Üdvözlet az Olvasónak! Monográfiáját tartja kezében az olvasó. Nem kis dologra vállalkoztak e kötet szerkesztői és szerzői. Jelen kiadvány színes és változatos képet rajzol Nagytárkány községről. Jellemző képet kellett felvázolniuk egy olyan községről, amely látszólag semmiben sem különbözik a Felső-Bodrogköz többi településétől. Indul ki, de segít feltárni olyan tényeket és összefüggéseket is, amelyek nemcsak tudományos értelemben valóságosak és létezők, hanem az itt élők mindennapjaiban is. Adottságként fogadunk el, mint megszokott dolgot. De ne ragadjuk le a bemutatott településnél! Felső-Bodrogköz és a szomszédos Ung-vidék, a „hármas határ” mente ma etnikai és nyelvsziget. Azonos kulturális hagyományokat hordozó magyarokat találunk. A nagytárkányi zsidóság a 18-19. században. A megtelepedés útján. A helyi sajátosságainak bemutatását. Kisgéres után a mi községünk könyve a következő a Felső-Bodrogköz helytörténeti monográfiáinak sorában. A könyv megjelenését: a szerkesztőnek, szerzőknek és nem utolsó sorban azoknak, akik a kiadás anyagi feltételeit megteremtették. Nagytárkány, 2006.
Nagytárkány a Bodrogköz egyik Tisza menti települése (1. ábra). Három folyó, a Tisza, a Bodrog és a Latorca határolja. 1920-tól a kistáj két állam: Szlovákia és Magyarország területéhez tartozik. Az 556 km²-es Felső-Bodrogköznek, a Magyarországhoz tartozó déli felét (556 km²) Alsó-Bodrogköznek nevezik. A Bodrogköz két része - a meglévő különbségek ellenére - természet- és gazdaságföldrajzi egység. Ember formálta. Nagytárkány bel- és külterülete alig több, mint 15 km², így a geológiai szerkezetét, kialakulását és mai felszínét csak egy tágabb térbeli keretben lehet tárgyalni.
A 100 000 km²-es Alföld fiatal (neogén és negyedidőszaki) töréses katlansüllyedék, morfológiai szempontból feltöltéssel elegyengetett síkság. Fejlődéstörténete alapvetően két fő fázisra tagolható. A miocén kor közepéig tartott, a felszín domborzati képe a jelenleginek éppen fordítottja volt. Az Alföld helyét tektonikus (= szerkezeti) árkokkal és kismedencékkel tagolt, különböző magasságú, elő-, ó- és másodidőszaki röghegységvonulatok foglalták el. i. e. 65 millió évvel ezelőtt, a miocén kor közepétől a röghegységek süllyedésével és a Kárpátok kiemelkedésével megindult a medence kialakulása. A süllyedés később, a pliocén korban a korábbinál nagyobb intenzitással folytatódott. A rögcsoportok önálló mozgásdinamikával, különböző mélységbe süllyedtek. A kialakult medencébe benyomult a tenger. Az alaphegységi rögökre a medence peremén 100-600, a medence belsejében 600-4500 méter pannon tengeri üledék - a tanulmány a T034569. sz. dék, agyag, agyagmárga és homok települt. Tengeri, majd a tavi és folyóvízi üledékek után az eolikus és folyóvízi lerakódásnak volt fontos szerepe. A határán a tektonikus mozgások az alföldperemi süllyedékek , így pl. pl. A jégkorszak 2,4 millió évvel ezelőtt kezdődött és 10 200 esztendővel ezelőtt fejeződött be. A pleisztocén történetét, felszínformáló folyamatait dr. Zoltán (1926-1997) professzorának és munkatársainak a kutatásai alapján foglaljuk össze (Borsy 1989; Borsy 1996; Borsy et al. volt, kivéve a legmagasabb hegységek (pl. a Magas-Tátra, Liptói-havasok) eljegesedett régióit. A jégkorszak utolsó harmadában (kb. +12, +14 °C, az évi középhőmérséklet pedig +2, +3 °C körül lehetett.
A Tapoly, Ondava, Laborc és az Ung az Alföld északkeleti peremén - így a Bodrogközben is - terjedelmes hordalékkúp-síkságot építettek. Kialakításában. A Bodrogközben a pleisztocén végéig 100 méternél is vastagabb üledékösszlet halmozódott fel. Vízrajzi képét. A Tisza oldalozó eróziójával megkezdte a pleisztocén homokfelszínek letarolását. az Ung) a Bodrogközben egyesültek a Tiszával, így a Nyírség élővíz nélkül maradt. A Tisza a Bodrogközben többször változtatta folyásirányát, s ennek emlékei a mai is jól látható - feltöltődő - medermaradványok, pl. a Nagytárkány térségéből induló és a Bodroközt egykor teljesen átívelő Tice és a Karcsa (2. ábra). A pleisztocén végén és a jelenkorban a Tisza folyóhátakat épített. Meder két oldalán az árvizek idején lerakódó hordalékanyagból alakultak ki. 2 km széles, a Karcsa mellett 2 m magas és 1,5-2 km széles, a Bodrog mellékén ezeknél alacsonyabb és keskenyebb folyóhát képződött. A Tice-mellék hasonló folyóhátképződményeire falvak egész sora települt.
A szubboreális közepétől, kb. a 4500-2500 közötti időben halmozódott fel. A folyók mederváltozásai és hordalékfelhalmozó munkájuk eredményeként a Bodrogközben folyóhátrendszer alakult ki. Tájképi és életforma-alakító elemei voltak. A folyóhátak felszínén homok-, helyenként barna erdőtalajok alakultak ki. Nagytárkány épített környezete és szántóföldövezete a folyóháton foglal helyet. A folyóhát idősebb és fiatalabb részekből épül fel. Nagytárkány környéki szakasza teljesen feltöltődött és a különböző korú folyóhátak összekapcsolódtak. A 19-20. században rétként és legelőként használt területet fognak közre. Hasznosítják. Már kiterjedt akkumulációs eredetű homokmező tagolja az ártéri síkságot. Nagytárkánytól Révleányvárig a régi folyómeder-maradványok, ún. bodrogközi nép a morotvát Holt-Tiszának, a medermaradvány felső és alsó torkát eltömő üledéket „malágy”-nak nevezi (Trenkó 1909). A folyóhátakon, másrészt a hajdani hordalékkúp-szétroncsolt maradványain (a homokszigeteken, az ún. gorondokon) épült. Az ártéri síkságból kiemelkedő homokfelszíneket az emberi tevékenységi formák idő- és térbeli változásait vizsgáló történeti földrajz „életkamráknak” nevezi. is kiterjedt, természeti erőforrásait igyekeztek racionálisan hasznosítani.
Mérsékelten száraz, hideg telű klímaterülethez tartozik. 4200-4300 MJ/m²/év (MJ = megajoule) érkezik négyzetméterére, 4200-4300 MJ/m²/év (MJ = megajoule). A napsütéses órák száma 1880 és 1920 óra/év. A napfénytartamot és a besugárzást legerősebben a felhőzet befolyásolja. Az évi felhőzete eléri az 55%-ot. Az évi középhőmérséklet 9,3-9,4°C. (január) havi középhőmérséklet -3,1°C. A legmelegebb (július) havi középhőmérséklet 20,2-20,3°C. 33,5-33,7°C, északon és nyugaton 33,0-33,2°C. A téli abszolút minimumok átlaga -20--21°C. A vegetációs időszak (IV-IX. hó) középhőmérséklete 16,5°C. Nagytárkányban 622 mm, Királyhelmecen 626 mm, Leleszen 593 mm, Szomotorban 571 mm, Záhonyban 650 mm az évi csapadékösszeg. Közben a 600 mm fölötti csapadékátlag egyes években 30%-nyi ingadozást mutathat (Bogoly 1984; Marosi - Somogyi 1990; Seszták 1992). A vegetációs időszakban Nagytárkány 367 mm csapadékban részesül. Nagytárkányban és környékén az északi, az északnyugati és a déli szelek jellemzőek (az átlagos szélsebesség kb. 2,5 m/s).
A táj vízfolyásai közül a Tisza a legjelentősebb (3. ábra). Kis- és Nagytárkány területéhez. Szerint - kisvízkor 74 m³, közepes vízálláskor 336 m³, nagyvízkor 3750 m³ másodpercenként (Lászlóffy 1982). Ingingadozások jellemzik. A kis- és nagyvíz közötti különbség több mint ötvenszeres. A folyónak három árvize van: a kora tavaszi, a kora nyári („zöldár”) és a késő őszi. Az árvizek alkalmával felerősödik a Tisza egyébként is jelentős medereróziója és hordalékszállítása. Voltak a folyóhátakat megszakító nyílások, az ún. fokok. A természetes és többnyire mesterséges fokokon a kitörő víz a mélyebb fekvésű (ár)területekre ömlött, majd apadáskor ezeken az ereken a folyómederbe nagyrészt visszaáramlott. (Andrásfalvy 2004). Ung, a Laborc, az Ondava és a Tapoly vizéből származik. A 19. században a lapos folyóhátakat - így pl. Nagytárkány környékét is - az árvizek csak rövidebb-hosszabb időre öntötték el (3. ábra). Munkák után is magas a talajvízállás, ami helyenként akadályozza a növénytermelést.
A Bodrogköz története a neolitikumig (= újkőkorig) követhető nyomon. Környezet fejlődésébe. Az élelemgyűjtő tevékenységükkel a természeti környezetben lokális változásokat hoztak létre, amelyek azonban gyorsan regenerálódtak. A termelő gazdálkodásra való áttérés, az ún. neolitikus forradalom igen hosszú, a Kárpát-medencében Kr.e. 5000-től 4200-ig tartó folyamat volt. lehetett a Zempléni-hegység szerszámkészítésre alkalmas ásványi nyersanyagainak is (obszidián, kalcedon, hidro- és limnokvarcit). Folytató emberi közösségek - az ökológiai feltételekhez való alkalmazkodás mellett - már tájformáló-környezetátalakító tényezőkké váltak: pl. legelő- és szántóföldnyerés céljából erdőt irtottak. A víz formálta őskörnyezet (= nyerstáj) átalakítása a neolitikumtól a magyar honfoglalásig (895) egy-egy kis területen történt. A művelt földek (kultúrtájak) néhány hektáros izolált foltok voltak, és a talaj termőképességétől függően helyük gyakorta változott. A régészeti leletek idő- és térbeli szóródása alapján nem állítható, hogy a kisrégiót folyamatosan lakták. A folyóvízi ártéri síkság láp- és mocsárvilága, gyep- és erdőterületei a legeltető állattenyésztés ökológiai feltételeit biztosították. A folyóhátak, a homokszigetek (gorondok) és a kiterjedtebb akkumulációs homokmezők voltak a letelepedésre és földművelésre alkalmas térszínek. A 7. században megtelepült szláv csoportok telephelyeit (Karcsa, Karos, Királyhelmec. A Bodrogköz a honfoglalás idején és a kora Árpád-korban benépesült. Nagyállattartás és a földművelés ökológiai feltételeinek. A 10. század első felében a Bodrogközben és környékén - stratégiai okok miatt - jelentős katonai erőket telepítettek le. 1994). A védelmi helyek - pl. létesültek. A várhelyek kijelölésében az ősi utaknak is szerepe lehetett (3. ábra). A védelmi létesítményeken kívül a gazdálkodási tér kialakítása is erdőirtásokat és kisebb-nagyobb vízi munkálatokat (pl. fokok és erek létesítését) igényeltek.
A termelési struktúráját és a földrajzi munkamegosztásban betöltött szerepét. Nedves-száraz gyepterületek, az erdők, a folyók és a tavak képezték. Természetes takarmánybázisát, a fokok és erek által elöntött hatalmas gyepterületeket és a legeltetésre alkalmas erdőket hasznosította. 2004). Lyózták. Egyben környezetkímélő tevékenységként értékelhető. A táj tagoltságának megfelelően a települések környezetgazdálkodása övezeteket alakított ki. Gyűjtögetés, nádvágás, vadászat, a magas ártéri szintek a legeltetés, az ártéri erdő-hasznosítás, a gyümölcstermelés, kisebb területeken a földművelés színterei voltak (1. táblázat). A felvázolt tájhasználatok Nagytárkány térségére is jellemzőek, de a felsorolt tevékenységi formák községen belüli arányainak és változásainak pontos megállapításához a rendelkezésre álló 18. Források elégtelenek.
A 16-17. században, a török hódoltság idején a Duna, a Tisza és mellékfolyóinak ártéri fokgazdálkodása sokat veszített korábbi jelentőségéből, helyenként pedig teljesen megszűnt. Az ősi ártéri gazdálkodás itt töretlenül folytatódott. Szükségessé tette az antropogén tájalakítást, a fokok és erek létesítését, karbantartását, a tereprendezést stb. A folyók - a már említett haszonvételek mellett - a helyi és a régiók közötti áruszállításban, a vízi közlekedésben is fontosak voltak (pl. a tiszai sószállítás, tutajozás stb.). A 17. században Karcsa medrét is felhasználó sószállító csatorna létesítésére. 18-19. században fa-, széna-, gyümölcsszállítás). Termelvényeket a szomszédos Hegyalján értékesítették. A 19. század második felétől a 18/19. században az egyik legfejlettebb és legsűrűbben lakott területe volt. Bázisán fejlődő mezővárosok mint piachelyek és -központok pozitív hatást gyakoroltak a Bodrogköz gazdasági életére. Lakói a hegyaljai mezővárosokon kívül Ungvár, Munkács és a közeli Kisvárda vásárain értékesítették termelvényeiket. A középkor vége felé kialakított kereskedelmi kapcsolatok rendszere stabilizálódott, majd később, a 16-17. században az árucsere-forgalom mellett a munkaerő-migráció is jelentőssé vált. A bodrogközi nép okszerű táj- és erőforrás-hasznosítása révén olyan termelési szerkezetet alakított ki, amely lehetővé tette a kistáj bekapcsolódását az ország földrajzi munkamegosztásba.
Nem tudjuk pontosan rekonstruálni. Nagytárkány lakói ez időtájt ártéri gazdálkodást, a lapos folyóhátakon szántóföldi termelést folytattak (4. ábra). Az ún. ősfoglalkozások (a jellegadó állattenyésztés és halászat) mellett kisebb-nagyobb területeket szántóföldként műveltek. Többi településével. A belsőség a Tisza jobb partján - a kissé magasabb folyóhát térszínén - épült. Tagolt erdősséget legelőként hasznosították. Gazdálkodás egyéb lehetőségeit is kiaknázták (1. táblázat). Tudjuk, hogy a tárkányi határban és ennek déli folytatásában igen jelentős ártéri gyümölcsösök is voltak. Meghatározó jelentőségű, nemcsak Nagytárkányban, a Bodrogköz többi településében is. A belsőségtől nyugatra kisebb-nagyobb gyepterületekkel, facsoportokkal és bozótosokkal tagolt szántóföldek helyezkedtek el. A Felső-Bodrogközben a gabonatermelés nemcsak az önellátást biztosította, értékesíthető felesleget is termeltek. Ugyanez nem mondható el a Karcsa folyótól délre fekvő bodrogközi településekről. Jeleníti meg (6. ábra). Mocsárterületei elkülönülnek. Az egyes övezetek más és más természeti erőforrásait - a régebbi korokhoz hasonlóan - racionálisan hasznosították. A szántóföldek jelentősége - az ármentesítő munkálatok (gátépítés) következményeként tovább növekedett. (Frisnyák 1990; Frisnyák 1996). A termelés homogén egységei (pl. a szántóföldek, a gyepterületek stb.) Nagytárkány határán túl is folytatódnak és a szomszédos településekkel összekapcsolódnak (5. ábra).
1750-1850 között az ártéri síkságokon, így a Bodrogközben is megnövekedtek a folyók árvízszintjei és kártételei. Az ősi települési szinten épült bodrogközi falvak egyre inkább veszélyhelyzetbe kerültek. 100 km²-nyi erdőt vágtak ki hamuzsírfőzés (és egyéb ipari hasznosítás) céljából. A hegyvidéki erdők csökkenése felgyorsította a csapadékvíz és az olvadó hólé lefolyását, ami az alföldi nagytájon a hevesebb áradásokban és a vízszint növekedésében nyilvánult meg. A 18-19. században a védekezésre, a különböző vízügyi munkálatokra kényszerítették a Kárpát-medence népeit. Gazdasági szerkezet- és módszerváltás szükségessége, a modernizálás, az infrastruktúra-fejlesztés stb. is gyorsította. A Tisza-völgy ármentesítésére - Széchenyi és Vásárhelyi tervei alapján - sorra alakultak a vízügyi munkákat szervező-lebonyolító társaságok. osztálymérnöki hivatal végezte (Ihrig 1973). Kezdődött a tárkányi kanyarulatrendszert átmetsző ún. (6. ábra). A vezérárok kézi erővel...