Tudjuk, hogy Borosjenő mindig templomos hely volt. A következő feljegyzések említik: 1329-ben Ferenc jenői plébánost, 1334-ben Jakab jenői plébános 3 garast fizet pápai tizedként. Amikor a XVII. század végén németek települtek a községbe, (hamarosan) újra alapították a plébániát. A község első plébánosa Tsinj Pál volt, megindult az anyakönyvezés. Fiel az elsők közül előforduló olyan név az anyakönyvben, amely a mai napig megmaradt.
Marok István pilisvörösvári plébános fordítása eredeti latinból lehetővé tette hogy bőséges átfogó anyag álljon rendelkezésünkre a XVIII. század első feléről. Sajnos a meglévő feljegyzésekből nem állapítható meg, hogy Németországból honnan jöttek. A plébánia anyakönyveinek legelső adatai későbbi türelmes újramásolás folytán maradtak meg származási helyeik feltüntetése nélkül-mert 12 talán akkor még közismert volt. Borosjenőnek kevés megszakítással mindig volt saját plébánosa. 1709-1711 között a vörösvári plébános látta el a borosjenői hívek lelki gondozását.
Grimm,. Scholtz János plébános Pilisborosjenő-Weindorf című német nyelven írt cikkében a Kirchenblatt (1940) számát magyarra fordítva ezt olvashatjuk: Weindorf-Borosjenő festőien szép ősi falu. Az első, ami a látogató szemébe ötlik a hegy lejtőjén, dombon épült szép nagy templom, mely uralja a falut és az egész környéket... és ha a harangok fémnyelvükkel imádságra, vagy istentiszteletre szólítanak, a hanghullámok szétterjednek és elárasztják a völgyeket. Így érthető, hogy ez a hely, már évszázadokkal ezelőtt is a környék középpontja volt.
Az 1747-es jegyzőkönyvben olvashatjuk: „Mint visitator a három helység katolikusait papjuk által Weindorfba hivattam, de a mindig ellenkező Pomáziak és Kalásziak nem akartak megjelenni - ha nem lehet saját lelkészük hanem Szentendre papja viselje lelki gondozásukat. A csobánkai katolikusok hűségesen megjelentek és nem volt panaszuk papjuk ellen. 1770-ben Pomáz önálló plébánia lett és Csobánka az újonnan alapított plébánia filiáléja. Az egyházi szolgáltatásokat a pomázi plébános látta el.
1764-ben a Visitator beszámol arról, hogy a csobánkai hívek régi vágya a saját templom: teljesült 1763-ban. Szt. Anna tiszteletére épült, felszenteléséhez egy ezüst misekehely kivételével, majdnem minden hiányzott. Ebben az évben a faluban 75 római katolikus házaspár 466 hívő volt, főleg német anyanyelvűek. 1777-ben az egész „Budai Hegyvidék" kivált a veszprémi püspökség fennhatósága alól és a Mária Terézia királynő által újonnan alapított székesfehérvári püspökség része lett. A vallásos élet új lendületet vett. A szigorúbb rendet, a jobb áttekinthetőséget, a püspökség lényegesen kisebb területe tette lehetővé. A legtovább idetartozó filiálé, a szomszédos Üröm 1821-ben emelkedett önálló plébániai rangra.
Budakalász még az ürömi plébániához tartozott, az 1846. Veszprémi Püspöki Levéltár Canonica Visitatio Budensis Budai szt. Igen részletes tájékoztatást nyújt a XVIII. sz. első feléről a templom, plébános, hívek és a hitélettel kapcsolatosan. A templom és a vallásosság áthatotta a falu és a hívek életét. Üröm: a közeli szomszédos község a legrégibb és legtovább az anyaegyház fíliája. (1698-1820-ig).
A község területéről római temetőt és több feliratos követ, X-XI. századi sírt ismerünk. Óbudához tartozó királyi birtok, első említésre Ewrim néven, a Baracska nemzetség 1212-ben a baracskai kolostornak ajándékozta. 1367-ben az óbudai apácák birtokaként említik. A török időben 1580-81-ben adózó puszta évi 500 akcse jövedelemmel. (Pest megyei műemlékek II. házasság 11. január 1699. 25. február 1699.)
A templom története különleges összefonódást mutat az üdőszakokkal: Weindorf és Üröm parókusai, a velük járó feljegyzések, a templomépítés, a felújítások és a díszítmények mind a közösség anyagi és vallási életének alakító elemei. Az 1764-es Canonica Visitato szerint renováció és bővítés alatt áll, ezt a kapuba vésett 1765-ös évszám is bizonyítja, mely az újjáépítés emlékét őrzi. Jelenlegi alakját 1936-ban nyerte el. A templom védőszentjei: Szt. György április 24. ünnepén tartják a búcsút. Második patrónusa Szt. Anna. Plébánia 1821-től lett önálló. József nádor temette el első feleségét Alexandra Pavlovnát, aki I. Pál orosz cár leánya volt. Sírja fölé görögkeleti sírkápolnát emeltetett. A templom kegyura: Budai Szt. Klára rend. Védőszent: Szt. György és Szt. Flórián; a Szt. Segítő Szentek tisztelete is jelen volt.
Az életet meghatározó szokások és liturgikus gyakorlatok között megtalálhatók a folytonos körmenetek, a vallási ünnepek szentjének tisztelete és a hívek adományokra épülő támogatása. A templom berendezése a korokon át változott: 1747-es Visitatio szerint a templom anyagát tekintve jó anyagból készült, de korábban szentély és sekrestye nélkül, padlózata deszkából volt; kívülről zsindellyel fedett. A templom épületét hosszú időn át karban tartották, a kórus deszkákból, orgona nélkül. A legfontosabb közösségi elemek közé tartozik az oltárok, a kórus és a sekrestye története, a főoltár és az oltárképek gazdag ikonográfiája. A jelenlegi állapot szerint a templom 1755-56-ban épült a középkori egyház romjaira, anyagát felhasználva a birtokos Klarisszák és a templompénztár költségén. A hívek adományai nélkül nem születhettek volna meg a későbbi felújítások és díszítések, köztük a híres baldachin.
Az orgona története is figyelemreméltó: az 1801-es időpontban a régi orgona megkaptotta az ajándékát, az 1944-es esztendőben pedig a Rieger cég által készített új orgona állt a szolgálatba. A templom 1912-ben emelte meg toronynagyságát, és a mai formát a korabeli vörösvári és környékbeli mesterek dolgozták ki. A temető környéke és a sírok története hűen mutatja a helyi közösség hosszú múlását: a temető első bejegyzései 1778-ból származnak, a temetkezés pedig sorban történt a korábbi sírkeresztek közt.
Az egyházközség működésének részletei a laikus közösség összetartásában találják meg helyüket: a plébános és a templomatyák feladatai közötti megosztás, a vallási szertartások megtartása és a hívek társadalmi kapcsolatai mind részei az összképnek. A plébánia épülete kőből épült, belső elrendezése pedig a hívek összefogásának eredménye: a templom körüli földművelés és építkezés lassú, de kitartó közösségi munka eredménye. A templom és a környék fontossága a közösségi identitás megőrzésében kiemelt szerepet játszott.
Az említett feljegyzések alapján a placz: a plébánia anyakönyveinek világát átitatja a közös vallási hagyomány, amely a XX. században is tovább él, miközben a templom és a sírok története a helyi identitás fontos része marad. A közösség hitélete, a vallási ünnepek és a templomfalak története összekapcsolja a környék lakóinak mindennapjait és évszázados hagyományait.
tags: #chovanyecz #istvanne #fodrasz