Auschwitz központi szerepet játszott a „végső megoldás”, azaz az európai zsidók kiirtására irányuló náci terv kivitelezésében. A nácik szinte minden Európai országból deportáltak zsidókat a megszállt Lengyelországban található Auschwitz II (Birkenau) haláltáborba. Az auschwitzi komplexum volt a náci rezsim által létrehozott legnagyobb koncentrációs tábor. Három főtáborból állt, mindhárom táborban kényszermunkát végző rabokat tartottak fogva. Az egyik tábor hosszabb ideig haláltáborként is működött.
Az auschwitzi koncentrációs tábor parancsnokai: Rudolf Höss SS-alezredes, 1940. májustól 1943. novemberig; Arthur Liebehenschel SS-alezredes 1943. novembertől-1944. május közepéig; és Richard Baer SS-őrnagy, 1944. május közepétől-1945. A független táborként működő Auschwitz-Birkenaut (1943 novemberétől 1944 novemberéig) a következő személyek irányították: Friedrich Hartjenstein SS-alezredes 1943. novembertől 1944. Auschwitz I., a főtábor volt az Oswiecim közelében alapított első tábor.
Az I. és a Birkenau közti fejlődés: Az SS három főtábort alapított a lengyel város, Oswiecim közelében. Az Auschwitz I. parancsnoka maradt az Auschwitzba rendelt összes SS-egység helyőrségparancsnoka, és a három táborvezető közül ő számított a rangidős tisztnek. A táborokat az SS-Felügyelőség irányította, amely később az SS Műveleti Főhivatalának része lett. 1943 novemberében az SS rendelkezése szerint Auschwitz-Birkenau és Auschwitz-Monowitz független koncentrációs táborokká alakultak.
Az első gázkamrák és az orvosi kísérletek: Auschwitz I-ben is működött gázkamra és krematórium. Az SS mérnökei eredetileg ideiglenes gázkamrát hoztak létre a 11-es börtönblokk pincéjében. Auschwitz I. kórházában, a 10-es barakkban orvosi kísérleteket folytattak. Áltudományos kutatásokat végeztek csecsemőkön, ikreken és törpenövésű embereken, a felnőtteket pedig erőszakkal sterilizálták és kasztrálták. Az auschwitzi orvosok közül a legismertebb Dr. Ahogy egy 15 éves huszti kislány emlékei szerint: „nagy zűrzavar keletkezett, kábultak, fáradtak voltunk az utazástól”.
Az Auschwitz-Birkenau vészes funkciói: Auschwitz-Birkenau halálgyárként is működött. Kulcsszerepet játszott az európai zsidók kiirtására irányuló német terv kivitelezésében. 1941 nyarán és őszén a német koncentrációs táborokban bevezették a Zyklon-B gázt a tömeggyilkosság új eszközeként. Szeptemberben az SS először tesztelte a Zyklon-B hatását az Auschwitz I. táborban. Birkenau közelében az SS eredetileg két farmot alakított át gázkamrává. Az I. „ideiglenes” gázkamra 1942 januárjában lépett működésbe, de később lebontották. A II. ideiglenes gázkamra 1942 júniusától 1944 őszéig üzemelt.
A transzferek és a deportálások: Gyakorlatilag minden olyan európai országból érkeztek zsidó deportáltak, amelyet Németország megszállt, vagy amely szövetségben állt vele. A transzportok 1942 elejétől egészen 1944. nyár végéig érkeztek. A magyarországi deportálásokkal Auschwitz-Birkenau a hatékonyságának csúcsára ért az európai zsidók megsemmisítésében. 1944. április vége és július eleje között nagyjából 440 000 magyar zsidót deportáltak, közülük körülbelül 426 000-et Auschwitzba. Körülbelül 320 000-en azonnal Auschwitz-Birkenau gázkamráiba kerültek, és nagyjából 110 000 foglyot kényszermunkára osztottak be az auschwitzi táborkomplexumban. Összesen mintegy 1,1 millió zsidót deportáltak Auschwitzba.
Az elhurcoltak sorsa a rámpán: a rámpán ötös sorokba rendezett zsidók kiválasztása a Szene alatt zajlott. A szelektálást dr. Mengele, dr. Heinz Thilo, dr. Eduard Wirths és dr. Viktor Capesius orvosok végezték. A kiválasztás során a munkaképes férfiakat és nőket keresték, a többi sorsa a gázkamrába került. A deportáltak közül sokan a „Kanada” nevű raktárban gyűjtött tárgyakat is átadták, majd Németországba szállították. A szelektálás során a hajvágás és a ruházat elkobzása szinte mindenkire vonatkozott. A Höss-akció vége felé a Zyklon B-készletek fogytán voltak. A végső sors: a haját és testi metszeteit érintő kegyetlenségek között az ellenállók próbáltak túlélni, és a ruhákat is elrakták. A hajkopaszítás és a megfélemlítés része volt a rabszolgakeresztre fektetett „zsidóbarát” kezelésnek.
Hajkopaszítás és személyi módosítások: A rámpán kiválasztott munkaképtelen nők és gyermekek szinte azonnal a gázkamrába kerültek, vagy a kivégzőhelyre. A „Szauna” nevű helyen a gyakorlatban kopaszítás és ruházat eltávolítás történt; a foglyokat teljesen meztelenre levetkőztették, a hajukat kopaszra nyírták, minden szőrzetet leborotváltak. A kiválasztás során a rabok életét a harminc-negyven közötti korcsoportban keresték, a gének és a testi adottságok alapján döntenek. A szakértők szerint a haj eltávolítása a kiválasztások egyik része volt. A hófehér ruhák és a kopott bőr is csupán a kegyetlenség egy eleme volt.
Valósághű visszaemlékezések és az 1945-ös események: A foglyokat regisztrálták, sokukat később más táborokba szállították. A vagonokból a foglyokat a rámpán kijátszották; a Kanada-kommando a foglyoktól kért vagyontárgyakat gyűjtötte össze. A magyar deportáltak között több tízezer zsidó a BIId, BIIc és BIII altáborokba került. A kényszermunkások tömegeit az appelltalálkozók és a tábori erőszak tartotta lázban. A rámpán végzett egyes szelektálások során a gyengébbek azonnal a gázkamrában végeztek; a munkaképesek közül a legtöbben hosszú idő után haltak meg éheztetés és betegség következtében. A kényszermunka és a kivégzések összességében több ezer ember életét követelte.
Felszabadítás és a halálesetek: Az auschwitzi tábort 1945 januárjában szabadították fel. A független táborként működő Birkenau felszabadításakor 1945-ben a szovjet csapatok több mint 600 holttestet, ruhadarabokat és emberi hajat találtak. Auschwitz a zsidók megsemmisítésének szimbólumává vált. A nemzetközi emlékezet a holokauszt egyik legkegyetlenebb fejezeteként tartja számon. Az UNESCO Világörökség része a tábor területe, és a felszabadítás évfordulója a holokauszt nemzetközi emléknapja lett.
Későbbi összegzések és részletek: Az 1,3 millió deportáltból mintegy 1,1 millió zsidó származású volt. A magyar zsidók közül 430 ezret szállítottak Auschwitz-Birkenauban halálra. Magyarország német megszállása után az auschwitzi haláltáborokat választották ki a magyar zsidóság temetőjéül. Eichmann látogatása a lágernél megerősítette, hogy a krematóriumokhoz vezető skein építése nem fejeződött be, a megsemmisítő létesítmények elhanyagoltak voltak. Heinz Höss és Joseph Kramer irányítása alatt a biológiai és gazdasági célokra végzett kísérletek és a megalázó bánásmód is a tábor része volt. A kanadai-kommandó szerepe a rablott tulajdonok összegyűjtése és a német iparba juttatása volt. A deportáltak felett végzett eljárások és a kényszermunka végül a táborok hatálya alá került. A „vernichtung durch Arbeit” jelszavával a munkajelentéses elfogások végzették ki az embereket.