Ahány esküvő, annyiféle esküvői szokás! Régebben rengeteg szokás és babona hatott az esküvői szokásrendszerre, és persze a különböző országokra még manapság is igen eltérő esküvői szokások jellemzőek. Az elmúlt évtizedben az esküvők világa gyökeresen átalakult. Nemcsak a vendégszám csökkent, de az is megváltozott, hogy miért és hogyan házasodnak az emberek. Míg egykor a hagyomány, a család és a „kötelező forma” dominált, ma egyre inkább a személyesség, tudatosság és élményközpontúság jellemzi a nagy napot.
Magyarországon és Európában egyaránt csökken a születésszám és a házasságkötések száma. Ma már szinte minden európai országban 30 év fölött házasodnak a fiatalok. A tanulmányok elhúzódása, a karrierépítés és az élettársi együttélések miatt a klasszikus húszas évekbeli esküvők ritkábbak. A klasszikus 150-200 fős lagzik helyét átvették a 40-80 fős, bensőségesebb ünneplések. Ennek oka egyrészt a megemelkedett költségek, másrészt az, hogy a párok nem érzik kötelezőnek a távoli rokonokat és „ismerős ismerősöket” meghívni. Az esküvők hossza is csökken: a hajnalig tartó lagzik visszaszorultak. A legtöbb esküvő zárul éjfél körül vagy még hamarabb. A házasság ma már nem társadalmi elvárás, hanem választás. Egyre több pár él együtt anélkül, hogy hivatalossá tenné a kapcsolatát - sokszor még gyereket is vállalnak így. A menyasszonykikérés, menyecsketánc vagy a vőfélyes falusi lakodalom már ritkaságszámba megy. Ma már a legtöbb esküvő a pár saját projektje - anyagilag is. A szülők támogatása gyakran csak kiegészítő, a döntésekben viszont kevesebb a beleszólás. A most házasodó Z generáció élményalapú, személyes és fenntartható esküvőket szeretne. Szabadtéri helyszínek, minimalista dekor, social media-kompatibilis látványelemek, zero waste megközelítés, saját történetet mesélő szertartás - ezek mind jellemzők.
A társadalmi körök szűkülnek - kevesebb a barát, távolabb kerültek a rokonok. A párok gyakran inkább 30-50 vendéggel szeretnének igazán szép élményt adni, mintsem egy 150 fős formális eseményt „letudni”. Az esküvők világa soha nem volt ennyire sokszínű, mint most - de egyúttal soha nem volt ilyen kihívásokkal teli sem. A hagyományos modellek leépültek, helyüket új értékek vették át: autentikusság, fenntarthatóság, élmény, személyesség.
Német Esküvői Hagyományok
A németekre jellemző, hogy őrzik hagyományaikat, és így van ez az esküvőkkel kapcsolatban is. A teljes esküvő akár 3 napos is lehet, mivel az egyházi és a polgári szertartást jellemzően külön napokon tartják. Akárcsak nálunk, a németeknél is megvan az a szokás, hogy az esküvői menet végigvonul az utcán. Különleges szokás, hogy a családok és a barátok egy esküvői újságot készítenek még a szertartás előtt - ez a Hochzeitszeitung -, melyben a párról jelentenek meg fotókat és cikkeket. A legénybúcsú - Junggesellenabschied - természetesen Németországban is elmaradhatatlan. Van egy nem hivatalos esküvői fogadás is, a Polterabend, amikor tányérokat törnek, hogy azok darabjai szerencsét hozzanak a menyasszonynak.
Nem csak a menyasszony kezébe kerül gyönyörű csokor, de feldíszítik virágokkal a templomot és a fiatal párt szállító autót is. A templomot elhagyva a friss házasok egy újabb hagyománnyal találják szemben magukat. A lakodalmat a friss házasok tánca nyitja meg. Ez minden esetben keringő. A következő tánc az ifjú feleségé és az örömapáé, valamint az ifjú férjé és az édesanyjáé. A vacsoránál a tortát a német párok is közösen vágják fel. Lakodalom közben számos különböző játékra kerül sor, valamint elhangzanak a rokonok beszédei is. A menyasszony cipője is eladásra kerül. Elsősorban kisebb vidéki településeken dívik még a menyasszony elrablásának szokása. Az esküvő és a lakodalom után következik a friss házaspár első közös éjszakája. Ez egy intim része az esküvőnek, ám a németeknél nem teljesen így van. Az ifjú férj barátai általában szeretik megviccelni az újdonsült házaspárt.
Imádnivaló német esküvői szokás, hogy a család és a barátok egy esküvői újságot készítenek a párnak, amelyet a fogadáson eladnak. A pénzt pedig a pár a nászútra fordíthatja. Ez az újság a Hochzeitszeitung, amely képeket és történeteket tartalmaz a menyasszonyról és a vőlegényről.
Különleges Esküvői Szokások Európában és Világszerte
Míg nálunk elfogadott szokás, hogy a nők többsége fogyókúrába kezd az esküvője előtt, addig Mauritániában ennek éppen az ellenkezője történik. A mennyasszonyt az esküvő előtti hónapban hizlaló táborba viszik, ahol egy cél van: minél több kilót szedjen fel az esküvő napjáig. A helyiek ugyanis úgy tartják: „minél nagyobb a menyasszony, annál gazdagabb a vőlegény”.
Belső-Mongóliában él egy különös szokás, mely szerint a jegyespárnak közösen le kell vágnia egy csirkét és el kell távolítania annak máját. Ha a máj egészséges, kitűzhetik az esküvő időpontját, ám ha betegségre utaló jelet találnak, addig kell újabb és újabb csirkét levágniuk, míg egészséges májút nem találnak.
Kínában egyes részein a sírás kötelező előkészülete a ceremóniának. A tucsia népcsoport menyasszonyai az esküvőjük előtt harminc nappal különös hagyományba kezdenek: legalább napi egy órát kell, hogy sírjanak. Tíz nap elteltével az ara együtt sír édesanyjával, húsz nap elteltével pedig a nagymama is csatlakozik a szertartáshoz más női hozzátartozókkal együtt. Az a menyasszony pedig, amelyik a harminc napos síró kúra után nem képes egy jót zokogni az esküvőjén, megvetésben részesül és gyakran nevetség tárgyává is válik.
Dél-Koreában mindennapos gyakorlat az esküvőkön, hogy a vőlegény lábát egy kötél segítségével a magasba emelik és miután levették róla a cipőt és a zoknit, botokkal és szárított hallal kezdik verni a talpát. Ez fájdalmasnak tűnhet, de az esetek többségében inkább a szórakoztatást szolgálja, mintsem a kegyetlenkedést.
A hazai szertartástól igencsak eltér a maszájok esküvője, ahol előbb az ara haját leborotválják, majd fejét és mellét édesapja megköpködi, ezzel megáldva a menyasszonyt. Annyira ne csodálkozzunk ezen a rituálén, hiszen a maszáj kultúrában a köpés jó szerencsét hoz, amelyre minden ifjú házasnak szüksége van.
A hindu balinéz társadalomban él egy nagyon fájdalmas hagyomány, mely szerint a jegyespárnak át kell esnie egy brahman pap által végzett rituális fogreszelésen, mielőtt egybe kelnének. Az eljárás alatt a szemfogakat - érzéstelenítés nélkül - a metszőfogak szintjéig reszelik.
A hagyományos kongói esküvőkön a vőlegénynek és menyasszonynak nemhogy nevetni, de még mosolyogni sem szabad. Akkor sem, amikor az esküvőn fényképek készülnek róluk. Ha az ifjú pár mosolyogna, azt a látszatot keltené, hogy nem veszik elég komolyan a házasságot.
Indiában a bihári esküvőkön az a szokás, hogy az anyós a menyasszony fejére cserépedényeket helyez, akinek azokkal egyensúlyozva kell üdvözölnie a vendégeket, persze gondosan ügyelve rá, hogy egy se pottyanjon le a fejéről.
A Fidzsi-szigeteken él egy hagyomány, miszerint a vőlegény a leendő apósának egy bálnafogat ajándékoz, ami gyakorlatilag a lánykérést jelenti. Ha a leendő após ezt elfogadja, megköttethet a frigy.
Ezzel a német szokással tudja igazán bebizonyítani az ifjú pár, hogy képes csapatként együtt dolgozni, hiszen egy farönk elfűrészelése egy kétkezes hosszúfűrésszel - a vendégek legnagyobb örömére - nem éppen könnyű feladat.
Az Egyesült Államok déli részén elterjedt esküvői szokás az afroamerikai seprű átugrás. Egy régi német szokás szerint a vőlegénynek és a menyasszonynak közösen el kell fűrészelni egy fát. A harmadikként megemlítésre kerülő esküvői szokás megvalósításához két kötél szükséges. Ezt a két kötelet köti össze az ifjú pár az esküvőjükön. Ez a rituálé a szamuráj esküvőkhöz köthető, reprezentálja az egymás iránti tiszteletet és előzékenységet. A Japán san-san-kudu ceremónia során a párnak a shinto szokás szerint 3 csészéből kell szakét innia. A szaké ivás a három-három-kilenc elvét követi. Vagyis 3 öntés, 3 pohár, 3 korty mindegyikből. Az első pohár a vőlegényé, majd megkínálja az arát. A második pohár a menyasszonyé, majd ő kínálja a vőlegényének. Ötödikként említett esküvői szokás sokunknak ismerős, mert filmekből ismerhetjük a pohártörést. Zsidó szokás szerint a vőlegény jobb lábával rátapos a pohárra és így törik darabjaira. Sok esküvői oldalon azt olvasni, hogy ennek jelentése: addig tartson a házasság, amíg az üvegdarabokból újra össze nem áll a pohár. Azonban sokkal mélyebb jelentése van ennek az eseménynek.
A vőlegény a niszuin végén széttör egy üvegpoharat. Hatodikként álljon itt a németeknél fellelhető lepedővágás. Egy felfüggesztett lepedőre szívet rajzolnak, ezt kell a menyasszonynak és vőlegénynek két oldalról kezdve kivágnia, majd a vőlegény átemeli rajta az arát. Az ifjú pár szintén közös megmozdulása a nemzetközi esküvői szokásokat tekintve a germán eredetű tányértörés. A földhöz vágott tányér darabjainak összetakarítása az ifjú pár közös feladata. A tányértöréshez több jelentés társult.
Skóciában egy régi hagyomány szerint a menyasszonyt a vőlegény barátai elrabolják, majd ruháját tetőtől-talpig összekoszolják ételmaradékokkal, liszttel és tollakkal. Ezt követően nagy lármát csapva végigvonulnak vele az utcán, ezzel elűzve a rossz szellemeket.
A dán esküvői hagyományok nagyszerűek. Ha a menyasszony elhagyja a termet, hogy kimenjen a mosdóba, minden nő feláll, és a vőlegényhez rohan, hogy puszit adjon neki. Szokás még, hogy a vendégek elkezdik az evőeszközöket a tányérokhoz kocogtatni, ezzel jelezve, hogy a friss házasoknak fel kell állniuk egy székre és meg kell csókolniuk egymást. A legbolondabb hagyomány és a kedvencem az, hogy az első tánc vége után a férfiak a vőlegényt a levegőbe emelik, leveszik a cipőjét és levágják a zokniját. A szokás története elég sajátos és részben arra a régi mondásra utal, mely szerint „a házas lábadon sétálsz”.
Lettországban az esküvő napján a menyasszonyt elrabolhatják és váltságdíjért adhatják vissza. A helyi vendégek szerint ez a hagyomány már egyre ritkább, de lehet egy vállalkozó szellemű egyén, aki elfut a menyasszonnyal.
Romániában a templomi szertartáson a menyasszony és a vőlegény aranyszínű koronát visel. A lagzi legalább nyolc órán át tart, ötféle fogással, és az étkezések között zenekar játszik 45 percet vagy még többet. Egy helyi banda tradicionális zenét játszik, vegyítve nemzetközi számokkal, és mindenki ropja. A helyi bort és likőrt ittunk, ami még különlegesebbé tette a napot.
Etiópiában, egy kis parkban tartották az étkezést. Egy fáról egy fél ökör lógott. Az esküvő egy pontján kiderült, hogy ezt is elfogyasztják.
Új-Zéland keleti partján élő emberek eléggé nyugodtan viselik a nagy napot.
Mexikóban, Pueblában, a templomi rész hasonló volt az írországihoz, csak gyorsabban zajlott. A násznagyok és a koszorúslányok párosával, a házasulandók előtt léptek be a templomba. A lagzi egy hacienda típusú helyen volt, vidéken. Az ifjú pár lovaglási bemutatót tartott, amit korábban sokat gyakoroltak. Az ételek is megérkeztek, összesen öt fogást tálaltak fel, nagyon gyorsan. Mindenki ugyanazt kapta, hacsak nem volt külön igénye, például vegetáriánusoknak. A barátnőm ajándéka volt az esküvőn fellépő zenekar, míg a család állta a lagzi költségeit. Az ifjú pár első táncát a család követte, aztán indult a buli, ingyen tequilával és sok őrült tánccal.
A Határátkelő podcastjai most már nem csak a YouTube-on, de a Spotify-on, az Anchoron és a legtöbb szolgáltatón megtalálhatók.
A hagyományok és esküvői szokások a világ minden táján meghatározó jelleggel bírnak, hol különös feladatok formájában, hol pedig ajándékok megváltásával tartják a nemzeti tradíciót. A megszokott boldogság és izgalom az ifjú pár arcán a kongói hagyomány szerint érdekes módon nem a pozitív érzelmeket tükrözi… A menyasszony és a vőlegény köteles komoly arccal, mosolygás nélkül részt venni a szertartáson, az elejétől a végéig. A kínai szokás úgy tartja, hogy a vőlegénynek íjjal kell célba vennie a menyasszonyt, összegyűjteni az előtt nyilakat, majd a szertartás során ketté törnie, jelképezvén az örök szerelmet. Egy újabb páratlan hagyomány a listán a fidzsi kultúra egyik bevett szokása, amely szerint a leendő vőlegény ajándék ellenében kérheti el szerelme kezét annak édesapjától.
A német esküvői hagyományok egyike a közös takarítás. Skóciai hagyomány többek között az úgynevezett “menyasszony befeketítés”, aminek - az elnevezéssel szemben - a vőlegény is résztvevője. A furcsa rituálé pedig a következő: Az esküvő előtti napon az ifjú párt a barátaik elfogják, és hamuval, melasszal, liszttel valamint tollal vonják/ feketítik be.
Az orosz esküvők tradicionális étkezése igen szimbólikus jelentéssel bír: a frissen házasodott ifjú párnak egy úgynevezett ‘Karavaya’ kalácsot kell közösen elfogyasztania, amely búza szálakkal és egymásba kapcsolt gyűrűkkel van díszítve, a jólétet és a hűséget jelképezvén. Az ország egyes részein az a szokás járja, hogy a menyasszony szüleinek közös megállapodás alapján bizonyos számú disznóval kell megajándékoznia a leendő vőlegényt, hogy az cserébe elvegye a lányukat.
A fülöp-szigeteki szokást sok más nemzet is kedvelt rituálénak tartja, és átvette. Kubában, akárcsak Magyarországon, hagyományosan a menyasszonytáncért fizetnek jelképesen a vendégek.
A thai esküvőn központi szerepet játszanak az ajándékok. Itt a vőlegény, vagy a vőlegény szülei fizetnek a menyasszony szüleinek, megköszönve ezzel azt, hogy felnevelték a menyasszonyt.
Franciaországban az esküvői mulatság után az ifjú pár barátai és rokonai összegyűjtik az összes maradékot, szemetet, és mindent, amit csak kellően gusztustalannak találnak, és az egészből az ifjú párnak innia kell. Az este házigazdája az újdonsült házaspár, a látogatók pedig (barátok, rokonok) különböző edényeket, poharakat, csészéket és más törékeny konyhai eszközöket hoznak ajándékba, amelyeket aztán szándékosan összetörnek az este folyamán.
Portugáliában az idősebb testvéreknek mezítláb kell táncolniuk fiatalabb testvérük esküvőén. Az esküvő után ezt bekeretezik, és kirakják a falra - egészen addig, amíg a következő családi esküvő során át nem adják a következő menyasszonynak, aki ráhímezi a saját nevét is. Így az esküvői zsebkendő nemzedékről nemzedékre vándorol, egyre több név gyűlik rajta, és végül az egyik legfontosabb családi ereklyévé válik.
Az angol esküvői torták hagyományosan gyümölcstorták, és oszlopokkal elválasztott emeletes tortaállványra helyezik őket. A brit esküvőkön a beszédek gyakran az esküvő csúcspontját képezik, amelyet élvezettel és interaktívan, éljenzéssel, nevetéssel és persze teli poharakkal hallgatnak végig! Szinte mindig a vőlegény tanújának beszéde a legemlékezetesebb. A vőlegény facér korából merített történeteket, gyakran viccet is mesél, egyértelműen a vőlegény kontójára.
Provence-ban a levendula a házasságkötést övező hagyományok szerves része: a vendégek rizs helyett inkább - levendulát szórnak a menyasszonyra és a vőlegényre a szertartás végén. A francia esküvők csúcspontja a menyasszony harisnyakötőjének az elárverezése.
Az olaszoknál a katolikus egyházi szabályok, és ezzel a liturgikus hagyományok is sokkal erősebben élnek a mindennapokban, mint máshol. Egyik ilyen kissé archaikus szokás például a hirdettetés is, azaz az esküvő előtti három vasárnap a misén kihirdetik a házasulandókat. Ugyanilyen hirdettetési mód a házasodni kívánó felek nevének és az esküvő dátumának kifüggesztése egy nyilvános helyre, leggyakrabban a templom ajtajára. Az esküvő végén az ifjú férj nyakkendőjét darabokra vágják és elárverezik az ara harisnyakötőjével együtt. A licitálók ekkor táncolhatnak is egyet a menyasszonnyal.
Barbi fogadalma! Nem bírod ki nevetés nelkül!
A hagyományos magyar szokásoknak megfelelően úgy illik, hogy a vőlegény elmenjen párja szüleihez és a lány édesapjától elkérje kezét, ezzel biztosítva a menyasszony családját, hogy komoly szándékai vannak! Ezután a menyasszony családjával is közölni kell a boldog hírt, amely végül egy „bejelentő” ebéd vagy vacsora keretein belül válik hivatalossá. Ezt a szokást sokan tartják még ma is, de már egyáltalán nem mondható általánosnak. Régebben elengedhetetlen része volt a magyar esküvőknek. Még ma is sokszor van olyan, hogy felkérnek egy vőfélyt az esküvő levezénylésére, de azért már jóval kevésbé számottevő ez a hagyomány. Ma már inkább esküvőszervezők vagy a párok maguk szervezik esküvőiket.
A "valami régi, valami új, kölcsönkért és valami kék" babona eredetei is az Egyesült Királyságból származik. Az esküvői ruha viselete kapcsán bizony nagyon babonásak a királyságbeliek. Véleményük szerint csak akkor lesz a házasság boldog, ha a menyasszony valami régit, valami újat, valami kölcsönkértet és valami kéket is visel.
A menyasszonyi ruhát illetően is sok babonás szokás létezik. A ruhán lévő gombok száma azt hivatott megjósolni, hány évig él majd a lány boldog házasságban párjával! Sok gombos ruhák előnyben! A ruhákhoz és kiegészítőkhöz is hasonló hiedelem fűződik. Volt ismeretes, hogy csak semmi gyöngy az esküvőtökön lányok! Nem meglepő, hogy a fátylat illetően is felmerült egy babona: csak és kizárólag a menyasszony viselhette! A menyasszonynak ennie kellett egy-egy falat kenyeret és mellé egy kis sót. A csokordobás férfi verziója is megfigyelhető néhány falusi esküvőn. A vőlegény levette felesége harisnyakötőjét, majd a köréje gyűlt férfiak közé dobta.
A rizs szinte minden országban ismert és követett elem. A menyasszonyt a vőlegény házánál egy pohár borral kínálták. Felhörpintése után a háta mögé dobta. Minél jobban sikerül széttörni ezeket, annál jobb, gyümölcsözőbb lesz majd a frigy. A menyasszony általában megajándékozta férjét valamivel. A pénzeket a lány ruhájára tűzték. Valamilyen vicces formában kötődtek a szokáskultúrához.
A "régi" a hajadon életre utalt, az "új" a házasság utáni, új élet kezdetére. A "kék" a menyasszonyok örök hűségét volt hivatott jelképezni. A "kölcsön kapott" a szerelemre utalt.
Az esküvői szokások tekintetében sem vagyunk egyformán tradíció követők. A nyár kiemelt esküvői szezon és ez nem csak Magyarországra igaz, hanem a világ legtöbb részére.
A menyasszony és a vőlegény közös feladata a tányértörés után a darabok összesöprése, ezzel szimbolizálva az összetartozást és a közös jövőt.
A közös fa fűrészelés, ahogy a németeknél dívik, a pár összedolgozását hivatott szimbolizálni.
A vőlegény nyakkendőjének elárverezése az olasz esküvőkön, hasonlóan a menyasszony harisnyakötőjének árverezéséhez, a pár anyagi támogatására szolgál.
A szamuráj esküvőkön a két kötél összekötése a pár egységét és szoros kapcsolatát jelképezi.
A zsidó pohártörés a házasság törékenységére és az azt követő boldogságra utal.
A kínai nyilak kettétörése az örök szerelem szimbóluma.
A fidzsi bálnafog ajándékozás a vőlegény komoly szándékát és a családok közötti kapcsolatot erősíti.
A mongol csirke májának vizsgálata a pár jövőjének kiszámíthatóságát és egészségét szimbolizálja.
A tucsia sírás a bánat elűzését és az örömteli jövőt hivatott elősegíteni.
A koreai talp verés a vőlegény erőnlétét és a házasságban várható kihívásokkal való szembenézést szimbolizálja.
A maszáj köpés a jó szerencsét és a termékenységet hozza.
A balinéz fogreszelés a hat önkontroll és a tiszta elme szimbóluma.
A kongói mosolygás tilalma a házasság komolyságát és a felelősségvállalást hangsúlyozza.
A bihári cserépedényekkel egyensúlyozás a menyasszony türelmét és kitartását szimbolizálja.
A Ricoban készülő játékbabák a pár védelmét és szerencséjét szolgálják.
A mongol ruhák súlya a pár gazdagságát és státuszát jelképezi.
A ghánai ruhák színessége és mintázata a pár boldogságát és vibráló életét szimbolizálja.
A huculok és goraiak népviselete a kulturális örökség és a hagyományok tiszteletét tükrözi.
A magyar Matyó szokások a népi kultúra és a művészet gazdagságát mutatják be.
A "régi", "új", "kölcsönvett" és "kék" elemek szimbolikus jelentése a házasság stabilitását és szerelmét hivatott biztosítani.
A menyasszonyi ruha gombjainak száma a házasság boldogságát jósolja meg.
A gyöngyök kerülése a menyasszonyi ruhán a rossz ómen elkerülését szolgálja.
A fátyol kizárólagos viselése a menyasszony különlegességét és az esküvő szentségét hangsúlyozza.
A kenyér és só elfogyasztása a házasságban a boldogságot és a megértést szimbolizálja.
A harisnyakötő eldobása a férfiak körében a szerencsét és a házasságot szimbolizálja.
A rizsszórás a termékenységet és a bőséget hozza a párnak.
A pohár bor eltörése a házasság boldogságát és gyümölcsözőségét jelképezi.
A játékbaba készítés a pár szerencséjét és védelmét szolgálja.
A szárítot ruha a pár egységét és harmóniáját szimbolizálja.
A különböző etnikai ruhák gazdagsága és szépsége a kulturális sokszínűséget és a hagyományokat ünnepli.