Szőrtelen állatok – Különleges és ritka látványok a természetből

Az állatok szőrzete, tollazata vagy pikkelyei alapvetően meghatározzák külsejüket és segítik őket a túlélésben. Azonban vannak olyan esetek, amikor ezek a természetes védőrétegek hiányoznak, ami rendkívül szokatlan és néha megdöbbentő látványt eredményez. Ezek a szőrtelen állatok sok esetben különleges betegségek vagy genetikai adottságok miatt vesztették el bundájukat, vagy éppen így születtek.

Miért lehetnek az állatok szőrtelenek?

Az állatok szőrzete nem csupán esztétikai kérdés; számos funkciót tölt be, mint például a hőszabályozás, az álcázás, a párválasztás, a kommunikáció és a védekezés. Amikor egy állat elveszíti bundáját, az komoly kihívásokat jelenthet számára. A szőrtelen állatok közül némelyik azért nincs testét ékesítő áldásból, mert betegség következtében elvesztették azt.

Genetikai adottságainak is köszönhetik ezek a teremtmények azt, hogy nincs szőrük. Más esetekben a csupaszság egyszerűen a fajra jellemző. Például minden nyúl szőr nélkül születik, de a képen látható Teddy továbbra is kopasz maradt, miután nagyobb lett sem nőtt rajta sokkal több szőr az orra környékén és farkán kívül. Senki nem tudja, hogy mi történhetett vele, mindenesetre társaihoz képest elég furcsán néz ki szegényke. Ez a kis állatka csupaszon, törékenyen születik, de azért nem kell sajnálni.

Nézzünk néhány példát a szőrtelen állatokra, akik rendkívüli megjelenésükkel hívják fel magukra a figyelmet:

Különleges esetek a nagyvilágból

Az alábbiakban bemutatunk néhány állatot, akiket megszokott dús szőrzetük vagy tollazatuk nélkül láthatunk, ami rendkívül furcsa látványt nyújt:

• Csupasz pávián: Zimbabwe területén él ez a teljesen kopasz pávián.
• Csupasz turkáló (földikutya): A csupasz turkáló, vagy más néven a csupasz vakond patkány (földikutya) kizárólag Afrika száraz éghajlatán él Délkelet-Etiópiában, Kenya keleti részén és majdnem Szomália teljes területén. Mivel a föld alatt él, biztonságban van a külső behatásokkal szemben.
• Szőrtelen csimpánz: Ez a csimpánz betegsége miatt lett teljesen csupasz. Külseje merőben szokatlanná vált.
• Szőrtelen mosómedve: Kanadában él Gizmo, a mosómedve, aki nagyon fázik a nagy hidegben. Testét normális esetben pompás szőr fedi, ami miatt cuki élőlény lehet nekünk emberek számára.
• Szőrtelen medvék: 2009-ben a lipcsei állatkert két nőstény andoki medvéje szinte teljesen elveszítette a szőrét. Dolores és Lolita minden előzmény nélkül, hirtelen hullatták ki a szőrüket. A csupasz medvék a bundájuk nélkül igencsak fáztak a hidegben, emellett a napon könnyen leégett a bőrük.
• Szőrtelen pingvin: Ez a szegény kis pingvin nagyon szomorú, a szülei elutasították őt, mert szőrtelen. Elég kegyetlen.
• Szőrtelen "Teddy": Minden más nyúlhoz hasonlóan Teddy is csupaszon született. Miután nagyobb lett sem nőtt rajta sokkal több szőr az orra környékén és farkán kívül.
• Vombat bébi: Így néz ki egy vombat bébi, mielőtt kinőne a szőre. Teljesen úgy tűnhet ez a kis állat, mintha viaszból lenne, de az igazság az, amikor a wombatok megszületnek, csupaszak, vékonyak, a bőrük pedig viaszos.

A szőrzet evolúciója és jelentősége

A szín nem csupán esztétikai kérdés: többfunkciós alkalmazkodás, amely olyan célokat szolgálhat, mint a hőszabályozás, álcázás, párválasztás, kommunikáció és védekezés. „A korai emlősök kinézetéből megérthető, hogyan éltek, és mikor kezdett kialakulni a jelenlegi sokféleség" - mondja Matthew Shawkey, a belgiumi Genti Egyetem evolúcióbiológusa.

Fejlett képalkotó módszerek és az élő emlősökben jelenlévő pigmenttermelő sejtek alapos vizsgálata után egy kutatócsoport feltárta, hogyan nézhetett ki ősi emlős rokonaink bundája. Az első emlősszerű állatok a dinoszauruszok mellett a mezozoikumban jelentek meg. A megkövesedett csontok és csontváz lenyomatok alapján a paleontológusok régóta azt feltételezik, hogy ezek a korai előemlősök (és a későbbi valódi emlősök) meglehetősen kicsik voltak. A legtöbbjük nem volt nagyobb, mint egy rágcsáló, és a ragadozók elkerülése érdekében főként éjszaka voltak aktívak - a szemgödrök mérete konkrét bizonyítékai ennek az éjszakai életmódnak.

Shawkey és kollégái felépítettek egy adatbázist az élő emlősökről. Spektrofotometriával számszerűsítették 116 modern faj színét, és elektronmikroszkóppal alaposan megvizsgálták az egyes állatok melanoszómáit, amelyek a melanocita sejtek belsejében lévő melanin-termelő és -tároló zsákok. Összefüggéseket találtak a szőr színe és a melanoszómák alakja és mérete között, és ez alapján felállítottak egy modellt.

Majd közeli felvételeket készítettek hat nagyon jól megőrződött, 165-120 millió éves fosszíliáról, amelyeket Kína északkeleti részén tártak fel. Elég részletesek voltak, a szőrzet és az egyes szőrszálak bonyolult lenyomatát is tartalmazták. A fosszíliák között volt két repülő mókusszerű sikló, egy vakondszerű ásó, egy fára mászó és két különböző szárazföldi lény. Azt találták, hogy a megkövesedett melanoszómák nagyon hasonlóak voltak egymáshoz: ovális alakúak és közepes méretűek. Összességében a kihalt fajok sokkal kisebb változatosságot mutattak, mint a modern fajok, a tudósok emlősmodelljüket felhasználva azt állítják, hogy ezek a melanoszóma méretek egy egérszürke-barna árnyalatnak feleltek volna meg. A példányok között és azokon belül is volt némi eltérés, de nem elég ahhoz, hogy különböző színűnek nevezzük őket. Az eredmények „megerősítik azt, amit gondoltunk, azaz, hogy a korai emlősök a dinoszauruszok árnyékában éltek. Ez nemcsak méretüket és sokféleségüket korlátozta, hanem színezetüket is” - részletezi a kutató.

A vombatok különleges világa

A vombatok hosszú, tág folyosókat ásnak, ahol nappalukat töltik. Éjszaka elhagyják otthonukat és a makacs állatfajt nehéz szándékától eltéríteni. Ha akadály kerül elébe, azon fáradságot és időt nem kímélve hatol át. Tápláléka elsősorban kemény, szívós levelű fűfélékből áll, de kiásott gyökereket is szívesen fogyaszt. Fogai és karmai alkalmasak védekezésre is, de erre ritkán használja.

Számunkra a tömzsi, nagyon kedves vombat így néz ki, amikor még csupasz bébi. A vombatok egyébként tág üregeket, és hosszú folyosókat ásnak, a nappalt ezekben töltik. Csak az est beállta után bújnak elő odújukból.

A vombatus É. V. Az alapalfaj (Vombatus ursinus ursinus), amely a Bass-szoros szigetein él. Mára betelepítették a Flinders-szigetre is. Külső megjelenése a medvefélékre emlékeztet: robusztus felépítésű, csökevényes farkú állat. Szőrzete igen dús, talpa széles és csupasz, karmai lapítottak és erősek, ásásra alkalmasak.

Erre a különleges állatra is igaz, hogy fiatalon csupasz, ami eltér a megszokott képtől. Azonban a vombatok szőre rendkívül dús, így felnőttkorukban már egyáltalán nem mutatnak csupasz külsőt.

Az állatok szőrzete, tollazata vagy pikkelyei alapvetően meghatározzák külsejüket és segítik őket a túlélésben. Azonban vannak olyan esetek, amikor ezek a természetes védőrétegek hiányoznak, ami rendkívül szokatlan és néha megdöbbentő látványt eredményez. Ezek a szőrtelen állatok sok esetben különleges betegségek vagy genetikai adottságok miatt vesztették el bundájukat, vagy éppen így születtek.

tags: #emlos #allatok #szor #nelkul