Az olasz kontyvirág (Arum Italicum) ahogy a neve is jelzi, a Földközi-tenger partvidékéről, a mediterrán térségekből származik, Észak-Afrikában és Dél-Európában honos növény.
Évelő, gumós növény.
Kifejlett magassága közepes, mindössze 30-40 cm-re nő, levelei sötétzöldek, némi ezüstös árnyalattal márványozottak.
Levelei dárda alakúak és szélesek.
Május, június hónapban virágzik.
Virágzata torzsavirágzat, sárga vagy krémfehér színű, zöld buroklevéllel körbevéve, a virágokból képződő bogyótermései narancssárgák vagy pirosak.
FONTOS TUDNI! A kontyvirág jó vízáteresztő képességű, laza szerkezetű, tápanyagban gazdag talajban érzi jól magát.
Vízigénye közepes, arra vigyázzunk, hogy ne öntözzük túl, hiszen a gumós növények jól tudják a vizet raktározni a gumóikban, hagymáikban, viszont tartósan száraz, aszályos hetekben juttassunk rá vizet mindenképp.
Gondozását tekintve a nem túl igényes növények közé tartozik, főleg abban az esetben, ha jól megválasztjuk számára a helyet, és a talajt.
Szintén fontos róla tudni, hogy ahhoz, hogy virágot hozzon, hideghatásra van szüksége a növénynek, emiatt gumóját ősszel ültessük el.
Áttelelő hagymával rendelkezik, nem fagy el, ezért a következő ősszel sem szükséges felszedni, maradhat a talajban.
Látványos bogyóival, dekoratív leveleivel képes feldobni a sötétebb helyeket, sarkokat.
Érdemes többet ültetni belőle, csoportokba és más növényekkel társítani (például örökzöldekkel, borostyánnal, vagy kora tavasszal nyíló hagymásokkal).
Az olasz kontyvirág magától szaporodik, sűrűsödik.
Ha más helyre is szeretnénk belőle ültetni, akkor a nyári hónapokban (a lombjuk leszáradása után) ássuk ki a gumókat, válasszuk szét őket, és nyár végén vagy kora ősszel ültessük a kívánt helyre azokat.
A kontyvirágnak három faja van, amely kerti nevelésre alkalmas.
Legjobban lombos rak alatt, félárnyékban fejlődnek, áprilistól májusig nyílnak, és akad közöttük télálló és fagyérzékeny egyaránt.
A foltos kontyvirág (Arum maculatum) foltos leveleiről kapta a nevét - ezek tavasszal a virágzás előtt jelennek meg.
A májusban kifejlődő, sárgás árnyalatú virágtorzsát kívül zöldes, belül fehéres buroklevél veszi körül.
Késő nyáron a levelek vissza-húzódnak és a buroklevél elsárgul.
A krétai kontyvirág (Arum creticum) fényes, nyíl alakú levelei már ősszel kialakulnak.
Enyhe éghajlatú területeken mutatósan díszítik a téli kertet, de a fagy ellen be kell takarni őket lombbal vagy gallyakkal.
Ez a faj is májustól hozza sárga torzsavirágzatát és fehér, sárga vagy zöldes burokleveleit.
Az olasz kontyvirág (Arum italicum) krétai rokonához hasonlóan már ősszel kifejleszti leveleit, amelyek szintén nyíl alakúak, és világos erezetüknek köszönhetően rendkívül mutatósak.
Elsősorban a ‘Picturni’ fajta tűnik fel szépségével.
A májustól megjelenő virágzat sárgás árnyalatú, és csak fele olyan hosszú, mint a nagyméretű, sárgászöld buroklevél.
Ez a faj melegigényes, ezért főként gyűjtőknél található meg.
A kontyvirág lombos fák árnyékában érzi jól magát.
Tavasszal nyirkos, nyáron szárazabb talajt igényel.
Ültessük a kontyvirágot fás szárú növények csoportja alá, amelyet tavasszal virágaival, késő nyáron bogyóival díszít.
Árnyas utak mentén csodálatos látványt nyújt, amikor a piros bogyókat körülveszi a cserjék színesedő lombja.
A kontyvirág évekig nevelhető edényben.
A kontyvirág minden része erős méreganyagokat tartalmaz.
- Ássunk 15-20 cm mély ültetőgödröket.
- A gumókat csoportosan ültessük el.
- Töltsük vissza a feljavított földet a gumókra, és nyomkodjuk le.
- Öntözzük meg a talajt, és pálcákkal jelöljük az ültetés helyét.
- Tavasszal, a fagy elmúltával távolítsuk el a gallyakat.
A kontyvirág egyszerűen gondozható hagymás növény.
Áprilistól májusig virágzik, októbertől novemberig piros bogyókat terem.
A növény minden része mérgező!
A kontyvirág félárnyékos helyen is megél.
Humuszos, mély, laza, enyhén meszes, nyirkos, nem átázott talajt kíván.
Szaporításhoz ássunk ki idősebb gumókat, és válasszuk le róluk a sarjgumókat.
A növényt magról is szaporíthatjuk: gyűjtsük össze az érett magokat, és vessük őket vetőfölddel töltött tálba.
Terítsünk a növények töve köré komposztot vagy aprított lombot.
A kontyvirág levelei fajtól függően ősszel vagy tavasszal fejlődnek ki.
Takarjuk a talajt lombbal és tartsuk nyirkosan.
A sárguló vagy hervadó levelek a gumórothadás jelei.
Elsősorban a két mediterrán faj igényel nyáron szárazabb talajt, mert hajlamos az eső utáni rothadásra.
