A foltos hajhullás (alopecia areata), más néven körülírt hajhullás érintheti a fejbőrt, illetve valamennyi testrészt, ahol szőrnövekedés jellemző. Következtében tar foltok jelennek meg a fejbőrön, illetve a szőrzetben, például a szemöldökben, a szakállban stb. Az érintettek közül sokak számára súlyos pszichés megterhelést jelent ez a probléma.
Mi okozza a foltos hajhullást?
Az alopecia areata oka nem teljesen tisztázott, jelenlegi ismereteink szerint leginkább autoimmunitás áll a hátterében. Autoimmun betegségek esetén az immunrendszer nemcsak a testidegen káros anyagokkal (pl.: vírusok, baktériumok) szemben lép fel, hanem a szervezet saját sejtjei, szövetei vagy szervei ellen is. Foltos hajhullás esetén az immunrendszer a szőrtüszőket támadja meg. Az immunrendszer ezen reakciója irányulhat az összes szűrtüsző (nem csak a fejbőrben lévők) ellen.
A foltos hajhullás okát illetően mindmáig sok a találgatás. Jelenlegi ismereteink szerint feltehetően egy autoimmun betegségről van szó. Külső tényezők szerepét a kórkép kialakulásában eddig nem igazolták. A körülírt hajhullás hátterében előfordulhat hormonzavar vagy esetleges mérgezés és pszichés ok is. Lehet kiváltó tényező az emocionális stressz, a D-vitamin-hiány, de akár a cink- és szelénhiány is. A herpeszvírusok közé tartozó Epstein-Barr vírusfertőzés képes triggerfaktorként működni a foltos hajhullás esetén.
Kik és mikor betegednek meg?
Az alopecia areata főleg gyermek- és fiatalkorban fordul elő, de bármely életkorban jelentkezhet, családi halmozódást mutat, és férfiaknál valamivel gyakoribb, mint nőknél. Három, foltos hajhullástól szenvedő személy közül kettő, 30 évesnél fiatalabb. Az érintettek többségénél megfigyelhető családi halmozódás: ötből egy érintettnél jellemzően a családban is előfordult a betegség.
Tünetek, lefolyás és prognózis
A foltos hajhullás következtében rövid időn belül csupasz kerek vagy ovális foltok maradnak hátra a fejbőrön. A hajhullás mértéke egyénenként változó: vannak, akik csak nagyon kis területről veszítenek hajszálakat, míg másoknál a hajhullás nagy felületekre terjed ki, sőt, akár a teljes testet érintheti, beleértve a szempillákat, szemöldököket, a hónalj- és a szeméremszőrzetet is. A hajhiányos foltok szélein lévő hajszálakat a szakemberek felkiáltójel alakú hajszálaknak nevezik, mivel a fejbőr felé vékonyodnak. Ennek oka, hogy a hajszál elszarusodási folyamata (keratinizáció) zavart szenved.
Körülbelül az érintettek felénél egy éven belül a tar foltokon spontán visszanő a haj. Az is előfordulhat, hogy a foltos hajhullás időről időre rendszeresen visszatér. A betegség érzelmileg megterhelő, nagy pszichés stresszel jár.
Alopecia areata típusai
- Alopecia areata unilocularis: csak egyetlen foltban hullik ki a haj
- Alopecia areata multilocularis: több tar folt is kialakul
- Alopecia areata subtotalis: a haj majdnem a fejbőr egészéről kihullik
- Alopecia areata totalis: az összes hajszál kihullik a fejbőrből
- Alopecia areata universalis: a haj-, illetve szőrhullás a fejbőrt és az egész testet érinti
- Ophiasis típus: a haj elsősorban a hajas fejbőr szélső területeiről hullik ki, általában a tarkóról, néha a halántékról vagy a homlokról
Hasonló tünetekkel járó egyéb betegségek
Vannak betegségek, melyeknek lehetnek a foltos hajhulláshoz hasonló tünetei, amelyek azonban teljesen más okokra vezethetőek vissza. Ilyen az úgynevezett trichotillománia, ami a hajszálak kényszeres kitépkedését jelenti. Foltos hajhullással járhat az úgynevezett alopecia syphilitica (a szifilisz következménye), továbbá a lupus erythematosus vagy gombás fertőzés (mikózis) is. Ha a páciens foltos hajhullás tünetével jelentkezik, az orvosnak gondolnia kell ezekre az eshetőségekre is, és el kell végeznie a szükséges vizsgálatokat.
Kivizsgálás, mely szakembereket érdemes felkeresni?
Amennyiben foltos hajhullást észlelünk, a panaszok kivizsgálása indokolt: immunológiai szempontból jelentősége a foltokban kialakuló hajhullásnak van, ez esetben komplex kivizsgálás szükséges a panaszokat okozó eltérések felderítésére. Mindenképpen vizsgálni kell, hogy fennáll-e gyulladásos folyamat, vagy allergiás eredet, illetve milyen egyéb okok merülhetnek fel a leletek, a beteg kórelőzményei, családban előforduló betegségek kapcsán. A valódi okok feltérképezéséhez mindenképpen orvosi vizsgálat szükséges.
Hogyan kezelhető a foltos hajhullás?
A foltos hajhullás nem igényel feltétlenül kezelést, mivel alapvetően reverzibilis folyamatról van szó. Enyhébb esetekben a tar foltokon sokaknál visszanő a haj. Ezért gyógyszeres terápia helyett ki kell várni, míg a haj újból növekedésnek indul. A foltos hajhullás időről időre visszatérhet, a leghatékonyabb terápia sem tudja megakadályozni, hogy a probléma később kiújuljon. Minden esetben egyedileg mérlegeli az orvos, hogy szükség van-e kezelésre, illetve kezelés történhet a páciens kérésére is.
A foltos hajhullás kezelésére jelenleg még nincs oki terápia. Tüneti kezeléssel azonban elő lehet segíteni a tar foltokon a hajnövekedést. A kezelést a hajhullás stádiuma, előrehaladottsága határozza meg, e szerint szóba jöhet: helyileg alkalmazott (külsőleges) vagy tablettás kezelés (szisztémás terápia), illetve fény- (PUVA) és fotodinámiás (PDT) terápia.
Alkalmazható hatóanyagok
- Cink (tabletta formában)
- Kortikoszteroidok helyileg alkalmazva (krémek, oldatok, intrafokális injekció) és esetleg szisztémásan
- Helyi immunterápia, kontakt szenzibilizáció (diphenycypron (DCP), nikkel)
- Immunmoduláns szerek: helyileg tacrolimus, pimecrolimus; szisztémásan ciclosporin
- Minoxidil (helyileg)
A kezelés megkezdése előtt gondosan mérlegelni kell, hogy megéri-e vállalni a kockázatot, ugyanis a szóba jövő gyógyszerek közül néhánynak súlyos mellékhatásai vannak. Ráadásul vannak köztük olyan gyógyszerek, amelyek gyermekek kezelésére nem alkalmasak.
Klinikai kutatások és új terápiák
Az utóbbi években vált intenzívebben vizsgált területté a foltos hajhullás, és vannak ígéretesnek tűnő gyógyszeres lehetőségek, noha a kórkép terápiájában még nincs egységes, az Európai Gyógyszerügynökség által elfogadott kezelési protokoll. Bizonyos kezelések jelátviteli útvonalat blokkolnak a sejteken belül, gyulladáscsökkentő hatásúak, és a hajfollikulusok őssejtjeinek osztódását eredményezik. Az ilyen terápiával kezelt betegek nagy százalékánál pár hónapon belül jelentős visszanövést észleltek, de sokkal több klinikai vizsgálat kell még ahhoz, hogy ezek ne indikáción túli gyógyszerek legyenek.
Az olyan gyógyszerek, mint a ruxolitinib, bizonyos betegségekre már receptre felírhatók, de az alopecia areata esetében az alkalmazhatóságra, hatásosságra még nincs elég klinikai bizonyíték. Tudni kell azt is, hogy ezek a készítmények az eddigi vizsgálatok alapján csak addig fejtik ki a hatásukat, amíg szedik őket, és mellékhatásaik is lehetnek. Fogékonyabbá teszik a betegeket egyes fertőző betegségekre, a hosszú távú mellékhatásaikat pedig még nem ismerjük teljesen.
Pszichés hatások, társadalmi megítélés és betegségtörténetek
A betegség érzelmileg megterhelő, nagy pszichés stresszel jár. Sok beteg hosszú orvosi kivizsgálásokon megy keresztül anélkül, hogy a kiváltó okot feltárnák. Többen számolnak be arról, hogy évekig keresték a hátteret: gyanakodtak pajzsmirigy-alulműködésre, stresszre, vitaminhiányra, nehézfémmérgezésre vagy vírusfertőzésekre. Vannak, akik több hónapos vagy éves hullámzó periódusokat élnek át: jobb időszakokban a haj visszanő, majd újabb fellángoláskor ismét kihullik.
A társadalmi reakciók is súlyos terhet jelenthetnek, különösen nőknél, akik esetében a kopaszodás különös stigmatizációt vonhat maga után. Néhány beteg számára a kopaszság elfogadása, a parókától vagy takarástól való leszokás, illetve az önelfogadás fontos lépés lehet a pszichés jóllét felé. A közvetlen támogató környezet sokszor jelentős segítséget nyújt a megküzdésben.
Kapcsolódó hajhullási típusok és kiváltó tényezők
Az alopecia areata mellett más hajhullási típusok is fontosak a differenciáldiagnosztikában. Az átmeneti hajhullás (diffúz alopecia) során a fejbőr egész területéről hullik a haj, okai között szerepelhetnek pl. súlyos betegségek, műtétek, altatás, kemoterápia, magas láz, vagy táplálkozási hiányállapotok. A végleges alopecia, hegesedő alopecia vagy veleszületett alopecia esetén a szőrtüszők pusztulása miatt a hajhullás irreverzibilis lehet.
A genetikai kopaszodás (androgén alopecia) a leggyakoribb oka a hajritkulásnak, különösen férfiaknál. Nőkben a hormonháztartás változásai, például a menopauza, vagy olyan betegségek, mint a PCOS, inzulinrezisztencia, illetve pajzsmirigy-zavarok járulhatnak hozzá a haj elvékonyodásához és hullásához. Vitamin- és ásványianyag-hiányok (vas, cink, szelén, B-vitaminok, A-, C-, E-vitaminok) is gyakran vezetnek diffúz hajhulláshoz.
Amikor érdemes orvoshoz fordulni?
- Ha a hajhullás hirtelen, foltokban jelentkezik.
- Ha a napi hullott hajszálak száma tartósan 40-60 fölé emelkedik.
- Ha a kihullott haj helyére nem nő új haj hosszabb időn belül.
- Ha a fejbőr állapota romlik: viszketés, gyulladás, hámlás vagy intenzív faggyútermelés jelentkezik.
A kivizsgálás mindig személyre szabott: laborvizsgálatok (pl. vitaminok, nyomelemek, pajzsmirigyfunkció), esetleges infekciók, valamint immunológiai vizsgálatok felmerülhetnek. Immunológiai szempontból jelentősége van annak, ha foltokban alakul ki a hajhullás, ilyenkor gyakran komplex kivizsgálás szükséges a rejtőző eltérések felkutatására.
Öngondoskodás, életmód és kiegészítő lehetőségek
A hajhullás hátterében álló tápanyaghiányok és életmódbeli tényezők rendezése sok esetben javíthatja a haj állapotát. A megfelelő, változatos étrend, a vitamin- és ásványianyag-pótlás, valamint a stressz csökkentése segíthet. A külső ápolószerek, samponok és készítmények kiegészítő szerepet játszhatnak: egyes gyógynövényes termékek és hajápoló rendszerek intenzíven táplálhatják a hajrostokat, nyugtatják a fejbőrt és fokozhatják a hajhagymák vérellátását, de hatásuk egyénenként eltérő lehet, és nem helyettesítik az orvosi kezelést.
Betegségtörténetek és a személyes megküzdés
Sok beteg hosszú út után talál rá a számára megfelelő megoldásra: egyeseknél a haj teljes letolása, a paróka elhagyása, vagy pszichoterápia, önelfogadás vezet megkönnyebbüléshez. A személyes történetek rávilágítanak arra, hogy bár a betegség orvosilag nehezen kiszámítható, a támogatás, a megfelelő kezelőorvos és a társadalmi elfogadás mind jelentősen javíthatják az életminőséget.
DERMAESTHETIQUE: Alopecia Areata
Összegzésként
A foltos hajhullás egy gyakran visszatérő, autoimmun jellegű betegség, amely széles spektrumon mozog: az enyhe, spontán gyógyuló egyfoltos megjelenéstől a teljes testszőrzet elvesztéséig. A pontos okok nem mindig deríthetők ki, ezért a kivizsgálás és a kezelés mindig személyre szabott. Bár jelenleg nincs oki terápia, számos tüneti és támogató kezelés áll rendelkezésre, és ígéretes gyógyszeres kutatások folynak. A pszichés támogatás és a társadalmi elfogadás kulcsfontosságú a betegek életminőségének javításában.