L'Oréal reklám zombi fiú és a kortárs vizuális kultúra hatása

Első hallásra meglepőnek tűnhet, hogy a világ vezető kozmetikaipari vállalatának alapítója egy férfi volt, aki újszerű hajfestékeivel kezdett el kereskedni az 1900-as évek elején, és viszonylag rövid időn belül már komoly anyagi sikereket könyvelhetett el magának. Schueller, egy középosztálybeli cukrászdatulajdonos család gyermeke 1909-ben kezdett el a párizsi hajszalonokban kilincselni hajkészítményeivel. A termék az „Oréal” nevet kapta, ami egy szójáték volt, a francia „arany” (l’or) és a „dicsfény” (l’auerole) szavak összevonásából. „A l’Oréal a világ legszebb hajkoronájával akarja Önt megajándékozni!” hangzott a reklámszlogen már a kezdetekkor.

Apropó, reklám: a vegyész szakma előnyeinek kiaknázása mellett, aminek köszönhetően Schueller a legjobb alapanyagokból kísérletezte ki szépítőszereit, az alapító különös hangsúlyt fektetett a reklámra és a marketingre, saját korának e tekintetben is úttörője volt. Ő készíttetett először rádiók számára olyan terméknépszerűsítő felvételeket, ahol az ajánló szöveg nem prózában, hanem énekszó kíséretében hangzott el; a hangzás mellett pedig a látványra is adott: nagyméretű drapériákból készített óriásplakátokkal hirdette mindenhol a l’Oréal márka egyediségét.

A 2010-es évek elejének egyik legbefolyásosabb arcaként Cara Delevingne alakította a reklámkultúra és a női önkifejezés kapcsolatrendszerét. A brit születésű Cara korán kezdett el modellkedni, és hamarosan a divatipar egyik legkeresettebb arcává vált, aki világszerte kifutókon és magazinok címlapjain szerepelt. 2012-ben lépett át a színház és film világába, olyan kiemelkedő alkotásokban, mint a Papírvárosok, a Suicide Squad - Öngyilkos osztag, a Valerian és az ezer bolygó városa, valamint a Gyilkos a házban sorozat. Idén színpadon is debütál, a West Enden játszva a Kabaré című darab Sally Bowles szerepében. Cara két lánytesóval rendelkezik, és erősségeivel, illetve sebezhetőségeivel együtt képviseli a női önrendelkezést.

„A L’Oréal Paris számára nagy megtiszteltetés, hogy Cara Delevingne is csatlakozik fantasztikus ‘nők, akik számítanak’ szóvivőink családjához. Micsoda egyéniség! Már az első Preference hajszínező fotózásunk alkalmával lenyűgözött az az energia, ötletgazdagság és pozitív kisugárzás, ami belőle árad.” - - így fogalmaztak a kampány kapcsán. Cara, aki több mint 66 milliós követőtáborral rendelkezik a közösségi médiában, kiáll a LMBTQ+ jogok, a mentális egészség védelme és a klímaváltozás elleni küzdelem mellett.

Azonban a reklámvilág és a társadalmi attitűdök között ellentmondások is megjelentek: „egy új reklám, amely totálisan hülyének nézte a fogyasztókat.” A reklámszakma alapja szerint nem csak a terméket kell eladni, hanem egy életérzést is, amely magába szippantja a vásárlót. A beszámolók szerint a reklám a 90-es évek elejére tehető, és a fiatalokat célozta: a jelenetekben bulizást imitáló, bénán mozgó szereplőgárda utalt erre. Az angolos hangutánzás a terméknevek kiejtésében is érezhető volt, és egyre inkább a gagyiság érzetét keltette.

Ehhez kapcsolódik a mikroterjedés és a reklámdumák kérdése: „milyen fantázianévvel lehet eladni a szir-szart?” A korszakban a rendszerváltás előtti közegben úgy tűnt, hogy ez a nyugati csodaszert jelentheti, amely a technológia csúcsát képezi, és ezt a vélekedést a fiatalok könnyen el is hitték.

Más példákat is érdemes megemlíteni a kortárs vizuális kultúrából: Rick Genest, azaz Zombie Boy esete olyan személy, aki a testművészet útján kiemelkedő figyelmet keltett. Montreal külső kerületeiben felnőtt Genest 16 évesen vállalta első tetoválását, majd a középiskola után beásta magát az underground punk szubkultúrába. 21 évesen eldöntötte, hogy testét teljes mértékben a tintának adja, és a Frank Lewis kanadai tetováló mesterrel dolgozva olyan motívumokat alkotott, amelyek a haldokló test és a groteszk művészet határát érintették. A tematikus tetoválás típusú munka 17 ezer dollár értékben készült el hat év alatt, és olyan részleteket hordozott, mint a kiálló bordák, a húsevő bogarak és a Dead felirat.

A Zombie Boy történet azután egy közvetlen találkozást hozott a divatipar és a média között: Nicola Formichetti, a Lady Gaga stylistja és a Thierry Mugler kreatívigazgatója észrevette őt, és felvette a kapcsolatot vele. Így Rick Genest elhagyhatta Kanadát, és olyan magazinokban szerepelt, mint a Vogue, a GQ vagy a Vanity Fair, majd a popkultúra ikonikus fotóforradalmáraként a terjesztés útján a nagyvárosi arénákba lépett. A történet rámutat, hogy a test feletti önrendelkezés és a társadalmi elfogadás egy lépéssel közelebb kerülhet a közgondolkodáshoz. A független és szabad újságírás továbbra is fontos marad.

reklámozás a 20. század elején

RTL - Szerintem

tags: #loreal #reklam #zombie #boy