Fodrász Vera Baj: Egy nász a szakmával, versek és valóságok találkozása

Én is fodrász leszek! - határozta el. -Engem! - kérte Kata, a testvére. -Hagy abba, majd én kifésülöm! -Kit fésüljek meg? - kérdezte tanácstalanul Tökmag. Szerencsére meglátta a szomszédék puliját. „Biztos örül neki.” - gondolta Tökmag. De a puli nem örült egy csöppet sem. Gyorsan elfutott haza. -Hol van az a fodrász? - kiáltott Kata. Három kócos hajas baba várt Tökmagra.

Fodrásznak lenni jó. Mosó Masa, a szorgos medve már kora reggel munkához látott. AKAR ÚJ BUNDÁT? - Ez lesz csak az igazi mulatság! - rikkantott a minden lében kanál csuklyás majom. - Köszönöm, de már van segítségem - felelte Mosó Masa. Mosó Misu fürgén mászott fáról fára. -Mit segítsek? - kérdezte Misu. -Gyújts tüzet a katlan alá! Segíts a dézsába vizet önteni! Készíts ki kötelet is!

Miközben Mosó Masa és Misu sürgött-forgott, egymás után megérkeztek az első megrendelők. -Meddig kell itt gubbasztanunk? -Amíg le nem megy a nap! -Még szerencse! - sóhajtott a három reszketeg nyől. - Sötétben könnyűszerrel kereket oldhatunk! A kedves rokon másfél óráig csutakolta a medve gubancos szőrét. Mondanom sem kell, hogy az összes kimosott állat letoccsant a fűre. Hű, micsoda kavarodás támadt egyszeriben!

A medve alatt ott lapult a kényes hermelin. A nyugtalan zerge hátára ráesett a csíkos tapírkölyök. A róka a puma alatt nyögdécselt. -Ez ám az igazi mulatság! -Kezdhetjük elölről az egészet! - sóhajtott Mosó Misu. -Teljesen elzsibbadt derekunk, lábunk! -Barátaim! Legyetek türelemmel! - kérlelte őket Mosó Masa. - Ne keltsétek rossz hírét mosodámnak. Semmiség az egész! Percek alatt készen leszek. -Kockázatos nekünk az ilyen barátság! - kiáltoztak a nyulak, s fürgén elfutottak a gyanúsan nyújtózkodó puma elől. -Nincs ezekben az erdei vadakban semmi kulturáltság! - panaszolta. -Hiába, a műveltség áldozatokkal jár! - súgta Szemfüles. -Záróra! -Hogyhogy záróra? - morgott a lajhár. -Az egész napot átaludtad! Illik ez?

Nyikitkának egyszer kedve szottyant doktorosdit játszani. Lepedőt kanyarított magára orvosi köpenynek, a szemüvegemet az orrára biggyesztette, és hallgatócsövet is kerített - az pedig nem volt egyéb, mint egy bádogtrombita. Azután kiment az ajtó elé, és kopogott: megjött az orvos. -Jó reggelt, fiatalember! Úgy látom, megint kornyadozni tetszik. -Feküdjön le, fiatalember! - mondja Nyikitka doktor. Az orvos hanyatt fekteti Tomkát, a hallgatócsövet a gyomrának támasztja és fülel. Tomka pedig - hamm! -Hogy mersz harapni! - kiáltja Nyikitka. Dühbe gurul a doktor bácsi. Fogja Tomka mancsát, és a hóna alá dugja a hőmérőt - egy kék ceruzát. De Tomka nem akarja, hogy meghőmérőzzék. Rúgkapál. -Most pedig nyissa ki a száját, és mondja: ááá! Megfogja a pofáját, és nézni akarja a nyelvét. - Írok magának orvosságot - mondja Nyikitka doktor -, és megpucolom a fogát. - Buta vagy, Tomka! - kiáltott rá Nyikitka.

Tomka pedig a dívány alatt csak verdesi a padlót csonka farkincájával, és a foga alatt csikorognak a kefe maradványai. Gyerekek, hallottátok-e már hírét a marabu-várnak? Rá ne mondjátok, hogy hallottátok, mert én akkor mindjárt azt kívánom, hogy mutassátok hát meg ezt a híres várat a térképen. Marabu-vár nem a térképen van, hanem az állatkertben. Ott az is meglátja, aki nem keresi. - Ugyan kik laknak ezekben a furcsa emeletes házakban? - Marabu-madarak? - mondtam csodálkozva. - No, azok nagy urak lehetnek, hogy így kedvüket keresik. - Lehet - azt mondta az őr s megzörgetett egy rácsos ablakot a marabu-palotán. Így kellett lenni, mert a füles bagoly hirtelen visszakapta a fejét s rikoltott odabent esze nélkül.

- No én meg szerecsenül nem értek - szomorodtam el. De úgy elszaladtam én onnan, hogy vissza se fordultam többet s azóta se láttam marabu-várat. A baj az volt, hogy Tél apó a marabu-palotákba is bekocogtatott a múltkoriban s nagyon ráijesztett a forró naphoz szokott afrikai madarakra. - Nagy a bánat, nagy a bú, fázik a kis marabu! - Fűts be! Bagoly inas szót fogadott, de nagy baj is lett belőle. - Könnyű azt mondani, de hol találok én emeletes kéményseprőt?

Futott szegény fűhöz-fához, de mindenütt azt mondták, hogy ehhez a mesterséghez nem értenek. Marabuéknál nagy szomorúság volt azon az estén. El is határozták, hogy másnap itt hagyják a marabu-várat és visszaköltöznek arra a jó forró szerecsen-homokra a pálmás Nílus partján. Mindjárt át is szalajtották Bagoly inast zsiráf szomszédékhoz, hogy kérje el a vasúti menetrendjüket. - Menetrendet nem adhatok, hanem adok egy jó tanácsot - hunyorított Zsiráf apó. - Süsd meg a tanácsodat! - Hej, gyerekek! - csengette föl a háza népét - nézzetek csak ki az ablakon, mi történt az éjjel!

Úgy volt biz az, négy zsiráffej meredezett ki a négy kéményen. - Gyerünk csak gyerekek, söpörjük ki a marabu szomszédék kéményeit, hogy meg ne vegye az istenadtákat a hideg. Biz ahhoz nem kellett semmi se, még székre se kellett nekik állni, csak úgy álló helyükből kidugták a fejüket a kéményen. Igaz, az ábrázatuk kormos lett egy kicsit, de a kémények szelelnek azóta, mint a parancsolat s marabuéknak eszükbe sincs a kivándorlás. Egész nap ott sütkéreznek a kemence körül s úgy járják a csárdást, ahogy a bagoly fütyül nekik.

- Ácsi! Ilyen jószívű teremtések a zsiráfok. Volt egyszer egy suszter, értette a mesterségét, szorgalmasan dolgozott. Másnap jó korán fölkelt, és neki akart ülni a munkájának; hát ott áll kész en az asztalán a pár cipő. A suszter ámult-bámult, nem tudta, mit szóljon a dologhoz. Hamarosan vevő is jött. Nagyon megtetszett neki a cipő. - Mintha csak nekem készítették volna! - mondta örvendezve, és mert úgy találta, a suszer keveset kér érte, valamivel többet adott az áránál. pontosan annyit, hogy éppen két párra való bőr tellett ki belőle. De mire másnap fölkelt, készen állt két pár cipő, neki a kisujját sem kellett megmozdítania. Harmadnap reggel azt a négy pár cipőt is készen találta. S így ment ez tovább napról napra, hétről hétre. Amit este kiszabott, az reggelre elkészült. Az asszony ráállt a dologra, hiszen maga is sokat töprengett már rajta, csak hát nem mert előhozakodni vele az urának. Mécsest gyújtott, és föltette a szekrény tetejére, aztán elbújtak a sarokban. Se szó, se beszéd, odaültek a suszter asztalkájához, fogták a kiszabott bőröket, és munkához láttak. A manók addig egy szempillantásra sem hagyták abba a munkát, míg a cipők el nem készültek, és fényesre pucolva ott nem sorakoztak az asztalka mellett.

Akkor egyet füttyentettek, s illa berek! - Meg kell hálálnunk ezeknek a manóknak, hogy jómódba juttattak minket. Pucéron szaladgálnak az istenadták, még jó, hogy meg nem fagynak! Tudod, mit? Egész nap ezen dolgoztak; az asszony kezében szaporán járt a kötőttű, csattogott az olló, készültek a kis ruhák, az ember meg a székén kuporgott, és kalapált, szögelt, forgatta a kaptafát, míg a kis cipőket meg nem csinálta. Azok szokás szerint pontban éjfélkor meg is jelentek, és tüstént dologhoz akartak látni.

De a mese nem ér véget: Andris és a lakatosmágia, a tündér otthonossága, a törpeország esti dallamai mind összefonódtak. A lakatosműhelyben a tündér úgy segítette Andrist, hogy a reszelőt és a fűrészt szárnyával érintette, a kezét pedig simogatta a vízcsap után, így lett Andris tenyere erős és biztos. A tündér neve nincs kint a cégtáblán, talán nincs is neki neve. De ott él a műhelyben, s ha eljön az ideje, ti magatok is megismerkedhettek vele. A járművek Törpeországában pedig azóta is pezsgő az élet: autók cikáznak, s a közlekedés biztonságát táblák és mesterségek adták meg a világ számára. Optimusz, a görbe szemű festő meg a segédei pedig épp most festenek táblákat a teknősöknek és a bogaraknak, míg a cipész zöld kötényében friss búra készülnek a lábak.

Szinte mindenki talált már mester fodrászt vagy mesterséget, amelyben otthon érzi magát. A látás és a tapasztalat összhangja adja a végső eredményt: Veronika, a Hairlab mesterfodrász, akiről a beszámolók szerint mindig a legutolsó hajvágás a legjobb, és akiben a visszavonhatatlan professzionalizmus találkozik a gondoskodó emberi figyelemmel. A vendégek többsége visszatérő beszámolókkal távozik: a szakmai tudás, az egyéniséghez igazító frizurák és a jó hangulat együttese adja a hosszú távú bizalmat.

kép az erdei mesék fodrászatrend

Az olvasóban felmerülő kérdésekre a történet több rétegben ad választ: a szakma iránti elkötelezettség, a szakmai fejlődés és a megbízható mester fogalma mind olyan értékek, amelyeket Veronika képvisel. Mindenki megértheti, hogy a fodrász nem csak vágás és festés; ez egy bizalmi állás, amelyben a kuncsaft személyes stílusa és önbizalma is formálódik. A mesék világa és a valóság találkozása ezúttal is bizonyítja: a jó fodrász olyan, mintha egy tündér a szerszámainál dolgozna, és a tálalás, a technika és a kedvesség együtt erősíti a vendég önkifejezését.

  1. Értékek: szakmai tudás, megbízhatóság, emberi közvetlenség
  2. Technikák: Airtouch, Balayage, Babylights, tónusos festés
  3. Értelmezés: a fodrász mint bizalmi állás és személyes fotó
  4. Bizalomépítés: folyamatos képzés, visszajelzések kezelése

Az ID Hair festékei alacsony ammónia-tartalommal és mentes összetevőkkel rendelkeznek, így az allergiások is megtalálhatják a számításukat. A szőkítési és színtechnikai megoldások célja, hogy a haj legyen egészséges, fényes és élettel teli, miközben a személyes stílus kiemelkedik. A történet végigkíséri a fodrász hivatása körüli emberi kapcsolatok dinamikáját: a bizalom, a kreativitás és a szakmai kiválóság közös tánca formálja a viszonyokat.

tags: #fodrasz #vera #baj