Száraz Miklós György regénye, melyet a szerző "vadregény"-ként aposztrofál, egy mély, letisztult és filozofikus utazás a tibeti széllel átszőtt tájakon. A mű szereplői a boldogságot keresik, ám a főhős, Manszur bég, a regény vége felé a boldogságot így definiálja: „Ott még nem tartok, hogy érzelgős legyek! Csak egy szó. Néhány hang. Boldog. Milyen üres, o, o, halak tátogása. Boldogság. Mi volna más? A küzdés… mégis Dönkar hóna alja jut eszébe…” Ez a gondolatmenet rávilágít a mű központi témájára: a boldogság keresésének és megélésének összetettségére.
A történet főszereplője, Manszur bég, egy magyarisztáni zarándok, aki ősei eredetét kutatva jut el Lhaszába. Itt találkozik Dönkar Dawával, az özvegyasszonnyal, aki gyógyítja őt. A regény szereplői nem csupán egyéni sorsokat jelenítenek meg, hanem ősképeket is hordoznak. Manszur bég személye, aki székely emberként indult Keletre, hogy megismerje őseit, Julianus barát és Rubruki William felfedezőinek szellemiségét idézi. „Egyszerű tehát a konklúzió: nekünk keletre kell mennünk, hogy megismerjük őseinket, megtaláljuk őseink földjét.”
Száraz Miklós György nyelvezete különleges: rövid, szaggatott mondatai ritmust és mélységet adnak a műnek. A szerzőnek sikerült megtalálnia azt a nyelvet, amely „mintegy jól megszőtt mandala, magában hordozza a buddhista filozófia mélyét, az örök változást, az élőlényekkel való együttérzést. A semmit is, a végtelen semmit, a szenvedést és a halált.”
A regény egyik kulcsfontosságú motívuma Shambala, a mitikus hely, ahol az emberek örökké fiatalok, békében élnek és szeretik egymást. A tibeti lámák évszázadok óta hisznek abban, hogy Shambala urai elküldik majd seregeiket, hogy legyőzzék a gonoszt és elhozzák a béke és bölcsesség új korszakát. Száraz Miklós György azonban Shambalát félig-meddig a magyarok őshazájának tekinti, a boldogság forrásának, amit örökké keresünk, de soha nem találunk meg, hacsak nem úgy, ahogy Manszur bég mondja: „Ott van, ahol vagyunk. Mindig ott.”
A feszültséget nemcsak a szereplők egymáshoz való viszonya, hanem a mesék is fokozzák. Dönkar, a tibeti Seherezádé, meséivel szórakoztatja Manszur béget és a titokban megjelenő dalai lámát. Ezek a mesék egymásba fonódnak, elmosva a határt a mese, az álom és a valóság között. Az egyik ilyen mese egy tizenöt éves hercegről szól, aki hiába keresi a hozzá illő feleséget. Végül egy vénasszony jelenik meg előtte, aki megfiatalodva gyönyörű lánnyá változik, de csak azért, hogy megmutassa neki az elmulasztott lehetőséget. „- …szerelmes párod lehettem volna - így a lány, - ha hallgatsz apáimra, a múltra és a jendőre, akiket elküldtem hozzád. De te megsértetted, elzavartad őket. Szemed elé fátyolt engedett a tévútra vezető démon.”
A mű lírai befejezése a "fehér farkas" motívumával fonódik össze. A fehér farkas az erő, a tisztaság és az örökkévalóság szimbóluma, a magyar hitvilágban pedig a táltost is hívják így. A regény végén a fehér farkas tekintete „inkább szemrehányás”, mint ijedtség, arra ösztönözve az olvasót, hogy megbékéljen belső táltosával, és elfelejtse azokat a gyengeségeket, amelyek a sötétség erőinek karmaiba hajtanák.
A "fehér farkas lány hajjal" motívum visszaköszön a modern Hófehérke-feldolgozásokban is, különösen a "Hófehér és a vadász" című filmben. Ez a történet a klasszikus Grimm-mesét veszi alapul, de sötétebb, fantasy elemekkel gazdagítva. A gonosz mostoha, Ravenna (Charlize Theron) megöleti a királyt, és börtönbe zárja Hófehérkét (Kristen Stewart). Hófehérke megszökik a sötét erdőbe, ahol a vadász (Chris Hemsworth) segítségére van. A film látványvilága és stílusa eltávolodik a hagyományos mesefilmektől, sötét fantasy elemekkel operál, mint a kivégzés, vérfertőzés és gyilkosság.
Bár a filmben a Hófehérke történetszál és a szerelmi szál is néhol erőltetettnek tűnik, a "Hófehér és a vadász" egy élvezetes alkotás, amely a nyolcvanas-kilencvenes évek klasszikus fantasy epikáihoz áll közel. A látványtervezők tökéletesen eltalálták a dark fantasy hangulatot, ami kiemelkedik a mainstream filmek közül.
Hófehérke és a vadász - Előzetes
A frizura, melyet "farkas" néven ismerünk, a fényesség és a lázadás szimbóluma. A 80-as évek végén jelent meg, és olyan lányoknak felel meg, akik ki akarnak térni a tömegből. Ez a hajviselet magabiztos és céltudatos személyiségeket tükröz. A "farkas" frizura lényege, hogy a haj különböző irányokba áll, mintegy egy feldühödött állat fejét utánozva. A hajvágás aszimmetrikus, és képes egyedi jelleget kölcsönözni a női képnek. Könnyű elkészíteni és formázni, így ideális a grunge, punk és rock stílusokhoz.
A "fehér farkas lány hajjal" motívum tehát többrétegű jelentéssel bír. Száraz Miklós György regényében a belső útkeresés, a keleti filozófia és az ősi gyökerek felé fordulás szimbóluma. A modern feldolgozásokban, mint a "Hófehér és a vadász", a klasszikus mese sötétebb, fantasy elemekkel átszőtt újraértelmezése jelenik meg. A "farkas" frizura pedig a lázadás, az önkifejezés és a magabiztosság megjelenési formája.
