István napjától, december 26-tól újévig jártak a regõsök házról házra, köszöntve a házak gazdáit, bőséget kívánva nekik. Férfiak, legények "kifordított bundában, kucsmában, kezükben láncos vagy csörgõs bottal, köcsögdudával, furulyával léptek be a házba, és énekelték a regõsénekeket. Bevezetõjükben megnyugtatták a családot, hogy nem rablók, hanem Szent István szolgái. A csodaszarvasról, tiszta forrásról, pázsitról daloltak, majd termékenységet varázsló jókívánságokat mondtak a gazdának és háza népének.
Ahol eladó lány volt, ott legénnyel regölték össze, hogy mielőbb bekössék a fejét. (a Porka havak esedeznek c. dal átköltése - vers: Szendrey Marót Ervin. Áldás-áldás, Isten-áldás! De hó, reme-róma! -Mer eljöttek a regösök! - Vidám, mókás közösségi játékot, körtáncot járunk a téli álomra készülő mackóval, a „bundás erdei emberrel”, az erdő királyával - utánozzuk a járását, medvetáncoltatásban veszünk részt. Hol jársz, mackó? - Itten, éppen! - Itten, éppen!
Kiszaladok oda, hopp! (ezt a 2. A játék leírása: kört alkotva, kéz a kézben - vagy egymás vállát fogva - járunk lassan körbe-körbe, a tapsolástól kezdve a páros soroknál elengedjük egymás kezét, és a vezényszót követjük a „tá-tá, ti-ti-ti-ti, tá”-ütemre, majd mindig újra kézfogással haladunk tovább. A harmadik feladatnál, amikor „táncol”, akkor lehet egymás kezét befelé s kifelé lengetve haladni. A végén a lehajlásnál egyik kezünket lábaink alatt hátranyújtjuk, másikat előre, így alkotunk körláncot s így ugrálunk - igen mókás!
Beszélve: Boldog ünnepëket kívánunk! leírás: A regölés bőségvarázsló és párokat összeéneklő szokás. Az első világháború előtt a Dél- és Nyugat-Dunántúlon, valamint egy erdélyi megyében dívott; más területeken csak csökevényei maradtak a valamikor általános gyakorlatnak. Ideje a téli napforduló: karácsony másodnapjától újévig tartott; legények, fiúk járták vele azokat a házakat, ahol házasulandó legény vagy leány volt. A pogány és keresztény szimbólumok keverékszövegei már csupán töredékekben vannak meg; legépebbek a konkrét kívánságok formulái, valamint a sámánságra visszamutató refrén. Az itt nyújtott anyag már csak egyes nép- vagy korcsoportok ma is élő zenéje. Az ösztönös, alkalmanként természetesen megszólaló muzsikálás száz év óta mind alacsonyabb hullámokban áramlik, ma már csak a magyar nyelvterület peremvidékein (főként Erdélyben és Moldvában) minden korosztály sajátja.
Lakodalomban és más családi összejöveteleken a fiatalság még mindenütt tanul az öregektől, ha állandóan csökkenő mértékben is, de munka közben, séta vagy táncmulatság idején alig-alig hangzik nótázás. Haj, regö, rejtem, azt is megadhatja az a nagy Úristen! Haj, regö, rejtem, azt is megadhatja az a nagy Úristen! Amott kerekedik egy fekete felhö,Abban legelészik csodatévö szarvas. Oltatlan, aludjék! Haj, regö, rejtem, azt is megadhatja az a nagy Úristen! Haj, regö, rejtem, azt is megadhatja az a nagy Úristen! Haj, regö, rejtem, azt is megadhatja az a nagy Úristen!
Fele a gazdáé. Ej röttön régi törvény. Annak fele regösöké. Annak fele regösöké. Annak fele regösöké. Annak fele regösöké. Annak fele regösöké. A regölés a legények és házasemberek termékenység-, bőség- és párokat összevarázsló, házról házra járó köszöntő szokása, a téli napforduló pogánykori emléke. A regölés a magyarság egyik legarchaikusabb népszokása, fő időpontja december 26. A hazai kutatás sokat foglalkozott a regölés és a regösének kérdéseivel, mert abban finnugor kori réteget és a téli napforduló megünneplésének pogány nyomait vélte felfedezni. A regös (énekmondó) a nyelvészek és őstörténészek véleménye szerint a régi magyarok sámánjainak, varázslóinak egyik elnevezése lehetett. A reg szó valószínűleg a sámán pap révületben mondott szövegére vonatkozhatott. A regölést - a csodaszarvas motívum, a refrén, s a dallam sajátosságai alapján - archaikus rítuséneknek tartja a kutatás, mely a sámánénekkel is összefügghet.

tags: #ghymes #haj #regorejtem #dalszoveg