A XVIII. század első éveiben a súlyos elnyomás ellen kuruc mozgalmak bontakoztak ki az országban. Ezek közül kiemelkedett a tiszaháti felkelés. Tehetséges vezetőjük, Esze Tamás 1703 tavaszán kapcsolatot keresett a Brezán várában tartózkodó II. Rákóczi Ferenccel és Bercsényi Miklóssal. Rákóczi (1676-1735) 27 esztendős volt ekkor. Bercsényi Miklós (1665-1725) több mint egy évtizeddel idősebb barátjánál. Rákóczi zászlai jelmondatával is kifejezte azt, hogy országa jövője a keresztény világgal, Európával közös. Önálló államiságot, érdekegyeztetést követelt. Erről írt kezdősora alapján „Recrudescunt”-nak nevezett másik kiáltványában is. Tudta-e, hogy Esze Tamás az 1690-es évek közepén kapcsolódott be a szegénylegények szervezkedésébe? A Brezáni kiáltvány/pátens névadó települése az egykori lengyelországi Brezna, a mai Ukrajnában található Berezsani városa? Tudta-e hogy a múzeumunk kiállításán látható eredeti Rákóczi zászló felirata a következő: „Pro deo et Patria” - „Istenért és a Hazáért”. A műtárgy a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteménye darabja. Tudta-e hogy 1703. Tudta-e, hogy a kuruc kor egyik történész kutatója, Esze Tamás, a brigadéros bátyjának, Mártonnak a leszármazottja?
Az 1703-as kiáltványok és a zászlók üzenete A Brezáni kiáltványban és a többi közleményben a felkelők egységét és a külföldi támogatást is hangsúlyozták. A zászlókra azonban a „Cum deo pro Patria et Libertate” - „Istennel a hazáért és a szabadságért” és az „Iustam causam Deus non derelinquet” - „Az Isten az igaz ügyet el nem hagyja” felirat került. Rákóczi zászlai ezzel kifejezték: országa jövője a keresztény világgal, Európával közös. Tudta-e hogy az 1703. Tudta-e hogy a kuruc kor egyik történész kutatója Esze Tamás a brigadéros bátyjának Mártonnak a leszármazottja?
- „Mert egyedül az én személyem volt az, amely az én házam, az én őseim tekintélyénél fogva az egyformán gondolkodók szándékait egyesíteni birta és a külföld keresztyén uralkodóinak baráti támogatását kieszközölhette.”
- A helyzet már 1703 tavaszán megmutatta, hogy a felkelés vezetői az ország különböző rétegeit toborozták a közös célért.
- A „Cum deo pro Patria et Libertate” feliratú zászlók a vallási és nemzetközi összefogás jelképeivé váltak.
Óbuda és a pusztai társadalom: vizsgálódások a múlt fonalán
Érdekes összefüggés tárul elénk a pusztai társadalom és Óbuda történelmének vizsgálatakor. A puszták lakói közé tartozó cselédek és béres-közösségek összetett rétegként formálták a magyar gazdaságot. A puszták népe, tapasztalatból, saját magamon észlelt tapasztalatból tudom, szolganép. A puszták népe alázatos; nem számításból vagy belátásból, hanem meglátszik még a tekintetén is és abból is, amint akár egy madárkiáltásra fölkapja a fejét. A török hódítás utáni időszakban Óbuda kiürült, majd lassan talpra állt, és a végén a nagybirtokok közepén fekvő pusztákon is kialakult egy sajátos társadalmi rend.
Illyés Gyula írásaiban a pusztai élet részletei tükrözik a közösségi összetartozást: a házak és az emberek szabályos rendje, a cselédek élete és a napirendek, amelyekben a családok együtt élnek és dolgoznak. A pusztákon a közösségi ünnepek jelentettek kapcsolódási pontot: a lakodalom, a tavaszi és téli mulatságok, a májusfa állítás és a pünkösdi ajándékozás mind a közösség összetartását erősítették. A kastély és a földesúr uralma alatt élő közösségben a tisztelet és a rend fontos értékek maradtak. Ebből következően a pusztaiak hűsége és engedelmessége az urak felé sokféle kifejeződést mutatott: a közös ünnepeken, a társadalmi érintkezésekben és a szigorú fegyelmezettségben is megnyilvánult.
Az írói reflexiók rámutatnak: a puszták népe az ország sorsát tartotta a maga kezében, hiszen a földet és a természeti erőforrásokat is ők művelték nagyrészt, ők voltak a gazdasági motor. A tekintélytisztelet és a rend iránti elköteleződés a pusztai társadalom egyik alapvonása, amelyet évszázadokon át ezt a közösséget formáló nevelés rögzített.
- Tájékozódás: A puszták Dunántúlon helyezkednek el, ahol a nagybirtokok közepette a cselédlakások és istállók látják el a gazdaságot.
- A közösségi élet: a házak, a kastély, a gazdatiszt és az ispán lakhelyei közötti hierarchia és fegyelem jellemzi a pusztát.
- Az irodalom hatása: Illyés Gyula a pusztai életet dokumentálja, bemutatva az ott élők erényeit és nehézségeit.
Az évszázadok során a pusztákon élő közösségek példát mutattak a túlélésre és a közösségi összetartásra. A tekintély tisztelete nemcsak szokás, hanem mélyen beépült viselkedési mintává vált, amely ma is tükröződik a magyar történelmi emlékezetben.