Az antropomorf istenek előképei Egyes antropomorf görög istenek kultusza kimutathatóan nem ember alakú istenek kultuszára vezethető vissza.
Emiatt az antropomorf istenek előképeinek nevezzük azokat az állat alakú (zoomorf) vagy növényalakú isteneket, illetőleg azokat a csodatévőnek tartott és emiatt istennek kijáró tisztelettel övezett tárgyakat (fétiseket), amelyek kultusza később átalakult ember alakú istenek tiszteletére végzett szertartásokká.
A zoomorf istenek, annak ellenére, hogy állat alakúak, jellegzetesen az ember istenei.
Nem véletlen ugyanis, hogy a bagolyban a bölcsesség megtestesítőjét látta az ember.
A tehénben az anyaság megtestesítőjét (a látványosan nagy emlő: a tőgy miatt); a csődörben és a bikában a férfiasságét.
Pallasz Athéné kultusza sok mindent átvett két zoomorf isten, egy kígyó- és egy bagolyalakú tiszteletéből.
Az antropomorf istennőnek ezért maradt jelzője az irodalomban a bagolyszemű, és ezért ismerik az istennőt a kígyók oltalmazójaként, nevezik athéni templomát kígyófészeknek.
A kígyó ebben a későbbi korszakban ezért lett az Akropolisz őrzőállata, Pallasz Athéné szent állata.
Héra kultusza egy tehén alakú zoomorf isten kultuszából vett át egyes elemeket.
Ennek maradványa Hérának az irodalomból ismert tehénszemű jelzője.
Az ember alakú istennőt is tisztelték tehén alakban, és tehenet áldoztak neki.
Két isten is van a görög mitológiában, akik hangsúlyosan férfiasak: bika és csődör alakban jelennek meg egyes történetekben; főleg azokban, amelyekben szerelmeskednek.
Ez a két isten Zeusz és Poszeidón; az ő kultuszuk őrzi a lóisten és a bikaisten emlékét.
A férfias Poszeidón eredetileg termékenységdémon volt, és nem a tengervízzel, hanem a föld termékenységét biztosító édes folyóvízzel kötötték össze alakját.
Ahogy a korai görögség számára a folyóvíz életteremtő mivolta volt fontos, a görög törzsek széttelepülése után a tengert fogták föl ugyanilyennek.
Poszeidón alakjában éppen az őrzi az eredeti, folyóval való kapcsolatot, hogy tengeristenként sem tengeri, hanem szárazföldi állatok képét ölti magára időnként.
Az Artemisz név jelentése (’medveistennő’) arra utal, hogy talán a medve mint totemállat kultuszából örökölt meg egyes vonásokat a vadászat istennője.
Dionüszosz előképei: növények, repkény, vadszőlő, de állatok is: kecske, bika.
Jelképe: fallosz és fallikus tárgyak.
Artemisz előképeinek tekinthetők növényalakú istenek is - ezzel hozható összefüggésbe, hogy az antropomorf istennő szentélyeit források és mocsarak mellett, azaz dús növényzet mellett állították föl.
Ez magyarázza a szűz istennő furcsa kapcsolatát a termékenységgel, illetve azt, hogy kultuszában megtalálhatóak voltak az orgiasztikus elemek.
Démétér hajának színe a kalászéra emlékeztet - talán ez is annak nyoma, ahogyan Héra esetében a tehénszemű jelző.
A görög herma szó jelentése: kőoszlop. Ilyen kőoszlop áll a temetkezési helyeken, illetve az utak mentén mint mérföldkövek.
A kőoszlopból később az utakat, kapukat, határokat védő fétisszobor fejlődött, amelynek tiszteletére annakidején olyan szertartásokat végeztek, mint később az ember alakú Hermész istennek.
…aki - megőrizve a kőoszlop funkcióit - a holt lelkek vezetője, az utasok oltalmazója és az istenek mindig úton járó követe.
A más népektől átvett istenek; a mitológia hierarchizálódása Artemisz kis-ázsiai.
A trójai háborúban talán ezért a trószokat pártolja.
Dionüszosz thrák eredetű, Hellászban későn és nehezen terjed el; akkor is elsősorban a földművesek körében.
Hermész valószínűleg kis-ázsiai.
A kultusz átalakulásainak nyomai történetekben.
A mitológiát megélő közösségben időről időre előfordult, hogy egyes istenek kultusza leáldozott, másoké megerősödött, és az elhalványult istenek kultuszának helyébe lépett.
Ezt a folyamatot őrzik az istengenerációk harcáról szóló mítoszok minden nép mitológiájában.
A görög mitológia úgy tudja, hogy az Őskáoszból előlépő első istenpár, Uranosz és Gaia uralmát csakhamar megdöntötte az anyja kérésére apját férfiasságától megfosztó Kronosz királysága.
Uranosz megátkozta fiát: megjósolta neki, hogy őtőle is saját fia fogja elvenni hatalmát.
Kronosz ezért minden megszületett gyermekét lenyelte - csakhogy Rheia ebbe nem törődött bele, és hatodik gyermeke, Zeusz helyett egy bepólyált követ adott át Kronosznak, aki lenyelte azt, és megnyugodott.
Rheia pedig gondoskodott megmentet fiáról: Kréta szigetén nimfák gondjaira bízta.
Apollónt kezdetben kettős természetűnek ismerte a görög mitológia: egyaránt volt a racionális világosság és a sötét, ösztönös erők képviselője.
Később, amikor a Kr. e. VIII-VII. században a görögség megismerte Dionüszosz alakját és átvette kultuszát, funkciómegoszlás ment végbe Apollón és Dionüszosz között.
A racionális világosság és harmónia istene Apollón maradt, azaz ezeket a funkcióit megőrizte; átadta viszont Dionüszosz más funkcióit: a sötét, ösztönös erő és féktelenség képviseletét.
Bizonyos funkcióit a szintén fiatalabb istennek, Hermésznek adta át Apollón, ugyanakkor Apollón is örökölt funkciókat Hermésztől.
A mitológiában a klasszikus kor már mint a művészet, az ihlet, a harmónia, az elrendezettség istenét ismeri Apollónt.
Funkciómegosztás Zeusz és Hadész között is történt.
Eredetileg Zeusz, a főisten életnek és halálnak is ura volt.
Később Hadész alakját vették fel a görögöknél, mivel az Alvilág ura lett.
(A kettős természet, amit a kétélű bárd jelöl az antropomorf Zeusz alakjában, már zoomorf korában sajátja volt.)
Artemisz kultuszának átalakulását, szelídebbé válását fejezi ki az a történet, amelyben Agamemnón lánya, Iphigeneia megöli Artemisz szent őzsutáját, és megkérkedik vele, hogy Artemisz sem lőhetett volna jobban. Artemis büntetésből megparancsolja Agamemnónnak, hogy áldozza föl neki a lányát.
…Valószínűleg a korábbi Artemisz-kultusz ismerte az emberáldozatot: ez esetben a történet azt is megindokolja, hogy miért nem kell többé embert áldozni az istennőnek.
A vadságtól, elementáris erőktől a megszelídített természetig.
Az egyes mitológiai szereplők alakjának változása mindig azzal függ össze, hogy a görögségnek az idők során, újabb és újabb tapasztalatokat szerezve azokról a fogalmakról változott az elképzelése, amelyeket a mitológia szereplői megtestesítettek.
Az új tapasztalat kifejezésére esetleg ugyanazt az alakot használták, ám az alakról szóló történetek mindenképpen megváltoztak.
A fenti folyamat jelzi, hogy a görög mitológia alkalmazkodott a korszakokhoz és a kultúrák közti kapcsolatokhoz.
Aphrodité a kronoszi falloszból a tenger habjaiból született, ősi démonizmusának nyoma a klasszikus korban is megvan: szerelemre csábító, bűvös öve.
A klasszikus korszakban azonban Artemisz és Aphrodité szerepeit variálódva más világkép szerint mesélik.
Aphrodité alakja továbbra is a szerelem, a szépség és a vágy megtestesítője marad.
Arész arca a későbbiekben szelídült; a klasszikus korban Zeusz fia, de gyöngéd érzelmeket ismernek róla.
Artemisz a klasszikus korban szűz, ő a szüzesség védelmezője, nimfáknak is szüzességi fogadalmat kellett tenniük.
Gaia nagymellű, robosztus, torz termetű, szörnyszülő alakja megváltozott a földművelés elterjedésével.
Gaia helyére a földistennő Démétér lépett, aki a megszelídített, megművelt föld istene lett.
Héra kultuszában a Bölcsesség mint istennő leányát, Athénét alakítják majd a későbbi kultuszban.
Pallasz Athéné kezdeti története szerint Zeusz és Métisz gyermeke, majd később úgy tartják, hogy Zeusz elnyelte Métiszt, és ő szülte meg Athénét a fejéből.
A görög mitológia archaikus korában Athéné még félelmetes is volt, a későbbi korban pedig a harc és a rend védőjévé vált.
Athéné a városokat, hősöket és az eszünkre hallgatókat védi, emellett a kézművesség, a művészetek és a tudás pártfogója is.
Apollón Zeusz és Létó fia, a fény istene, a zene, a jóslás és a szépség védelmezője.
Artemisz apjától ikertestvére, Apollón pedig a nappalt és a világosságot hozza el.
Apollón a líra mestere, a költők, művészek és jósok pártfogója.
Templomaiban próféciák születtek, amelyek királyok és népek sorsát befolyásolták.
Artemisz a vad, szabad természetet testesíti meg, de a belső nyugalom és a csend egyensúlyát is jelképezi.
Artemisz a szüzesség védelmezője, és íja és nyilai megvédik azokat, akik kiszolgáltatottak, különösen a fiatal lányokat és nőket.
Aktiv világa a hold és az éjszaka ura, Apollónnal ellentétben.
Árész Zeusz és Héra fia, a háború istene, a legkegyetlenebb formában.
A görögök nem kedvelték, mert jelenléte szenvedést és pusztítást hozott.
Ő testesítette meg a harcba járó érzelmeket, de a világ egyensúlyának része marad.
Aphrodité a szerelem, a szépség és a vágy istennője a tenger habjaiból született legenda szerint.
Hermész, Zeusz és Maia fia, az isteni hírnök, a kereskedők, utazók védelmezője mind közül a leggyorsabb.
Ő a kommunikáció, a kereskedelem és a gyors gondolkodás mestere, aki a káoszból rendet teremt.
Héphaisztosz a tűz, a kovácsolás és a technika istene, akinél dicséretes a mestersg és a rend.
Hesztia az otthon, a családi tűzhely és a szent tűz istennője, aki a nyugalom és a harmónia jelképe.
Hádész a holtak birodalmának ura, aki az alvilágot irányítja az árnyékok között.
A görögök templomokat építettek, áldozatokat mutattak be, és az olimpiai játékok Zeusz tiszteletére kerültek megrendezésre.
Az istenek ma is kísérnek minket különböző formákban: filmekben, könyvekben, márkanevekben, sőt a tudományban is.
Hermész a gyógyítást és a világok közötti kapcsolatot is szimbolizálja a modern értelmezésekben.
A görög istenek az emberi lélek archetípusait hordozzák, és mindegyikük bennünk is ott él-a erő, a szenvedély, a bölcsesség, a vágy, az igazságérzet vagy a harag formájában.
Lehet, hogy ma már nem az Olümposzon élnek, hanem bennünk - gondolatainkban és szívünkben.
És amikor villám sengedezik az égben, talán eszünkbe jut: Zeusznak ma is van egy kis hangulata.
A görög mitológia világa gazdag árnyalatokban, szenvedélyben és tanulságban, amelyek ma is formálják kultúránkat.
A görög mitológia háromszorosan gazdag: az istenek, hősök és szörnyek történetei a természeti szépségek és a földrajzi helyek drámai hátterében zajlanak.
Héra születésének helyén három monumentális templomot építettek az i.e. 6. és 8. században, amelyek maradványai Héraionban láthatók.
A legnagyobb görög sziget Kréta déli részén a Paxos, mely Poszeidón alapításával kapcsolatos legendákkal köthető össze.
A Paxos a nyugodt hangulatáról, gyönyörű partjairól és kiváló búvárhelyszíneiről híres.
A görög istenek történeteinek helyszínei és alakjai ma is élnek a tudatunkban és a kultúránk különböző rétegeiben.

Olümposz: Mytikas (2918 m) csúcsmászás és minden, amit tudnod kell
Rövid bemutató a legfontosabb olümposzi istenekről
Zeusz, az olümposzi istenek legerősebbike, az ég, a villámok és a mennydörgés ura.
Héra, az istenek királynője, Zeusz felesége, a házasság és családi értékek megtestesítője.
Poszeidón, a tengerek és víz istene, aki háromágú szigonya és a lovak ura is egyben.
Démétér a föld, a termékenység és a bőség védelmezője, aki az életet adja és adja vissza a természetnek.
Athéné a bölcsesség és a stratégia istennője, aki a városokat és a hősöket védi.
Apollón a fény, a zene és a jóslás istene, aki harmóniát és rendet képvisel.
Artemisz az éjszaka és a vadon istennője, a hold és a vadászat ura, a szüzesség védelmezője.
Árész a háború istene, a káosz és a vérontás megtestesítője, de a világ egyensúlyának része is.
Hermész az isteni hírnök, a kereskedelem és a gyors gondolkodás mestere, az utak védelmezője.
Héphaisztosz a tűz, a kovácsolás és a technika istene, Zeusz fegyverei és más istenek műalkotásainak készítője.
Hesztia az otthon és a családi tűzhely istennője, a nyugalom és a harmónia jelképe.
Hádész az alvilág ura, a halál és a rend középpontja az árnyak birodalmában.