Nyilván magad is elképzelheted, hogy nem volna könnyű dolog Peter Pan kalandjairól tudomást szerezned, ha nem ismernéd a Kensington Parkot. Londonban van, ahol a királynő is lakik. Majdnem minden nap ott sétáltam én is a kis Dáviddal. Csak akkor nem vittem el, amikor túlontúl fáradtnak látszott. Ám eddig még egyetlen gyermeknek sem sikerült bejárnia az egész Kensington Parkot egyik sarkától a másikig, mivel olyan hamar röpül az idő, hogy máris haza kell térnünk. S mindez egyszerűen amiatt, mert olyan kis gyermeknek, mint Dávid, déli tizenkettő és négy óra között aludnia kell.
Ha édesanyátok nem akarná mindenáron, hogy tizenkettő és egy óra között aludjatok, akkor bizonyára bejárhatnátok az egész Kensington Parkot. A park egyik oldalán végeláthatatlan autóbusz-sor gyurakodik. Ám a te dada-dnak csudálatos hatalma van: ha ujját fölemeli egy busz előtt, az rögtön megáll. S a dada bántatlanul átkelhet veled az úttesten. A parknak több bejárata van, de mi itt léptünk be. Ám még azelőtt szóba elegyedtünk a léggömböket áruló nénivel - ott tanyázik, mindjárt a kerítés mellett. Ő, szegény, nem mehet be a parkba; ott kell vigyázkodnia a bejárat mellett, mert ha nem fogózkodnék a rácsba, a léggömbök egy pillanat alatt fölemelnék, és elszállnának vele. Hiszen a léggömbök folyton-folyvást emelnék, emiatt kucorodik le. Még arca is belepirul az erőlködésbe.
Egy szép napon másik léggömb-árus nénit találtam ott, azelőtt sohase láttam. S mindez amiatt, mert a régit elröpítették a léggömbjei. Ó, mennyire fájt a szíve Dávidnak a néniért! És azért, hogy ha már a nénit elröpítették a léggömbök, legalább látta volna ő is. A Kensington Park irtó nagy. És telidesteli ezernyi, milliónyi fával! Legelőbb fügefákba ütközünk. De kár rájuk pazarolnunk az időt, mert olyan gőgösek, hogy nem ereszkednek le akárkihez. A legenda szerint azért nevezték el így őket, mert tetőtől talpig fügefalevélbe öltözködtek. Egyébként Dávid - akárcsak a többi gyermek - mindig lenézően beszélt ezekről a nyafkákról.
És hogy világos legyen, micsoda szokások, micsoda illem uralkodik a parknak ebben a sarkában, tudjátok meg, hogy itt egyetlen tücsök is tűcsökség címzéssel nevezteti magát. Olykor azonban megtörténik, hogy egy-egy csellengő füGEfaág áthajol a kerítésen, világot látni. Ez esett meg Mabel Grey kisasszonnyal is - róla még lesz szó, amikor az ő kapujához érünk. Mindezek után a Széles Sétányra lépünk. Ez a sétány körülbelül annyival nagyobb a többinél, mint mondjuk édesapád tenálad. Dávid meg is kérdezte, hogy nem volt-e először kicsike ez a fasor is, és azután nőtt, nődögélt, amíg felnőtt ilyen nagyra. És azt is megkérdezte, hogy vajon a többi fasor nem a Széles Sétány gyermeke-é.
Híres-nevezetes hely ez, mert alatta egy Cecco nevű kisfiú elveszített egyszer egy egypennyst; és addig kereste-keresgélte, amíg talált helyette egy kétpennyst. Azóta a kinCKs-kertészek túrják állandóan ott a földet. Kissé odább, ugyancsak a Sétány mentén áll Marmeduke Perry kalyibája. Az egész Kensington Parkban Marmeduke Perry históriája a leghátborzongatóbb. Ő ugyanis három áldott napon át úgy viselkedett, mint Annamária. Büntetésül végig kellett mennie a Széles Sétányon nénjének a szoknyájában. Mire ő inkább kalyibát tákolt össze, belebújt, és nem volt hajlandó előjönni, amíg csak be nem hoztak neki farmernadrágot. Ámde úgy veszem észre, hogy most már a Kerek Tóhoz akartok eljutni. Erre vannak ki legjobban a dajkák, mivel ők mindentől berezelnek. Emiatt inkább másfelé visznek: vagy a Nagy Pennyhez vagy a Kislány Kastélyához. Ez a kislány volt a leghíresebb gyermek az egész Parkban. Egyes-egyedül lakta a kastélyt - azazhogy egy csomó babával. Egy reggel aztán odagyűlt egy seregnyi gyermek. Becsöngettek, de ő még ágyban volt, pedig már elmúlt hat óra. - Éljen Anglia királynője! Dávid csak azon csudálkozott, miként találta meg a kislány a gyufát, hogy gyertyát gyújthasson. A Nagy Penny pedig egy szobor, amely a kislányt ábrázolja.
Mindezek után eljutunk a Halomhoz. A Széles Sétánynak ez az a helye, ahol mindenkinek szaladhatnékja támad, még akkor is, ha azelőtt esze ágában sem volt. Mert hát nem mulatságos leszaladni a Halom tetejéről? Viszont ha félúton kifulladsz - s ez sűrűn megesik -, akkor majdhogynem el is vesztél. Szerencsére van ott egy faházikó, az Elveszett Gyermekek Háza, s ott lakik egy bácsi, akinek megmondod, hogy elvesztél, és ő azonnal megtalál. De bármily mulatságos is leszaladni a Halomról, csak olyankor teheted, amikor nem fúj a szél - szeles napon otthon kell maradnod. Ne búsulj: kergetőznek akkor helyetted a hulló falevelek. Széles e világon senkit se szórakoztat úgy a kergetőzés, mint a hulló faleveleket.
A Halomról lelátsz Mabel Grey kisasszony kapujára. Ezt a kisasszonyt arról a fügefáról nevezték el, akinek a meséjét, ígéretem szerint, elmondom. Mabel Grey kisasszonyt mindig két dajka kísérte, ha kivételesen a mamája volt, akkor csak egy dajka. - Jó napot. Hogy és mint? Egyetlen szórakozása az volt, hogy kecsesen elhajított egy labdát, és várta, hogy dadája visszahozza. Ám egy szép napon beleunt ebből a játékba és rakoncátlankodni kezdett. És hogy lássák, mennyire rakoncátlan, előbb kifűzte a cipőjét, majd nyelvét nyújtotta kelet, nyugat, észak és dél irányába. Aztán belemártotta sálját a pocsolyába, és addig játszadozott vele, amíg össze nem sározta szoknyácskáját. Majd fölkapaszkodott a rácsra, s hihetetlen csínyeket követett el - többek között kihajította cipőjét. Eliramodott olyan mellékutcákon, ahol még én sem jártam Dáviddal, csak a repülő cipők zaját hallottuk. Mindenesetre meg kell vallanom, hogy mindez jó régen történt, és ez a kislány nem az a Mabel Grey, akit Dávid ismer.
Most pedig vissza a Széles Sétányra. Jobbra nyílik a Kisgyermekek Sétánya. Hemzsegnek rajta a gyermekkocsik. Innen a Sármány-ujj nevű ösvény vezet a Kirándulók Sétányára, mely telis-tele van valódi konyhaedényekkel. Itt, ha megszomjazol, gesztenyevirágok hullanak a poharadba. Még a legmegátalkodottabb kiránduló gyermekek is ide járnak, és a gesztenyevirágok belehullanak az ő poharaikba is. Ezután érünk el a Szent Govor Kútjához, amely színültig tele volt vízzel midőn Hős Malcolm belepottyant. Malcolm volt a mamája szemefénye, ő pedig tűrte, hogy babusgassa ország-világ előtt, mert a mamája özvegy volt. Malcolm rajongott a kalandokért. Legszívesebben egy kéményseprővel szeretett játszani. Kormosnak nevezte el, mert az arca csupa korom volt. És azonkívül töméntelen medvét ejtett el. Egy szép napon, amikor éppen együtt játszadoztak a kút mellett, Malcolm beleesett a vízbe. Bele is fulladt volna, ha Kormos utána nem ugrik, és ki nem húzza. A víz lemosta Kormosról a kormot, s hát uramfia! - kiderült, hogy ő nem más, mint Malcolm elveszettnek hitt édesapja. Ezután már nem kellett Malcolmet ország-világ előtt babusgatnia mamájának.
A Szent Govor Kút és a Kerek Tó között vannak a krikettpálya kiskapui. A Park arról nevezetes, hogy kétféle krikettet játszanak benne: fiú-krikettet, vagyis valódit, valódi ütőkkel, és leány-krikettet, amelyet a kislányok játszanak nevelőjükkel, teniszütővel. A kislányok nem tudnak igazi krikettet játszani, és tisztára nevetség elnézni, hogyan kínlódnak, de hiába. Mégis megtörtént egy alkalommal az a borzasztó eset, hogy több orcátlan kislány kihívta Dávid csapatát, és egy rettenetes teremtés - Angela Clare nevezetű -, annyi golyót juttatott célba, hogy nektek elmondani sem merem. Ám hagyjuk ezt a kínos mérkőzést; siessünk inkább a Kerek Tóhoz, mert e körül fordul meg minden. A tó amiatt kerek, mivelhogy a park kellős közepén van. Aki idáig eljutott, annak nem akaródzik tovább mennie. És a gyermekek bármennyire igyekeznek jól viselkedni, itt bizony nem sikerül. A Széles Sétányon lehetnek illedelmesek mindvégig, ám a Kerek Tónál nem! Egyszerűen nem bírnak magukkal.
Vannak, akik papírhajókat bocsátanak a vízre. Némelyik hajó akkora, hogy talicskán, esetleg gyerekkocsin kellene odacipelni. Ekkor viszont a gyermek nem fér el a kocsiban, és gyalog kell mennie. Néha látni lehet a parkban karikalábú gyermekeket: ez amiatt van, mert apukájuknak volt szüksége a gyerekkocsira, és ők túl hamar kezdtek gyalog sétálni. Mindenki vágyik egy hajóra, hogy vízre bocsáthassa a Kerek tavon. Egyszer aztán a nagybácsija meg is ajándékozza vele. Csuda jó, amikor először bocsátja vízre! És csuda jó eldicsekedni vele azoknak a gyermekeknek, akiknek nincsen nagybácsijuk. Csak hát egy idő múltán otthon hagyják ezeket a hajókat.
A Kerek Tavon vitorlázó hajók közül ugyanis legtöbbet ér az úgynevezett szilánk-hajó. Ez inkább szilánkra hasonlít, amíg zsinegre fogva vízre nem bocsátják. Így vontatják a partról körbe-körbe. És akinek éles a szeme, apró matrózokat lát, amint a fedélzeten nyüzsögnek; és a vitorlák csudamód duzzadnak a szélben. Viharos éjjeleken behúzódnak csöndes kikötőkbe, amelyeket a büszke hajók lenéznek. Éj múltával a sudár hajók ismét vízre szállnak, szél tereli őket, s a bálnák körös-körül telefröcskölik; elvitorláznak elsüllyedt kastélyok fölött; kalózok veszik üldözőbe; majd lehorgonyoznak korallszigetek mellett. De mindezt egymagában éli át mindenki, mert két kisfiú talán el sem férne a Kerek Tavon. Magadban beszélhetsz útközben, parancsokat osztogathatsz, és végre is hajthatod, ha itt az ideje hazatérned, és már azt sem tudod, merre jártál, és milyen szél duzzasztotta hajód vitorláit. Kincseidet elrejted a hajófenéken, s úgy elzárhatod, hogy fiú legyen a talpán, aki - évek múltán - megtalálja a zár nyitját. Az előkelő vitorlások viszont nem szállítanak kincseket. Ám ki emlékszik vágyakozón az ilyen gyermekkori vitorlásokra? Senki. Az emlékeket a szilánk-hajók hordozzák. A vitorlás csak játék, gazdája csupán édesvízi hajós, átszelheti a tavat oda-vissza - a tengerre pusztán a szilánk-hajó futhat ki.
Aki vesszővel irányítja vitorlását, és azt hiszi, hogy mi, ott, körülte mind csak azért állingálunk, hogy bámészkodjunk, az nagyon téved. Mert az ő hajója véletlenül került oda, és ha elsüllyedne, vagy fölborítanák a kacsák, kutyába se venné senki. A tóhoz - akár a gyermekek - minden irányból mindenféle ösvények igyekeznek. Némelyikük közönséges ösvény, kétoldalt kerítéssel, amelyet ingujjra vetkőzött bácsik emeltek; de van olyan, amelyik afféle vadcsapásnak számít, mert szeszélyesen kanyarog, és néhol olyan keskeny, hogy csak pálcalóhátán lehetne átvergődni rajta. Maguk-Csapta-Csapásoknak hívják ezért őket. Mit nem adott volna Dávid, ha látta volna, mikor készültek! Valószínűleg éjszaka, zárt kapuk mögött, midőn a csodás dolgok megesnek a Parkban. És említettem már azt is, hogy bizonyára azért van ez, mert csak így juthatnak el a Kerek Tóhoz. Ilyen vadcsapás vezet arról a helyről is, ahol a juhokat nyírják.
Kavarodás a juhoknál: mikor Dávidot nyírta a borbély, az össengi volt, de a juhok irtó verekedősek, egyáltalán nem ütnek a falusi juhokra, úgyhogy szentbernáthegyi kutyámat, Porthost mindig fölidegesítik. Elbánni elbánik ő akár egy egész juhnyájjal - már az is elég, ha megpillantják. Ám ezek a juhok rá se hederítenek, egyáltalán nem barátságos szándékkal környékezik meg. Porthosnak ilyenkor eszébe jut egy esztendővel ezelőtti kellemetlen históriája. Méltóságteljes visszavonulásra már nincs lehetőség: megáll, körülnéz, mintha megbűvölte volna a látvány, aztán uzsgyi! vesd el magad - megjátszva finoman a közömböst, csak a szeme sarkából kacsint rám.
Ide közel esik a Kanyargó: egy elbűvölő tó, mélyében egy elsüllyedt erdő szunnyad. Ha fölébe hajolsz, és belenézel, láthatod a fákat, amint hegyükkel lefelé nőnek. Azt mondják, éjjel egészen jól láthatók az elsüllyedt csillagok is. Ha ez így igaz, akkor Peter Pan is láthatja őket, amint éjjelente erre csónakázik egy rigófészekben. A Kanyargónak csak egy kis része van a parkban, a többi elnyúlik messze-messze a szigetig, oda, ahol azok a madarak születnek, akikből aztán kisgyerekek lesznek: kisfiúk és kislányok. Peter Panen kívül senki emberfia ki nem köthet ezen a helyen - ő pedig félig emberfiú, félig tündérfiú -, ám ha egy papírra leírod, mit óhajtasz: kisfiút-e vagy kisleányt, barnát-e vagy szőkét, és a papirosból hajót készítesz, aztán pedig vízre bocsátod, a hullámok még sötétedés előtt elsodorják Peter Pan szigetéig.
Pán Péter összefoglaló (1953)
Most pedig hazafelé tartunk, ámbár - nyilván - ilyen sok helyen nem fordulhattunk meg egy nap, csupán képzeletben. Dávidot ölben kellett volna hordoznom, és meg kellett volna pihennünk minden egyes padon, akár az öreg Salford úr. Mogorva öregúr, olyan akár a borz; reggeltől estig a Parkot járja; egyik padtól a másikig tipeg, és állandóan keres valakit, aki ismeri Salford városát. Több, mint egy esztendeig itt találkoztunk vele. Egyszer aztán akadt egy másik magányos öregúr, aki valaha Salfordon időzött, általában szombattól hétfőig. Jóságos, szelíd bácsi volt. Címét beírta belül, kalapja körbefutó szalagjára; és akárhová akart eljutni Londonban, mindig a Westminsteri apátságtól indult el. Diadalmenetben vittük másik barátunkhoz, el...
Szezonális aukcióinkra a műalkotások felvétele folyamatos. A Kieselbach Galéria tisztelettel meghívja Önt a Budapest a festők szemével című kötet bemutatójára és a hozzá kapcsolódó kiállítás megtekintésére. Galériánkban lehetősége van festményeinek ingyenes értékbecslésére. Galériánkban ingyenes értékbecslésre van lehetőség. Galériánk szakemberei ingyenesen adnak árajánlatot minden hozzánk eljuttatott festményre, grafikára, szoborra, műtárgyra. 2023/2024 évad előadásai: Petőfi - Kovács - Bereczki: A helység kalapácsa, Vándor BAKOS-KISS GÁBOR, HAJA ZSOLT...