Kiss Lajos fodrasz szerencs

Egészen fiatalon elkerült szülővárosából, de mindig fontos hely marad a számára Szerencs. "Szerencs város díszpolgára lettem. Nagyon megható és megtisztelő. Mindig is büszke szerencsi leszek. A 39 éves Kiss Ádám a Dumaszínház tagja, a Showder Klub egyik állandó fellépője. Egészen fiatalon, az érettségit követően költözött el Szerencsről, miután elvesztette édesapját. Édesapja a város ismert pedagógusa, köztiszteletben álló személyiség volt. Édesanyjával és nővérével Pomázra költöztek. Huszonöt éves fennállását ünnepli május 21-én, csütörtökön este 7 órától az Anima Vonósnégyes a miskolci Zenepalota Bartók-termében.

Az 57 fejezetre osztott Gesta Hungarorumban egy fejezet egészében Szerencsről szól: „Árpád vezér és nemesei pedig nagy örömmel felkerekedtek Hung várából, s a Tarcal hegyén túl ütöttek tábort, a Takta vize mellett elterülő mezőn, egészen a Szerencse hegyéig. Erről a hegyről látták, hogy milyen az a hely; mivel pedig nagyon megszerették, úgy nevezték el, hogy a nevének latinul amabilis, a saját nyelvükön pedig szerelmes az értelme; attól a naptól egészen mostanáig a szerelemről Szerencsének hívják a helyet.\"

A közeli lúci rév pedig összekötötte a Nyírséget a Duna-Tisza-közével, a Bükkaljával és a Zempléni hegyvidékkel. Természetes útvonalak vezettek ide és innen a meghódítandó új szállásterület számos vidékére. A lovakkal könnyen átgázolható patakok, folyók és azok árterületei vizet, a porongos helyek legelői füvet biztosítottak a magukkal hozott és a harcok során szerzett állatoknak. A folyók s az áradások táplálta tavak bővelkedtek halban, víziállatokban, madarakban. Az Erdőalja fái biztosították a nemezsátrakhoz, jurtákhoz, karámokhoz, szélfogókhoz, pásztorszállásokhoz a rúdfát, sütéshez, főzéshez, melegedéshez az energiát. Az erdők és patakvölgyek ideális vadászterepnek bizonyultak.

Infografika: Szerencs helyzete és tájviszonyai a középkorban

A tarcal hegyéről belátták a Bodrogközt, a Taktaközt, a Nyírség nagy részét, s ráláttak az Erdőaljára is. A közeli lúci rév pedig összekötötte a Nyírséget a Duna-Tisza-közével, a Bükkaljával és a Zempléni hegyvidékkel. A többféle szerepkör befogadására alkalmas terület korai birtokbavételét látszik bizonyítani, hogy Nováki Gyula feltételezése szerint Szerencs határában erődítményt emeltek a honfoglalók. Megépítették Taktaföldvár. A tatárjárásig Zemplén, Borsod és Szabolcs királyi vármegyék székhelyei voltak az államigazgatási, igazságszolgáltatási, katonai és gazdasági élet kitüntetett központjai. A monostora körül bizonyára megtelepedett egy-két fegyverkovács, takács, tímár, gyertyaöntő, sarukészítő, varga, nyeregkészítő stb. A bencés szerzetesek szellemi irányítása mellett bizonyára tanulta a betűvetést és a latint tucatnyi, a hadászathoz, a zajos világi élethez kevés vonzalmat érző ifjú.

A 15-16. század fordulóján valószínűleg tartottak itt évenként egy-két országos sokadalmat, ahol fa- és fazekasáruk, gyertyák, viasz, különböző szövetek, az északabbra elterülő hegyekben, erdőkben elejtett vadak prémje, erdei termékek, a gömöri és szepességi bányásztelepülések által készített fémáru - ekevas, kasza, sarló, fejsze, balta, lópatkó, nyersvas - cseréltek gazdát a Tisza melléki falvakból és az Alföldről felhajtott állatokkal, ide szekerezett gabonaféleségekkel. A 15. század végéig Szerencs nem tett szert nagyjelentőségre. Betagozódott az átlagos magyarországi falvak sorába. Legfeljebb a délről alatta húzódó hadiúton vonuló bandériumok, telek katonaság egységei, a karaván-szerűen luxus- és délázsiai árukkal vonuló kereskedők jelentettek a lakosok számára a köznapi léten túl némi kuriozitást. Szerencs másodlagos szerepét jelzi az is, hogy betagozódott a tokaji uradalom ba, és sorsa összefonódott annak sorsával. A középkori lakóinak a gazdálkodásában főszerepet az állattenyésztés, a juh-, a ló-, a szarvasmarha- és a sertéstartás játszotta. Ezt egészítette ki a bivaly, kecske, s a ház körüli szárnyasjószág: tyúk, liba, kacsa. A marha- és juhtartás előnyére szolgált, hogy bőséges és kiváló szénát termő rétje volt, s előnyére szolgált a lakosoknak, hogy a marhák, juhok kellő mennyiségű szikes legelőt találtak. A sertések a település határának déli részén, a Takta és az Ond patak vize járta földeken bőven találtak csigákban, bogarakban, gumókban, csíkokban bővelkedő mocsarakat. A közeli Zempléni-hegyekben bérelhettek az őszi hónapokra makkolást sertéseiknek.

Az 1490-ben kiadott oklevél, majd 1502-ben a monostor apátja nevezte oppidumnak, és a tokaji uradalom urbáriumában továbbra is faluként szerepelt. A település lakóit a nyugtalanság 1526 őszén kerítette hatalmába; a török veszély híre gyorsan felkeltette a lakosokat. A királyi sereg vereségének és a király halálának híre szeptember első hetében érkezett, mert a harangokat meg kellett kondítani, misét kellett celebrálni. A tatárjárás utáni időszakban Szerencs monostora és központi szerepe megkérdőjeleződhetett, de a késő középkorban is fontos helyként létezett a régióban.

A 16-17. században Szerencs történelmi karrierje a tokaji uradalomhoz fűződő kapcsolatokban és a bencés kolostor körüli gazdasági tevékenységekben folytatódott. A település lassú fejlődése a szőlőművelés és mezőgazdaság erősödésével párhuzamosan zajlott, miközben a környék vallási és katonai központtá váló intézményei is megerősítették Szerencs helyzetét a régióban.

  • A település szőlőművelésbe történő korai bekapcsolódása a Tokaj-hegyalja uradalmának tagozódásával összefonódott.
  • A 15-16. században országos sokadalmak helyszíne volt, ahol helyi áruk és déli, északról érkező kereskedők találkoztak.
  • A tatárjárás utáni időszakban a település szerepe másodlagos maradt, de monostora és plébániája továbbra is központi szerepű volt.

Az 18. század végéig Szerencs határai és gazdasági struktúrája a szőlő- és állattenyésztésre épült, a szántásra-vetésre területet pedig fokozatosan bővítették. A monostor és a kora újkori gazdasági kapcsolatok megőrizték Szerencs funkcióját, bár a terület határainak és rangjainak változásai miatt a település inkább másodlagos központ maradt a régióban. A helyi középkori élet a juhtartás, lovas hagyományok és a szántóföldi művelés kombinációján alapult, amely a környék gazdasági és kulturális életét egyaránt alakította.

tags: #kiss #lajos #fodrasz #szerencs