A Vasi-Hegyhát erdős, tagolt dombság, melynek átlagos magassága 270-300 méter. A terület vízben gazdag, sűrű vízhálózattal rendelkezik. A fő vízfolyás a Rába felé a Lugos-patak vezeti le a vizeket. A Vasi-Hegyhát majdnem fele erdős, ahol az uralkodó társulás az elegyetlen erdeifenyves, gyakran él itt havasi égert (Alnus viridis). A gazdag élővilágot a leggyakrabban előforduló kalózpókok (Pirata), a legtöbbféle lepke, alpesi gőte (Triturus alpestris), gyíkok, siklók és a tüzesfejű királyka (Regullus ignicapillus) teszik teljessé.
A területen már a rómaiak is éltek, ahogyan azt a leletek is bizonyítják. A "kerített ház" elnevezés eredetileg avar eredetű lehetett. Az őrök kedvező társadalmi helyzete a 17. századig tartott. A lakosság jelentős része a hódoltság alatt költözött ide. A 13. századtól kezdve a településeket a Sigrayak birtokolták, majd a 18. században a Thurzóké lett. A mai napig fennmaradtak tornácos parasztházak, amelyek a 19. századi építkezési stílust tükrözik.
A vasvári fazekasmesterség gyökerei a 18. századig nyúlnak vissza. A helyi fazekasok jó minőségű agyaggal dolgoztak, amelyet az erdőben bányásztak. A 19. században a fazekasság a vidék egyik fő iparágává vált. A fazekasok fő terméke a csákvári fazék volt, de híresek voltak a bugyogakorsóik is. A mázas vagy mázatlan külsejű edényeket gyakran díszítették feliratokkal. A mesterség virágzását a 19. század első fele jelentette, amikor a fazekasok munkáit múzeumokban is kiállították.
A Vasi-Hegyhát vidékén a fazekasmesterség a mai napig fennmaradt, bár a 20. század közepére a hagyományos mesterségek háttérbe szorultak. Az 1950-es években kerámia gyár létesült, amely a helyi agyag felhasználásával kezdett dolgozni. A fazekasok ma is készítenek tejesfazekakat és más használati tárgyakat. A Fazekas-napot az emlékház udvarán rendezik meg, ahol bemutatókat tartanak, és a látogatók megvásárolhatják a helyi fazekasok termékeit.
A Templomszer a legtöbb látnivalót kínálja. A 13. századi kettős sánc látható. A templomot 1790 körül alakították át barokk stílusban, melynek freskótöredékei és lizénái ma is megtekinthetők. A templom 1790 körül készült el, és egy keskeny csehsüveg boltozat fölé hagymasisak magasodik. A településszerkezet ma is jól rekonstruálható, a boronafalú lakóház és pajta is megmaradt.
A Pityerszeren megtekinthető a hagyományos építkezés. Jellegzetes a csonka kontyos oromfal és az emeletes kástu (kamraként szolgáló házikó). A gerendázatú emeleten egy másik kamra található. A Pityerszer 3. szintén értékes műemlék. A Felsõszer 14. boronafalú, tapasztott, meszelt, zsúpfedeles épület, amely a pajtával együtt a Papszer 21. számú boronaházat képviseli. Padlásablaka van, és zömök oszlopos tornác biztosította a vízellátást.
Gergely György a Vasvári Szociális Szolgáltatóban levendulapárnát varr
Szentgotthárdtól 22 km-re DK-re található a Béke-liget, amelyet 12 forrás táplál. A liget horgászokat és természetjárókat vonzza. A bejáratnál faragott székely kapu áll. A városban Franz Anton Pilgram bécsi építész irányításával épült a barokk stílusú templom. A kupolák freskóin (1784) idősebb és ifjabb Grusner mesterek a szentgotthárdi csatát ábrázolták. A kolostor keletről mutatja a legszebb arculatát, szintén Grusner falfestményeivel díszítve.
A vasvári fazekasmesterség története szorosan összefonódik a vidék történelmével és kultúrájával. A hagyományos mesterségek megőrzése és továbbadása fontos feladat a jövő generációi számára.