Vona Gábor (született Zázrivecz Gábor, Gyöngyös, 1978. augusztus 20. -) magyar politikus, 2010 és 2018 között országgyűlési képviselő, 2006 és 2018 között a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöke, a 2010-es, 2014-es és a 2018-as magyarországi országgyűlési választásokon a párt miniszterelnök-jelöltje, a Jobbik parlamenti frakcióvezetője 2010-2016 között.
Mind anyai, mind apai ágról kisparaszti családból származik, ennek tulajdonítja a föld szeretetét és antikommunista elveit. Édesapja húgának családja ma is gazdálkodik Hevesen. Másik meghatározó családi élménye apai nagyapja - szintén Vona Gábor (Pély, 1921 - Aranyosegerbegy, 1944) - halála volt, aki Erdélyben esett el a szovjet csapatok elleni tordai harcok során.
1978. augusztus 20-án jött világra a Heves megyei Gyöngyösön. Apai nagyanyja ezután feleségül ment Zázrivecz Józsefhez, aki nevére vette a felesége gyermekét (Vona Gábor apját), emiatt lett születése után ő maga is Zázrivecz. Apja eredeti nevét Vona egyetemista korában vette fel, a család támogatása mellett.
Az ELTE Bölcsészettudományi Karán, történelem szakon végzett 2002-ben, de csak nagyon rövid ideig dolgozott a tanári pályán. Három évig pszichológiát is hallgatott. Az egyetem elvégzése után a Piarista Gimnázium alkalmazottja volt, majd 2004-ben elkezdett dolgozni egy nemzetközi nyelviskolánál mint oktatásszervező. Angolul középfokon, olaszul társalgási szinten beszél.
Politikai indulás és szerepvállalás a Jobbikban
Közéleti tevékenysége legmeghatározóbb pillanata az volt, amikor részt vett a Jobboldali Ifjúsági Közösség 1999-es megalapításában. 2001-ben tagja lett a Fidesznek. Az ifjúsági szervezetből párttá alakult Jobbik alakuló kongresszusán, 2003 őszén a párt egyik alelnökévé, a 2006. novemberi tisztújításon pedig elnökké választották.
Vezetése alatt a párt gyorsan erősödött, így a 2008-ban alig 1-2%-on álló Jobbik a 2009-es európai parlamenti választáson már a 3. legnagyobb erő lett, megelőzve két akkori parlamenti pártot is. A 2010-es magyarországi országgyűlési választáson a Jobbik miniszterelnök-jelöltjeként indult, ekkor pártja a szavazatok 16,67%-át szerezte meg, tovább javítva a 2009-es eredményeket.
A Jobbik parlamentbe kerülését követően annak frakcióvezetői tisztségét is elvállalta. Rendpártiság, nemzeti radikalizmus és a határon túli magyarság állampolgári jogának megadása jellemezte az általa képviselt politikát. 2007-2009 között a Magyar Gárda Egyesület elnöke volt.
A párt irányváltásai és belső feszültségek
A Jobbik távozó elnöke tehát két dolgot tehet: dönthet úgy, hogy végleg hátat fordít a politikának, és ő is csatlakozik a kivándorlókhoz, esetleg belső emigrációba vonul; vagy taktikai visszavonulás mellett dönt. Lehet ez egy lózung attól, aki most szabadul a tehertől, és még utoljára udvarias azokkal szemben, akik szavazatukkal támogatták. Vagy lehet ígéret is arra, hogy nem ez a harc volt a végső.
Vona Gábor értette talán meg elsőként, hogy a következő években csak a maximális távolság nyújthat minimális védelmet Orbán Viktor rendszerétől. Aki a NER 3.0-n belül marad, annak alkalmazkodnia kell, az cinkossá válik. Kétharmaddal szemben ugyanis csak óbégatni lehet. Vona próbálkozott vele, az elmúlt négy évben is beolvasott Orbánnak, amikor csak lehet, még börtönnel is megfenyegette.
A parlamenti ellenzék minden lehetőségével élni próbált, hiszen még az MSZP-vel is összeállt, hogy antidemokratikus törvényeket az Alkotmánybíróság elé vigyen, mint például a Lex CEU esetében. Mindezen felszólalások és eszközök hatásfoka egy gyengébb kormányhatalom és egy erősebb ellenzék idején is nulla volt. Nem ártott a rendszernek sem közvetlenül, sem közvetve a választások eredményében.
Mostantól az Országgyűlésben lehet engedelmesen ülni Kövér László kényes ízlése szerint. Ilyen körülmények között a parlamenti mandátumról lemondani kizárólag pénzügyi oldalról lehetett nehéz döntés. A pártelnöki posztról való távozás érdekesebb, de hasonlóan logikus. A lemondást Vona nem kerülhette el, hiszen azt megígérte előre.
A tényleges bejelentés pedig így hangzott: „benyújtottam a lemondásomat, amelyet a Jobbik elnöksége elfogadott. A közeljövőben a Jobbik tisztújító kongresszust fog összehívni, hogy új elnököt válasszon, a tisztújításon nem méretem meg magam.” A különbség könnyen felfedezhető: a párt döntése kikerült a második szövegből. Vona maga határozott sorsáról.
Ki léphet a helyére és milyen dilemmák várnak rá?
Toroczkai László pedig már be is jelentkezett a helyére. Sokan úgy gondolják, ezzel már el is dőlt, hogy a Jobbik megy vissza a szélsőjobbra. Ez azonban még nem biztos, és épp Vona távozásával nőtt annak az esélye, hogy akár a néppárti vonal is megmaradjon.
Ha Vona újra megméreti magát, akkor nem győzhet anélkül, hogy a szélsőjobboldali szárnynak jelentős kompromisszumokat ne tenne. A választást ugyanis Vona bukta el, és a legkönnyebb magyarázat jelenleg az, hogy azért történt mindez, mert a pártelnök eladta a Jobbik lelkét az ördögnek, és elárulta régi meggyőződésüket. A párton belül maradt radikálisokat csak úgy lehetett volna pacifikálni, ha Vona a szélsőséges politika ígéretével udvarolja őket körül.
Toroczkai (vagy más radikális politikus) elnökként két alapvető problémával szembesülne: továbbra is függőben van egy 660 millió forintot meghaladó ÁSZ-büntetés, valamint a migránszabáló Fidesz miatt semmi hely sincsen a szélsőjobbon, ahova vissza akarná kormányozni a hajót. Az Állami Számvevőszék ugyanis lehet még kreatív a kampánypénzek elköltésének vizsgálatakor, jöhet itt még újabb és újabb büntetés.
A frakcióban közben sokan vannak azok, akik Vona stratégiájához voltak hűek. Ráadásul vagy Ásotthalomról vezet egy pártot, vagy feladja a polgármesteri posztot. A parlamentbe pedig a Jobbik-lista 64. helyéről egykönnyen nem tud bejutni, hogy frakcióvezetőként megmutassa magát. A legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a szétrohadás gondnoka lehet leginkább a Jobbik élén.
Vona utáni lehetőségek és visszatérés kérdése
Amennyiben akadna egy néppárti jobbikos, akit elnökké is választanak a pártban, neki is meg kell küzdenie az ÁSZ és a kétharmad dühével. De minden bizonnyal a képviselők közül kerülne ki, rendelkezne parlamenti tapasztalattal, és volna értelme a távlatos stratégiának: haladni tovább középre, ahol pillanatnyilag csak a felperzselt puszta van. Ehhez sokat hozzátenne a bázis megőrzése, újat építeni ugyanis nehéz.
Vona Gábor esetleges politikai jövőjébe még egy fordulat nem fér bele. Évekig kellett bizonygatnia, hogy a bárány a valós, nem a farkas. Ha még egyszer irányt vált, legfeljebb publicista lehet, politikus többé nem. A néppárti Vona lépett vissza a napi politikától, ő is térhet csak vissza, ha a célja a kormányfői poszt maradt.
Számára most az is jó, ha Toroczkai viszi a Jobbikot annak büntetéseivel és finanszírozatlanságával (ha volt benne Simicska-pénz, most már ott sincs, ahogy a Nemzetben sincs). A párttal a múltja is elsüllyed akkor, többé nem kell majd Heller Ágnes és Ceglédi Zoltán között folyó vitát hallgatnia.
Vona a civilek és a közélet felé
Politikai munkássága befejezése után vloggerkedésbe kezdett a YouTube platformon. 21Vlog keretein belül mutatja be a világot, beszél nézeteiről. Előadásokat szervez. Vlogja, YouTube-csatornája építése mellett workshopokat tart, és közösségi találkozókon is részt vesz.
Létrehozta a Második Reformkor Alapítványt, amely nem őt, nem is a vlogját, hanem egyéb, fontos társadalmi ügyeket, és az azokban szerepet vállaló fiatalokat is segítené, tehetségkutatót is indított a közélettel foglalkozó influencerek számára. A névválasztás egyébként nem véletlen, a Jobbik korábbi elnöke ugyanis úgy látja, "pontosan olyan közös építkezésre van szüksége az országnak, mint a 19. században".
2021-ben útjára indította a Második Reformkor Alapítványon keresztül az Online Népszavazás felületét, ahol első témának a külföldön tartózkodó magyarok szavazati jogának kérdését kívánta szavazásra bocsátani. 2019-ben kilépett a Jobbikból. 2023-ban visszatér a politikába, és párttá alakítja civil szervezetét.
Vona szerepe a magyar politikai térben
A 2017-es Befolyás-barométer szerint ő Magyarország 44. legbefolyásosabb személye volt. A 2018-as országgyűlési választást követően nem sikerült kormányt alakítania, így lemondott pártelnöki tisztségéről. Április 9-én ezt a Jobbik elnöksége is elfogadta. Egyúttal Vona bejelentette, hogy listás parlamenti mandátumát nem veszi át, és kivonul a magyar politikai életből.
2003-ban nősült, felesége Vona-Szabó Krisztina (1978) történész. Vona körében 2017-ben komolyan felmerült, hogy a Jobbik álljon össze azokkal, akiket a hivatalos kommunikáció szerint „21. századi pártoknak” neveztek. Úgy tudjuk, az elképzelések messze meghaladták volna a koordinációt.
Vona próbálta a vidéki bázissal rendelkező Jobbikot a városiak számára is vonzóvá tenni. Realitása nem volt az összebútorozásnak tavaly, de építkezési tervnek még hasznosítható a következő négy évre. A visszatérés nem könnyű, az utóbbi időben csak Orbán Viktornak sikerült, de ő mindössze a pártjában lépett hátra, a parlamentet nem engedte el. Bajnai Gordon esete pedig ékesen bizonyította, hogy a rossz ritmusérzékkel megszervezett belépő és a megbízhatatlan partnerek mindent tönkre tudnak tenni.
| Év | Esemény |
|---|---|
| 1999 | Részt vesz a Jobboldali Ifjúsági Közösség megalapításában |
| 2001-2003 | Fidesz-tagság, majd a Jobbik alakulásában való részvétel |
| 2006 | Megválasztják a Jobbik elnökévé |
| 2010 | Országgyűlési képviselő, miniszterelnök-jelölt |
| 2018 | Lemond a pártelnökségről, kivonul a napi politikából |
| 2019-2023 | Vloggeri tevékenység, Második Reformkor Alapítvány létrehozása, politikai visszatérés előkészítése |
A cikkben felvázolt életút és politikai fordulatok jól mutatják Vona Gábor ambivalens helyzetét: egyszerre volt radikális vezető és néppárti irányt kereső politikus, aki a párt átformálására tett kísérletet.