A koponya (cranium) igen sok állatfajban és az emberben is megtalálható csontos képlet, ami a fej alapvető vázaként szolgál.
A koponyával rendelkező élőlényeket Craniatáknak nevezik.
A koponya a gerincesek (így az ember) létfontosságú testrésze.
Az agy védelme csak az egyik fontos szerep, amit a csontos koponya ellát.
Például a szemek közti fix távolság nagyon lényeges a térlátásban, a fülek fix helyzete pedig segít az agynak a hangok irányának és távolságának meghatározásában.
Emberi koponya (elölről), a jobb oldali képen (oldalról).
A jobb oldali képen a vastag fekete vonal az arc és- az agykoponya egyszerűsített határát jelentő síkot jelöli.
Egy felnőtt ember koponyája normális esetben kb. 22 csontból áll.
Az alsó állkapocs az állkapocscsont kivételével minden koponyacsont varratokkal csatlakozik egymáshoz.
A koponya varrataiban a csontok közötti folyamatos összeköttetéseket kötőszövet biztosítja a csontok összeköttetéseit.
A varratok csak nagyon kismértékű elmozdulásokat tesznek lehetővé, (idős korban összecsontosodhatnak).
Hét csont (3 páratlan és 2 páros) alkotja a koponyaüreget határoló agykoponyát (neurocranium).
Tizenöt csont (6 páros és 3 páratlan) az arckoponya kialakításában vesz részt.
Az agykoponya
Az agykoponya (calvaria) csontjai védelmezik az agyat a külső hatásokkal szemben.
Az agykoponya csontjai varratosan ízesülnek egymáshoz, ez azt jelenti, hogy miután véglegesen kialakultak, nem tudnak elmozdulni egymáshoz képest.
Az agykoponya legnagyobb csontja a falcsont (os parietale), amely páros csont és hátul, két oldalról fogja közre az agyat.
A falcsont a lambda varrattal (sutura lambdoidae) ízesül a nyakszirtcsonthoz (os occipitale), mely az agykoponya hátsó részén található, páratlan csont.
A nyakszirtcsont alján középen található az öreglyuk (foramen magnum), ahol a gerincvelő lép ki.
A falcsont a pikkelyvarrattal ízesül a halántékcsonthoz.
A halántékcsont (os temporale) területén a legsebezhetőbb a koponya.
A csont latin neve arra utal, hogy itt kezd el őszülni az ember leghamarabb.
A fül előtt található az ékcsont (os sphenoidale).
A koponya elülső részén lehet látni a homlokcsontot (os frontale), amely a koszorúvarrattal (sutura coronalis) kapcsolódik a falcsonthoz.
Az arckoponya
Az arckoponya több csontot tartalmaz, mint az agykoponya.
Alulról felfele haladva először az állkapocscsonttal (mandibula) találkozunk, ezen helyezkedik el az alsó fogsor.
Az állcsúccsal (protuberantia mentalis) csak az ember rendelkezik.
Az állkapocs a járomcsonttal (os zygomaticum) és a halántékcsonttal ízesül.
A járomcsont (köznyelvi nevén pofacsont) páros csont.
A felső állcsonton (maxilla) található a felső fogsor.
A szájüreg (cavum oris) felső részét a szájpadcsont (os palatinum) alkotja.
A szájpadcsont mögött található az ekecsont (vomer).
Az orrüregben (cavum nasi) található az orrcsont (os nasale) és a rostacsont (os ethmoidale), amely könnyen eltörhet.
A koponyasérülések
Hazánkban a 30 éven aluliak leggyakoribb haláloka a baleset okozta fejsérülés.
Az idegsebészeti sorozatunk következő állomásaként mai számunkban a koponya sérüléseivel foglalkozunk.
Ennek a sérüléscsoportnak több szempontból is különleges jelentősége van.
Éppen emiatt a hatályos törvények szerint a halál megállapításához az agyműködés visszavonhatatlan megszűntét kell kimondani.
Az emberi agy hibátlan működése révén válik az ember emberré, ez a csodálatos szerv azon felül, hogy vezérli az életműködésünket, hordozza személyiségünket és tesz bennünket egyedivé és megismételhetetlenné.
Évezredek óta igyekszik az emberi tudomány megismerni agyunk működését, de minden igyekezetünk ellenére még ma is sok minden ismeretlen az agy finom működésében.
Az idegrendszer különleges szerepe miatt a szervezet mindenáron igyekszik védeni az agyat, ennélfogva a koponya felépítése olyan, hogy képes legyen elviselni viszonylag durva erőbehatásokat is.
A koponya alakja mechanikai szempontból gömbnek tekinthető, ez a szerkezet a legszilárdabb, nyomásnak ez áll ellen leginkább.
Nem véletlenül készülnek a legmélyebbre merülő búvárhajók is gömb alakúra, ilyennel hódította meg Piccard 1960-ban a Mariana-árok 11 ezer méteres mélységét.
A koponyacsont viszonylag vastag, két erős kérgi része között rugalmas, szivacsos állománnyal ez a többszörös héjszerkezet is a stabilitást szolgálja.
A koponyán belül az agyat többrétegű burokrendszer veszi körül, melyek között az agyvíznek nevezett folyadékban mintegy lebeg az agy.
Ez az agyvízrendszer az agyban áramló vérrel együtt szinte hidraulikus rendszert alkot, ami a fejet ért erőt felfogja, semlegesíti, megakadályozza az agy elmozdulását és nekicsapódását a csontnak.
Önkéntelen reflexek védik a fejünket, elcsúszás, esés esetén automatikusan használjuk a kezünket, a fej felé haladó tárgy elé odatartjuk a karunkat, még ha ez törik is, de védekezünk a komolyabb agysérülés ellen.
A legegyszerűbb fejsérülések a koponya lágyrészsebei.
A fej bőre, a skalp viszonylag könnyen sérül, ki van téve vágásnak, szúrásnak, tompa zúzódásnak.
A beakadt haj is sok szakított sérülés forrása.
A fejbőr nagyon jó vérellátású, emiatt a fejsebek erősen képesek vérezni, ezáltal veszélytelen sebek is súlyosnak látszódhatnak és viszonylag kis sebből is sok vért lehet elveszíteni.
Az ilyen sérülések esetén az általános elsősegélynyújtás szabályait kell alkalmazni, lehetőleg sterilen fedni a sebet, megfelelő pólyázással vagy külső nyomással csökkenteni a vérzést és orvoshoz juttatni a sérültet.
Nem szabad a koponyasebbe semmilyen anyagot juttatni, még mosni sem, mert nem tudhatjuk, van-e a bőr alatt is sérülés, amin át a koponyába juthat a mosóanyagunk !
Amennyiben a koponyát ért erő nagy és viszonylag kis helyen összpontosul, a koponyacsont szilárdságát meghaladhatja és a csont törik.
Általában meg szoktuk különböztetni a koponyaboltozat és a koponyaalap töréseit.
Néha a boltozat törése lehet darabos, a csont egy darabja benyomódhat a koponya belseje felé, így nyomhatja az agyat, esetleg sértheti a burkait.
Ezeket a benyomatos töréseket meg kell operálni, éppen az agy védelme miatt.
A betörött kisebb csontszilánkokat eltávolítjuk, a nagyobbakat kiemelésük után néha meg is lehet tartani.
A koponyaalapi törések veszélyesebbek.
Itt a koponya fenéki részén lépnek be az agyat tápláló erek, itt lépnek ki az agyidegek, itt vékonyabb a csont és könnyebben képződnek olyan szilánkok, melyek sértik az agy burkait.
Főként az orr melléküregei vannak közel a koponyaalaphoz, ezek sérülése közvetlen összeköttetést teremthet a koponya űrtere és a külvilág között.
Ezeken a sérüléseken át képes csorogni az agyvíz, illetve a mindig baktériumokkal szennyezett orrmelléküregek felől fertőzés juthat a koponyába, agyhártyagyulladást, tályogot okozva.
Veszélyei miatt a koponyaalapi törések kórházi kezelést igényelnek, részletes vizsgálatokkal tisztázni kell, merre terjed a törés, sérült-e valamilyen fontosabb ér vagy ideg, a fertőzés megelőzésére pedig antibiotikumot kell adni.
Gyakran előfordul, hogy a koponya sérülése esetén maga az agy is sérül.
Ennek legkönnyebb formája a mindenki által ismert agyrázkódás, amikor is a koponyát ért erő áttevődik az agyra is, ezáltal annak pillanatnyi működészavarát okozva.
Általában eszméletvesztéssel jár, ami rövid idejű, ezt követően pedig többnyire fejfájás, szédülés, hányinger, hányások jelentkeznek.
Ezek jelenléte és súlyossága változó.
Többnyire nem észlelünk koponyatörést, ha a koponyáról számítógépes rétegvizsgálatot (CT) készítünk, s ez nem mutat eltérést, az előbbi tüneteken kívül nincs egyéb idegrendszeri károsodás.
Súlyosabb sérülés esetén az agy állománya kimutathatóan is károsodik, ezt agyzúzódásnak hívjuk.
Ilyenkor kisebb-nagyobb területen sérülnek az idegsejtek, szakadhatnak az agy táplálóerei, ezáltal bevérzések alakulhatnak ki az agyban.
Az idegsejtek anyagcseréje is károsodik, a sejtekben vizenyő alakulhat ki, létrejöhet az agyduzzadás.
Az orvosi kezelés agyzúzódás esetén mindig kórházi kezelést, gyakran intenzív osztályos vagy idegsebészeti kezelést jelent.
Gondoskodni kell az agy megfelelő oxigénellátásáról, az agyduzzadást mérsékelni kell, a koponyaűri nyomást csökkentjük.
Mindezek révén a betegek többsége meggyógyítható, de a gyógyulás hónapokat vehet igénybe, sok esetben maradnak vissza tünetek, néha pedig minden igyekezet ellenére nem lehet fenntartani az agyműködést, a sérült meghal.
Sajnos a csak diszkóbalesetként ismert hétvégi sérülések minden évben megszedik a maguk áldozatait.
A koponyasérülések következő csoportját a koponyaűri vérzések jelentik.
Ezek különféle helyeken jöhetnek létre, a koponyacsont és az agyburok között, az agyburkon belül, de az agyon kívül, végül az agyon belül.
Normális esetben a koponya "tele van".
Kitölti az agy, az agyvíz, a vér.
Jelentősebb vérzés esetén rövid idő alatt súlyos állapot alakulhat ki, nemegyszer fordult elő, hogy az a sérült, aki még saját lábán jött be a kórházba, szinte a szemünk láttára vált eszméletlenné és igényelt azonnali műtétet.
Többször előfordult az is, hogy a beteg éppen panaszmentessége miatt az orvosi tanács és javaslat ellenére elment haza, és eszméletlen állapotban, akár menthetetlenül hozták vissza.
Éppen ez a koponyaűri vérzések veszélye, hogy kevés az az idő, ami a panaszmentes állapotot és az életveszélyt elválasztja.
Emiatt javaslunk minden olyan esetben, amikor a koponyát jelentősebb ütés éri, minden koponyatörés és jelentősebb agyrázkódás esetén kórházi megfigyelést.
Vérzésgyanú esetén, de már az agyzúzódáskor is elvégezzük a koponya CT-vizsgálatát, ami biztosan kimutatja a vért, megmutatja ennek mennyiségét, azt, hogy okoz-e nyomást.
Ha szükséges, ezt műtét követi, megnyitjuk a koponyát, eltávolítjuk a vérömlenyt és megszüntetjük a vérzést.
Sajnos sok esetben, ha az agy károsodása jelentős, a műtét után sem tér vissza az agyműködés.
A fenti kórképek természetesen keverednek egymással, együttesen is sérülhet a bőr, a csont és az agy is.
Mint láttuk, a koponyasérülések súlyossága és ennek révén a kimenetele is nagyon változó lehet, nem ritka azonban a maradandó agykárosodás.
Ez sokféle lehet, attól függően, hogy melyik része sérül az agynak.
Emiatt gyakori, hogy ez szenved maradandó zavart, koponyasérülés után az érzelmi-hangulati működés károsodik, a magatartás megváltozik, sérül a memória, a beteg személyisége válik mássá.
Súlyosabb esetben teljes szellemi leépülés jöhet létre.
Ha körülírtan sérül az agy, akkor a sérülés helyének megfelelő tünetek, bénulások, beszédzavar, mozgászavarok maradhatnak vissza.
A sérültek többnyire tartós rehabilitációs kezelést igényelnek, néha alapvető funkciókat újra kell tanulni.
Ez hosszú, nagyon sok türelmet, törődést igénylő feladat, a társadalomba való visszailleszkedés nehéz, a beteg környezete is nehezen viseli el a megváltozott helyzetet.
Összefoglalóan a koponyasérülésekről azt érdemes elmondani, hogy a kezelésük legbiztosabb módja a megelőzés.
Minden veszélyt nem lehet elhárítani, de lehetőleg ne tegyük ki magunkat felesleges veszélynek, ne hagyjuk a gyermekeinket bukósisak nélkül motorozni, korcsolyázni, gördeszkázni.