Nagyvárad–Velencei Református Parókia története és közösségi élete

Áldás békesség! A Nagyvárad Velencei Egyházközség a Partiumban, Romániában található Bihar megyében. Egyházközségünk a Királyhágómelléki Református Egyházkerület része melynek székhelye szintén Nagyváradon van.

Ma az év kétszáztizenötödik napja, 2026 augusztus 3. hétfő, Hermina napja van. A hálaadásról szólt az elmúlt vasárnap a Visky István lelkipásztor vezette nagyvárad-velencei református gyülekezetben, annak apropóján, hogy idén százéves az egyházközség temploma. A délelőtti istentiszteleten Dénes István Lukács esperes, megválasztott püspökhelyettes szolgált, fellépett a kórus és megterítették az Úr asztalát.

Gyülekezeti élet és ifjúság

Megmutatja mi az ami egy határon kivül rekedt egyházközség ifjúságát foglalkoztatja. Bibliaóráinkon igyekszünk olyan témákról, problémákról beszélni amelyek a mindennapi életben felmerülnek. Igyekszünk igei válaszokat keresni kérdéseinkre, és esetenként továbbadni a kapott válaszokat. Reményeink szerint az Archívum menü alatt esetenként önök is találnak saját maguk számára is érdekes dolgokat - eddig még ki nem mondott, meg nem fogalmazott igazságokat - vagy már rég elfelejtett de aktuális dolgokat.

Délután inkább az ifjúságot szólították meg. Az Igéről és a zenéről szólt a vasárnap délutáni ünnepi alkalom a váradvelencei református templomban. Nem prédikáció hangzott el, hanem dicsőítő énekek csendültek fel, annak jeleként, hogy az igazán hálás és boldog ember egy adott ponton már szinte nem tud beszélni, hanem inkább énekelni támad kedve. „A mi énekünk bekapcsolódik kétezer év éneklésébe, hiszen nem velünk kezdődik a hit vagy az egyház. Mi csak beépülünk valamibe, mint élő kövek, részesei vagyunk a csodának” - fogalmazott Visky István lelkipásztor.

A szolgálattevők a Mike Pál lelkész által vezetett magyarkécei Élő Kövek zenekar tagjai voltak. A koncert után elhangzott, hogy néhány évvel ezelőtt, Farkas Antal lelkipásztorsága idején a velencei gyülekezet, a presbitérium és a lelkész egy olyan nehéz hitbéli döntést hozott, hogy lebontja az Úrasztala körüli faragott korlátot, felismerve azt, hogy a templom nem egy múzeum, hanem egy élő, eleven és örvendeni tudó közösség találkozási pontja. Helye lett így a jövőnek, a fiatalos lendületnek is a szakrális térben, úgymond kaput nyitottak a következő száz esztendőnek is.

Archívum, helytörténet és közlés

Az elmúlt időszakban a Velencei Helytörténeti Egyesület több, eddig is ismert, könyv vagy füzetformátumú helytörténeti forrásanyagot publikált digitális formában. Dr Pajor János velencei református presbiter 1993-ban egy füzetbe hozta össze a Biczó Pál lelkész által 1894-ben leírt történetet (I. fejezet) a XX. század végéig tartó részekkel és adatokkal (II. fejezet). A szöveg kétféle formátumban kerül közlésre. A blogba illesztett szövegből hiányzik a vége, a lelkipásztorok, tanítók felsorolása a kezdetektől. Az eredeti anyaghoz a fedőlapon található rajzot leszámítva nem tartozik képi információ. Bár könnyedebbé tenné az olvasást, ezúttal eltekintek az illusztrálástól.

A második fejezetben az 1895-1980-as évek szerepelnek. Annak ellenére, hogy ezek az évtizedek igazi közelségben vannak hozzánk, mégis kevés megbízható adatot sikerült felderíteni. Az okmányokat, adatokat tartalmazó irattári anyag a háborús események alatt vagy megsemmisült, vagy “lappang” valahol. A füzetet elsősorban egyháztagjaink figyelmébe ajánljuk gyülekezetünk régmúlt es jelen történetének, küzdelmes múltjának megismerése es a jövő építésére buzdítás céljából.

A gyülekezet történeti áttekintése: kezdetektől a 19-20. századig

A velenczei református egyház élete nem oly régi még; alig kétszázados. A törö­köknek az országból lett kiűzése után a XVII. század vége felé alakul a polgári község­gel együtt. Egyébként régi helység, mert már az 1541. évben lakott volt, Székesfejérvár bírta királyi adományból (Venecze néven), később 1579. évben pedig Rudolf császár mint falut ajándékozza a gyári várkapitánynak vitézsége jutalmául, - jóllehet török hódoltság alatt állott. De hogy volt-e benne a megtisztított vallást követő egyház? nem tudjuk.

Ha a többi szomszéd fejérmegyei falvak magyar lakossága az ugynevezett “magyar vallást” követte vagyis a Kálvin-féle tanirányt, úgy a velenczei is azt követte, ha t.i. a lakosság alkotott valami egyházat. Ez időtől kezdve egy századon keresztül a községről nem tudunk semmit. Egyházkerületünk régi jegyzőkönyve, mely 1626-1652. évi időközben több rendbeli gyűléseken megjelent papoknak neveit közli egyházaikkal együtt, nem emlékezik a Velenczéről. Lampe-Ember Pál históriás könyve sem tud róla. Az 1721. évben, az országban létező református egyházak templomainak eredete ügyében kihallgatott tanúk vallomásairól felvett jegyzőkönyv sem emlékezik velenczei ref. egyházról, sót magáról a községről sem.

Itt úgy látszik, tanúkihallgatás nem is esz­közöltetett a vármegye álltai, azon egyszerű oknál fogva, mivel a község alig pár évti­zeddel előbb alakulván, a református lakosok templomocskájának eredetére nézve szükségtelen volt nyomozódásokat tenni. Láthatta, tudhatta mindenki, hogy “az oratórium vagyis imaház nem épült a töröknek Bécs város alá menetele előtt (1863.)”, mely esetben senki sem tarthatta katholikus eredetűnek a törvények értelmében. Egyházmegyénknek régi jegyzőkönyve azt mondja, hogy már 1686. évben volt itt ekklézsiánk, melynek papja Veresegyházi István vala.

A falu még ekkor “praedium” - puszta - nevet visel, az 1693. évi vármegyei összeírás is annak mondja, de “Fertő-fenék” néven említi; az 1702. év­ben sem falu még (nagyobbrészét a sukoróiak bírták árendában). Faluvá, szervezett községgé 1710. Úgy látszik tehát, hogy csakugyan a török kiűzése utáni időben kezdett újból benépesedni a hajdani helység, de több időn keresztül inkább csak puszta volt. A telepedő lakosok, kik jóformán mind református vallásúak voltak (hiszen kath. ekklézsia csak száz esztendő múlva alakul 1788. évben), prédikátort vagy lévitát fogadnak, ki végzé az istentiszteletet, tanította a gyermekeket; építettek egy kis imahá­zat, a mostaninak helyén sárból, nádtetőre.

A gyülekezet csekély számu lehetett és hogy mégis tartott papot vagy legalább lévitát Veresegyházi István uram személyében, az buzgó vallásosságának és áldozatkészségének köszönhető. Minő élete volt az egyháznak? nem bénították-e fejlődését, erősödését a mindent katholizáló hatalmasságok? nem tudjuk. De tekintve a vidéknek, mint Buda és Székesfejérvár közötti közlekedő - és hadiútnak mozgalmait, a jövő-menő seregek sarczolásait, - tekintve azon rettenetes terheket, melyeket föld népének ezen időben emelnie kelle, - hozzá tudva még a Rákóczy-forradalom, u.n. kuruczvilág zavarait, gondolhatni, hogy a gyülekezetnek békés és háborítatlan élete nem igen lehete.

18-19. századi gyülekezeti élet, iskolázás, építkezések

Hogy Veresegyházi meddig szolgált? nem tudjuk biztosan. Ha megszakítás nélkül Velenczén prédikátorkodott, addig, midőn 1716. évben Felcsúthon találjuk, akkor három évtizeden át szolgált. Az 1713. évi superintendentiális gyűlés traktusunknak huszonkét egyházát említvén, Velenczéről nem szól. Lehet, hogy a Rákóczy-féle mozgalom népteleníté el, a mint­hogy a szomszédos falvak (Pókozd, Sukoró, Seregélyes) a vármegyei iratok szerint csaknem egészen végpusztulásra jutottak, papja is tehát eltávozott, mígnem a forradalom lezajlása után az 1714. évben, midőn már a “praediumból” “possessio”, a pusztából falu lesz, újból papot hív, a kit adatunk Lepsényi János néven említ, de sem odamenetelének, sem szolgálati idejének tartamáról nem tudunk.

Az egyház ez időben már annyira erősödött, hogy külön oskolamestert tartott a gyermekeknek oktatására. Így találjuk oskolamester gyanánt 1728. évben Csajághi Jánost, az 1733. évben Pákozdi Mihályt, kiknek következő díjazásuk volt: készpénz 17 frt., búza 17 pozs. mérő, őszi szántás az usuális földön; félmázsa hús, tavaszi szántásra 2 eke, ötven font só, tíz font faggyú, félfont bors, két itcze vaj, egy szekér széna, négy szekér fa. A prédikátor pedig következő fizetést kapott a gyülekezettől: készpénz 25 frt., búza 34 posz. mérő, őszi vetés, tavaszi szántásra 3 eke, takarításra 3 kaszás, egy mázsa hús, egy mázsa só, sertvésre 4 frt., faggyú 20 font, bors egy font, vaj 6 itcze, egy sor fejés, egy öreg akó bor a prebenda bor helyett. Juhos gazdától egy sajt. Széna 4 öreg szekérrel, őröltetés 14 zsákkal, kilencz szekér fa. Stola esketésért 50 pénz, vidékitől 1 frt., keresztelésért 50 pénz.

Mutatja a gyülekezet szaporodását, az egyház erősödését az is, hogy a hívek ki­csiny és romladozó templomocskája helyett a vármegyétől kért és nyert engedély folytán az 1743. évben saját költségükön újabb és tágasabb templomot építettek, ezt is azonban csak nádfedélre, mint az előbbeni, mivelhogy így engedtetett meg. A templomocska elé, mely torony nélküli volt szinte, mint a korábbi, faharangláb állíttatott, arra felhelyezték az 1735. és 1740. évben öntetett két harangocskát. Ez időben szereztetett értékes úrvacsorai pohara és tányéra, amaz a következő felirattal: “A velentzei ref. sz. ekklesia gyóntató tála Ao. 1746.”

Bicskei Tóth Jánost követte a lelkipásztorságban Csepregi István, kinek tizenöt éves szolgálata (1765-1780.) a gyülekezettel való versengés lánczolata levén, ki e miatt egyszer (1771.) a templomi istentisztelet-tartást is beszüntette, zárva tartván annak ajtaját (miért a traktusi gyűlés által meg is feddetett), adjuk át a feledésnek. Csupán az oskolamesterek neveit jegyezzük fel, kik közül tudomással bírunk Bika István, Bika Sámuel, Rádóczi Ferencz tanítókról.

Füredi József lelkész (1780­84.) doglairól: Ő ugyanis külföldi oskolákban járván, Frankfurtban egy ifju nőt eljegyzett magának, haza jőve Velenczére lelkészül meghívatott, de a nőt el nem vette. Ez panaszt emelt s a superint. gyűlés arra ítélte Füredit, hogy vegye el e nőt, addig Velenczén rendes lelkész nem leend. Füredi sem ezt nem cselekedte, sem ama 40 darab aranyat, melyet menyasszonyának jegypénzül írásban ígért, el nem küldte. Midőn azonban mindinkább tapasztalta, hogy ha az egyházi és polgári törvényeknek továbbra is ellenszegül, nagy baj érendi, az 1782. évben bécsi ágens közvetítése folytán lefizette a 40 aranyat, a velenczei egyház pedig kérte a superint. gyűlést, bocsásson meg Füredinek, erősítse meg hivatalában, ami meg is történt és négy évi szolgálata azután békés és rendes viszonyok között folyt le.

19-20. századi építkezés és gyülekezeti szerveződés

Végh Mihály lelkész (1784-96), kinek idejében a gyülekezet, mely a hozzátartozó pusztákon lakó hívekkel együtt is alig ment 400 lélekre, romladozó templomának s fatornyocskájának kijavításához készülődött, a mit azonban csak utódja Hollósi Filep Ádám eszközök 1798. évben tetemes költséggel, igérvén a “superint. consistorium” is hathatós segedelmét. Hollósynak idejövetelekor a gyülekezet nagy izgalmaknak lőn kitéve. Őt ugyanis a földesurak, (Végh, Meszleny, Salamon stb.) kik kath. létükre befolyást igényeltek a lelkész meghívására, nem akarták Hollósit elösmerni s midőn a papiházba beköltözni akart, annak ajtaját bezárták, lepecsételtették.

A gyülekezet ezen megindulván, egyházmegyei kurátor Vechelius János megkeresése s ettől nyert utasítás után, kinyitotta a papiházat s a lelkészt beköltöztette. A földesurak, engedetlen jobbágyaik által megsértve érezvén magukat, katonai karhatalommal kirakták a lelkészt a parochiából megtiltván neki a visszamenetelt. A gyülekezet a kir. hely­tartótanácshoz folyamodott, hogy az 1790. évi 26. t. cz. 12. §. alapján büntesse meg a földesurakat. A helytartótanács több rendbeli vizsgálat megejtése után, helytelenítvén a földesurak eljárását, a gyülekezetnek adott igazat s a lelkészt lakásába, hivatalába beállította.

Az egyház ügyeit tizenkét “nemesekből és nem-nemesekből” álló presbytérium sáfárolta; a közerkölcsre felügyelt, a bűnösöket keményen megbüntette”ekklézsia követéssel” Bujtotta. Iskolájában “télen” tanítgattak a fenntiek után Tóth Ferencz (1792-96.), Kabai János (-1797.), Tóth András (-1799.), Váradi János (-1805.), Sági Péter (1806.) tanítómesterek. Taníttatott a kisebb gyermekeknek a debreczeni ABC, Zsoltár, Supervill kátéja, írás s olvasás, - a nagyobbaknak a heidelbergi káté, Hübner-féle historia, paraszt-számvetés, zsoltár­olvasás stb.

Alig javító ki azonban a gyülekezet az úr házát, azt ismét újíttatni kelte, az 1806. évben pedig új fatorony készíttetett. De tapasztaltatván, hogy ily fatorony állandó nem lehet, a templomnak terjedelme pedig többé a czélnak meg nem felel, elhatározó, hogy a fatorony helyett kőtornyot épít s templomát megnagyobbíttatja. Úgy is történt a dolog. “A torony - ugymond jegyzetünk - régiség miatt tovább nem állhatván, le­rontatott, s helyébe minden előre való (pénz) fundus nélkül, egyedül a református lakosoknak adakozásából, minden uradalmi segítség nélkül kőtorony építtetett, elkészült anno 1807., a midőn a templom falazata is jó kemény matériából hosszában harmadrészszel, magasságban másfél öllel neveltetett, régi deszkázata helyett stukatur alá vétetett.”

Mindez történt Borsothy Ferencz prédikátorságában, (ki Hollósi után jött) s szolgált 1804. évtől 1816. évig. Ez időben hagyományozott baracskai Töltéssi János az egyháznak 100 frtot (kamata lelkészt illetvén), mely később ötödrész értékre szállván le, belőle a lelkész 32 frt. készpénze pótoltatott 40 frtra. Majd Nagy Ferencz lelkész következett, a kinek szolgálati ideje (1816-22) annyiból nevezetes, a mennyiben ekkor méretvén s osztatván fel a határ, nagy számmal telepedtek le a községben új lakosok.

Az uradalom nevében Meszleny Ferencz mk.” Ezen kegyes adományozás által az egyház vagyonosodott, lel­kész és tanító javadalmazása tetemesen jobbult. A lelkész most már egész sessio földet kapott minden munkájával együtt; 40 frtot, 40 pozs. m. búzát s a fentebb említett apróbb járandóságok is mind javultak, úgyszintén a tanítóé is nagyobbodott, szaporodott.

20. század: templomépítés, önállósodás és a modern korszak

Visky István portálunknak elmondta: a nagyvárad-velencei reformátusok a 19. század utolsó éveiben döntötték el, hogy saját templomot építenek, amire 1901-ben általános közadakozást és gyűjtést szerveztek, majd 1903-ban megválasztották a gyülekezet első rendes gondnokát Bartha Balázs személyében. 1910-ben a velencei földekből két holdat bérlő téglagyáros felajánlotta, hogy három évi bérleti díj fejében 300.000 téglát adományoz az épülő templom részére. A presbitérium 1910. december 18-án döntötte el a templom felépítését és arra pályázatot írt ki.

1912 elején Szeghalmi Bálint váradi építész benyújtotta a presbitériumnak a fia, ifjabb Szeghalmi Bálint műegyetemi hallgató által készített templomterveket. A gyönyörű, neogótikus stílusban megtervezett templom felépítését és a még szükséges kölcsön felvételét 1913. június 15-én mondta ki a presbitérium, az első világháború kitörése és az 1918-as nemzeti összeomlás azonban sajnos elsöpörte a templomépítés terveit.

1919-ben a nagyvárad-olaszi anyaegyházközség új lelkipásztora, Csernák Béla megértéssel viszonyult a velenceiek elesett állapotához, és egy új, önálló parókusi kör és rendes lelkészi állás létrehozását javasolta. 1921. július 31-én a presbitérium elhatározta, hogy Velencén olyan épületet emel, amely imateremnek és iskolai teremnek is használható. A velencei református templom felépítését a reménytelen háború és Trianon utáni években Isten gondviselése tette lehetővé: a hitetlennek és egyházellenesnek híresztelt orvos, Német Sándor 40.000 lejes hagyatékot adott az építésre. A velencei reformátusok is erejükön felül adományoztak a templomra, aminek építését kétkezi munkával, fuvarral, napszámmal is szolgálták.

A korszak nehéz, szegényes viszonyait tükröző, egyszerű épület 1922 szeptemberére készült el, az ünnepélyes megnyitására szeptember 10-én került sor. 1925. január 1-én aztán megalakult az önálló Nagyvárad-Velencei Református Egyházközség, melynek első, gyülekezetalapító lelkipásztora Kiss Károly volt.

Érdekes, hogy az elmúlt száz évben csupán öt lelkésze volt a gyülekezetnek: Kiss Károly (1922-1952), dr. Eszenyei Béla (1952-1984), Vida István (1984-1995), Farkas Antal (1995-2021), illetve a jelenleg szolgáló Visky István (2022. …). A mostani ünnepségre természetesen meghívták Farkas Antal ny. tiszteletest és a korábbi segédlelkészeket is, előbbi pedig kiemelte azt, hogy egy templomnak van életkora, de egy gyülekezet kortalan, hiszen Jézus Krisztus az, aki letette a fundamentumát az anyaszentegyháznak, melybe a velencei közösség is betagolódott református hitével.

Helyi épületek, szolgálati rend és gyakorlati információk

A torony nélküli imaház címe elvileg Kossuth u. 1., de a bejárata mégis a Szabolcsi útra nyílik. Istentisztelet minden vasárnap 9 órakor. A külső kép készült: 2014 augusztus 31. Részletek:- nagyon ritkán tartanak esküvőket- parkolási lehetőség ingyenes- huszadik században épült. A belső kép készült: 2013 május 26. Részletek:- nagyon ritkán tartanak esküvőket- parkolási lehetőség ingyenes- legutóbb 2013-ban volt felújítva- huszadik században épült. Megjegyzés: Az imaház közvetlen a 7-es számú főútvonal mellett található. Az Akácfa utcán jobbra, a Vasút utcán megint jobbra, majd az utca végén ismét jobbra a Zárt utcán keresztül lehet imaház előtt az udvaron parkolni. Istentisztelet minden vasárnap 9:30 órakor.

A lista korántsem teljes, ezért kérek mindenkit, hogy ha az adatokban bármi hibás vagy hiányos lenne, akkor kattintson az adatlapok alján található linkre!

Velencei református templom külső kép

Ünnepi alkalmak és közösségi döntések

A hálaadásról szólt az elmúlt vasárnap a Visky István lelkipásztor vezette nagyvárad-velencei református gyülekezetben, annak apropóján, hogy idén százéves az egyházközség temploma. A délelőtti istentiszteleten Dénes István Lukács esperes, megválasztott püspökhelyettes szolgált, fellépett a kórus és megterítették az Úr asztalát. Délután inkább az ifjúságot szólították meg.

A koncert után elhangzott, hogy néhány évvel ezelőtt, Farkas Antal lelkipásztorsága idején a velencei gyülekezet, a presbitérium és a lelkész egy olyan nehéz hitbéli döntést hozott, hogy lebontja az Úrasztala körüli faragott korlátot, felismerve azt, hogy a templom nem egy múzeum, hanem egy élő, eleven és örvendeni tudó közösség találkozási pontja.

Év/PeriódusFontos esemény
1541-1710Korai említések, pusztai jelleg, lassú benépesedés
1728-1807Iskolamesterek, új templomok, kőtorny építése (1807)
1901-1913Templomtervek, adományok, előkészületek a templom építésére
1922-1925Imaterem felépítése (1922), önálló egyházközség megalakulása (1925)
1995-2022Farkas Antal lelkipásztorsága, közösségi döntések a tér megnyitásáról

Bízunk benne, hogy oldalunk elnyerte tetszésüket és máskor is meglátogatják.

tags: #velencei #reformatus #parokia