A gyermekek testi fejlődése a fogantatástól az érésig lezajló, összerendezett strukturális és funkcionális változások összessége, differenciálódás a funkcióra specializálódva. A növekedés a testméretek mennyiségi és proporcionális változásait, a fejlődés pedig a növekedés és az érés irányában történő progresszív folyamatot jelenti. A test különböző régióinak vagy szerveinek növekedési tempója más és más a növekedési periódus egyes szakaszaiban, de különbözik egymáshoz viszonyítva is. A növekedési tempó eltérései eredményezik az arányok és a forma változását.
Az érés fogalma az érett állapot felé haladást foglalja magában és folyamat jellege van. Minden egyednek veleszületett „biológiai órája” van, ez szabályozza érését. Az érés folyamatában megkülönböztetjük az érett biológiai állapot felé tartó folyamat tartamát és tempóját, ütemét (az ütemet gyakran hívjuk sebességnek vagy rátának is). A tartamban észlelt eltérés azonban gyakran együtt jár az érés rátájának megváltozásával is. Az emberek érési rátájukban jelentősen különbözhetnek egymástól. Két gyermek lehet ugyanolyan méretű, mégis máshol helyezkednek el a felnőtt méreteikhez vagy érettségükhöz vezető úton. Így ezek a gyermekek különböző időben válnak felnőttekké, és mint felnőttek is más-más méretűek lehetnek. Ez az alapvető különbség a növekedés és az érés között.
A relatív érettségi állapot a biológiai kor viszonya a kronológiai korhoz. Egy gyermek testi növekedése és érése (biológiai kora) tehát nem szükségszerűen halad kronológiai korával összhangban. Azokat a gyermekeket nevezzük átlagos növekedésűnek vagy fejlettségűnek, akiknek kronológiai és biológiai kora összhangban van. A többiekhez képest korán érő gyermek biológiai kora jelentősen megelőzi kronológiai korát, ezzel szemben a vontatottabb fejlődésű, későn érő gyermek biológiai kora a kronológiai kora mögött jár.
Az egyedfejlődés két fő szakaszát: a prenatális és posztnatális fejlődési fázist a megszületés egyértelműen elkülöníti. A posztnatális fejlődés életkori szakaszainak egzakt elhatárolása azonban igen nehéz. Az életút periódusai Az egész életút biológiai szempontok alapján történő, többféle életkori felosztása közül a humánbiológusok által egységesen elfogadott és használt periodizáció a következő: újszülöttkor (1-10. nap), csecsemőkor (10. nap-1. év), korai gyermekkor (1-3. év), első gyermekkor (4-7. év), gyermekkor (8-11. év), serdülőkor (12-15. év), ifjúkor (16-20. év), az érettkor első szakasza (21-35. év), az érettkor második szakasza (36-55. év), időskor (56-74. év), aggkor (75-90. év) és hosszú életkor (a 90. évtől).
Az élet első húsz éve a fejlődés tempója alapján három főbb részre osztható: • A növekedés és az érés sebessége a prenatális és a posztnatális lét első éve alatt a leggyorsabb. • Az ezt követő, viszonylag hosszú gyermekkor alatt a növekedés és az érés lassú és kiegyensúlyozott. A gyermek- és serdülőkori növekedés A posztnatális élet különböző szakaszaiban is más-más a növekedési ráta. A csecsemőkorban a testhossz gyarapodási sebessége igen nagy, a leggyorsabb az egész posztnatális élet alatt. Ezután fokozatosan csökken a növekedés sebessége, és a harmadik évre stabilizálódik. Lassú, de közel állandó tempójú növekedés figyelhető meg a pubertáskorig, amikor újabb növekedési gyorsulás következik be: serdülőkori növekedési lökésnek nevezik. A legtöbb testméret életkori változása nagyon hasonlít a testmagasság növekedéséhez, de számos kivétel is van.
A különféle szervek, ill. a csont- és izomrendszer hosszméreteire és néhány szerv tömegnövekedésére (hasnyálmirigy, máj, lép, vese) is érvényesek a testmagasság növekedésmenetére leírtak. E szervek összes dimenziójának növekedési sebessége felgyorsul a serdúlókorban, majd ezt követően fokozatosan lassuló növekedéssel alakul ki a felnőttkori méret. Az agykoponya, az agy, a szem és a fül növekedése a korai gyermekkorig rendkívül gyors, de ezt egy nagyon lassú növekedés váltja fel. Egy éves korra az agy eléri végső súlyának 60%-át, 6 éves korra pedig a 90%-át. Az arckoponya növekedése nem ilyen gyors, pl. az állkapocs végleges méretének csak 75%-át éri el a prepubertális növekedési szakaszban. A harmadik növekedési görbetípus a nyirokszövetek, amelyek növekedése igen gyors a gyermekkorban, maximalis tömegüket a serdülőkor kezdete előtt érik el, majd a nemi hormonok hatására nagyságuk csökken. A negyedik görbetípusra a reproduktív szervrendszer lineáris és ponderális növekedése a serdülőkorig nagyon lassú, amit egy rendkívül gyors, a pubertáskor végéig tartó növekedési fázis vált fel. A bőr alatti zsírszövet növekedése saját útját járja, és nem sorolható egyetlen görbetípusba sem.
A születéstől kb. 9-12 hónapos korig a növekedés gyorsul, ezt követően egy közel állandó szintre áll be, majd 6-7 éves kortól ismét nő. A bőr alatti zsírréteg minden életkorban vastagabb a lányokban, mint a fiúkban, és a két nem közti eltérés az életkor előrehaladtával tovább nő. A törzs és a végtagok irharétegében tárolt zsír eloszlása is jelentősen változik: a korai gyermekkorban a két nem közeli hasonlóságot mutat, később azonban a pubertás idején nemi különbségek alakulnak ki a testtáji zsíreloszlásban. A PHV (peak height velocity) és PWV (peak weight velocity) időzítése nemi különbségeket tükröz: a serdülőkorban a testmagasság növekedésének gyorsulása a fiúkban általában később és hosszabb ideig tart, mint a lányokban, ami hozzájárul a nemi dimorfizmus megjelenéséhez a testméretekben. A PWV főként a csontozat és az izomtömeg intenzív gyarapodásának az eredménye.
A serdülőkori növekedési lökés mindegyik egészséges gyermek növekedésének tipikus jellemzője, ugyanakkor a változások mindkettő nemi specifikusak, így ebben az életkori szakaszban egyre kifejezettebb a nemi dimorfizmus a szomatikus jellegben. Természetesen a pubertáskori változások időzítése, tempója és tartama a populációtól és a környezettől is függ. Így egy-egy populáció gyermekei között a növekedési mintázat az idővel és a környezeti tényezők hatására dinamikusan változik. E mintázat nyomon követése fontos, mert (1) bizonyított tény, hogy az iparosodó országok demográfiai mutatói összefüggenek a növekedési mintázatokkal, és (2) a növekedési táblázatok alkalmazása lehetőséget ad a fejlettség és fejlődés követésére.
A serdülőkorban kialakuló méret- és aránybeli nemi különbségekhez vezető tényezők a növekedés időtartamában lévő nemi különbségek és a növekedés tempójában való különbségek. A fiúk növekedésének időtartama hosszabb, sebessége pedig nagyobb az egész növekedési periódus alatt, mint a lányoké. A prepubertásban mindkét nemnél az alsó végtag hosszának változása nagyobb mértékben járul a testmagasság növekedéséhez. A serdülési növekedési lökés időbeli eltolódása, a fiúk hosszabb ideig tartó prepuberális növekedési periódusa eredményezheti, hogy a férfiak alsó végtagjának törzshosszhoz viszonyított hányadosa nagyobb, mint a nőké. A felnőttkori testmagasság elérése attól függ, hogy a növekedés mikor fejeződik be; a jó szociális körülmények között felnőtt ifjak 18 és 21 év között befejezik testmagasságuk növekedését. A szexuális érettség és reprodukcióra való képesség a felnőttkor másik fontos kifejeződése: a menarche és a spermarche önmagában még nem jelenti a termékenységet, hanem későbbi időpontban válik azzá.
A serdülőkori érettség és a nemi identitás kialakulása szorosan összekapcsolódik a környezeti tényezőkkel és genetikai potenciállal. A fejlődés pedig nem lineáris: a fölfelé haladó, de időnként visszaeső mintázatok, a környezeti hatások módosító szerepe, és a genetikai programozottság mind hozzájárulnak a személyiség fejlődéséhez is. A Tanner-féle fejlődési skála és más megközelítések segítségével lehet nyomon követni a pubertás jeleit, amelyek közül az első jelek között szerepel a mellek fejlődése, a herezacskó növekedése, és a testi arányok megváltozása. A felnőttkori érettség fokozatosan érkezik el, miközben a pszichés és társas készségek is alakulnak.
Montessori fejlődéselmélete és a fejlődési szakaszok megközelítése
Megközelítésünk szerint a Montessori teóriája nem lineárisan, hanem ciklikusan értelmezi a gyerekek fejlődését. A négy fejlődési szakasz a holisztikus keretrendszert adja, amely az emberi fejlődést a születéstől a felnőttkorig (24 éves korig) egészében szemléli. A gyermekek testileg-belülről épülnek fel, miközben a környezet és a pedagógia hatásait is figyelembe veszi. A fejlődési szakaszok felismerése segíti a gyermeket végig kísérő tanulási utat és a későbbi érett, kreatív személyiség kibontakozását. A gyerekek “szivacsos agya” és a szenzitív periódusok ablakai lehetővé teszik a készségek könnyebb elsajátítását, amikor a gyermek készen áll rá, és a környezet ezt támogatja.
A második szakaszban a gyermek morális mintákra, integritásra és akarat fejlesztésére van szüksége, hogy igazságtalanságokkal találkozva is képes legyen segíteni a közösségeit. A serdülőkorra érve a gyerek leválik a szülőkről, és megkezdődik a saját életút meghatározása. A negyedik szakaszban pedig az újdonsült felnőtt identitására és önértelmezésére koncentrálunk. A Montessori pedagógia a gyermek egész fejlődését figyelembe veszi, és a fejlődési szakaszokat úgy értelmezi, hogy az út egy érett, kreatív és morálisan erős ember felé vezet.
A fejlődés szakaszai, kritikus periódusai
A fejlődés szakaszait és a kritikus periódusokat több elmélet is tárgyalja. A hét szakasz: méhen belüli fejlődés, csecsemőkor, kisgyermekkor, iskoláskor, serdülőkor, felnőttkor és időskor. A szakaszokban megjelenő változások nem mindenki esetében azonos időpontban és mértékben érvényesek, de mindegyik szakasz fontos állomás a testi, kognitív és érzelmi fejődésben. A Tanner-szakaszok és Freud pszichoszexuális elméletei néha kiegészítik egymást a gyermekek és serdülők fejlődésének jobb megértéséhez. A szakaszok megértése lehetővé teszi a mérföldkövek követését és a korai beavatkozást, ha eltérések észlelhetők.
Képi és videoeseten
A fejlődés mérői és a táplálkozás kölcsönhatásainek vizsgálata is fontos: a catch-up növekedés például azt mutatja, hogy a környezeti feltételek javulásával a genetikai potenciál gyakran utolérhetővé válik. Ugyanakkor a kedvezőtlen környezetek növekedési elmaradást és hosszú távú hatásokat okozhatnak. A serdülőkori növekedés és a nemi különbségek tisztázása megkönnyíti az orvosi és közegészségügyi beavatkozások tervezését és célzását.
Az egész életútot tekintve a fejlődési mérföldkövek kulcsfontosságúak a családok számára: mosolygás, átfordulás, fejkiemelés, első szavak és hasonló események jelzik az előrehaladást, és segítik a gyermek és a szülők közötti interakciók minőségének javítását. A környezeti hatások, az öröklődés és a társadalmi-gazdasági tényezők egyaránt befolyásolják a növekedés és érés menetét, ezért fontos a teljes életút szemléletmódja a fejlődés megértéséhez és támogatáshoz.
tags: #fanszorzet #fejlodesi #szakasz