A paróka története: Az ókortól napjainkig

A paróka viselésének története évezredekre nyúlik vissza, és messze túlmutat a kopaszság elfedésén. Ez a hajkiegészítő a társadalmi státusz, a divat, a higiénia és a kulturális kifejezés szimbólumává is vált az idők során.

Az ókori eredet

A parókát már az ókori egyiptomiak is használták.

A póthaj tulajdonosának társadalmi státuszától függött, hogy a hajpótlék növényi rostokból, báránygyapjúból vagy emberi hajból készült. A legjobb minőségűek természetesen emberi hajból voltak, de akadt olyan is, amelyet lovak sörényéből állítottak elő - az jó erős volt. A Kr. e. 15. században, II. Amenhotep uralkodása idején készült parókát a régészek Kha és felesége, Merit közös sírjában találták meg, egy akácfából készült dobozban. A gázkromatográfiás tömegspektrometria kimutatta, hogy Merit haját különböző növényi olajok, balzsamok és méhviasz keverékével kezelték. Az ókori Egyiptomban a paróka az elit férfiak és nők mindennapi viseletéhez tartozott, egyszerre szolgált esztétikai és higiéniai célt: védte a fejet a tűző naptól, miközben kifinomult megjelenést biztosított. Az Újbirodalom kezdetétől a tisztasági szabályok kötelezően előírták a fej teljes borotválását, ezért az előkelők parókát húztak a fejükre. A vallási szertartások vagy egyéb ünnepségek alkalmával az uralkodó és a főpapok fekete selyemből vagy finom fémszálakból, illetve növényi rostokból készült parókát, süveg alakú koronát viseltek, aranyékszerekkel kiegészítve. Az Ó- és Középbirodalmak ideje alatt csak kétféle parókastílust használtak: hosszút és rövidet. A rövid viselet vízszintesen, egymás alá helyezett rövid hajtincsekből készült, tetőcseréphez hasonló szerkezetben. A hosszú paróka a fejtetőtől egészen a vállig hullott, ezzel keretet adva az arcna. A parókák nagyon drágák voltak, és azokat, akik nem engedhették meg maguknak, gyakran az olcsóbb hajmeghosszabbítást választották. A parókákat speciális tárolódobozokban tartották, és mivel az egyiptomiak hite szerint a túlvilágon is szükség lehetett rá, sok egyiptomit temettek el parókával együtt. A borbélyok és parókás mesterek egyaránt foglalkoztak vele, a parókakészítés köztiszteletben álló foglalkozás lett.

A Római Birodalomban a legdivatosabb hajszín a szőke volt, és a római nők a rabságba vetett germán nők hajából készített parókát viseltek. A paróka használata a 16. században, I. Erzsébet angol királynő idejében bukkant fel újra. Az eredetileg vörös hajú királynő először vörösre, uralkodása vége felé viszont egyre szőkébbre festette a haját, ami akkor nem volt olyan egyszerű, mint manapság. A habállagú hajfesték helyett sáfrányt, római kömény magját, ólmot, égetett meszet és ként tartalmazó főzettel festették gyömbérszínűre a hajukat. Nem csoda, ha a keverék sokaknál rosszullétet, fejfájást vagy orrvérzést okozott. Azok, akik meg tudták fizetni, maradtak a parókánál.

A paróka reneszánsza és a barokk korban

A paróka népszerűsége a római birodalom bukása után nullára csökkent, legközelebb az 1500-as évek közepén éledt fel e szokás. Úgy tartják, a paróka Franciaországban a kopaszságát rejtegetni kívánó francia király, XIII. Lajos által vált ismertté. XIII. Lajos utódja, fia, XIV. Lajos, valóságos kultuszt teremtett a parókával, amely korának - a 17-18. századnak - egyik jellemző divatja lett, különösen az arisztokrácia körében.

XIV. Lajos tíz parókakészítőt is felfogadott, hogy parókaéhségét csillapítani tudja. Általa terjedt el aztán az európai udvarokban és természetesen az arisztokraták körében újból a paróka - természetesen ekkoriban csak a legtehetősebbek engedhették meg maguknak ezt a cseppet se olcsó kiegészítőt. A parókadivat eleinte csak az udvari körre szorítkozott, majd egyre jobban elterjedt a társadalom minden osztályában. A nők eleinte nem követték a férfiak eme hóbortját, később azonban maguk sem riadtak el a túlzásoktól. A rang és a paróka magassága egyenes arányban állt egymással. Némelyik hölgy oly magasra emeltette a parókahajat a fején, hogy például a színházban mögöttük ülők semmit nem láttak az előadásból. A parókák idővel olyan sok pénzbe kerültek, hogy Párizsban rendkívül gyakorivá vált a parókalopás. A 17. század végére a parókakészítésből és a póthaj exportjából származó összegek már a francia állam egyik legnagyobb bevételi forrását jelentették.

A paróka sötét oldala és a higiéniai problémák

Viselték az emberek a parókát lelkesen még annak fényében is, hogy rendkívül bonyolult volt egyes hajköltemények felcsatolása, akár több órás munkát igényelt az a mesterektől. Ráadásul ha nem akarták mindennap le- és felszerelni a súlyos darabokat, inkább ülve aludtak az érintettek, hogy épen maradjon a sokszor toronyba emelt ékességük. A paróka alatt vakaróztak, mert azok tisztasága hagyott némi kívánnivalót maga után. Illatosították, viasszal fényesítették és rizsporozták, de nem mosták azokat, így egy-kettőre fertőzések melegágya lett egy-egy példány. Tetvek lepték el, de ennél nagyobb gond is akadt, mert lárvák, férgek, lepkék hernyói is otthonra leltek a tornyokban. A gyapjúalapú parókákat például a molylepkék imádták. A lósörényből, jakszőrből és emberi hajból készült paróka, megtoldva zsírral, magához vonzotta az apró élősködőket, amelyek sok bosszúságot okoztak a viselőnek. A folyamatosan illatosított, rizsporozott és viaszolt parókákat sem mosták, így szintén a parazitafertőzések melegágyaivá váltak.

Betiltások és a paróka újrafelfedezése

A parókát olykor betiltották (például Velencében), de sokáig nem volt tartható a tilalom, mert ha valamit nem engednek, rendszerint népszerűbb, kívánatosabb lesz - vissza is kellett vonni a hatóságoknak elhamarkodott döntésüket. A parókadivat 1665-re Velencébe is eljutott, ám a városi hatóságok 1668-ban törvénytelennek nyilvánították a viselését. Miután Nagy-Britanniában 1795-ben adót vetettek ki a rizsporra, a francia forradalom után pedig Franciaországban is nemkívánatossá vált a póthaj viselése, a parókák népszerűsége jelentősen visszaesett, majd a 19. században szinte teljesen eltűnt a divatból.

A paróka Amerikában és a modern korban

Az Amerikai Egyesült Államokban a parókák története árnyaltabb és bonyolultabb. Ott a régről fakadó pozitív megítélés nem volt egyértelmű: sokkal inkább kötötték e kiegészítőt az idősödéshez és az egészségügyi problémákhoz, hiszen a paróka valóban fontos eszköze mindazoknak, akik valamely kezelés vagy betegség miatt hajhullással küzdenek. A színes bőrű lakosság és a queer közösség sokat tett a parókák népszerűsítéséért, a parókát kulturális és nemi kifejezési eszközévé, hajvédő módszerré és összességében szórakoztató kiegészítővé tették. Az előadóművészek is kivették a részüket a népszerűsítésből, mondhatjuk: a múlt század második felében ismét elindult hódító útjára a paróka szerte a világon.

A parókákat egészen az 50-es évekig kézzel készítették - valójában a nagyon jó minőségű és csillagászati értékű darabokat ma is így állítják elő -, de a Hongkongban kifejlesztett parókagyártó gépek segítségével ma már nagyüzemi módszerrel is gyártják az újabb és újabb változatokat. Nemes anyaga továbbra is az emberi haj, de ma már gyakori a műszállal kevert, illetve a teljesen szintetikus alapanyagból előállított paróka is. Az emberi hajból készült változatok természetesen sokkal értékesebbek, viselésük is kellemesebb. Sokáig vegyes volt hazánkban a parókák megítélése, de a póthajak (vagyis nem teljes parókák) elterjedése sokat szelídített az egykori becsmérlő szemléleten.

A Kleopátra paróka

A Kleopátra paróka egyedi stílusával, közepesen hosszú, egyenes hajával azonnal magára vonja a figyelmet, és egyedi megjelenést teremt.

A közepesen hosszú, egyenes haj nemcsak farsangra, hanem tematikus bulikra, Halloweenre és színházi előadásokra is látványos, eredeti jelmezt kölcsönöz. A paróka nőknek és férfiaknak egyaránt megfelelő, akik szeretnének kitűnni, és szettjüknek autentikus hangulatot adni. A fehér Kleopátra paróka remek választás nemcsak téli és tavaszi farsangokra, hanem nyári fesztiválokra és színházi fellépésekre is. Javasoljuk feltűnő sminkkel és egyiptomi stílusú kiegészítőkkel - például arany ékszerekkel vagy jelmezruhával - kombinálni, hogy még jobban kiemeld egyedi megjelenésed. Kreatív, a divattal és jelmezekkel szívesen kísérletezők számára ajándéknak is nagyszerű. A Kleopátra híres volt eleganciájáról és stílusáról, és most te is varázsolhatsz magadból egy kis Kleopátrát ezekkel a lenyűgöző hajszálakkal. Legyen szó fesztiválokról, farsangról vagy bármilyen buliról, a Kleopátra paróka egy igazi látványosság és a figyelem középpontjába helyez téged. Ez a termék nemcsak szórakozást és kreativitást hoz az ünnepekre, hanem egy fantasztikus ajándék ötlet is lehet.

tags: #kleopatra #paroka #hazilag