A vesszőfonás és kosárfonás az emberiség történetének egyik legősibb és legelterjedtebb népi foglalkozása volt. E tevékenység gyökerei több ezer évre nyúlnak vissza, amint azt a sövény- vagy paticsfalú házak ásatásokon feltárt maradványai is tanúsítják. Ezek a maradványok egyértelműen bizonyítják, hogy már az őskorban is alkalmazták a vesszőfonás technikáját, ahol a fal vázát földbe szúrt karók közé font vesszőfonadék alkotta, melyet mind a két oldalán agyagos sárgával vastagon betapasztottak. A kosárfonás története a legrégibb időkig nyúlik vissza, és a régészet derített fényt a legkorábbi példákra. Az ásatások során olyan agyagedények kerültek felszínre, amelyeken pontosan olyan vízszintes és függőleges rovatkák találhatók, mint egy fonott kosár nyomai. A fazekaskorong feltalálása előtt az égetett agyagedényeket úgy készítették, hogy előbb megfelelő alakú kosarat fontak, ezt körül tapasztották agyaggal, majd tűzbe tették és kiégették. A fonott kosár elégett, de nyomai megmaradtak az agyagedényben, ezzel is igazolva, hogy a kosárfonás egyidős a fazekasmesterséggel, sok ezeréves múltra tekint vissza.
Továbbá: A múltban a vesszőfonás háziipari jellegű volt, kiegészítő téli tevékenységnek, a megélhetést javító mellékfoglalkozásnak számított. A népünk azonban a természet megfigyelése folytán jöhetett rá a kosárfonás titkaira, és tanítómestere a fészekrakó madárvilág lehetett. A paraszti kultúrában a vesszőből kizárólag lánc-vetülékes fonástechnikával készült használati tárgyakat és építményeket ismerték. Az európai őskorban vagy az észak-amerikai indiánoknál a kosárfonásban művelt spiráltechnika nálunk ismeretlen volt. A lánc-vetülékes technika lényege az, hogy a fonat két irányban futó szálak összeszövődéséből adódik, de a két szálcsoport szálainak minősége vagy távolsága nem azonos. A fenékkötelező vagy fenekes kosár és a különböző melléképületek a 15. században tűntek fel a zónában, ami a parasztság kézműves hagyományait gazdagította.
- A vessző alapanyagai és fajtái
- A vessző feldolgozása és tárolása
- A vesszőfonás technikái és termékei
- A különleges kosárfajták és a trágyás-lapított kosarak
A vessző alapanyagai közül a legfontosabb a fűzfa vesszője volt, de a kosárfonók aranyvesszőt, rekettyét vagy vörös füzet is használtak. A békésiek hat fajtáját ismerik: veres fűz, cinege fűz, sárga fűz, kecske fűz, reketye fűz, amerikai fűz. A vágás ideje augusztustól őszig tartott, de előfordultak vágások májusban és télen is, amint a vessző megért. A vágáshoz használt eszköz úgynevezett görbekés volt, amelyet később metszőolló is felváltott. A levágott vesszőt kévékbe kötözték, majd szállították haza. A kévéket vízszintesen egymás fölé helyezve a szabad ég alatt vagy veremben tárolták, hogy ne száradjanak ki, és a vesszőt pucolatlanul fonták meg. A szedéshez a vessző akkor kezdődött, amikor sárgulni-barnulni kezdett, és a hántoláshoz a héjat a vesszőről eltávolították. A fehér vesszőket augusztus végén gyűjtötték, ami zöld héj eltávolítása után fehér maradt; a főzött vesszőt a barnás homokszín érte el, és ezt bolti anilinfestékkel festették. A főzött vesszőt téglavörös színre festették, hiszen a hántolás így egyben festést is jelentett.
A vesszőfeldolgozás során a főzött és zöld vesszők eltérő eljárásokon mennek át, de mindkettő a rugalmasság megőrzését szolgálja. A modern időkben a vessző egy szuper „zöld” alapanyag, mert nem kell élő fát kivágni az alapanyag kinyeréséért, és Magyarországon is vannak termesztők. A kész kosarak 100% hazai, természetes alapanyagból készülnek, és közkedveltek a környezettudatosság miatt.
A fonástechnika tekintetében a magyar paraszti kultúra kizárólag lánc-vetülékes módszert ismert. A kezdeti formák a földbe szúrt karókra font készítmények voltak, például sövényház és sövénykerítés. A kaskötő padon végzett munka 1930-as évektől ismert, és a parasztság többféle termékfajtát készített, mint a krumpliszedő kosár vagy a kukoricáskas. A legelterjedtebb formája a félgömbölyded káváskosár volt, melynek alapja egy kerek vagy elliptikus káva és ívelt bordák, melyek között a vesszőket fonják. A 20. században megjelent fenekes szegett kosár a német és cseh területekről került a paraszti használatba, és a fenék- illetve oldalhéjazatot a vesszőkből állították elő. A kosárfület is fonják, és a fül elkészítéséhez a vázat három dimenzióban alakítják ki.
Különleges kosárfajták közé tartoznak a csúcsos karórendszerre font készítmények: varsák, csíkkasok, haltartók, méhkasok és galambkosarak, valamint a belső tapasztott méhkas. A leggyakoribb kosárforma a századforduló idején a kávás kosár volt, amelynél a fenékelők és a bordák összekapcsolódnak a káva alatti nyílásokkal. A 20. században a parasztság megismerte a fenekes kosarat, amelyet a parasztság praktikus célokra használt. A zöld vesszőből kötött fenekes kosarak többféle rendeltetésére léteztek: krumpliszedő, garaboly, piaci kosár, fáskas, krumpliskas és kukoricáskas, valamint a szénahordó és a szalmahordó típusok.
Luka Lajos, a vesszőfonó népi iparművész sokat mesélt a hagyományokról. 1945-ben született Túrkevén, majd kosárfonóként tanult, és 1962-től dolgozott a helyi műhelyben. A fémforgácsoló szakmában dolgozott 19 évig, majd visszatért a vesszőfonáshoz. 1998 óta zsűrizteti termékeit, és 35 terméke kapott zsűriszámot. Folyamatosan kiállításokon és pályázatokon vesz részt, és aktív tagja a helyi népművészeti közösségeknek. A műhelytitkok között részletesen elmagyarázza a fonás folyamatát: a vesszők szétválogatását, áztatását, és az egyes darabok felhasítását, majd a fenék és fal megerősítését. Egy fotel elkészítése két napot vesz igénybe, és a felületkezeléshez selyemlakkot vagy Trinát lakkot használnak a tartósság és a fényesség érdekében.
A kosárfonás folyamata lépésről lépésre: először a fenék elkészítése történik a vastag vesszőkből, majd a karók között keresztet készítenek, és körbetekintik a vesszőket. A fenék körülszegésére és a falak megkezdésére használt vastag vesszők, az oldalbordák kihegyezett vesszői és a további keresztözés adja a kosár szerkezetét. A kész kosár felülete a fül beépítése után kész, és az elkészült darabokat gyakran 2 napos munka során fejezik be. A családi hagyomány szerint a munkát a fiatalabb generáció is segítette a nyári szünetekben, és a családi kötődés erősödött a közös alkotásban.

Bevezetés a kerek nádkosár fonásába
tags: #vesszo #fonas #magasagyas