Az első világháborús emlékművek a magyar települések sajátos színfoltját képezik. Ezek a kőemlékek hosszú évtizedekig szinte észrevétlenül olvadtak be környezetünkbe, de a centenárium éveiben újból felfedeztük őket. A kőemlékek állítását az elesett hősök neveinek megörökítésével báró Abele Ferenc (1875-1928) vezérkari őrnagy kezdeményezte 1915 júliusában. Állhatatosságának köszönhetően az országgyűlés képviselőháza jogszabályt fogadott el. Az 1917. évi VIII. törvénycikk kimondja: „1. § Mindazok, akik a most dúló háborúban a hadra kelt sereg kötelékében híven teljesítették kötelességeiket, a nemzet osztatlan, hálás elismerésére váltak érdemesekké. Őrizze meg a késő utókor hálás kegyelettel azok áldott emlékezetét, akik életükkel adóztak a veszélyben forgó haza védelmében.”
Az évtizedekig tartó folyamatban a mai Pest megye városai és községei az élen jártak. Erkölcsi vonatkozásban teljes volt az azonosulás és egyetértés a törvényi rendelkezéssel, hiszen a halálgyárrá vált világháborúban minden településnek megvoltak a maga fájdalmas veszteségei, hősi halottai. Az anyagi adottságok azonban eltérőek voltak, mely döntően befolyásolta az emlékműállítások időpontját, így azok évtizedekig, olykor egészen 1944-ig elhúzódhattak.
A rendelkezésre álló adatok szerint elsőként Pilisszentiván állított hősi emlékművet, egyes források már 1918-ra, mások viszont 1919-re teszik az avatás időpontját. A jó példát 1920-ban Kakucson és Pilisvörösváron követték. Érdemes az 1944. évi emlékmű állítások helyszíneiről is megemlékeznünk: Ipolytölgyesen és Tahitótfaluban jutott a nehéz időkben még erre is figyelem.
A gyászt és a nemzeti büszkeség megerősítését szolgáló alkotások megvalósítására változatos finanszírozási megoldások születtek. Meghatározóan - a sok egyéb közfeladat ellátása mellett - a települések önkormányzatai biztosították az anyagi forrásokat, rendszerint közadakozással, gyűjtéssel társítva az előkészületeket.
Ugyancsak jelentős az egyházi felekezetek tevékenysége, melyek gyakran emléktáblákat avattak templomuk falán, vagy a templomkertekben szobrot állítottak. A római katolikus, református és evangélikus gyülekezetek hosszú sorát a váci izraelita hitközség színesíti: a szentegylet 1926-ban 32 hősi halált halt hittestvére tiszteletére emléktáblát állított a zsinagóga falán.
Az egyesületek is főként emléktáblákat állítottak (Dunakeszi-Alag: Magyar Lovaregylet; Göd-Felsőgöd: Losonczy István cserkészcsapat; Gödöllő: Tűzoltó Egyesület; Vác: Piarista Diákszövetség, Váci SE evezős szakosztály), de akad példa emlékműállításra: Dobogókő, Magyar Turista Egyesület.
Számos esetben egy-egy nagylelkű mecénás sietett adományával települése segítségére (Galgagyörk: Tahy István; Kakucs: Liebner József; Kiskunlacháza-Pereg: ifj. Vella Pál és felesége; Letkés: Szajkó Gábor és Szántó Ernő; Pilisszántó: Orosdy Fülöp és felesége; Pusztavacs: Fülöp Józsiás Szász-Coburg és Gothai herceg; Pusztazámor: Barcza Imre; Sóskút: Andreetti Károly; Tésa: Márton András; Vácegres: Fischer Ede földbirtokos és neje, Brünauer Rózsa).
Az egyházak körében is találunk hasonló precedenst: a szentmártonkátai reformátusok emléktáblája a gyülekezet lelkésze, Halasy Miklós adományaként valósult meg.
Az emlékművek megfelelő művészi színvonalát a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság, a HEMOB biztosította, mely 1914-1915 fordulóján alakult. A HEMOB-nál típustervekből, szoborkatalógusból válogathattak a megrendelők. Később, 1924 után a Képzőművészek és Iparművészek Országos Gazdasági Szövetsége vette át a HEMOB feladatkörét. Egyedi emlékművek emelése esetén legelőször az ő jóváhagyásuk kellett.
Hősi Emlékpályaterv kiállításokat rendeztek, Siklódy Lőrinc (1876-1945) szobrászművész alkotását pl. az 1930. tavaszi tárlat díjnyertessége alapján választotta Gödöllő városa. Siklódy Lőrinc a korszak egyik magasan jegyzett alkotója volt, aki számos hősi emlékművet készített pályája során. Pest megyében Gödöllő mellett még Kistarcsa, Püspökhatvan, Szada, Szigetcsép, Tápiógyörgye és Tápiószentmárton büszkélkedik mementóival.
A művészettörténeti szakirodalomban kiemelkedő színvonalúnak ítélik Damkó József (1872-1955) ceglédi hősi emlékművét, a szobrásznak Érd-Ófaluban is van hősi szobra. Zala György (1858-1937) szobrászművész, az emlékműszobrászat legjelentősebb mestere a nagykőrösi hősi emlékművel gyarapította a megyei alkotások sorát.
Számos településen fontos tartották az alkotó szobrászművész helyi kötődését, pl. Aszód: Morzsa-Morhardt Gyula (1905-1945); Dunaharaszti: Dedinszky Elemér (1884-1933); Pánd: Kiss János (1905-1981); Pomáz: Jankovits Gyula (1865-1932); Taksony: Ruff András (1885-1961); Zebegény: Maróti Géza (1875-1941). Ezen túlmenően gyakran még a megyéhez tartozás is előnynek számított.
Ennek szép példája a gödöllői művésztelep alapító Körösfői Kriesch Aladár (1863-1920) „Gránátvető katona” szobra, melyet a művész halála után négy évvel öntöttek bronzba és állítottak fel Vácszentlászlón.
A mementók alkotói sorában két hölgyet is találunk.
Az alkotások időtállóságának, művészi színvonalának elismerését jelenti, hogy 1945 (főként 1989) után az emlékművek sokasága a II. világháború áldozatainak neveivel bővült, de 1956-os és trianoni funkciógyarapodásra is számos példa van. Ez azért vált lehetségessé, mert az utókor értékítélete szerint az emlékművek az eredeti szándéknak megfelelően valóban kifejezik a gyászt és a tiszteletet, de jól örökítik a magyar katona vitézségét is.
Ugyanakkor 1945 után néhány mementót ideológiai okokból barbár módon leromboltak, melyre a Premontrei Rendház és Gimnázium hősi emlékműve Gödöllőn és a piliscsabai katonai tábor obeliszkje az elgondolkodtató példa.
Pest megye első világháborús emlékművei történelmi időszakot, sajátos művészeti stílust tükröznek.
Példák Pest megyei emlékművekre:
- Abony: A település hősi emlékművét, a sebesült katonát bajtársával megörökítő, masszív talapzatra emelt szobrot 1924. november 1-én avatták, 437 hős katona emlékére. A fémkerítéssel határolt kompozíció alkotója Farkas Béla (1885-1945) szobrászművész.
- Acsa: A község hőseinek emlékét az 1943. május 9-én átadott leventeotthon épületének falán örökítették meg. A fehér márványtáblákra 30 hős nevét vésték, akiknek egyike már a II.
- Albertirsa - Alberti: Közadakozásból létesült emlékoszlop nemzeti motívumokkal 130 hősi halott tiszteletére, avatása 1924. május 25-én, vasárnap - a Hősök Vasárnapján - az evangélikus templommal szemben.
- Albertirsa - Irsa: A község díszes, domborműves emléktábláját 120 hős emlékezetére állították a Tündérkert Óvoda falán, melyet ünnepélyesen 1923-ban avattak.
- Alsónémedi: Sebesült bajtársát segítő katona szobra, hengeres talapzatán a község hősi halottainak neveit örökítő márványtáblákkal, avatása 1924 októberében, alkotója Markup Béla (1873-1945) szobrász, keramikus. Az emlékmű vörös márvány Trianon-emléktáblával egészült ki 2006.
- Aszód: A Szabadság téri Hősök emlékműve süttői mészkőből készült, oszlopán karddal. Avatása 1941. november 4-én, alkotója az aszódi származású Morzsa-Morhardt Gyula (1905-1945). Átépítve 1991-ben, amikor a II. világháború katonái, polgári áldozatai és a zsidó mártírok nevei is felkerültek az emlékműre.
- Bag: Kiemelt alapzaton álló, vasrácsozattal körülkerített emlékoszlop, a csúcsán kettős kereszttel, oldalain a község 61 hősének névsorával. Készítette Müller Tibor terve szerint Kollátor Henrik iparművész, avatása 1926. október 10-én.
- Bénye: Az evangélikus templomudvarán álló emlékmű bronzba öntve az édesanyjától búcsúzó katona jelenetét, és a község 36 hősi halottjának emlékét örökíti. Alkotója Kiss János (1905-1981) pándi születésű szobrászművész, leleplezése 1938. június 5-én, pünkösdvasárnap. Később a II. világháború áldozatainak névsorával is kiegészült.
- Bernecebaráti: A 7,5 méter magas emlékoszlopot a Nagyboldogasszony templom kertjében állította a község 1934-ben. A földteraszra épített négyzetes alapú (1X1m) oszlop felső részét lefelé fordított 190 cm magas, 50 cm széles fémkard díszíti. A kard alatti márványtáblára az elesett hősök névsora került, melyet később külön gránittáblán a II. világháború áldozataival egészítettek ki. A 2017. évi felújítás során az emlékmű tovább bővült.
- Biatorbágy - Bia: Vasrácsozattal körülkerített, helyi terméskőből készült emlékoszlop, több lépcsős talpazattal, oldalain fehér márványtáblán a 103 hősi halott névsorával, dór oszlopban folytatódó tetejét magyar címer és Turulmadár díszíti. Avatása 1925-ben történt.
- Biatorbágy - Torbágyi Római Katolikus Temető: Torbágy község német nyelvű hősi emlékműve a II. világháború áldozatainak neveit örökítő gránittáblákkal bővült.
- Budajenő: A katolikus templom előtti parkban, mészkőtalapzaton álló, fegyverére támaszkodó gyalogos katonát ábrázoló szobor. A talapzat fehér márványtáblája 34 hősi halott nevét rögzíti, avatása 1927. október 16-án. Később újabb táblákon a II. világháború áldozatainak névsorával bővült.
- Budakalász: A római katolikus templom melletti, masszív alapzaton álló bronzszobor az ágyújára hajló tüzért ábrázolja. Alkotója Ungvári Sztankó Gyula (1900-1943) szobrász, 1926-ban avatták fel.
- Budakeszi: A település főutcáját díszítő alkotás 178 hős emlékét őrzi. A mészkő alapzaton álló bronzba öntött katona megrendülten tartja kezében bajtársa élettelen testét. Az alkotás Martinelli Jenő (1886-1954) szobrászművész munkája, avatása 1930-ban történt.
- Budaörs: Rácsos kerítéssel körülvett, magas talapzaton álló szoborkompozíció, mely a haldokló fiatal harcost ábrázolja, akit Krisztus magához ölel. A talapzat fehér márványtáblái aranyozott betűkkel őrzik a község hős fiainak neveit.
- Cegléd: Az emlékmű főmotívuma a magas mészkőobeliszk, melynek csúcsát a karmaiban kardot tartó bronz-turul uralja. Az obeliszk előtti bronz-szoborcsoport zászlótartóból, rohamra induló kürtösből és kardját kivonni készülő huszárból áll. Az emlékmű alapzata és az obeliszk oldalfalazata 900 ceglédi hős nevét őrzi. Alkotója Damkó József (1872-1955) szobrászművész, avatása 1927. november 13-án, Horthy Miklós (1868-1957) kormányzó részvételével történt. A mementó 1991-ben a II. világháború áldozatainak neveivel bővült.
- Cegléd-Kossuth Lajos Gimnázium: Az oktatási intézmény aulájában 1927. november 13-án emlékművet avattak az iskola hősi halottai tiszteletére, melyet Mayer Péter terve alapján Hornyák Gyula képzőművész készített.
- Ceglédbercel: A község elöljárósága 1931 augusztusában pályázatot írt ki a település 92 hősi halottjának emlékművére, de az avatásra végül öt évvel később, 1936-ban került sor. A jelképes vaskerítéssel körülvett obeliszk két oldalára kardot faragott az ismeretlen alkotó, melyek a gúlán túlnyúlva mutatnak az égre. Az alapzat két oldalán a 92 hős névsora, míg a másik két oldalon a magyar címer motívumai találhatóak. A 2017-ben felújították.
- Csobánka: A nagyközségből 272 katona vonult a világháborúba, a 69 hősi halott tiszteletére 1925-ben állítottak hősi emlékművet a római katolikus templom előtt, melyet október 18-án avattak fel.
- Csővár: Az evangélikus templom homlokzatán elhelyezett, keretbe foglalt fehér márványtábla a község 24 hős halottjának emlékét őrzi. 1945 után a II. világháború áldozatainak neveivel bővült.
- Csömör: A terméskőből épített alapzaton álló emlékoszlop Márton Ferenc (1884-1940) szobrász és festőművész alkotása, avatása 1939. június 29-én, csütörtökön, Péter-Pál napján történt. A keresztmotívum két oldalán szimmetrikus elhelyezésben található a település hőseinek névsora. A további oldalakon később a település több történelmi eseményének emlékét tüntették fel, a hozzájuk kötődő áldozatok neveivel.
- Dabas - Alsódabas: A patkó alakú talapzathoz négy-hengergyűrűs oszlop tartozik, díszes oszlopfejjel, rajta térdelő angyal, balkeze szívén, jobb kezében olajág. Az oszlop gyűrűshengereire 59 hősi halott nevét vésték. Avatása 1925. május 10-én, az akkori községháza előtti téren történt.
- Dabas - Sári: A lépcsőzetes alapzatból kiemelkedő emlékoszlop a kettős keresztben végződik. A dicső múltat a korhű ruhában, történelmi elődként ábrázolt katonaalak jelképezi a szent karddal, aki fél térdre ereszkedve, főhajtással tisztelegve emlékezik és emlékeztet a hősökre. Az oszlop két oldalán, fehér márványlapokon kapott helyet Sári község 25 hősi halottjának névsora. Avatása 1924. november 1-én, mindenszentek napján történt. A második világháború áldozatainak 33 fős névsorával 1986-ban bővült.
- Dány: A község iskolaudvaron álló emlékműve 77 hős nevét őrzi. Avatása 1937. május 30-án történt, alkotója Farkas Béla (1885-1945) szobrászművész. A lépcsőzetes alapzatra emelt szobor főalakja a térdelő Jézus, aki magához emeli a haldokló magyar katonát.
- Diósd: A katolikus templomkert emlékoszlopát 33 hősi halott tiszteletére emelték. Alkotója Berecz Gyula (1894-1951) szobrász, avatása 1942-ben történt. Az elesett hősök neveit fehér márványtáblába vésve olvashatjuk az oszlop két oldalán. A mementó 2006-ban bővült.
- Domony: Az evangélikus templom külső homlokzatán elhelyezett fehér márványtábla 46 hősi halott nevét örökíti. Állításáról már 1917-ben, a reformáció 400 éves jubileumán döntöttek. Avatása 1923. szeptember 2-án történt.
- Dömsöd: A világháborúban a településről 1862 férfi vonult hadba, közülük 182 hősi halált halt. Emléküket a református templom melletti téren emelt szobor őrzi, melyet 1924. november 30-án avattak fel. A lépcsőzetes alapzatra emelt kőszobor főalakja a sebesült bajtársát oltalmazó, annak kardját stafétaként átvevő magyar ifjú. Az áldozatok nevét fehér márványtáblákra vésték. Az emlékművet 1993-ban bővítették.
- Dömsöd-Dab: Dab község a világháborúban 28 hősi halottal adózott a hazának. Emléküket, vitézségüket a református templom külső falán elhelyezett keretbe foglalt fekete márványtábla hirdeti. A település 1939-ben állíttatta.
- Dunabogdány: A római katolikus templom melletti, kőgolyókkal határolt emlékoszlop a község 125 hős fiának tiszteletére emeltetett 1930-ban. Müller Tibor szobrászművész alkotását június 29-én, Szent Péter-Pál napján avatták fel. Meghatározó eleme a hadi hősök emléke előtt tisztelgő kard és annak markolatát övező bronzkoszorú. Az áldozatok névsora később a II. világháború áldozataival bővült.
- Dunaharaszti: A szívéhez kapó katonát ábrázoló szobor 140 hősi halott emlékét őrzi. Dedinszky Elemér (1884-1933) helyi szobrász alkotását 1927. október 30-án avatták fel. Eredeti helyéről tíz év múlva a község központjában kialakított Hősök terére helyezték át. Később a II. világháború áldozatainak neveivel bővült.
- Dunakeszi: A község 549 férfi lakosa vonult be katonaként a világháborúba, közülük 116-an adták életüket a hazáért. A hadiözvegyek száma 67, a hadiárváké 98. A hősi halottak tiszteletére közadakozásból és földek haszonbéréből emeltek emlékművet, melyet 1928. szeptember 8-án, Kisasszonynapján lepleztek le. A műkőből készült emlékmű felső részén álló sebesült katona jobb kezében zászlót és keresztet tart, szimbolizálva a csatamezőről többé haza nem térő hősöket. Az alapzat szoborcsoportjában az édesanya két gyermekével a gyászoló özvegyet és az árvákat ábrázolja, a hátrahagyott családokat jelképezve.
- Dunakeszi-Alag: Dunakeszin, a Nepomuki Szent János kápolna előterében található az első világháború 34 alagi hősi halottjának tisztelgő fekete márványtáblája.
