A fülzúgás (tinnitus) búgó, csengő, csiripelő, esetleg zakatoló hang hallása külső hang hiányában. A fülzúgás az esetek többségében csak egy-két napig áll fenn, majd spontán elmúlik. Amennyiben ennél hosszabb ideje tapasztalja, mindenképp érdemes orvossal kivizsgáltatni. Az esetek nagy részében ugyanis a fülzúgást a panasz jelentkezését követő 1-2 héten belül tudja maradéktalanul, a mögöttes okot is magában foglalóan gyógyítani, míg a régebb óta fennálló fülzúgásnál sokszor csak a panaszok csökkentésére, kezelésére van lehetőség.
A tinnitus a hazai lakosság három-öt százalékát érinti. Két formája létezik: az objektív és a szubjektív fülzúgás. Az objektív fülzúgást nem csak a beteg, de orvosa is hallhatja, hátterében általában izmok ritmusos összehúzódása vagy turbulens véráramlás áll. A gyakoribb, szubjektív fülzúgás esetében csak a beteg hallja a nem kívánt hangokat. A szubjektív fülzúgás sokszor jár együtt a halláscsökkenéssel (nagyothallással).
A betegek mindössze öt százaléka rendelkezik normális hallásküszöbbel, míg az esetek 90 százalékában idegi, 5 százalékában vezetéses halláscsökkenés állapítható meg. Vezetéses halláscsökkenés a külső- vagy a középfül működésének károsodása miatt fellépő halláscsökkenés, idegi halláscsökkenés során pedig a belső fül vagy annak idegeinek károsodása a halláscsökkenés oka.
A fülzúgás oka gyakran mindössze a hallójáratban található idegen anyag, elsősorban a fülzsír vagy víz. Az esetek nagy részében a nagyothallásra és a fülzúgásra is megoldást nyújthat a fülzsír szakszerű eltávolítása (míg a nem megfelelő fültisztítás inkább okozója a hallójáratban megrekedt fülzsírnak).
Szintén nagyon gyakori ok az agyi vérellátási zavar (amely az életkorral járó, idősebb korban jelentkező fülzúgás egyik gyakori okozója), illetve a zajkárosodás (akár egyszeri, pl. koncerten ért vagy petárda által okozott zajterhelésről van szó, akár rendszeres, gyakran munkahelyen tapasztalható zaj okozza) okozta halláscsökkenés, a fülzúgás ennek kísérő tüneteként jelentkezik.
A fület érintő fertőzések is a gyakori okok közé tartoznak, leggyakrabban középfülgyulladás kapcsán jelentkezhet a panasz. Amennyiben a fülzúgás megjelenéséhez láz is társul, valószínűsíthető a középfülgyulladás diagnózisa. A fülkürthurut vagy hallójárat-gyulladás a középfülgyulladáshoz hasonlóan szintén okozhat fülzúgást.
A fület érintő egyéb betegségek közül kiemelhető az úgynevezett Meniére-betegség, amely rohamokban jelentkező szédüléssel, ismétlődő halláscsökkenéssel és fülzúgással járó belsőfül-megbetegedés. A Wegener-granulomatozis betegségre a fülzúgás mellett jelentkező fülfájás, köhögés, esetleg orrvérzés és nehézlégzés utalhat. A belső fül képleteinek betegség által okozott merevedése vagy a fülben lévő erek károsodása is állhat a panasz mögött.
A hallószervet érintő daganatok szerencsére aránylag ritkák. Léteznek olyan általános (nem a fület érintő) betegségek is, amelyek járhatnak fülzúgással. Ilyen elsősorban a magas vérnyomás, a vérszegénység, a pajzsmirigy alulműködés, vagy a szifilisz. A fejet érő traumák (agyrázkódás, egyéb sérülések) is a lehetséges okok között szerepelnek. Egyes gyógyszerek fogyasztása is járhat mellékhatásként halláskárosodással, például az aszpirin, a kinin, egyes vízhajtók és antibiotikumok. Ezen kívül nehézfém mérgezések vagy a túlzott alkoholfogyasztás is állhat a fülzúgás hátterében.
A fül felépítése csodálatos. A hanghullámok begyűjtése a külső fül feladata, ezeket a középfül konvertálja mechanikai rezgéssé, majd a belső fül elektromos jelként továbbítja a hallóidegen át az agyunk hallóközpontjába. Amikor azonban megfázunk, ez a finoman hangolt rendszer kibillenhet az egyensúlyából, és a fülkürt működésének zavarához vezethet.
A fülnek három fő része van: a külsőfül, a középfül és a belsőfül. A külső fülhöz tartozik a hallójárat, amely a hanghullámokat a dobhártya felé továbbítja. A hallójáratban szőrszálak és speciális faggyúmirigyek helyezkednek el. A fülzsír savas kémhatású és részt vesz a hallójárat és középfül védelmében. Ezért a fület nem szabad lúgos kémhatású szappanokkal és testápolókkal kezelni. A fülzsír mennyisége néha túl sok, és főleg idősebb korban sűrű. A fülzsír hallójáratunkat gyakran eldugíthatja, és úgy érezzük, hogy megsüketültünk. Fültisztító eszközökkel a fülzsírt mélyre tolhatjuk, egész a dobhártyáig, és innen már csak a szakember tudja eltávolítani. Minél többet piszkáljuk a fülünket, annál több fülzsír termelődik. Ha fülünk dugulásra hajlamos, egy héten egyszer 2-3 csepp paraffinolaj segíthet, hogy ritkábban záródjon el. A fülzsírtermelődés természetes dolog, nem betegség.
A középfül a dobhártyától befelé a koponyaalap csontjában elhelyezkedő dobüregből és az azzal közlekedő csecsnyúlvány szivacsos sejtjeiből áll (mastoid sejtek). A dobhártya olyan, mint egy hangszóró membránja. A dobhártyától befelé, a sziklacsontban található a kb. Ezek kívülről befelé a kalapács (malleus), az üllő (incus) és a kengyel (stapes). A kalapács "nyele" a dobhártyába ágyazott, a kalapács "feje" a következő csontocska, az üllő testével ízülettel kapcsolódik. Az üllő nyúlványa a kengyel fejecskéjével ízesül. A kengyel talpa a dobüreg dobhártyával átellenes, belső falán lévő ovális ablakban, rugalmas hártyával rögzítve helyezkedik el. A dobüregi nyomás kiegyenlítést a fülkürt biztosítja, aminek előfeltétele a jó orr funkció. Ha az orrlégzés gátolt, pl. gyerekeknél orrmandula megnagyobbodás vagy felnőtteknél orrsövényferdülés ill. A hanginger (a levegőben hullám formájában tovaterjedő rezgés 20 és 20 ezer Hz között) a hallójáraton áthaladva a dobhártyának ütközik. A dobhártya rezgésbe jön, a rezgés áttevődik a kalapácson és az üllőn keresztül a kengyelre. A dobhártya és a hallócsontok egyúttal a hangot kb. A dobüreg belső falán még egy nyílás, a kerek ablak helyezkedik el, melyen az összenyomhatatlan belsőfül-folyadék kiegyenlíti. A dobüreget nyálkahártya béleli. Mivel a dobüreg a fülkürtön (Eustach-kürt) a garat felső részével, az orrgarattal közlekedik, a külvilág felé így szellőzik. Ez rendkívül fontos a hallás működésében és betegségek kialakulásában. A fülkürtőn át folyamatosan kiegyenlítődik a dobűri és a külső légnyomás. Jó fülkürt működésnél, a tuba minden nyelésnél megnyílik és kiegyenlítődik a dobüregi nyomás. Ha nem történik meg, a kiegyenlítés, akkor úgy érezzük, eldugult a fülünk. Ha náthásak vagyunk, vagy gyermekeknek orrmandula megnagyobbodása van, fülkürthurut alakul ki.
A belsőfülben (labirintus) található a hallás és egyensúlyozás érzéksejt-rendszere. A csontos labirintus egy előcsarnokból (vestibulum) és az abból kiinduló csontos csigából (cochlea) - hallószerv -, valamint három félkörös ívjáratból, a tömlőcskéből és zsákocskából - egyensúlyozó szerv - áll. A csontos labirintust folyadék tölti ki (perilympha), mely az agyvízzel áll kapcsolatban. Az alsó és felső folyadéktér a csiga csúcsában egymással közlekedik. Kis hallócsontocskák, a kengyel, a hang hatására rezeg. A kengyel talpa (stapes) úgy helyezkedik el az ovális belsőfül ablakban, hogy meglöki a csiga felső folyadékterét. A csontos csigát a hosszában végigfutó, háromszögletű hártyás csiga két folyadéktérre osztja. Az alaphártyán helyezkednek el a szőrsejtek. Nevükhöz híven tetejükből szőrszerű képződmény áll ki. A szőrsejtek felé még egy fedőlemez húzódik. Azt, hogy a hallószerv, Cort-szerv miként működik, a magyar Nobel-díjas tudós, Békésy György fedezte fel egy élet munkájával. A hanghullám rezgésbe hozza a csiga felső folyadékterét (scala vestibuli), melyben végigszalad a hanghullám, a csúcsban megfordul, visszaszalad az alsó téren (scala tympani) a kerekablakig. Rezgésbe jön az alaphártya (basal membran). Ahol a Corti-szervben nagy amplitúdójú kitérés van, ott a szőrsejtek kapcsolatba lépnek a felettük lévő fedőlemezzel, és a szőrsejtekben létrejött elektrofiziológiai változás elindul a hallóidegen. Minél erősebb a hang, annál nagyobb lesz a kitérés a Corti-szervben, és annál nagyobb számú elektromos jel keletkezik. A csiga tehát képes a hang analízisére. Meg tudja különböztetni a hang magasságát és a hang erősségét.
Az egyensúlyszerv másik része az egyensúlyszerv. A szőrsejteket kocsonyás burok fedi, ebben apró mészkristályok helyezkednek el, amelyek a vízszintes és függőleges sebességváltozást érzékelik. Az egyensúlyszervben a tér különböző síkjában lévő három félkörös ívjárat egy-egy kiszélesedésében hasonló kocsonyás burkolatú szőrsejtek vannak. A félkörös ívjáratok a test valamely síkjában történő forgó elmozdulására lépnek ingerületbe. Gondoljuk meg, az íves csatornákban folyadék mozoghat. Ezeket az idegrendszer együttesen dolgozza fel. Valódi szédülésről akkor beszélünk, ha eltérés van a valóságos, és az általunk érzékelt térviszonyok között. Szédüléskor forgást érzünk, süllyedünk, emelkedünk, holott ez nem valóságos. Az egyensúlyszervünk és feldolgozó rendszerünk rendkívül bonyolult. Az egyensúlyszerv (vestibuláris rendszer) bonyolult idegpálya kapcsolata rendkívül kiterjedt, és idegrendszerünk legkülönbözőbb pontjainak betegsége szédülésben nyilvánul meg.
A fülzúgás diagnózisának felállítása, a fej és a nyak együttes vizsgálatát magában foglaló fül-orr gégészeti vizsgálat során történik. Az orvos ilyenkor megvizsgálja a hallójáratot és a dobhártyát, nem áll-e fülzsír, fertőzés vagy valamilyen alaki eltérés a panaszok hátterében. Esetleg sztetoszkóppal ráhallgat a nyaki nagy erekre.
Hogyan vizsgálják a fülzúgást?
Ezenkívül további vizsgálatokkal egészül ki a diagnosztika:
- Hangvillapróbák: A Rinné- és a Weber-féle tesztek tájékozódó jellegű vizsgálatok, a halláscsökkenés formájának és súlyosságának megítélésére használatosak. A Weber-teszt során, az orvos a hangvillát a homlok közepére helyezi - ha a halláscsökkenés idegi, a hang ekkor a jobban halló fülben hallható; ha vezetéses, akkor a károsodott oldalon hallható hangosabban. A Rinné-teszt során, a vizsgáló a hangvillát a csecsnyúlványra (a fülünk mögött tapintható csontos domborulatra), majd a fülünk elé helyezi. Vezetéses halláscsökkenés esetén a csontvezetés erősebb, mint a légvezetés. Idegi halláscsökkenésben a légvezetés hangosabb, mint a csontvezetés.
- Hallásvizsgálat: A küszöbhallás és beszédértés vizsgálatával a halláscsökkenés formája, annak pontos mértéke, a tényleges hallóképesség határozható meg. A vizsgálat idejére a páciens hangszigetelt helyiségben foglal helyet.
- Képalkotó vizsgálatok: Nyaki duplex UH-vizsgálattal vagy MR angiográfiával a nyaki erek betegségei, CT- vagy MR-vizsgálatokkal a daganatok vagy az agytörzs rendellenességei diagnosztizálhatók.
- Laborvizsgálatok: A teljes vérképben a vérszegénység és anyagcsere-betegségek, speciális antitestvizsgálatokkal a szifilisz és az immunrendszer betegségei zárhatók ki.
Néhány esetben a fülzúgás oka kezelhető: a fülzsír eltávolításával, a nyaki erek rendellenességeinek vagy daganatok kezelésével, a hallószervre káros gyógyszerek elhagyásával, a fertőzések megfelelő antibiotikus kezelésével egyszerűen megszüntethető a panasz.
Amennyiben a fülzúgás idegrendszeri eredetű, értágító gyógyszereket használnak, amely a keringés javításán keresztül hat előnyösen a fülzúgásra. A főleg idős korban jelentkező szubjektív fülzúgás kezelhető hallókészülékkel, vagy a hang elfedhetőségén alapuló úgynevezett maszkoló berendezéssel, vagy akár antidepresszáns gyógyszerekkel.
Az úgynevezett "biofeedback" technika a pozitív visszacsatolás útján, a zavar okainak, a kialakulás módjának tudatosítása által hat. A legfontosabb azonban az életmód megváltoztatása (a dohányzásnak, a kávéfogyasztásnak és az aszpirinszedésnek az elhagyása). A rendszeres nyaki torna a nyaki erek keringését javítja: mindenképp ajánlatos.
A gyógyulás esélye a fülzúgás okától és a beteg hozzáállásától egyaránt függ. Szubjektív fülzúgás esetén a betegek háromnegyede nem tartja fülzúgását elviselhetetlennek - esetükben a relaxációs technikák segíthetnek. A betegek egy százalékát azonban az állandó, erős zúgás teljes testi-lelki kimerülésbe kergeti, nem ritkán öngyilkossági gondolatokat is ébreszt bennük.
A közelmúltban dolgozták ki német kutatók az úgynevezett akusztikus CR (coordinated reset) neuromoduláció módszerét, amely a központi idegrendszer koordinálatlan működésének helyreállítását célozza. Ez a módszer az idegi károsodás által okozott fülzúgás kezelésére használható.
Fülgyógyász 5 tényt oszt meg a tinnitusról
Étrendi kiegészítők közül elsősorban a C-vitamin, az E-vitamin és a B-vitaminok, a kalcium, a kálium, a magnézium és az esszenciális zsírsavak fogyasztása javasolt fülzúgásos panaszok esetén. Zsírszegény diéta - a zsírok és a koleszterin bevitelének csökkentésével - javít a belső fül keringésén. A gingko biloba az agyi keringés serkentése által hat, ezért a belőle előállított készítmények szedése szintén gyakran javasolt. Előnyös a rendszeres mozgás, szintén a keringés javításán keresztül javíthat a panaszokon.
A tartós fájdalom, a fülzúgás vagy halláscsökkenés mindig figyelmeztető jel. A tünetek hasonlóak lehetnek különböző fülbetegségeknél, ezért érdemes orvoshoz fordulni a pontos diagnózis és a megfelelő kezelés kiválasztása érdekében. A sajnos napjainkra általánossá váló zajszennyezés, a zajos környezet a fülzúgás kialakulásának alapvető rizikófaktora. Emiatt a megelőzés elsősorban a zajkárosodás kiküszöbölését jelenti, munkahelyeken megfelelő zajvédelmi eszközök, füldugó használatát, illetve otthoni környezetünk zajainak lehetőség szerinti minimalizálását.
A fülzsír okozta tinnitus megelőzésében a helyes fültisztítás elsajátítása döntő jelentőségű. A nem megfelelő fültisztítás a halláscsökkenés és a fülzúgás fontos oka. A mindennapos fültisztítás semmiképp sem ajánlott, rendszerint elegendő a fülkagyló vízzel való tisztítása és szárítása. Az egészséges életmód (kiegyensúlyozott táplálkozás és testmozgás a megfelelő keringés fenntartása érdekében), valamint a középfül- és a felső légutak gyulladásainak elkerülése szintén a megelőzés eszköze lehet.
A fül az emberi test egyik legfontosabb érzékszerve, amely a hallás és az egyensúlyozás érzékeléséért felelős. A hallás az egyik legfontosabb érzékszervünk. A fület elérő összes akusztikai jel a levegő mozgását jelenti, mivel a hanghullámokat a levegő továbbítja. A fülkagyló felépítése olyan, hogy a hanghullámokat optimálisan fogja fel és továbbítja a hallójáraton keresztül a középfülbe. A hanghullámok a dobhártyának (membrana tympani) ütköznek, amely ettől rezegni kezd, s rezgéseit a hallócsontocskák: az üllő, a kalapács és a kengyel adják tovább a csigának, latin nevén a cochleának.
A hallás nemcsak légvezetés útján történhet, hanem a koponyacsontokon keresztül is, amit vezetéses hallásnak nevezünk. A hallójárat: Két részből áll - egy külső porcos és egy belső csontos szakaszból, amely a sziklacsontban helyezkedik el. A hallójáratban találhatók szőrszálak és speciális faggyúmirigyek, amelyek fülzsírt termelnek. A fülzsír feladata a hallójárat tisztán tartása és védelme. A túlzott fültisztítás azonban veszélyes, mivel a fülzsírt mélyebbre tolhatjuk, ami halláscsökkenést okozhat.
A középfül a dobhártyától a koponyaalap csontjáig terjed, magában foglalva a dobüreget és a mastoid sejteket. Hallócsontok: A dobhártyáról érkező rezgéseket továbbítják a belsőfül felé. Fülkürt (Eustach-kürt): A dobüreg és a külső környezet közötti légnyomás kiegyenlítését biztosítja. Hallószerv (csiga): A hangrezgések elektromos impulzusokká alakulnak át a Corti-szerv szőrsejtjeiben. Egyensúlyszerv: Az ívjáratok és tömlőcske szőrsejtjei folyadékban helyezkednek el, amely az elmozdulások és gyorsulások érzékeléséért felelős.
A füldugulás az egyik leggyakoribb panasz, amivel fül-orr-gégészhez fordulunk. Különböző okokból, de a téli és a nyári időszakban egyaránt előfordulhat. A füldugulás érzését átélhetjük, ha alacsonyabbról magasabb helyre igyekszünk, például autóval haladunk felfelé a hegyen, vagy repülő felszállásakor. Ilyen esetben a füldugulás rövid időn belül megszűnik. A füldugulás rendszerint rövid időn belül orvoshoz viszi a beteget.
Alkati tulajdonság is, hogy kinél milyen mennyiségben termelődik fülzsír. Bizonyos betegségek - például pikkelysömör vagy ekcéma - esetén, vagy idősebb korban a fülzsír eltávolítása nehézkes lehet. Emiatt a fülben felhalmozódhat és fülzsírdugó formájában megrekedhet a külső hallójáratban. Nyáron még gyakoribb ez a jelenség, mivel a melegben fokozódik a fülzsír termelése. Füldugulás ellen ilyen esetben a fülmosás segíthet.
A középfület az orral a fülkürt köti össze. Ha felső légúti betegség miatt az orr- és orrgarati nyálkahártya megduzzad, az elzárhatja a fülkürtöt, ezáltal a fül szellőzése, a középfülben a nyomás kiegyenlítése nem tud megvalósulni: füldugulás jelentkezik. Füldugulás ellen ilyenkor az alapbetegség kezelése jelenti a megoldást. Orrdugulásra orrspray, esetleg antihisztamin / allergia esetén/ szedése javasolt.
A fülfájás egy igencsak gyakori panasz mind a felnőttek, mind a gyermekek körében. Gyermekek körében a fertőzés jelenti a fülfájás legfőbb okát, míg felnőtteknél a fülfájás olyan hétköznapi okok miatt alakul ki, mint a repülésből eredő barotrauma vagy a temporomandibuláris ízületi szindróma. A fülfájás lehet átmeneti vagy krónikus, és sok betegség tünete lehet, például gyakran a középfülgyulladás jele.
A fülfájás hátterében állhat például fogzás, torokfájás, fülgyulladás vagy elzáródott Eustachi cső. A fülfájás tehát egy figyelemfelhívó jel, ami arra utal, hogy baj van és ki kell vizsgálni. Gyermekkorban sok kellemetlenséget okozhat a fülfájás, mind a kicsiknek, mind pedig a szülőknek. A fülfájás valójában egy tünet, és leggyakrabban valamilyen mögöttes betegség jele. Gyakori eset, hogy megfázáskor a gyermek hallószerve fokozottan érzékennyé válik és első tünetek között a fülfájás jelentkezik.
A fülfájás mellett más tünetek is megjelenhetnek, amik utalnak egy adott betegségre. Ezek a tünetek változatosak lehetnek, és azok intenzitása is eltérő egyénenként. A fülfájás két fő csoportját különböztetjük meg az alapján, hogy mi okozta a fülfájást. Az elsődleges fülfájás magából a fülből ered. Például a fertőzések okoznak elsődleges fülfájást. Az elsődleges fülfájás jellemzően idővel rosszabbodik, és gyakoribb a gyermekek körében. A másodlagos fülfájás akkor fordul elő, amikor a test más részeit, például a fogakat érintő betegségek tüneteként megjelenik a fülfájás.
Barotrauma: Ez az extrém nyomásváltozás okozta fülfájás akkor keletkezhet, ha repülőn repül vagy búvárkodik. Eustachi cső működési zavara: Eustachi cső működési zavar esetén előfordulhat, hogy fülzúgása van, vagy pattogó hangokat hall. Úszófülgyulladás: Ez akkor fordul elő, ha a külső hallójáratban fertőzés van, mert a fülcsatorna felülete megsérült, vagy idegen test jutott bele. Itt kell kiemelni a túlzott tisztítást, és az uszoda veszélyét. Mikor túl sok víz jut a hallójáratba, az a fülben keletkezett fül-zsírt eltávolítja, ami következtében a fülben gombák vagy baktériumok szaporodhatnak el. Középfülgyulladás: A középfülgyulladás gyakran akkor fordul elő, amikor a gyermekek felső légúti fertőzései átterjednek a fülre. Belsőfülgyulladás: Ennek tünetei közé tartozik a szédülés, a halláscsökkenés, a hányinger és hányás, valamint a gyors akaratlan szemmozgás.
A fülfájás kezelése a tünetek súlyosságától és a fülfájás kiváltó okától függ. Otthon is kipróbálhat néhány gyógymódot a fülfájás enyhítésére. A vény nélkül kapható fájdalomcsillapítók segíthetnek. Egyeseknek jót tesz, ha meleg vagy hideg borogatást tesznek a fájó fülükre. Ne feledje, hogy a fülfájás lehet fertőzés vagy más probléma jele is. Beszéljen orvosával, ha a fülfájás két-három napnál tovább tart vagy rosszabbodik.
A fülfájás szakszerű kivizsgálása során derülhet ki a fülfájás mögött álló igazi ok, és kezdődhet meg a hatékony kezelés. Az egészséges fül és hallás hozzájárul a jó életminőséghez. A fülfájás megelőzésében is fontos az egészséges életmód fenntartása és a megfelelő higiénia betartása, de vannak olyan speciális lépések, amelyekkel csökkentheti a fülfájás kialakulásának kockázatát. Óvatosan tisztítsa meg a fülét. A felső légúti fertőzések fájdalmas fülgyulladást okozhatnak. Csökkentse a fertőzések kialakulásának kockázatát kézmosással, különösen akkor, ha szokása az orrához, a szeméhez és a szájához nyúlni.