A KFT zenekar meghatározó szereplője volt annak az időszaknak a magyar popzene történetében, amelyet a Zene Háza első időszaki kiállítása, a Nekünk írták a dalt! című tárlat is bemutat.
A nyolcvanas évek egyik legkarizmatikusabb, a korszak new wave-es popzenéjét kiválóan, okos szövegekkel és slágeresen játszó formációja 1983-as második lemezére kiforrottabb és színesebb lett, ráadásul különös koncepciót talált ki két lemezcímmel, kétféle borítóval.
Az Üzenet a liftből / A fodrász című album a hazai poptörténet egyik remekléseként méltó arra, hogy az azon szereplő dalokat ismét hallhassuk élőben, a KFT pedig extraként egy minikiállítást is kínál a koncert elé a ház Előcsarnokában.
Az Üzenet a liftből lemezoldal némileg gitárcentrikusabb dalokból áll, A Fodrász című oldalon pedig kissé erősebb a billentyűsök szerepe.
A bemutatkozáshoz képest is kiforrottabb, izgalmasabb hangszerelésű, színesebb anyag az angolszász gyökerű new wave-et idézte (The Police, Japan, Simple Minds, Cars), amit itthon nagyon kevesen játszottak.
Csúnya hazugság lenne, ha azt mondanánk, ránk semmi nem hatott.
Az említett zenekarok között volt, amelyeket szerettünk és hallgattunk, aminek következtében öntudatlanul beépülhettek ezekből - és persze sok másikból - kis morzsák a mi egyéni játékunkba.
Alapjában véve azért az határozta meg az irányt, hogy bementünk a próbahelyre és elkezdtünk együtt játszani, a hangszerelés adott volt.
A groteszk látásmódú, de így is valóságábrázoló szövegek akár elvontabb témákat, akár a hétköznapok történéseit dolgozzák fel, egyszerre humorosak és nagyon komolyak is.
A direkt politizálást kerülve is erősen közéletiek.
Soha egyetlen sort sem írtunk le véletlenül.
Az eredeti borítókat is letiltotta a lemezgyár, A Fodrászt egy borotvapenge miatt, az Üzenet a liftből elvágyódó liftjelentében pedig a melltartó nélküli verzió verte ki a biztosítékot.
Harcoltunk, ameddig értelme volt.
Komolyan annyira vettük, hogy mindig a munkáikat magas színvonalon kivitelező, fantáziadús alkotóművészekkel működjünk együtt, akik rá tudnak hangolódni a KFT-re.
Utána semmi komolyság, hanem játékosság.
A Zene Háza időszaki kiállítása a Kádár-korszak popzenéjét mutatja be, a Bábu vagy című dallal a KFT is az emblematikus slágerek között szerepel.
Meghatározói voltatok a nyolcvanas évek popzenéjének, ennek az időszaknak.
Hiába sütötték rátok akkoriban az „állami újhullám” irtó hülye bélyegét, az egyetlen állami lemezkiadó mégsem a sikerei mértékében támogatta a zenekart.
A mostani koncerten teljes egészében elhangzó lemezt például a Start kiadó gondozta, de lényegében nem kapott semmilyen támogatást, és a Hungaroton ezután le is mondott rólatok, mégis sikerült egy korszakos slágerrel (Afrika) visszatérni.
Még az Afrika dalba is belecsöppen egy kis ellenállás.
„Ha meguntam, hogy mindig itt legyek…” Kerestük az életben maradás lehetőségét egy olyan rendszerben, amelynek nem látszott a vége.
Ahogy ma is.
Kezdők voltunk, fogalmunk sem volt a lemezkiadásról, koncertszervezésről és még dúlt a szocializmus és annak gazdasága, minden sajátosságával.
A kiadó nem adott pénzt reklámra, mondván, terjedjen a lemez híre száj- ról-szájra.
Hát úgy terjedt, húszezer körüli példányszámával meg is bukott.
Az eltökéltségünk nagyrészt kompenzálta a külső nyomást, a koncertek sikeresek voltak, túléltük.
A koncerthez extra elemek is kapcsolódni fognak, például egy kiállítás a Zene Háza előcsarnokában.
Mindig valami olyasmire, ami még nem volt.
Egyelőre csak tervekről beszélhetünk, a megvalósítás technikai lehetőségein múlik minden.
Szeretnénk színpadi jelmezeket, plakátokat, fotókat, hozzánk kötődő iparművészeti alkotásokat kiállítani.
Egymásra épülő vizuális elemekkel és színes videóanyaggal egy nagyméretű projektoron az elmúlt bő négy évtizedet felölelő színes videoválogatás megy majd folyamatosan.
A kilencvenes évek előtti zenei kontextusban a KFT a nyolcvanas évek popzenéjének meghatározó sarokpontja volt, s a Zene Háza kiállítása ezt a korszakot mutatja be.
Azok a 80-as évek, avagy akkoriban mit ettünk mi... :)
A KFT zenekar meghatározó szereplője volt annak az időszaknak a magyar popzene történetében, amelyet a Zene Háza első időszaki kiállítása, a Nekünk írták a dalt! című tárlat is bemutat.
A nyolcvanas évek egyik legkarizmatikusabb, a korszak new wave-es popzenéjét kiválóan, okos szövegekkel és slágeresen játszó formációja 1983-as második lemezére kiforrottabb és színesebb lett, ráadásul különös koncepciót talált ki két lemezcímmel, kétféle borítóval.
| Album | Kiadás éve | Különleges jellemzők |
|---|---|---|
| Üzenet a liftből / A fodrász | 1983 | Két borító, koncepció, két lemezoldal |