A halál beállta után a test számos változáson megy keresztül, melyeket hullajelenségeknek nevezünk. Ezek a változások segíthetnek meghatározni a halál időpontját és körülményeit.
A test kihűlése és hullamerevség
A holttest a halál után fokozatosan felveszi a környezet hőmérsékletét. Ez a folyamat, az algor mortis, az egyik legtermészetesebb hullajelenség. A kihűlés sebessége függ a testtömegtől; a kövérebb egyének lassabban hűlnek ki, mint a soványak. Johann Ludwig Casper és Carl Liman szerint a legtöbb esetben a holttest 8-12 óra múlva tapintásra hidegnek érződik, de átlagosan csak 23 óra múlva hűl ki teljesen. Bizonyos betegségek, mint a tetanusz vagy a heveny fertőzések, a halál után is emelkedett testhőmérsékletet okozhatnak az izomkontrakciók miatt.
A hullamerevség (rigor mortis) egy másik jól ismert jelenség. A halál során az izomtónus elenyészik, majd az izomszövetek fehérjéinek bomlása következtében a holttest izmai merevvé válnak. Ez a merevség általában 4-6 óra alatt alakul ki, 2-3 napig tart, majd a bomlási folyamatok során ismét oldódik. Egyes esetekben a szervezet halál előtti kimerültsége miatt szinte azonnal jelentkezhet.
Hullafoltok és vérsüllyedés
A keringés megszűntével a vér a gravitációnak megfelelően a holttest legalsóbb részeiben gyűlik össze, szederjes színű foltokat képezve a nyomásnak ki nem tett területeken. Ezek a süllyedéses hullafoltok (livores mortuales) a halál után 2-4 órával jelennek meg, és kezdetben elnyomhatók. Körülbelül 24 óra elteltével az erek bomlása miatt a vér kilép az érpályákból és a környező szövetekbe ivódik, ekkor a foltok már nem nyomhatók el. Ezeket beivódásos hullafoltoknak (livores ex imbibitione) nevezzük.
A hullafoltok elhelyezkedése fontos információt adhat a halál utáni test helyzetéről. Ha a holttestet elmozdítják, a hullafoltok vándorolhatnak, ami igazságügyi szempontból is jelentős. Kísérletek igazolják, hogy a halál után 3 órán belül történt mozgatás még okozhatja ezt a jelenséget.
A vérsüllyedés nem csak a bőrön, hanem a belső szervekben is bekövetkezhet, különösen a tüdők hátsó részén, a gyomor hátsó falán, a bél alsóbb részei és a vesék esetében. A gerincvelő és burkainak süllyedési bővérűsége is megfigyelhető.
A test bomlása és átalakulása
A test általános bomlása, melynek végső fázisa a szkeletizáció, azaz a csontvázzá alakulás, a halál után hamar megindul. A rothadáshoz megfelelő hőmérséklet, levegő és páratartalom szükséges. A sejtek saját enzimeikkel kezdik lebontani magukat (autolízis, necrobiosis), ami a gyomor tartalmának mellkasba jutásához is vezethet (automalacia acida postmortalis).
Különböző körülmények eltérő bomlási folyamatokat eredményezhetnek. A vízben a test felázik (vízihullák), míg a tőzegmocsarakban a magas savtartalom, az alacsony hőmérséklet és az oxigénhiány mumifikációhoz hasonló elváltozásokat (tőzegcserzés) okozhat, ahol a bőr megfeketedik, de megmarad, a csontok pedig gumiszerűvé válnak.
A hullaviaszos átalakulás (adipocere) során a testben található zsírok bontódnak le. A mumifikációhoz a test kiszáradása és a bomlást elősegítő baktériumok csökkent működése járul hozzá. A kiszáradás (exsiccatio postmortalis) a tetem párolgása révén következik be.
Az emberi haj és a gyász emlékei
Az emberi haj, mint az egyik legszemélyesebb dolog, a 19. században különös jelentőséget kapott a gyász feldolgozásában és az emlékek megőrzésében. A biedermeier korszakban elterjedt szokás volt az elhunyt hajának egy darabját emlékképekben elhelyezni. Ezek a "hajmunkák" és gyászékszerek arra szolgáltak, hogy örökidőkre megőrizzék az elhunyt emlékét.
Ma is léteznek olyan kreatív módszerek, amelyekkel az elhunyt szeretteink emléke tovább élhet. Készülhetnek kegyeleti ékszerek és emléktárgyak hamvakból, hajból, kisállatok szőréből, fényképekből vagy akár személyes tárgyakból. Ezeket általában kétkomponensű epoxi vagy UV-fényre megszilárduló gyantából készítik, így tartósak és esztétikusak.
Fontos megjegyezni, hogy bizonyos kozmetikumok, parfümök, hajlakkok vagy maró vegyi anyagok elszínezhetik vagy károsíthatják ezeket a tárgyakat. Tisztításuk puha, nedves, szappanos ruhával javasolt.
A haj újrahasznosítása
Az emberi haj nem csak emlékeket őrizhet, hanem környezetvédelmi szempontból is értékes. A levágott hajat egyre több helyen gyűjtik és hasznosítják újra. Például Franciaországban és az Egyesült Államokban hajból készült szűrőket használnak a szennyezett vizek tisztítására. A haj magas nitrogéntartalma miatt kiváló komposztanyagként is szolgálhat, elősegítve a növények növekedését.
Tévhitek a halál utáni testről
Számos tévhit kering azzal kapcsolatban, mi történik az emberi testtel a halál után. Az egyik leggyakoribb tévedés, hogy a haj és a köröm tovább nő a halál után. Ez csupán vizuális hatás: a bőr kiszáradásával a haj és a körmök látszólag hosszabbnak tűnnek, de valójában nem nőnek.
A holttestgőzök általában nem veszélyesek, de a közvetlen érintkezést kerülni kell, mivel fertőző betegségek átadásának kockázata továbbra is fennállhat. A halál okának megállapítása sem mindig egyszerű feladat, különösen, ha a holttest már bomlásnak indult, vagy ha rendkívüli körülmények merülnek fel.
A holttestek "mozgása" is mítoszokon alapul. Az izomreflexek miatt előfordulhatnak kisebb, akaratlan mozgások közvetlenül a halál után, de ez nem jelenti azt, hogy a holttest "élne" vagy tudatosan mozogna. Az erekció a halál után szintén csak egy mítosz.
Ritka esetekben előfordulhat, hogy valaki tévedésből élő emberként kerül a hullaházba, például súlyos kihűlés esetén. Azonban a halált mindig alapos vizsgálat előzi meg, és csak ezt követően kerülhet a holttest a hullaházba.