Honnan jössz te kicsi felho gondor haju kis tekergo

Poros gúnyádat tisztítom, egészséged őrzöm. Elmúlt a vihar, derül újra hegy, erdő. Mit akarsz az azúrban, te kései felhő? a legragyogóbb nap is elkomorul. mezőt, ligetet végigbotozott. El innen! Elég!

Volt egyszer valahol, egy nagy-nagy víz partján egy kocsi. Barátja, egy kis pej színű csikó kihúzta őt a víz partjára, de aztán hirtelen kedve kerekedett futkározni a közeli réten, és a kiskocsi hiába várta, nem is jött vissza. Ázott-fázott szegény kocsi, cibálta a szél, taszigálta, de magában csak nem tudott elindulni, pedig a legszívesebben vágtatott volna már haza a fészerbe, ahol a testvérei voltak. Ebben a részben a cselekvések egymásutánja hangulatot ad, és elvezeti a történetet a baj okához.

Egyszer csak kidugta fejét a vízből egy csuka, s megkérdezte a kiskocsit, hogy mi baja van. - Ó, én nagyon szívesen segítenék rajtad - mondotta -, de hát egymagamban nem érzem elég erősnek magamat ahhoz, hogy hazavigyelek. Itt fogok fürödni mellet­ted addig, amíg jön valaki, s akkor majd egyesült erővel hazahúzunk. Nem is kellett soká várnia, mert alighogy visszabukott bukfencezve a vízbe, megje­lent, nagy ollóit csattogtatva, a rák. - Hallottam ám a történetedet, kiskocsi! - reszelte meg a torkát a rák. - Hát eljöttem, hogy felajánljam neked a segítségemet. - Akkor hát már ketten volnánk! - kiáltotta a csuka.

Ebben a pillanatban nagy szárnysuhogás hallatszott, s mint egy nagy, fehér hópe­hely, oly könnyedén libegett le a kocsi elé egy hattyú. A kiskocsi arra gondolt, hogy a hattyúnak biztosan jó szíve van - megkérte tehát, hogy segítsen a csukának meg a ráknak. - Hárman vagytok - mondta a kocsi -, hárman biztosan haza tudtok húzni, mert hiszen ide egy csikó hozott. Elsőnek a hattyú fogta be magát a rúd mellé, aztán a rakoncátlan csukát fogta be a rák, ő pedig a hátsó, keréknél szorgoskodott.

Hanem hiába erőlködtek mind a hárman, a kocsi meg se moccant. A hattyú mindenáron föl akart a levegőbe emelked­ni. A csuka úszott befelé a vizek mélyébe, a rák meg hátrafelé igyekezett. Amikor alkonyodni kezdett, a rák dühösen abbahagyta a munkát, s elment. - Még azt se mondta, hogy jó estét! - dohogott a csuka. - No, isten megáldjon, kiskocsi! - Ezzel ő is úgy eltűnt, mintha ott se lett volna.

Nem ezt a véget ígérte a történet a közönségnek: a kiskocsi azonban megértette, hogy a baj oka nem a kiterjedt erők hiánya, hanem az egyetértés hiánya volt. - Megmondom én neked, hogy mi volt itt a baj! Nem volt közöttük egyetértés. A hattyú az égbe tört, a csuka a vízbe igyekezett, és a rák hátrált. Hárman három felé húztak téged, kiskocsi, pedig ha mind egyfelé húztak volna, már régen otthon volnál! A kiskocsi pedig búsan állt, és talán még ma sem érkezett volna haza, ha nem jut eszébe a kis pej csikónak, hogy kint felejtette a víz partján.

hártyává száradt könnyei. páncéljából bús halszemük. kerek buborékokat ereget. háta-fényes kiscipó. ha olykor andalog.

Volt egyszer egy király s a királynak egy elkényeztetett, büszke lánya. Egyszer ez a lány kint a pázsiton aranyalmákkal játszott. A pázsit mellett volt egy kert, abban meg egy kút, s ahogy ott játszott, az egyik aranyalma beleesett a kútba. Elkezdett sírni nagyon - s egyszer csak kijött a kútból egy béka. - Mért sírsz, te lány? - kérdezte. - Az almám beleesett a kútba - zokogta. - Kihozom én - mondta a béka. - De csak akkor, ha velem egy asztalhoz ülsz, egy pohárból iszol, s az ágyadat megosztod velem. A királylány megígérte. A béka meg máris hozta az almát. De amikor odaadta a királylánynak, az sarkon fordult, s faképnél hagyta. Csakhogy a béka is ment ám utána! A királylány sárga is volt, meg fehér is volt az ijedtségtől. S kérdezte az apját, hogy mit tegyen. - Hát ha megígérted neki, ereszd be - mondta az apja. A lányt ette a méreg, de azért engedelmeskedett. A béka odaült melléje az asztalhoz, egy tálból ettek, egy pohárból ittak, végül egy ágyba feküdtek. De a lány pár pillanat múlva megfogta a békát, és undorodva kidobta az ablakon. Magas palotaablakból a földre lepottyanni - bizony, még egy békának sem öröm. De azért összeszedte magát, s elindult a patak felé nagy szomorúan. S hát éppen ott mosott egy szegény árva lány.

Volt neki egy aranygyűrűje, amit még az édesanyjától kapott - s ez a gyűrű éppen beleesett a vízbe. Kereste, kereste, de nem találta. S akkor meglátta a békát. Mindjárt odaguggolt eléje, s kérte kedvesen, hogy hozza ki a vízből a gyűrűjét. - Kihozom én neked - mondta a béka. - De csak akkor, ha velem egy asztalhoz ülsz, egy pohárból iszol, s az ágyadat megosztod velem. Az árva lány megígérte - s a béka menten meg is kereste a gyűrűt a patakban. Aztán a lány a békát a ruháskosárba tette, hogy ott aludjék, ő meg mosott tovább. De alig értek haza este, a béka hármat brekkentett, és szép királyfivá változott. A szegény árva lánynak még a lélegzete is elállt a csodálkozástól. - Jó voltál hozzám, bízzál bennem! Most elmegyek, de nem örökre! Azzal fogta magát, s elment a palotába, hogy megkérje a királylány kezét.

Haj, de még hogy örültek most a látogatásának! A királylány azon nyomban meg akarta ülni a lakodalmat. Ahány inas meg cseléd volt, mind sürgött-forgott - még az árva lányt is elhívták, hogy segítsen a konyhán. csattog az árva lány nyomában. Kérdi tőle a királylány mérgesen: - Tiéd ez a béka? - Az enyém! - Hát ha a tiéd, vidd is magaddal, ide ezzel a csúfsággal be nem jössz!

Ahogy ezt a béka meghallotta, mindjárt királyfivá változott, karon fogta az árva lányt, hazamentek, megesküdtek, s tán még ma is élnek, ha meg nem haltak. Jaj nekem - szól- siralom! Ki beszél így ünnepélyen? Mit nekünk egy régi kalpag?

felhők és tengeri motívumok infografika

Ezután a gyűjtő szövetben hosszabb epizódok következnek különböző állatokkal és mítoszokkal, példázva a beszéd és a tanulás fontosságát. A történetek között kiemelkedő motívum a közös cél elérése érdekében az összefogás és az egység, amely hiányában a legerősebb terhek is legyőzhetetlennek tűnhetnek. A halak és a tenger világa újabb tanulságokat ad a csapatmunkáról és a környezethez való alkalmazkodásról.

Néha a mesék olyan fontos jelentést hordoznak, amely túlmutat a szó szerint követett cselekményen: a középpontban az együttműködés, a bizalom és a közösség ereje áll. A teknős és a ponty története vagy a vándorló vadász meséje mind ezt a dinamikát hangsúlyozza, amely az emberi és állati kapcsolatokban egyaránt megjelenik. A példázatok arra sarkallják az olvasót, hogy megértse: ha mindenki a saját útján húzna, nem jutnának haza, de ha együtt dolgoznak, akkor a cél elérhetővé válik.

Másutt a mitikus alakok összekapcsolódnak a természeti jelenségekkel: a Nap leányai, a mocsári manók és az égi szállítóhalandók történetei olyan képeket vetítenek elő, amelyek a foszló valóságban is értelmezhető tanulságokat hordoznak. A szimbolikus elemek - a víz, a tűz, a föld és az égi erők - mind hozzájárulnak ahhoz a képzethez, hogy a világ összetett és egymásra ható erők rendszere.

Az ismétlődő motívumok, a próbatételek és a készségek összegződése adja meg a meseköltészet jellegzetes hangvételét. A történetfolyam részei között megjelenik az a gondolati spirál, amely képes rávezetni az olvasót a belső erő és a közösségi felelősség felismerésére. A hangulatban pedig a régi idők mondavilága és a természet közelsége egyfajta időtlenséget teremt, amely a kicsiknek és nagyoknak egyaránt szól.

Oort-felhő és a Naprendszer kapcsolódása a mítoszokhoz

Az Odüsszeusz-mítoszok és a téma mélyebb összefüggéseket tár fel a nyugati fantázia és a csillagászati ismeretek között. A Kuiper-öv után kezdődik az Oort-felhő, amely néhány ezer és 200 ezer Cs.E. közötti távolságban veheti körül a Napot. Kilométeres, méteres üstökösökből áll. A felhő belső része enyhe sűrűsödést mutat az ekliptika síkjában, itt található az üstökösmagok többsége (Hills-felhő).

A külső régió a nagyobb térfogatú, itt viszont kevesebb mag helyezkedik el, ezek gömb alakban veszik körül a Naprendszert. Az Oort-felhőt alkotó jeges üstökösmagok a Naptól nagy távolságban teljesen inaktívak. A Naprendszer kialakulásakor lökődtek ki az óriásbolygók gravitációs hatása által, számuk százmilliárdos nagyságrendű, össztömegük elérheti az Uránusz vagy Neptunusz tömegét. Létezésüket közvetett bizonyítékkal egyelőre nem tudjuk alátámasztani, mivel nagy távolságuk és kis méretük miatt még műszereink érzékenységének határa alatt vannak. Közvetett bizonyíték létezésükre a hosszúperiódusú üstökösök pályái, amelyek ebből a felhőből tévednek a Naprendszer belső részeire.

Amatőr csillagászati távcsövek és alapszintű használatuk 1.rész

tags: #honnan #jossz #te #kicsi #felho #gondor