Solymár Pest vármegyében, a Pilisvörösvári járásban található nagyközség, amely a budapesti agglomeráció részét képezi. Magyarország legnépesebb nagyközsége, mely 2019-ben 11 277 lakosával büszkélkedhetett. A település területe már a bronzkorban, majd a római korban is lakott volt. Neve első ízben egy 1266-os okiratban bukkan fel, bár egyes források tévesen 1255-re teszik az első említést.
A török hódoltság idején Solymár teljesen elnéptelenedett, ezért a 18. század első évtizedeiben németországi telepesekkel népesítették be. Az 1946-os kitelepítések után a német lakosság nagy részét Németországba telepítették. Helyükre Heves és Borsod megyéből származó családokat, valamint felvidéki és erdélyi menekülteket költöztettek. Az új beköltözők révén néhány évtizeden belül életerős református közösség is kialakult a településen.
A 2011-es népszámlálás adatai szerint Solymárt 9886-an lakták, közülük 8708-an vallották magukat magyarnak és 1288-an német nemzetiségűnek. Már 2010-ben is a tízezernél nagyobb lélekszámú települések közé tartozott, ami azt jelenti, hogy azóta az önkormányzati választások is ennek megfelelően zajlanak.
Földrajzi elhelyezkedés és környezet
A település az Aranyhegyi-patak, a Jegenye-völgy, a Budai-hegység és a Pilis által közrefogott területen helyezkedik el. Körülbelül a 47° 46' északi szélesség, valamint a 18° 51' keleti hosszúság metszéspontjában található. A Budapesttől Pilisszentivánon át Pilisvörösvár északnyugati külterületeiig vezető 1107-es út (Mátyás király utca és Terstyánszky utca) mentén fekszik.
Szomszédos települések:
- Dél felől: Remeteszőlős
- Délnyugatról: Nagykovácsi
- Nyugatról-északnyugatról: Pilisszentiván
- Északkal: Pilisvörösvár
- Északkeleten: Pilisborosjenő és Üröm
- Keletről: Budapest III. kerülete
- Délkeletről: Budapest II. kerülete
Korábban északi irányból Csobánkával is volt közös határa.
A községhatár legdélebbi pontja a budaligeti Duna utca vége közelében, Budapest, Remeteszőlős és Solymár hármashatárától nem messze található. A déli határvonal a Kálvária-domb, a Kerek-hegy és a Zsíros-hegy gerincén fut végig. A területen számos egykori bánya és téglagyár nyomai fedezhetők fel, melyek a helyi ásványi vagyon kiaknázását szolgálták.
A Solymár környéki hegyek és kisebb magaslatok alapkőzete túlnyomórészt triász időszaki mészkő vagy dolomit. Előfordul eocén kori mészkő, valamint oligocén kori hárshegyi homokkő és budai márga is. A medence mélyebben fekvő részein kiscelli agyag, illetve azt helyenként befedő lösz található.
Tektonikai szempontból a terület rendkívül változatos, számos törés és vetődés tagolja. A Zsíros-hegy keleti lejtőjén megtelepült dachsteini mészkőben több barlang is kialakult, köztük az Ördöglyuk-barlang, mely a Budai-hegység egyik legismertebb barlangja. Solymár területén található a Budai-hegység egyetlen olyan barlangja, amelyben bazalt előfordulását is észlelték: a Budaligeti-bazaltos-barlang.
A területen több kisebb-nagyobb forrás is található, melyek közül három van úgy kiépítve, hogy abból közvetlenül vizet lehessen nyerni: a Rózsika-forrás, a Törökkút-forrás és a Disznó-forrás. A Törökkút-forrás történelmileg a legnagyobb jelentőséggel bírt, vize látta el ivóvízzel Solymárt.
Közlekedés
Solymár legkönnyebben autóval (a 10-es útról) közelíthető meg. Emellett a Volánbusz számos járata (Hűvösvölgy felől a 64-es, 64A, 64B, 164-es, 164B és 264-es, valamint az éjszakai 964-es; Árpád híd felől a 830-as és 832-es) és a Budapest-Esztergom-vasútvonal is biztosítja a tömegközlekedési kapcsolatot.
A Budapest-Esztergom-vasútvonal két megállóhelyet érint a határai között: a Solymár megállóhelyet, mely 120 éven át állomási státuszt viselt, és a 2015-ben forgalomba helyezett Szélhegy megállóhelyet.
Településrészek és fejlődés
Solymár történelmi településmagja nagyjából téglalap alakú területként írható le, melyet északról a Pilisszentivánra vezető Terstyánszky utca, keletről a Mátyás király utca, dél felől a Hősök utca, nyugatról pedig a Rákóczi utca határol. Az elmúlt évtizedekben a korábban mezőgazdasági területek is beépültek, lakóövezetté váltak.
Lakótelep
A községközponttól északra, a Terstyánszky út északi oldala mentén épült lakótelep 1971-1986 között valósult meg. Itt található a község központi óvodája, a Kék Ovi, valamint Terstyánszky Ödön olimpiai bajnok vívó emlékműve. A lakótelep közelében található a Volánbusz több járata végállomása, valamint a vasútállomás új megállóhelye, a Szélhegy.
Szarvas
A 10-es főút mentén kialakult településrész nevét az egykor itt létezett Szarvas csárdáról kapta. A környék főként a pilisborosjenői téglagyár dolgozóival népesült be.
Rozáliasor
A központtól félreeső településrész eredetileg a Rozália téglagyár munkástelepe volt. Érdekessége, hogy bár a téglagyárat Nagy-Budapesthez csatolták, a munkástelep Solymár közigazgatása alatt maradt.
Krautgarten
A községi temető, a vár és a Káposztás-patak által határolt terület elnevezése. Feltevések szerint itt terülhetett el a török hódoltság előtti, középkori falu. Később helyi gazdák zöldséges ültetvényei voltak itt, innen ered a neve is (Káposztáskert).
Györgyhegy
A központtól kelet-délkeletre elterülő településrész neve az egykori itteni dűlőnév magyar fordításaként honosodott meg. Itt zajlottak a község első régészeti feltárásai 1903-ban, Mahler Ede irányítása mellett.
Kakukkhegy
Változatos terepfelszínű, zömmel meredek hegyoldalon elterülő településrész a pesthidegkúti határban. Területén egészen az 1960-as évekig több kisebb-nagyobb kőpor- és murvabánya volt.
Kerekhegy
A solymári úrbérrendezést követően a község központjától dél-délkeletre eső erdők maradtak az addigi földbirtokos Karátsonyi család legnagyobb egybefüggő solymári birtokai. Ezen erdők egy részének parcellázásával alakult ki a kerekhegyi településrész. A terület megközelítése máig az egyik fő probléma.
Hutweide
A település központjától nyugatra elterülő, nagy kiterjedésű községrész. A XX. század közepéig leginkább a helyi gazdák gyümölcsöskertjei voltak itt, majd a század második felében üdülőtelkek céljára parcellázták.
Szélhegy
A község északnyugati részén álló Szél-hegy lejtőin és lábainál kialakult üdülőterület. A 20. század derekáig több szénbányaüzem működött itt. A hegy beépítetlen lejtőin értékes, védelmet igénylő, fajgazdag sziklagyepi vegetáció él.
Barackos
Távlatilag beépítésre szánt terület a Szél-hegy, a lakótelep és a vasútvonal között. Az 1960-80-as években termelőszövetkezeti barackos ültetvényként hasznosították. Régészeti kutatások alapján szinte biztosan állítható, hogy már a neolit kortól éltek itt emberek.
Solymár az 1980-as évek óta népszerű célpontja a budai agglomerációba kiköltözni vágyó budapestieknek. A telekárak színvonala miatt elsősorban a fővárosi elit és értelmiségi családok választották, illetve választják lakóhelyüknek.