Midőn ezt néztem, még tiszta volt az ég…- legalábbis valamennyire. Vasárnap abban a tudatban voltam, hogy nekem nemigen lesz módomban előadásokat nézni márciusban, de azt nem, hogy néhány napon belül másoknak sem. Mindössze 5 pici színház nem zár be: a Bethlen Téri, a Rózsavölgyi Szalon, az RS9, a Spinoza és a Stúdió K, de az ő helyzetük is bármely nap változhat. Felmerül a kérdés, hogy jelenleg van-e értelme előadás-ajánlókat írni, hiszen ugyan kit érdekel valami, amit nem nézhet meg úgysem.
A megmaradt négy élményemet azért még megörökítem, hiszen repertoárelőadások, és bízom benne, hogy néhány hét múlva újra műsoron lesznek, az ajánlóim pedig aktuálisak. Már most látszik, hogy a színházak egy része felismeri, hogy érdemes élő közvetítésekkel ébren tartani a nézők érdeklődését, így a magam részéről hajlok arra, hogy áttérjek a jövőben ezeknek a közvetítéseknek a megörökítésére. Gombrowicz darabja maga is vonzó, és nyilván a legközismertebbek közé tartozhat a színmű repertoárján - a szerző neve is lehet, hogy ezért marad le a cím mellől, és nem csoda, hogy egy rendezőhallgató látottt benne fantáziát.
Ezt most csak azért említem, mert e régi próbafolyamatnak köszönhetően erős emlékképeim maradtak a szövegről (most is Pályi András fordítását használják), nem volt újdonság számomra a darab egyetlen fordulata sem. A rendező, Dyssou Bona nyilván a szokásos minimál költségvetést kapta meg a produkcióhoz, így az Ódry színpadon egy fekete lépcsősor jelenti a díszletet (tervező: Bátory Péter). A lépcsősor lehetővé teszi a jelenetek színesítését, és például alkalmas arra, hogy a kamarást játszó Lestyán Attila, illetve a királyt megszemélyesítő Tóth József közötti magasságkülönbséget még jobban ki lehessen emelni, de nem ez az egyetlen vizuális poén.
A főszereplő Fülöp herceg ezúttal Lengyel Benjámin, és elég hosszú ideig azonosulni is tudunk nézőpontjával. Nagyon érthető az ő korában, hogy ki akarja próbálni a lehetőségeit, meddig terjed mozgástere, és a trend ellen haladva nem azt a lányt választja, akit a leglogikusabb lenne - Iza szerepében Walters Lili látható -, hanem Yvonne-t, akiről azt hiszi, hogy senkinek sem kell. Fülöp herceg ezzel próbálkozik, és mi követjük a szökdelését Yvonne körül. Ugyan abszurd komédia ez, de a valóságtól mégsem teljesen elrugaszkodott: talán mindenkiben ott a vágy arra, hogy néha kipróbálja, hogy mi lenne, ha nem ott lenne, ahol lennie kellene - néha az előadások kiválasztásánál a döntéseim mögött éppen ez a gondolat van, eltérni a triviális megoldástól.
Többször be kellett látnom ennek az útnak a csapdáit, de néha mégis megkísért. Lengyel Benjámin szerethető ebben a szerepében is, jól áll neki ez az útkereső fiatalember, bár egy idő után azt éreztem, hogy mégis ellaposodik a probléma, és érdektelenné válik, hogy melyik nő mellett unatkozik a hercegünk. Ugyan talán csak összesen 13 mondatot mond ki Yvonne, szinte némaszerepnek érződik, mégis főszerep ez is. Makacs ellenállót is láthatunk benne, aki a konvenciókkal harcol a maga csendes módján. Cseke Lilla Csenge alakításából a tudatos szembenállás vágya semmiképp nem olvasható ki, inkább valamiféle ösztönös makacsság, amelyről neki sincs tudomása, de őt nézve nem éreztem, hogy egészen átadta volna magát ennek az állapotnak. Nyilván sokat fog még ez változni a premier után.
Érződött az előadáson, hogy ami poénlehetőség van, azt feltétlenül ki akarják aknázni - talán ennek köszönhető a Martinkovics Máté és Lestyán Attila által játszott udvari emberek átlátszó inge, feminin gesztusai, akik legalább olyan furcsa csudabogaraknak látszottak, mint Yvonne, csak másként. Szerencsés módon kettejük játéka között érezni lehetett valami összhangot, együtt képviselték magát az udvart az udvarhölgyekkel együtt. Ugyancsak hálás feladat ebben a darabban a királyt és feleségét játszani. Tóth József és Urbanovits Krisztina jó választás, utóbbiról még mindig februárom egyik legjobb élménye a „Terike és Irén” ugrik be. Tóth Józsefet jó régen láttam játszani, és most is örültem, hogy neki való szerepet kapott. Ugyanezt mondhatom Dióssi Gáborról, aki Valentin, illetve Yvonne mindkét nénikéje egy személyben, sőt még udvarhölgy is.
Az előadás óta mindössze négy nap telt el, de éppen a színházak bezárása miatt szinte már most nosztalgiával gondolok vissza erre a vasárnapra, amikor HÁROM előadást láttam egymás után. A délelőtti Fabók Mancsi-előadásról már korábban posztoltam, az estiről (Kamra - A császár), a Katona Poppeájáról és az általam látott utolsóról (szintén itt az Ódryn láttam az Oidipusz királyt) pedig hamarosan szintén kiteszem a beszámolóimat. Ps. Gyuri, az óriás, bumfordi és rongyos; nagyokat lép, nagyokat borít, mégis a legnagyobb szíve van a környéken. Amikor betéved egy ruhaboltba, hirtelen csinos lesz, sőt: tetőtől talpig úriemberré válik.
„A legcsinosabb óriás” című előadás Julia Donaldson világszerte népszerű meséje alapján készült, és humorral, melegséggel mesél önzetlenségről, barátságról és elfogadásról - a legkisebbek nyelvén. Az előadás különlegessége a gyerekekkel való folyamatos kapcsolat: a színész bevonja őket a történetbe, kérdez, reagál, és az interakció fontos része a mesélésnek. Az előadást a Pagony Könyvkiadó felkérésére készítették, bemutatója 2023 tavaszán volt a budapesti Jurányi Házban. Az előadás hossza: kb. December végén kezdték meg az Ódry Színpad újabb bemutatójának próbáit.
Az író Szent György legendájából egy egész fiktív, ősi világot bont ki ebben a művében. “A barbárság, a dekadencia, a forradalom, a kereszténység és római birodalmi gondolatok kavarognak együtt az Octopusban, amelyben hatalmas a filozofikus sík és az életszerű, gyakran naturalisztikus ábrázolás közti feszültség. Az előadás szerepeiben Krisztik Csaba, Horkay Barnabás, Hajdu Tibor, Pallag Márton, Sütő András, Barna Lilla, Gyulai-Zékány István, Ténai Petra, Herman Flóra, Pálya Pompónia, Molnár G. Nóra és Hevesi László lesz látható. Nagy Péter István rendezővel Devich Botond, Sándor Júlia és ifj. Balázs Elemér dolgozik együtt. Közeledik a szeptember 17-ei Színházak Éjszakája, mi pedig ennek apropóján bemutatjuk a programban résztvevő színházakat.
Valószínűleg nem életük legnagyobb szerepét kapták, de biztos, hogy olyat, ami meghatározta további pályafutásukat. Az 1958-ban nyitott Ódry Színpad ugyanis a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem (Színmű), akkoriban még Színház- és Filmművészeti Főiskola játszóhelye. A színpadok a Színmű épületeiben találhatóak. A legnagyobb előadásokat a 261 néző befogadására alkalmas Ódry Színpadon, a kisebbeket a padlástérben lévő Kamarateremben játsszák.
Az Ódryn nem csak a diákok játszanak: a diákok először itt próbálhatják ki magukat „élesben”, hiszen az előadások nagy része vizsgaelőadásként születik. Emellett a színház a különböző műfajú előadások születését is lehetővé teszi, és az intézmény fontos találkozások helyszíne is. A diákok itt dolgozhatnak együtt neves szakmabeli tanárokkal, illetve egymáson is kipróbálhatják magukat. A Színmű folyamatosan bővülő képzési palettája alapján nem csak hagyományos értelemben vett színészek és rendezők tanulnak itt, hanem bábszínházi és fizikai színházi rendezők, színészek, dramaturgok és más szakemberek is.
Sor kerülhet intézmények közötti együttműködésre is. Itt dolgozott együtt először például a színművész szakra járt, de azóta rendezőként is sikeres ifj. Vidnyánszky Attila és az akkor még a Zeneakadémián zeneszerzés szakos diákja, Kovács Adrián is. Azóta több előadást is maguk mögött tudhatnak, legutóbb a Budaörsi Latinovits Színházban. Bár a bemutatókkal kapcsolatban nehéz eltekinteni attól, hogy diákok hozzák létre őket, korántsem kivételes eset, ha egy-egy előadás a legjobb produkciók közé kerül.
Gondoljunk például a Tajtékos napokra, az azóta befutott rendező Fehér Balázs Benő egyik első munkájára, az idei évadban a negyedikes színművész osztály által bemutatott, Zsótér Sándor rendezte Sirályra, vagy az idén végzett hallgató Prohászka Fanni által játszott, és a rendező szakos hallgató Szilágyi Bálint rendezésében előadott monodrámára, az Alszanak a halakra. Ugyanakkor fontos tudni, hogy az Ódryn nem csak a Színmű aktuális diákjai adhatnak elő. A végzős diákokkal készített interjúinkban többször hangzott el, hogy a próbák gyakran tantermekben, eldugott zugokban, éjszakába nyúlóan folytak. Az Ódry Színpad tehát sok szempontból különleges intézmény - ez ugyanúgy válhat az előadások előnyére és hátrányára is.