Az élet maga a rejtély, alapvető kérdésekre nem tudjuk a választ, kik vagyunk, honnan jöttünk, és miért vagyunk itt, de zavar szokott támadni akkor is, amikor felhangzik a kézenfekvő kérdés: vajon miért van a férfiaknak szakálluk?
A szavannaelmélet szerint azért nőtt hajzatunk, hogy megvédjen minket a hőgutától, vagy éppen melegen tartson hideg időben. Más megmaradt emberi szőrzetnek is látni véljük a hasznát. A szempillák segítenek megvédeni a szemet a rovaroktól, portól, homoktól. A szemöldök megakadályozza, hogy a verejték a szemünkbe folyjon. A hónaljszőrzet csökkenti a súrlódást, miközben mozgatjuk a karjainkat, és megakadályozza az izzadság lefolyását. A fanszőrzet véd a baktériumoktól.
Hát azért, hogy melegítsen a hidegben, és megvédje az arc egy részét a leégéstől, és kiszűrje a baktériumokat is, amelyek nehezebben jutnak be így a szájba. Észszerű magyarázatok, de miért csak az emberiség egyik felének jutott efféle luxus?
A szakáll pedig valószínűleg a dominanciát jelezte és fokozta azzal, hogy erősebb állkapcsot sejtetett. A szakáll jelentősége azonban nem igazán győzte meg az emberiséget mozgalmas történelme során. A világhódító Nagy Sándor például nemhogy növesztésére buzdította volna katonáit, hanem a történelem egyik döntő ütközete előtt parancsba adta, hogy mindenki szabaduljon meg tőle azonnal, mert a közelharcban a szőrcsomókat könnyen megragadhatja az ellenség. Jól döntött, és ha nem is a csupasz állaknak köszönhetően, de idő előtti győzelem érhető el Gaugamelánál.
Apja, II. Philipposz makedón király is megrögzötten szakállas volt, ahogyan a görögök többsége is, akiknél kifejezetten büntetésként szokták volt valakinek levágni a szakállát. Spártában például a gyávának tartott harcosokat szégyenítették meg így. Amit az ókori rómaiak következetesen át is vettek. Akár örökkévaló norma is válhatott volna az elvárt borotválkozás, ám nem jutott nyugvópontra a szakállas dilemma.
Követte a rómaiakat a római katolikus egyház is, és a kánonjogban tiltotta meg a papoknak az arcszőrzetet. Ennek ellenére a Michelangelót is bőkezűen támogató reneszánsz pápa, VII. Kelemen tekintélyes szakállt növesztett, hogy így fejezze ki Róma 1527-es kifosztása feletti bánatát. Ő sem tudta akkor még, hogy divatot teremt, és a következő huszonöt egyházfő, egészen XII. Lajosig, maradhatna a szakállak bozonja.
A reneszánsz szabadság a szakállak bozontos erdejét is elhozta mindenféle méretben, hosszban és formában, és talán így is maradt volna sokáig, ha az 1600-as évek végén XIV. Lajos ki nem ebrudalta volna a szőrcsomókat a kifinomult úri körökből. Neki is igaza volt: a hiú és kopaszodó apja által elterjesztett parókákhoz sehogyan sem illett még egy odaadással gondozott, visszafogott szakállacska sem. Vakmerő egy lépés volt ez, Oroszország és a szakáll ugyanis már régóta összenőtt.
Nemcsak a nép hökkent meg a diktátumon, de hevesen tiltakozott a keleti ortodox egyház is. Mire a cár meghajolt a közakarat előtt, a tilalom feloldásra került. A 19. században tovább él a szakáll mint identitást jelző formák összefonódása, és a magyar közéletben különösen jelentős szerepet kapott.
A Kossuth-szakáll azonban különleges: a szakáll állrésze borotvált, a bajusz pedig különálló, nincs összekötve a szakállal. A 1848-49-es forradalom és szabadságharc után a Kossuth-szakáll a passzív ellenállás szimbólumává vált. A passzív ellenállás jellegzetes formája lett a vidéki és városi közösségekben egyaránt. Vidéken inkább a bajusz vitt dominanciát, a városi környezetben pedig a középütt kiborotvált forma terjedt el.
Emellett a történelmi viselkedés jelképeként a szakáll hosszú ideig összekapcsolódott az udvar és a nemzet közötti közvetítő politikussággal is. Bizonyos alakok esetében a szakáll viselése együtt járt a politikai nyilatkozatokkal, illetve a társadalmi identitás kifejezésével.
A 19. század második felében már gyakori volt a körszakáll és a bajusz variációi, amelyeket például Erkel Ferenc, Ganz Ábrahám vagy Vámbéry Ármin portréin láthatunk. A magyar történelmi figurák közül Kossuth Lajos mellett Széchenyi István és Szemere Bertalan is viseltek szakállat, miközben a hivatalos viselet szerint lehetett borotvált arc is.
A szakáll tehát nem csupán külső kiegészítő, hanem történelmi és kulturális üzenet is. A különböző korokban más és más értelmet kaptak a szőrzetek, sőt köztünk élő művészek és közszereplők is formálták ezt a mikroművészetet, amely egyszerre emlékeztet a múlt eseményeire és a mai identitás határozottságára.
A múlt század közepétől napjainkig a szakáll-kultúra reneszánsza figyelhető meg: a szőrtípusok melyek az arcon megjelennek, milyen fazonok kerülnek előtérbe, és hogyan formálják az önkifejezést, mind visszatérő beszédtémák. A szakáll- és bajuszápoló termékekre iparág épült, borbélyüzletek nyílnak, és nem csupán a fiatalabb generációk számára releváns ez a trend; egyre több idősebb férfi is gondoskodik arcfelszínéről. A köznyelv szerint Kossuth Lajos arcképe ma még mindig élő példakép a szakáll formatervezésében, és a kultúra folyamatosan újraértelmezi ezt a jelképet.
És ha úgy döntünk, hogy engedünk a természetes tendenciának, akkor a szakáll a férfiasság jelévé válhat, a megbízhatóság, a bölcsesség és a hagyománytisztelet szimbólumává. A szakáll tehát nem csak külső megjelenés, hanem történelmi és szociális jelenség is, amelynek jelképei időről időre megújulnak.

A történet különleges része, hogy a Kossuth-szakáll az arcon lévő rész borotvált, a bajusz pedig elkülönül, amely a hagyományos szakálltípusoktól eltérő megkülönböztetést jelentett. Ennek megértése segít feltárni a magyar identitás egy szeletét a modern korban is.
Kossuth Lajos 3 legmegosztóbb vitája: a Széchenyi-Kossuth, Görgei-Kossuth és a Deák-Kossuth vita
Az arcnak ez a rétege - a szakáll, bajusz és az arcviselés - hordozza az egyéni és kollektív identitást. A fahéj-hintésű történet végkifejlete a 19. és 20. század magyar társadalmában a szakáll- és bajuszviselet sokoldalú jelképévé vált, amelyet azóta is idéz a kultúra és a popkultúra.
Az arcmaradók közösségben betöltött szerepe tovább él, hiszen a szakáll az egyén identitásának és a nemzeti tradíciók továbbadásának jelképe marad. A kortárs divatban is megjelenik, miközben a történeti visszatekintés segít megérteni, hogy miért kaptak ezek a szőrszálak olyan fontos üzenetet az elmúlt évszázadokban.
- Kossuth-szakáll formája: a tisztán borotvált áll és a különálló bajusz.
- A szakáll társadalmi jelentései a különböző korokban: dominancia, identitás, ellenállás.
- A történelmi példaképek és ikonok arczképei: a régi portrék nyomai a mai kultúrában.