A selyemtyúkok, más néven kínai selyemcsirkék, egyedülálló megjelenésükkel és különleges tollazatukkal hívják fel magukra a figyelmet. Gyakran keverik őket a hosszabb szőrű nyulakkal, ami nem meglepő, hiszen egyedi tollazatuknak köszönhetően egyáltalán nem hasonlítanak a hétközapi tyúkfajtákra, sokkal inkább bolyhos nyulaknak tűnhetnek, míg közelebbről meg nem vizsgálja őket az ember. Különleges megjelenésüket annak köszönhetik, hogy a többi tyúkfajtával ellentétben tollaikat nem fogják össze apró horgocskák, így azok szabadon, rendezetlenül borítják be testüket. Tapintásuk éppen ezért elképesztően puha és selymes - természetesen erről kapták nevüket is. Eredetük több ezer évre nyúlik vissza, Kína területére, ahol már az ókori filozófusok és utazók is megemlítették létezésüket.
A fajta eredete és története
A selyemtyúkok eredete a mai napig tisztázatlan. Nem tudni, hogy milyen fajták keresztezésével tenyésztették ki őket, és származási helyük (Kína) is csak spekuláció. Azonban az ősi tyúkfajta több mint 1000 évvel ezelőtt, azonos tollszerkezetű elődei Kínában éltek. Marco Polo, a 13. században Kínában és Mongóliában utazva, feljegyzéseiben már utalásokat találhatunk ezekre a bolyhos házi madarakra, amelyeket az akkori őslakosok tenyésztettek. Európába először talán az ismert utazó és kereskedő, Marco Polo hozta be őket, nálunk azonban csak a 20. században váltak szélesebb körben ismertté. A fajta a középkor elején már ismert volt, attól a pillanattól kezdve, hogy az európaiak Kínába érkeztek. A felkelő nap országában a fajt dekoratív és ipari célra tenyésztették. A 18. században hozták Oroszországba, és szépsége miatt azonnal jelentős népszerűségre tett szert a parasztok körében. Az európai tenyésztők a mai napig nem tulajdonítanak nagy jelentőséget a selyem tyúk termő tulajdonságainak, míg hazájukban a csirkéket gyárakban tartják, és tojás és hús előállításához használják őket.
Többféle tollazat és színváltozatok
A tollazatuk egyedi: hiányoznak az úgynevezett horgocskák, ezért tollazatuk szabadon borít be testet és hasonlít a szőrre. A színek között megtalálható a fehér, kékes szürkés, fekete, sárga, vörös, kendermagos, ezüst, valamint számos variáns. Szakállas és szakáll nélküli példányok is léteznek. A kiválasztott színek között elismertek a kék, fekete, fehér, szürke, bivalybarna és a kendermagos; további árnyalatok is előfordulhatnak, például levendula vagy vörös, amelyek állományba kerülése még nem általános.
Testfelépítés és külső jegyek
A selyemtyúkok kisméretűek vagy közepesek lehetnek, súlyuk 0,5-1,8 kg között mozog. Kakasonként 1000-1600 g, tyúknál pedig 0,5 kg (törpe változat) és 1,3-1,8 kg között van. A tollazatuk puha selymes, a bőr fekete vagy sötétkék tónusú, a csontok és izmok színe kékesfekete. A szemek fekete vagy sötétbarna árnyalatúak, a taréj kicsi vagy közepes, és gyakran fekete vagy sötétbarna. A lábak öt ujjúak, az ötödik lábujj hosszabb, mint a többi, bőr a hátsó ujj és köröm között kevés lehet. A test alakja tompa kocka vagy enyhén kerek, a mellkas és a hát fejlett, a tollazatról pedig megállapítható, hogy a tollak központi tengelye vékony vagy puha tengely, amelynek köszönhető a selymes állag.
Temperamentum és viselkedés
A selyemtyúkok rendkívül barátságosak, nyugodt természetűek és emberszeretőek. Remek szülők, a tojók szívesen kotlanak és nevelik fiókáikat. Nyugodt idegrendszerrel rendelkeznek, könnyen megszelídíthetők, és nem repülnek. A kakasok élénk védői a családjuknak, de gyakran békésen élnek a társakkal, bár előfordulhatnak területvédő és agresszív hajlamok is az egyedek között. Szociálisan könnyen integrálódnak más fajokkal is, és a legegyszerűbb tartási körülmények között is jól érzik magukat.
Tojástermelés és tenyésztés
A selyemtyúkok a tojtulajdonságuk alapján kevésbé jó tojástermelők, átlagosan 80-180 tojást adnak évente, tojásai krémes vagy enyhén árnyalt színűek, méretük kicsi vagy közepes. A pubertás 6,5-7 hónapos korban érkezik meg. A kotlási ösztön erős; gyakori, hogy a selyemtyúkok kiváló kotlók, és más fajták petéit is kiköltik. A tenyésztés során a madarat szín alapján külön kezelik; az endogén kedvtelésből tartott állományokban a hímek és tojónők arányát rendszerint 1-2 hónap után cserélik. A törpe selymeknél a csoportok triókban élnek (egy kakas, két Tyúk), egy 4 m2-es háromtagú állomány elegendő, belső tér és kifutó együtt.
Gondozás és tartás
A kínai tarajos csirke rendkívül könnyen karbantartható; általános fogva tartási igényei alacsonyak, és a madarak 7-9 évig élhetnek. A tojásrakás nem jellemzően kiemelkedő, évente 100 körüli tojás is elegendő lehet dekoratív célokra. Az etetést és a gondozást illetően fontos, hogy a baromfi állomány jól legyen elzárva és száraz alom legyen biztosítva. A tollazat rendezettségének megőrzése érdekében gondoskodni kell a tollnövényekről és a tolltakaró fertőtlenítésről. A tolltakaró parazitáktól való védelme fontos a dekoratív megjelenés megtartásához.
Fajtaleírás és gyakorlati hasznosítás
Az őshonos magyar tyúk mellett számos modern hibrid érhető el, amelyek különböző előnyökkel rendelkeznek. A kínai selyemcsirke különleges tollazata és nyugalmával kiváló dísz- és háztartási rovat lehet, miközben a tojás és hús mennyisége között is találhatók kötések. A fajták között megtalálható a törpe selyem is, amely kisebb méretű és a gondozása sem nehezebb. A selyemtyúk kiválóan alkalmasak háztáji és kiskerti tartásra, hiszen barátságosak, könnyen szelídíthetők, és általában jól viselik a változatos időjárási körülményeket.
Érdekes tények
Egyes ázsiai éttermekben a selyemcsirkéből készült hús különleges finomságnak számít. A kínai gyógyászatban pedig a hús erős antioxidáns tulajdonságokkal bír a magas eumelanin-tartalom miatt. A tojások színe krémes vagy világosbarna, a tojás a selyemtyúk esetében apró, és a tojlási aktivitás a fajtától függően változik.
