulladásos, a hüvelyfalhoz szívósan tapadó hüvelyváladék. A hüvelyváladék pH-értéke: >4,5. Gyors kenetvétel során az úgynevezett kulcssejteket keressük, amelyek (Clue cells) több mint 20 %-ban vannak jelen a hüvelykenetben bakteriális vaginozisnál. A betegség kórisméje akkor állítható fel, ha a négy Amstel ismérv közül három jelen van, a gyakorlatban azonban két ismérv pozitivitása is elegendő.
A két leggyakoribb forma a Candidiasis, viszkető túrós fehér váladékkal járó gombás fertőzés. Illetve a Trichomonas fertőzés, amely bő habos zöldes bűzös, halszagú folyással és égő csípő érzéssel jár. Ha valamilyen speciális fertőzés is kialakult (A bakteriális vaginózis nem az) azt a vizsgálati lelet alapján, célozottan kezeljük. Ilyen a már említett Candidiázis, gombás fertőzés, és a Trichomonas fertőzés. Különböző vírusos fertőzések HPV, Condyloma, Herpes, Chlamydia, vagy a klasszikus nemi betegségek (STD Sexual transmitted disease) Szifilisz (Treponema) Kankó, Tripper, Gonorrhea.
A hüvelyszárazság okai és kezelése
A hüvelyszárazság a változókorban lévő nők harmadát érinti, az életkor előrehaladtával pedig a gyakorisága tovább nő. A hüvelyszárazság sokkal több nőt és sokkal szélesebb korspektrumot érint, mint elsőre hinnénk, valamint nem csupán testi, de lelki tünetekkel is együtt jár. Kiváltó okai között többféle dolog szerepelhet - például betegség vagy épp pszichés terheltség - , de leggyakrabban a változókor kísérőjelenségeként tartják számon.
Akkor beszélhetünk hüvelyszárazságról, vagyis vaginális atrófiáról, ha a hüvelyváladék optimális mennyisége csökken, ami a hüvely hámsérüléseihez, fertőzésekhez és fájdalomhoz vezet. A hüvely nyálkahártyájában nincsenek mirigyek, csak a hüvelybemenet körül lévő Bartholin-mirigy, a méhnyakon keresztül a méhtestből leszivárgó váladék, valamint a hüvely membránja járul hozzá a hüvelynyák, hüvelyváladék megfelelő mennyiségéhez.
A hüvelyszárazság nem minden esetben kóros eredetű, lehetséges, hogy az ebben szenvedő nő csak a szexuális együttlétek alkalmával tapasztalja, ebben az esetben csupán a nem megfelelő izgalmi állapotról beszélünk, ami az intimitás növelésével, az elején némi síkosító használatával könnyedén orvosolható.
Azok a fajta hormonális változások, melyek komoly hatással lehetnek a hüvelyváladék termelődésére, a kor előrehaladtával válnak jellemzővé. A menopauza állapotában, a nők 20-40 százaléka is szenvedhet tőle.
A hüvelyszárazság enyhébb vagy súlyosabb tünetei kétféle területet érinthetnek: hüvelyi, húgyúti. A hüvelyi tünetek esetén a vagina belső hámjának szárazsága égő, viszkető, kellemetlen, sok esetben fájdalmas érzést okoz, továbbá gyakoriak a különböző hüvelyfertőzések is. A húgyúti tünetek közé tartozik a vizelés közben érzett csípő, égő érzés, a gyakori vizelési inger, az enyhe vagy súlyosabb inkontinencia, vizeletcsepegtetés, illetve a húgyúti fertőzések gyakori jelenléte, kiújulása.
A hüvelyszárazság tünetei a hétköznapi kellemetlenségek mellett a szexuális életre is negatív hatással vannak. A diszkomfort érzet, a fájdalom, a nem megfelelő testi jelzések mellett, akár vérzés is lehetséges az aktus során.
A hüvelyi és húgyúti panaszok együttesen okozzák a hüvelyszárazság másodlagos tüneteit: a nőiesség elvesztését, az önbizalom csökkenését, a szexualitástól való eltávolodást, a stresszt, az állandósuló kellemetlen közérzetet.
Eközben a hüvelyszárazság még mindig tabu, sok esetben a nők az orvosuknak sem mernek róla beszélni, amivel azonban a megoldás lehetőségét is elveszik maguktól. Sőt! A hüvelyszárazság gyakran valamilyen komoly betegség kísérő tüneteként jelentkezik, szakorvosi konzultáció és a megfelelő vizsgálatok hiányban erre nem derül fény, nem kezdődik meg a kezelés, pedig akár a méhtest daganatát is jelezheti.
Elengedhetetlen tehát, hogy felismerjük a hüvelyünk által küldött jelzéseket, és merjünk segítséget kérni, hiszen a hüvelyszárazság kezelése sok esetben könnyebb, mint hinnénk.
A hüvelyváladék termelésében kiemelt szerepet játszik a hormonháztartás egyensúlya. Az ösztrogén hormon segíti szabályozni a hüvely sejtjeinek megújulását, a vérellátottságát és a hüvelynyák, váladék termelődését. Így nem meglepő, hogy a hüvelyszárazság leggyakoribb oka az ösztrogén szint csökkenése. Amikor ebből a hormonból hiány lép fel, lassabbá válik a sejtmegújulás, ezzel párhuzamosan romlik a vagina vérellátottsága, kevesebb váladék termelődik, továbbá a hüvely pH-ja a normál enyhén savastól - 3,8 és 4,5 közötti értéktől - tartósan eltérhet. A savas közeg egyfajta védőfalként szolgál a fertőzések ellen, a hormonális változások azonban a hüvely kémhatását is negatívan befolyásolják. Ezek együttesen vezetnek hüvelyi panaszokhoz.
A hüvelyszárazság okai között tehát első helyen a változó korral természetesen együtt járó hormonális változások állnak, melyek már a menopauzát megelőző néhány évben elkezdődhetnek. Az ösztrogén szint csökkenése ugyanakkor nem vált ki mindenkinél egyforma tüneteket, továbbá a rendszeres szexuális élet is karbantartja a hüvely szöveteit, így hüvelyszárazság nem alakul ki mindenkinél törvényszerűen.
A nők egy része szülés után tapasztalja meg először a hüvelyszárazságot, ami a megváltozott alak/ testkép, az anyai szerep megjelenése és a szüléssel következtében, a szervezetet ért kisebb, nagyobb trauma mellett még nehezebbé teszi, hogy visszatérhessen az intimitás a párkapcsolatba. A hüvelyszárazság oka elsősorban a tejtermelés miatti ösztrogén hormonszint csökkenés, ami így akár hónapokra, évekre is megnehezítheti a nők életét, de időszakos hüvelyszárazságot a szülés közben történt hüvelyi hámsérülés is eredményezhet.
A hüvelyszárazság hátterében azonban más - különböző állapot, betegség, kezelés, gyógyszer - is állhat.
Különböző autoimmun-, daganatos-, nőgyógyászati megbetegedések, műtétek, vagy a hipotalamusz zavarai is könnyedén eredményezhetnek hüvelyszárazságot.
Endometriózis: Becslések szerint minden ötödik nőt érint az endometrózis. Az endometrium a méh belső felszínét borító szövet, a betegség során ez azonban a méhüregen kívül is jelen van. Menstruációs során épp úgy megvastagodik és leválik, mint a méhen belüli szövet, ám a vér nem tud a hüvelyen keresztül távozni, a kismedencében felgyülemlik, és emiatt gyakran ciszták alakulnak ki, amik összenövéseket, hegesedéseket okozhatnak. Az endometrózis erős görcsökkel, fájdalmakkal és hüvelyszárazsággal is járhat, sőt, vetélés és meddőség is a szövődményei között szerepel. Kiváltó okait a jelenlegi orvostudomány nem ismeri pontosan, így megelőzni sem lehet. Súlyosabb esetben műtéttel kezelik, ami akár a méh és a petefészkek eltávolítását is magában foglalhatja.
Fogamzásgátlók: A hormonális fogamzásgátlók többsége az ösztrogén és/ vagy a progeszteron szintet befolyásolja. Gátolják az érett petesejt kilökődését a petefészekből, módosítják a méhnyálkahártyáját és megvastagítják a méhnyak nyákját. Ez a fajta összetett mechanizmus járhat nem várt mellékhatásokkal, mint a hüvelyszárazság vagy a nemi vágy csökkenése.
Cukorbetegség: A magas vércukorszint károsíthatja a vérereket és az idegvégződéseket, melyek a hüvely falát is sűrűn átszövik. Ezt neuropátiának nevezzük, ami orgazmusra való képesség csökkenést, hüvelyszárazságot, ezekből eredően pedig szexuális zavart okoz.
Daganatos megbetegedések: A sugár- vagy kemoterápia egyik fő mellékhatása a hüvelyszárazság. Bár ezeknek a kezeléseknek a célja, hogy a rosszindulatú sejteket pusztítsák el, gyakorta egészséges sejtek is áldozatul esnek. A kismedence környékén történő kezelés során a hüvely hámsejtjei is károsodhatnak, ami a hámréteg elvékonyodásához, elsorvadásához vezethet. Amennyiben a daganat miatt a petefészkek eltávolításra kerülnek, a női szervezetben csökken az ösztrogén hormon termelődése, ami szintén előidézhet hüvelyszárazságot. A daganatos megbetegedések kezelésére szolgáló gyógyszerek hatására felborulhat a hormonháztartás, aminek egyik következménye a hüvelyváladék csökkenése, tehát a hüvelyszárazság.
A hipotalamusz működési zavarai: A hormonok kontrollközpontjának is nevezett, a köztiagy talamusz alatti részén található, vékony agyállományból álló lemez működési zavarai az egész hormonháztartásra kihatnak. Tünetei között többek között menstruációs zavarok és hüvelyszárazság is szerepel.
Autoimmun betegségek: Az immunrendszer nem ismeri fel a szervezet saját sejtjeit, ezért a gyanúsnak véltek ellen védekezni kezd, megtámadja őket. Amennyiben ez a hormontermelő szervekben történik, bizonyos autoimmun betegségek esetén gyakori lehet az ösztrogénhiány, amiből közvetlenül következik a hüvelyszárazság.
Hormonszint változás: Gyakran előfordulhatnak olyan élethelyzetek vagy életmódbeli változások, melyek komoly hatással vannak a hormonszintre. Ilyen lehet a túlzásba vitt fogyókúra, a tartós étkezési zavarok bármelyik formája (anorexia, bulimia, obesitas), bizonyos élsportok, a dohányzás és a szexuális élet zavarai.
A hüvelyváladék mennyiségét különböző gyógyszerek is befolyásolhatják. Ilyenek például egyes antibiotikumok, kedélyjavítók, vérnyomáscsökkentők, antihisztaminok.
A nem megfelelő, vagy túlzásba vitt intim higiénia is járhat hüvelyszárazsággal - az intim mosakodók és irrigátorok helytelen, túlzott használata is szerepelhet a hüvelyszárazság okai között.
Ugyanakkor a tartós és túlzott stressz is járhat hüvelyszárazsággal. A hormonháztartásunk megérzi, valamint azonnal reagál a szorongásra, feszültségre, ekkor az ösztrogén szint jelentősen lecsökken.
Az intim szőrtelenítés módszerei és tippek
Az intim terület szőrtelenítése gyakran problémás, hiszen itt a bőr sokkal érzékenyebb, ráadásul sokaknak akár mindennapos borotválásra van szükség ahhoz, hogy valóban sima maradjon a bikinivonal. Az első lépés az irritációmentes intim területhez a jó borotva megtalálása. Ajánlott befektetni egy minőségibb, nyugtató és ápolócsíkokkal ellátott, lehetőleg többpengés borotvába, ami gyorsan és kíméletesen távolítja el a szőrt. Mindig ügyelj arra, hogy elég éles legyen, és ha már elhasználódott, cseréld le a fejet, vagy válts másik eldobható borotvára!
Mielőtt belevágnál, áztasd egy kicsit a területet langyos vízben a kádban vagy a zuhany alatt, hogy felpuhítsd azt, és előkészítsd a borotválkozáshoz! A túl hideget és a túl meleget kerüld, nehogy érzékennyé, szárazzá tegyék a bőrt! Ezután töröld át óvatosan, itasd fel a nedvességet, és csak ezután jöjjön a borotvahab! A borotválás iránya is lényeges. A legjobb, ha a szőrnövekedés irányával megegyezően húzod végig mindenhol a borotvát, finoman csúsztatod végig a bőrön, és nem nyomod rá túlságosan.
Sokan elfeledkeznek a borotválkozás utáni ápolásról, pedig nem szabadna. A legjobb, ha először hideg vizes borogatást alkalmazol 5-10 percen keresztül, hogy megnyugtasd a területet, és összehúzd a pórusokat. Ezután pedig érdemes hidratáló, nyugtató vagy gyulladáscsökkentő testápolókat bevetni, például teafa- vagy jojobaolaj-, valamint Aloe vera, illetve E-vitamin-tartalmúakat.
Van egy apró kis trükk, amit érdemes még bevetni a hétköznapokban. A melegben ugyanis könnyen kidörzsölődhet, kipirosodhat a bikinivonal, de egy alumíniummentes dezodor segíthet ezt elkerülni. Reggelente vigyél fel egy keveset a comb belső része és az intim terület közé, nagyjából oda, ahol a fehérnemű külső széle hozzáér a testhez. Ez majd szárazon tartja a bőrt, és megelőzi a gyulladások kialakulását.
Ha nem szeretnél kimozdulni a kozmetikushoz egy gyantázásra, és természetes összetevőkből készült, olcsó, de hatékony szőrtelenítőre vágysz, akkor válaszd a házi cukorgyantát!
A szexuális élet előtt is, és után is zuhanyozzanak le, ami partnerünkre is igaz. Székletürítés után zuhanyozzanak le a kórokozók és gombák távoltartása érdekében.
A szoros, műszálas fehérnemű nemcsak kényelmetlen, hanem egészségtelen is lehet. A nedvesség és a hő kedvez a gombák és baktériumok elszaporodásának. Jobb, ha a mindennapokban pamut alsóneműt viselünk, amely jól szellőzik és kíméli a bőrt - írja a Mayo Clinic. Éjszaka pedig nyugodtan aludhatunk fehérnemű nélkül is - ezzel is segítjük, hogy a bőr regenerálódjon.
4 tipp az intim higiéniához I Libresse
tags: #tulzasba #vitt #intim #szortelenites