A trichotillománia a viselkedési zavarok egy típusa: ezek a szenvedélybetegségek külön csoportját alkotják, és esetükben az érintettek nem valamilyen kémiai anyagtól (drogtól, alkoholtól satöbbi) függenek, hanem egy viselkedési mintázattól.
A hajtépés mellett ebbe a csoportba tartozik például a körömrágás, a társfüggőség és a szexuális függőségek is.
Ezek a betegségek az önkontroll és az önszabályozás zavaraira vezethetőek vissza.
„Ha stresszes vagy mérges voltam valami miatt, csomókban szaggattam ki a hajam. Nem szerettem, hogy ezt csinálom, de nem tudtam uralkodni magamon. Függőséggé alakult a rossz szokás, mintha egy hang a fejemben utasított volna folyton erre” - mondta a BBC videójában Megan Malone.
A lány annak ellenére sem tudott felhagyni ezzel a kellemetlen szokással, hogy szinte rögtön megbánta a hajtépést.
Majdnem teljesen megkopaszította magát, ami miatt állandóan kendőket és sapkákat hordott, és felhagyott az úszással és a tánccal is.
A trichotillománia gyakran jár együtt másfajta kényszeres cselekvéssorozattal, illetve pszichés betegséggel, például depresszióval.
A kopaszodás miatt a gyermekek szégyenkeznek társaik előtt, ami súlyosbítja a pszichés panaszokat.
A kislányt kezelő terapeuta, Dr. Alison Scobbie szerint egyre több fiatalt érint ez a zavar, főleg a rájuk terhelődő szociális nyomás miatt.
Megan esetében az önbizalma kiépítésével és megfelelő stresszkezelési technikákkal sikerült úrrá lenni a viselkedési zavaron.
Haja visszanőtt, és ismét elkezdhetett úszni, amiben kimondottan tehetségesnek bizonyul.
Dr. Charisma Garcia gyermekorvos elmondta a Romper.com portálnak, hogy a babák számára a hajuk húzogatása egyfajta önmegnyugtatás.
A szakértő szerint a gyerekeknek érdekes önmagukat megnyugtató módszereik vannak, és nem szokatlan tőlük a hajhúzás, a fülük rángatása, a körömrágás, de néha a fejüket is odaütögetik valamihez.
„Természetes, hogy kíváncsiak és meg szeretnék ismerni a növekvő testüket. Lehet, hogy először veszik észre, hogy van hajuk, vagy éppen meg ismerik, hogyan használják felfedezésre a kis kezeiket.”
Dr. Jen Trachtenberg is egyetért ezzel, szerinte is gyakran fogják meg és játszanak a hajukkal a babák, amikor elkezdik felfedezni a környezetüket, amit el tudnak érni a kezükkel.
Amikor valami más kelti fel a figyelmüket, ez eltűnik.
A Babies.co portál megjegyzi, hogy ha egy 12 hónaposnál fiatalabb baba húzza a haját, az a stressz jele is lehet.
Azt is érdemes figyelembe venni, mikor történik a hajhúzás a babánál.
A szakértők egyetértenek abban, hogy ha röviddel elalvás előtt, az a fáradtság jele.
Erre az egyik megoldást az jelenti, ha korábban fektetik le a babát.
Garcia szerint olyan jeleket kell ilyenkor keresni, amelyek azt jelenthetik, hogy a baba stresszes, kimerült, túl sok inger érte.
„Ha nyűgösek, zavartak, vagy a kedvenc játékuk iránt sem érdeklődnek, több alvásidőre lehet szükségük. Ebben segíthet a napirend, a babák szeretik a strukturált menetrendet. A napirend megnyugvást, kiszámíthatóságot, kényelmet adhat.”
Ha a baba szokta húzkodni a haját, érdemes megfigyelni, látható-e ebben valamilyen minta, például hogy mikor teszi ezt, milyen szituációban.

„A hajhúzás a gyermekekben gyakran összetett viselkedési zavarokra utalhat, ezért fontos a korai felismerés és a megfelelő pszichológiai vagy orvosi segítség.”
| Jellegzetes tünetek | Kimenet |
|---|---|
| Hajtépés, szálak kihúzása | Hajhiány, önbizalom csökkenés |
| Önkontroll hiánya | Kényszeres viselkedés megfigyelése |
| Depresszióval járó tünetek | Pszichés terhek növekedése |
Megnyugtató, hogy megfelelő stresszkezelési technikákkal és önbizalomépítéssel a gyermek visszanyerheti kiegyensúlyozottságát, és visszanőhet a haja.
Babák és gyermekek esetében a hajhúzás oka lehet az önmegnyugtatás, illetve egyfajta megismerési viselkedés a növekvő testtel kapcsolatban.
Ha a baba nyugtalannak tűnik vagy a kedvenc játékuk iránti érdeklődés csökken, érdemes lehet észlelni a stressz jeleit és alkalmazkodó napirendet bevezetni.