A vintage stílus a ’20-as években indult hódító útjára. Egyik kedvelt irányzata az antikolás, melyet ma már nemcsak fa, hanem fém felületeken is alkalmazhatunk. Jogosan várhatjuk kovácsoltvas kerítésünktől, hogy hosszú szolgálatot tegyen portánkon (hozzávetőlegesen 30-40 évet). Azzal azonban mindenképpen számolnunk kell, hogy a beltéren és a kültéren alkalmazott kovácsoltvas kapuk, valamint korlátok más és más felületkezelést kívánnak: akár az antikolás mellett döntünk, akár nem. Mindkét esetben kiemelten fontos a korrózióvédelem, melyet a felület tűzihorganyzásával érhetünk el. Az antikoló felhordását kétféleképpen végezhetjük: festés-mázolással, illetve porszórással (szinterezéssel). Utóbbi gyorsabb és egyenletesebb eloszlást garantál. Kültéri használat esetén javasolt továbbá vízbázisú rézlakk felvitele is, mely az alrétegek színét és milyenségét nem befolyásolja. A matt hatást keltő paszták többféle árnyalatban beszerezhetők: a legkedveltebbek mégis az ezüstös és zöldes tónusok. Fő jellemzőjük, hogy erősen UV-állók, magas kopásállósággal rendelkeznek, így a lepattogzás veszélyével nem kell számolnunk. Általános probléma, hogy sokan úgy vélik, az antikolást otthoni körülmények között ők maguk is el tudják végezni.
Az antikolás és a felületkezelés alapkérdései mellett fontos a kültéri felületvédelem is. A korrózióvédelmet segítő lépések közé tartozik a tűzihorganyzás és a felületnedvesítés elkerülése a hosszú élettartam érdekében. A vasművesség és a copf-stílus kapcsolata a késő barokkig és rokokó korokon átívelő megközelítésben jelen van, ahol a kerítések és kapuk szerkezete is az adott korszak díszítőelemeit tükrözi.
A kovácsoltvas felületek történeti háttere
A XVIII. századi barokk és rokokó vasművesség gazdag emlékanyaggal szolgál, amelyeket ma külföldön és itthon egyaránt megcsodálhatunk. A németes és francia hatások keveredésével alakuló stílusokból kiemelkednek a tektonikus formálású francia rácsok, a C-motívumokkal, indákkal és levelekkel díszített darabok, valamint a rokokó lendületű motívumok. A copf stílus pedig a barokk késői leszármazottjaként hozza el a letisztultságot és az egyszerű vonalvezetést, amelyek a kovácsoltvas kapuk és kerítések kialakításában is megjelennek.
A magyarországi kovácsoltvas emlékek között kiemelkedő példák a budai Szent Anna-templom, a püspöki-kanonoki sírbolt 1747-ben készült díszes kovácsoltvas ajtaja, valamint az egri volt vármegyeháza kapui és lunettarácsa. A Fazola Henrik mester-és műhelyének neve összefonódik Eger rokokó vasrácsaival és kapuival, amelyeket a kor legkiemelkedőbb példáinak tartanak számon. A kerítések, kapuk és lunettarácsok a rokokó gazdag vonalvezetését, az indák és levelek részleteit jelenítik meg, hol szimmetriára törekedve, hol dinamikus, aszimmetrikus elemekkel gazdagítva a művet.
Vasművesség helye a lakóépületekben és a középületekben
A lakóépületek kovácsoltvas elemei között a kilincsek, kopogtatók és ajtó-vasalások is jelentős művészi színvonalat képviselnek. A mellvédeken gyakran kőből faragott fonadékmotívumok ismétlődnek, és a vasrácsokra is jellemző a fonadékmotívum. A középületek kovácsoltvas elemei közé tartozik az egri vármegyeháza két kapuja és lunettarácsa, amelyek a harmónia és a mozgás kettős hatását mutatják. A kapuszárnyak szerkezete és a koronázórészek részletei kiemelik a mesteri kör színvonalát, amelyhez hozzájárult Fazola Henrik és műhelye. A rokokó és copf elemeket felvonultató kapuk és rácsok a földtől a plafonig terjedő díszben gazdagok, és a részletgazdagságukban is megmutatkozik a kor művészetének jellegzetessége.
Antikolás és felületkezelés gyakorlati útmutatója
Outdoor és indoor felületeknél egyaránt fontos a korrózióvédelem. Ha antikolást választunk, kétféle stílusban dolgozhatunk: festés-mázolással vagy porszórással (szinterezéssel). A porszórás gyorsabb és egyenletesebb eloszlást biztosít. Kültéri alkalmazás esetén érdemes vízbázisú rézlakkal kezelni az alrétegeket, amely megőrzi a felületek színét és milyenségét. A matt hatást keltő paszták általában UV-állóak és kopásállók, ami hosszú élettartamot biztosít, és csökkenti a lepattogzás kockázatát. A rokokó és copf időszakból fennmaradt kapuk és rácsok gyakran olyan részletekkel rendelkeznek, amelyeket a modern felületekhez hasonlóan érdemes megőrizni és tisztán tartani.
Különleges megfigyelések az antikolás különböző felületein
A beltéri kovácsoltvas kapuk és korlátok felületei más hézagokat és megvalósításokat igényelnek, mint a kültéri felületek. A felületkezelések közötti választás a felhasználási helytől és környezeti tényezőktől függ. A korai barokk és rokokó példákban is érdemes figyelembe venni a kapuk és rácsok részleteit: a levelek, indák és akantuszok plasztikus megjelenése, és a díszítőelemek összhangja a környezetével. A gótizáló motívumokat idéző lunetták és koronaelemek a klasszicizmus közeledését is jelzik a kapuk díszítésében.
Infografika és példák
Az alábbi példák a történeti emlékek közül kiemelkedőek: az egri volt vármegyeháza kettős kapuja és lunettarácsa; a budai Szent Anna-templom Szent Sír-kápolnájának záró rácsa; a Grassalkovich-paloták kapui és kerítései. Ezek a példák jól mutatják, hogyan ötvöződik a történeti forma a modernebb felületkezeléssel és megőrzési megközelítésekkel.
Részletes áttekintés a copf stílusról a kovácsoltvasban
A copf stílus a barokk késői ágai között jelenik meg, jellegzetesek a letisztult vonalak és az egyszerű, áttekinthető kialakítások. A díszítőelemeket elsősorban az antik építészetből merítik, a füzérdíszek, rozetták és köténydíszek visszatérnek a kovácsoltvas elemeiben. A copf stílus a rokokóval közösen a barokk késői leszármazottja, és itthon is számos copf stílusú épület található, melyek letisztult párkányzataikban ezt a hagyományt tükrözik. A stílus a vonalvezetésre helyezi a hangsúlyt, és a felületek gazdag, ám mégis egyszerű felépítését részesíti előnyben.
Összegzés a kovácsoltvas emlékekről és a felületkezelésről
A kovácsoltvas kapuk és kerítések nem csak esztétikai értéket hordoznak: történeti jellegüknél fogva a felületkezelés és a korrózióvédelem hosszú távú értelmet ad azok megőrzéséhez. Az antikolás és a felületvédő bevonatok kombinációja lehetővé teszi, hogy a 30-40 éves élettartamhoz közeli, sőt ezt meghaladó értéket érjünk el kültéri és beltéri felületeken egyaránt. A történeti példák és a modern technológiák összhangja pedig élő példája annak, hogy a múlt szépsége megőrizhető a jelen technikájával is.
tags: #copf #stilus #a #kovacsoltvasban