A zsidó vallásjog a Tóra alapján részletesen foglalkozik a haj, a szakáll és a pajesz viselésével, illetve azok alakjával. A szöveg hangsúlyozza, hogy a borotválkozás tiltása a szakállra és a hajnál a szélekre vonatkozik, míg az ollóval vágás engedett, így a szakáll szépítésének és karbantartásának különböző megközelítései alakultak ki a történelem folyamán. A témát a vallási kommentárok és a halachikus források alapján járjuk körül.
A tilalom forrása és a pajesz
„Ne nyírjátok kerekre hajatok szélét és ne rontsd el szakállad szélét.” - írja a Tóra (3Mózes 19:27). A pajesz vagyis a „hajatok széle” a fejszőrzet azon részét jelöli, ahol a haj és a szakáll találkozik. Ez a pont, amelynek levágásával a haj aljának vonala körré formálódna, a legtöbb vélemény szerint a bálványimádók papjainak gomba frizurájához hasonlító kinézet elkerülésére szolgál. Emiatt a tilalom a pajeszra gyakorlatilag mindenkire érvényes legyen bármi eszköz használatával történik is.
A szakáll esetében a helyzet más: a legtöbb vélemény (Talmud, Mákot 20a) szerint a tilalom kizárólag a borotvára vagy a csipeszre vonatkozik, mert a „rontás” kifejezés itt a gyökerestül való kitépésre utal. Így ollóval lehet vágni a szakállat.
Több nézőpont a tilalom okairól
- Maimonidész szerint a tilalom a bálványimádó szokások elutasítását szolgálja.
- Más nézet szerint a zsidók jellegzetes megkülönböztetése az ok (Dvárim rábá 2:18.).
- Harmadik vélemény szerint (Cemách cedek, Jore déá 93.) a tilalom a „ne öltsön férfi asszonyruhát” parancsolatba illeszkedik, mert arcszőrzet/hajhiány esetén olyan benyomást kelthet, mintha női ruhát viselne a férfi.
A zsidó misztika szerint a szakáll az isteni könyörület metaforája, és mint ilyen az áldás megtestesítője.
A megengedett eszközök és a korszakok változásai
Az ollóval vágás engedélyezése a legáltalánosabb megközelítés: a szakáll megőrzésére az olló megengedett eszköz. A modern technika, például a villanyborotva megjelenése a 20. században, jelentős álláspont-változást hozott: a legtöbb hászid és ortodox döntéshozó úgy ítéli meg, hogy a villanyborotva használata megengedett legyen, még akkor is, ha közel kerül az archoz. Így a hoyk, hogy a borotválás közelebb legyen a bőrhöz, ellenére megfelel a vallási parancsoknak. A döntéseket befolyásolja az a szempont is, hogy a „hidur micva” gyakorlatát követve a parancsolat megtételét megfelelőbb módon igyekeznek elvégezni.
A korszakváltásra jellegzetes példa, hogy a villanyborotva elfogadása mellett a rabbik különböző megközelítéseket vallottak: Mose Feinstein szerint a villanyborotva használata megengedett, amennyiben nem biztosít túl közeli vágást; Joszef Sálom Eljasiv és Smuel Wosner is olyan típusú elektromos készüléket javasolnak, amely nem hoz létre rendkívüli közelséget az archoz. A „hidur micva” és az egyes haszid irányzatok között eltérések mutatkoznak: egyes csoportok a hosszú pajesz növesztését javasolják, míg mások, például a Lubavicsi Rebbe, nem támogatták ezt.
A pajesz és a szakáll kulturális és vallási értékei
Az archaikus és modern megközelítések egyaránt vizsgálják a külső megjelenés jelentését: a pajesz hosszúsága és a szakáll alakja a vallási identitás, a közösségi identifikáció és a vallási gyakorlat jelzését szolgálják. A vallási elképzelések szerint a szakáll a lelki állapot és a kapcsolódó erkölcsi tulajdonságok jelzője lehet, és összekapcsolódik a vallási hódolattal és az isteni könyörület metaforájával.
Más vallások szelekciója a haj- és arcszőrzet viseléséről
A vallások közötti összevetésben megjelennek olyan példák, amelyek a külső megjelenést és annak jelentését vizsgálják. A muzulmán hagyományokban sok férfi hosszú szakállat visel, a prófétai hagyományokra hivatkozva, ugyanakkor a Koránban konkrét kötelező előírás nincs; inkább a hadíszokban és a hagyományokban található utalások alakítják a szemléletet. A hindu tradíciókban az öltözködési jelképek és a hajviselet jelentősége módosult a nyugati befolyás hatására, de a külső megkülönböztetés tovább él a tradicionális gyakorlatokban. A Krisna-hívők például olyan elemeket követnek, amelyek a belső tisztaságot és a külső tisztaságot is hangsúlyozzák, beleértve a fej kopaszra nyírását és a szakáll leborotválását is bizonyos esetekben.
A történetiség és a zsidó fegyelem a gettó-időszakban
Különösen megemlítendő a történeti megemlékezés: a német megszállás és a gettóélet idején a szakáll viselése súlyos üldöztetés tárgya lehetett. Egyes rabbik és vallási vezetők példamutatóan megőrizték a szakállukat, míg mások a nyilas-tábortól sorsukat közvetlenül befolyásoló fenyegetésekkel szembesültek. A konkrét példák között kiemelkedik Kovnó, ahol két férfi - például Rabbi Avrohom Dovber Kahana Shapira - megtartotta szakállát, hogy a zsidó büszkeségét megtartsa, és ezt követően a megpróbáltatások között is megőrizte hitét.
A könyvek és források köre a témában
A Tóra és a Talmud mellett számos kortárs és középkori kommentár kínál szemléletbeli támpontokat a szakáll és a pajesz viseléséhez. Abraham ibn Ezra, Maimonidesz és más tekintélyes rabbik kommentárjai között különbségek figyelhetők meg a tilalom okáról és a használható eszközökről. A konzervatív és reformista olvasatok egyaránt megvizsgálják, hogy a vallási parancsok miként érvényesülnek a modern technikában és a globalizált világban.
A témát érintő ebben a cikkben több magyar nyelvű és külföldi forrásból származó megközelítés találkozik, így a különböző vallási tradíciók képviselőinek válaszai ötvöződnek a hétköznapi gyakorlatban.
2 BIBLIA!? Az írott és szóbeli Tóra magyarázata!
Az olvasóban felmerülhet a kérdés: miért fontos a külső megjelenés és az arcszőrzet ezekben a hagyományokban? A különböző vallások tanításai és gyakorlatai arra irányulnak, hogy a hívő viselkedését és identitását tükrözzék a külvilág felé, miközben belső értékeiket és erkölcsi céljaikat is megerősítik.
A főbb állítások összegzése szerint a pajesz nyírása tilos a haj megőrzése érdekében, míg a szakáll vágását és karbantartását különböző iskolák szerint lehet vagy nem lehet, és ezt a döntést részben a technika fejlődése is befolyásolta. A modern közbeszédben a hosszú pajesz vagy a hosszú arcszőrzet viselése a vallási identitás jelzője lehet, míg más hagyományokban a külső jelzők kevésbé hangsúlyosak.
tags: #tora #szerint #a #borotvalkozas