Pu Ji, az utolsó kínai császár tragikus élete

1950-ben a kínai-szovjet határállomásra beragasztott ablakú szerelvény gördül be: háborús bűnösöket szállítanak haza.

Közöttük van Pu Ji, az utolsó kínai császár, aki uralkodói pályáját a japán bábállam, Mandzsuko névleges uraként fejezte be.

Mivel kevés jóra számíthat, a mosdóban fölvágja az ereit - de balszerencséjére megmentik, és egy ideológiai átnevelőtáborba viszik.

Ott kezd neki önéletrajzának, amelyből kalandos és vadregényes életút rajzolódik ki.

Pu Ji, Kína 532. - és egyben utolsó - császára, az 1931 után létrehozott, japán fennhatóság alatt álló bábállam, Mandzsukuo uralkodója 1945. augusztus 16-án került a szovjet Vörös Hadsereg fogságába.

Pu Ji, aki alig kétévesen ülhetett fel a császári trónra, változatos élete, börtönévei és a kommunista rendszerben betöltött szerepe folytán a 20. századi Kína egyik legérdekesebb történelmi alakjának számít, akinek életét számos író és filmrendező is feldolgozta.

1908-ban vitték a Tiltott Városba a haldokló császárné parancsára, s hamarosan - még kisgyermekként - ő lesz az új uralkodó.

Eunuchok serege neveli, s mivel nem léphet ki a palotából, semmit nem tud a világról - arra is csak évek elmúltával jön rá, hogy becsapták: minden pompa és alázat ellenére Kínában már köztársaság van.

Ettől fogva erőt vesz rajta a vágy, és mindenáron ki akar törni aranykalitkájából.

Pu Ji 1906 februárjában, Pekingben látta meg a napvilágot, mint a nagy hatalmú Zaifeng herceg legidősebbik fia.

Zaifeng a trónról letaszított Kuang-hszu (ur. 1875-1908) testvére volt, és miután 1908-ban mind a törvényes császár, mind a hatalmat kézben tartó özvegy Ce-Hszi császárné (ur. 1861-1908) meghaltak, a trón a hercegi ágra szállt.

Az uralkodónő végrendelete értelmében a főhatalmat - az ekkor mindössze kétéves - Pu Ji örökölte, akit 1908 decemberében be is iktattak méltóságába, miközben apja, Zaifeng gyakorolta mellette a régensi hatalmat.

A gyermek uralkodó regnálása azonban nem tartott sokáig, ugyanis az 1911 októberében kirobbanó kínai forradalom megingatta trónját; Jüan Si-Kaj és a Kumonintang egyezsége értelmében Pu Ji 1912 februárjában lemondott trónjáról, ezzel a Mandzsu-dinasztia - és a császárság - kora örökre véget ért.

A fiatal uralkodó a trónfosztás után még évekig a Tiltott Városban - a kínai császárok hagyományos lakhelyén - élt, miközben a köztársaság kormánya úgy bánt vele, mint egy idegen uralkodóval: a gyermek évjáradékot kapott az államtól, amiből még mindig királyi módon élhetett.

Pu Ji alig töltötte be 11. életévét, amikor 1917-ben egy hadúr, Zhang Zhun 11 napra ismét felültette őt a császári trónra, ám visszatérésének lehetősége általános tiltakozást eredményezett.

Az elszigetelten nevelkedő uralkodót 1924-ben aztán száműzték a Tiltott Városból, ekkor a japán koncessziós területnek számító Tiencsinben talált otthonra.

Pu Ji 1931-ben került ismét uralkodói pozícióba, amikor a japánok az általuk meghódított Mandzsukuo bábállam császárának kiáltották ki.

Tisztázatlan, hogy a megalázó szerepet vajon önként vállalta -e - egyesek szerint ő kérte levélben kinevezését Minami Dzsiró japán hadügyminisztertől - vagy kényszernek engedelmeskedett, mindenesetre 1931 novemberében elfoglalta a főbiztosi széket, 1934-ben pedig megkoronázták.

Pu Ji második császársága a valóságban inkább házi őrizet volt, mivel a háborús évek alatt soha nem szólhatott bele a bábállam irányításába, a magánéletben pedig számos megaláztatást kellett elviselnie a Mandzsukuót gyarmatosító Kvantung-hadsereg vezetőitől.

A koronázás dacára a hódítók szinte a legapróbb ügyekben is ellenőrizték, és terrorizálták őt, miközben úton-útfélen kinyilvánították alsóbbrendűségét Hirohito japán császárral (ur. 1926-1989) szemben.

Pu Ji uralkodása 1945 augusztusáig, a Kvantung-hadsereg összeomlásáig tartott.

Ekkor a Kínából visszavonuló japánok megkísérelték a szigetországba szállítani az uralkodót, de a Vörös Hadsereg augusztus 16-án foglyul ejtette őt.

Pu Ji, miután tanúként szerepelt a távol-keleti háborús bűnösök tokiói perében, a következő éveket egy szovjet átnevelő táborban töltötte, majd 1949 után - Mao Ce-tung külön kérésére - Sztálin rendelkezése nyomán visszakerült Kínába.

Itt újabb tíz év börtönbüntetéssel sújtották.

Az egykori császár - mint háborús bűnös - Fushunban, majd - a koreai háború alatt - Harbinban raboskodott, ahonnan Mao speciális engedélyével, 1959-ben szabadult.

Az utolsó mandzsu császárból a Kínai Népköztársaság egyszerű polgára lett, aki - természetesen a hatóságok felügyeletével és a propagandaszervek kereszttüzében - előbb egy kertészetben, majd egy állami szervnél - az egypártrendszerre felügyelő Kínai Népi Politikai Tanácsadói Konferencián - kapott szerény állást.

Pu Ji 1962-ben ötödször is megházasodott, feleségül vett egy kórházi ápolónőt, így ő lett az egyetlen mandzsu császár, aki kínai nővel kötötte össze az életét.

A kommunista állam vezetői - főként Mao és Csuo En-laj - nyomására az utolsó kínai uralkodó a hatvanas években megírta önéletrajzi regényét, mely kínai nyelven az Életem első fele címet viselte, angolra pedig Császártól a polgárig címmel fordították le.

A hányatott sorsú, szinte egész életében felügyelet alatt élő császár 1967 októberében, gyermektelenül fejezte be életét.

Az azóta eltelt négy évtizedben Pu Ji - főként önéletrajzának köszönhetően - világhírre tett szert; Bernardo Bertolucci olasz rendező például Oscar-díjas alkotással örökítette meg történetét, Magyarországon pedig buddhista templom őrzi emlékét.

Bernardo Bertolucci rendezésében, Pu Ji, Kína utolsó császárának életéről szóló, 1987-ben bemutatott epikus életrajzi filmdráma, Az utolsó császár (olaszul: L’ultimo imperatore ; egyszerűsített kínai írással: 末代皇帝), alternatív címe Az utolsó kínai császár.

A forgatókönyvet Pu Ji 1964-es önéletrajza alapján Bertolucci, Enzo Ungari és Mark Peploe írta.

A film főszereplője John Lone Puyi, Joan Chen, Peter O’Toole.

Ez volt az első nyugati játékfilm, amelynek forgatását a Kínai Népköztársaság a pekingi Tiltott Városban engedélyezte.

1950-ben Pu Jit már öt éve őrizetben tartják, amióta a második világháború végén a Vörös Hadsereg elfogta Mandzsúriát.

A nemrégiben létrehozott Kínai Népköztársaságban Pu Jit politikai fogolyként és háborús bűnösként érkezik a Fushun börtönbe.

Kilátástalan helyzetében megpróbál öngyilkos lenni, azonban az őrök időben észrevették, és megmentették az életét.

42 évvel korábban, 1908-ban, a haldokló Ce-hszi kínai császárné a Tiltott Városba hívatja a gyermek Pu Jit.

Közli vele, hogy az előző császár aznap meghalt, és hogy ő lesz a következő császár.

Koronázása után új környezetétől megrémülve ismételten kifejezi hazatérési óhaját, amit megtagadnak tőle.

A film ezután időrendi felvillanásokban Pu Ji korai életét keveri ötvenes évekbeli börtönbüntetésével.

Neveltetése teljes egészében a császári palotára korlátozódik, amelyet nem hagyhat el.

Tízévesen meglátogatja öccsét, aki azt mondja neki, hogy már nem ő a császár, és hogy a Kínai Népköztársaságot ugyanazon a napon Ar Mónak el kell hagynia.

1919-ben a megnyerő skót Reginald Johnstont nevezik ki az ifjú császár mellé, akitől nyugati stílusú oktatást kap.

Pu Ji egyre inkább vágyik a Tiltott Város elhagyására.

Saját birodalmának uraként, a Tiltott Város megreformálásába fog, amit a palota tolvaj eunuchjainak kiutasításával kezd.

1924-ben azonban őt magát is kiutasítják a palotából, és a pekingi puccsot követően Tiencsinbe száműzik.

Dekadens életet él angolbarát playboyként, és a mukdeni incidens után Japán mellett áll ki.

Ez idő alatt Wenxiu elválik tőle, de Wanrong megmarad, és végül az ópium rabja lesz.

1934-ben a japánok Mandzsukuo bábállamuk „császárává” koronázzák, bár állítólagos politikai hatalmát minden módon aláássák.

Wanrong gyereket szül, de a csecsemőt születésekor a japánok meggyilkolják.

A politikai foglyok „kommunista átnevelési programja” keretében Pu Jit kihallgatói arra kényszerítik, hogy hivatalosan lemondjon a japán betolakodókkal folytatott kényszerű együttműködéséről a második kínai-japán háború során elkövetett háborús bűnök miatt.

Végül a táborparancsnokkal vívott heves szócsatája után, és miután megnézte a japánok által elkövetett háborús kegyetlenkedéseket részletező filmet, Pu Ji revideálja korábbi álláspontját, és a kormány rehabilitálja.

A film utolsó perceiben villanásszerűen látható Mao Ce-tung 1967-re kialakuló személyi kultusza, a kulturális forradalom kezdete.

Pu Ji egyszerű kertészként, a parasztproletár életét éli.

Munkahelyéről hazatérve egy Vörös Gárda-felvonuláson vesz részt, ahol gyerekek pentaton zenét játszanak, és táncosok az uralgó kommunisták elutasítását táncolják el.

Pu Ji később rendes turistaként látogatja meg a Tiltott Várost.

Találkozik egy öntudatos kisfiúval, aki az úttörőmozgalom vörös nyakkendőjét viseli.

A fiatal kommunista megparancsolja neki, hogy távozzon a tróntól.

Ő azonban bebizonyítja a fiúnak, hogy valójában ő a Menny Fia, és a trónhoz lép.

Mögötte megtalálja a 60 éves házitücsköt, amit a palotatiszt, Csen Baocsen a koronázás napján adott neki, s odaadja a gyermeknek.

1987-ben egy idegenvezető csoportot kalauzol a palotán keresztül.

A film 1988-ban 7 Oscar-díjat kapott a Legjobb film, rendező, operatőr, a Legjobb adaptált forgatókönyv, jelmeztervezés és vágás kategóriában, ezeken kívül pedig 8 David di Donatello-, 4 Golden Globe-, 2 BAFTA-, 1 Cézar-díj és az Európai Filmakadémia különdíjának birtokosa.

tags: #az #utolso #csaszar #hajime #tachibana