A Grand Szoborgaléria hagyományainak megfelelően, az új évet csakis a hazai szobrászművészet egyik legrangosabb képviselőjének kiállításával kezdheti. Kopasz Tamás, mint kísérletező kedvű, különleges technikát alkalmazó művész egyéni formavilágot teremtett, nemcsak szobraival, hanem képeivel is. Műfajilag is újat alkotva, mint az úgynevezett vasfestészet hazai megteremtője, a hegesztőpisztolyt ecsetként használva, már sokszor okozott meglepetést a különleges megoldásokra fogékony látogatók számára.

Anyag és technika: vas, betonacél, krómacél és vasfestészet
Szobrainak kedvenc anyaga a vas. Hol rozsdamentes krómacél lemezekből összehegesztve, hol szinte megfeketedett, görcsberándult betonacél kötegek kibogozhatatlan csomói által létrejövő jelképrendszerbe ágyazva, de mindig a valóság emberi, humanizált mélyrétegeit kutatva teremti meg a formát, ami maga a mű. Az alkotásnak ebből a módszeréből következően minden egyes műalkotás egyedi és megismételhetetlen, szemben az általában több példányban készülő bronzplasztikákkal.
Vasfestészet - új műfaj a hazai palettán
Műfajilag is újat alkotva, mint az úgynevezett vasfestészet hazai megteremtője, a hegesztőpisztolyt ecsetként használva, már sokszor okozott meglepetést a különleges megoldásokra fogékony látogatók számára. Kopasz Tamás a festésre koncentrál. A festőnek ezt a két pillanatot fel kell ismernie és hagynia kell ?elragadtatni? magát, azaz a felismerés szellemi ébersége, az önátadás passzivitásával keveredik.

Festészet: extázis, lebegő figyelem és a gesztus
Kopasz a festés ?extatikusan? átélt aktusa során hozza létre alkotásait, vagyis egy különleges alkotói állapot nyitó és záró pillanata között születik meg a festmény. Amikor elindul a festés folyamata, még nem tudhatja, hogy mi fog történni. Nem látja, mert nem láthatja előre, hogy milyen lesz a kész festmény, vagy tovább forgatva, nem tudhatja lesz-e (?kész?) festmény, hiszen nincs látható, megtervezett cél, sem pedig garancia arra nézve, hogy az alkotás folyamata sikeresen zárul. Ezt csak remélni lehet!
A vakrepülés félelme és feszültsége, Kopasz számára, nem bénító érzés, hanem nélkülözhetetlen lelki hangoltság. Mondhatjuk, hogy a félelem részt vesz a művész fegyelmezésében. Alkotás közben ? mint egy különleges ?önellenőrző-jeladó? ? szüntelenül emlékezteti, hogy fenn áll a veszélye annak, hogy a kegyelmi állapot bármikor megszűnhet. Így aztán, végső soron, segíti a koncentrációt és az extatikus állapotnak a mind intenzívebb és figyelmesebb átélését.
Az extázis állapota addig tart, addig kell fenntartani, amíg a kép el nem készül, s addig kell elkészülnie a képnek, amíg az extatikus állapot tart, vagyis amíg fenntartható. Mindennek átlátását és összefogását a ?lebegő figyelem? teszi lehetővé. Ez a lebegő figyelem nem a tudattalan és a tudatos valamiféle összehangolásának a következménye, hanem a fegyelmezett extázisnak a velejárója.
Gesztus és felület viszonya
A gesztusfestmények esetében, mivel azok nem egy másik illuzórikus valóságra nyitnak ablakot, és mert a gesztusok festéknyomai nem beazonosítható valóságelemekre referálnak, ezért értelemszerűen elsősorban a gesztusok minőségét (intenzitását, irányát, színét, terjedelmét), valamint a gesztus és a festőfelület között megfigyelhető arányt-aránytalanságot érzékeljük és értékeljük. Ugyanis ez a látható kép.
A felületméretnek, legtöbb esetben, annyiban lesz elsőbbsége, hogy a festővászon méretének kiválasztása, azaz a gesztus-gesztusok játékterének pontos kijelölése, megelőzi a festést. A vászonméret dominanciáját úgy lehet megszüntetni, hogy a festőfelület méretét nem tekinti a művész végleges festményméretnek, hanem utólag kijelöl, majd kiemel egy részletet és azt nevezi ki befejezett alkotásnak. Kopasz vásznain, a végtelen felé nyújtózó, kinyomozhatatlan terjedelmű szín- és vonalszövedéknek, gondosan kiválasztott és kimetszett, részleteit láthatjuk.
Művészi attitűd: nem a divat követője, hanem a rituálé gyakorlója
Kopasz Tamás festészetét, mint általában a neves alkotók produkcióit, sokan, sokféleképpen kommentálják. Elemző, rendszerező, áttekintő, tréfás, baráti hangú, stb. írások foglalkoznak műveivel és alkotói tevékenységével. A növekvő életmű vonzásterében a gyorsan szaporodó szövegek egyre sűrűbb szövevényt, afféle szöveg-díszcsomagolást alkotnak. A következő írást a ?csomagolás? Kopasz Tamást, szerencsére, jobban érdekli a festészet aktusának átélése és a festmény megfestésének különös művelete, mint az aktuális és divatos művészeti témák és trendek.
”?Nem azért alkotok, mert az kell valakinek? ? mondja a művész, tehát nem keresi a szakmai elismerést és a közönségsikert sem. Kopasz Tamás a festésre koncentrál.”
Sejtett metafora és kozmikus szemlélet
A távol-keleti festészetre-költészetre jellemző szemléletet és eljárást azért érdemes felidézni és Kopasz festészetével összefüggésbe hozni, mert ennek segítségével érthető meg festményeinek sajátos, metaforikus jellege. Sajátos, mert hasonlóan az előbb említett költői és vizuális ábrázoláshoz, a felmutató jelleg miatt, inkább csak sejtett és nem tudatos a metaforikusságuk. A ?sejtett metafora? nem akar metaforává változni és akként ?viselkedni?, a passzivitás lényegéhez tartozik. De mindez nem csak a távol-keleti művészetben figyelhető meg.
Hasonló ?felmutatott képek? ? azaz az (elsődleges) képek mögötti képek gazdag összhangzata, a ?kozmikus szemlélet? és a már-már félelmetes világtörvény rezdülései ? Kopasz, minden kommentár nélkül, fölmutatja a feltárt képeket. Miközben ragaszkodik a jelentéshez, aközben lemond azokról a tárgyi ábrázolásokról, amelyek azt közvetíthetnék, pontosabban, a fegyelmezett, extatikus festészet során létrehozott részletábrák ?felmutatott?, nem tudatos metaforáit állítja a tárgyi vonatkozások helyébe, amelyek ? úgy tűnik ? képesek ?tárgyi maradványokként? funkcionálni.

Pályafutás és párhuzamos művészet: festészet és szobrászat
Nagy T. Kopasz Tamás (1958) alkotásai több mint két évtizede az absztrakt művészet szellemében születnek. Képeit szoros szálak fűzik az absztrakt expresszionizmushoz, de az Aranykor-sorozattal elindult egy, a kortárs magyar piktúrára nem jellemző, erősen emocionális indíttatású, minden dekorativitást nélkülöző festészet, amely mára egy spirituális, lírai, gesztusos absztrakcióba torkollott.
Eddigi festői pályája egyetlen személyes rituáléként fogható fel, melyben a művész egyre közelebb és közelebb kerül egy, a transzcendens révülethez hasonló állapothoz, amelyben a tudatalatti szférákból irányított gesztus és a tudatos festői program harmonikus szimbiózisban él együtt. Következetesen építkező művészetének másik sajátos vonása, hogy a festészet és a szobrászat jó egy évtizede párhuzamosan fut egymás mellett.
Kiállítási adatok
| Helyszín | Cím | Megnyitás |
|---|---|---|
| Visual Art - Grand Szobor Galéria (Best West Hungaria Hotel) | 1077. Budapest, VII. Rákóczi út 90. | A kiállítás látható: 2007. január 26. |
Kopasz művészete nem az absztrakt expresszionizmus érdekes újrajátszására, nem a spontaneitásra és nem a festékanyag önakaratának beteljesítésére összpontosít. Számára a vászon immár nem rosenbergi ?aréna-csatatér? ahol a kép eseménnyé változik, hanem inkább, visszafordítva, a képpé.
Publikációk és kommentárok
Kopasz Tamás festészetét, mint általában a neves alkotók produkcióit, sokan, sokféleképpen kommentálják. A növekvő életmű vonzásterében a gyorsan szaporodó szövegek egyre sűrűbb szövevényt, afféle szöveg-díszcsomagolást alkotnak. Eddigi kiállításai és részvételei között szerepelnek hazai és nemzetközi tárlatok, szimpozionok és válogatások, amelyek ismételten jelzik munkásságának sokoldalúságát és elismertségét a szakmai közegben.
