A modern győri zsidóság történetét mutatja be egy látványos, új kiállítás a Menházban. Az esemény a "Gólesz útjain" címet viseli, és a zsidó közösség sokszínűségét, alkalmazkodóképességét és történelmi útjait kívánja bemutatni.
„A gólesz száműzetést, azaz kényszert jelent, míg a diaszpóra lehet választott is” - magyarázza Zima András, a Holokauszt Emlékközpont (HDKE) igazgatója. „Útjai pedig azért vannak, mert minden tájnak megvannak a sajátosságai. A zsidók mindig alkalmazkodtak ahhoz a helyhez, ahol letelepedtek.” A kiállítás célja, hogy érzékeltesse a zsidóság útjait, sokféleségét, bemutatva, hogy az itteni, ojberlandi (felvidéki) askenázi világ lényegesen eltér a polisi (galicíai) zsidó élettől, ami Kelet-Magyarországra volt jellemző.
„Világképekből, változó társadalomszerkezetekből indultunk ki” - veszi át a szót Glässer Norbert, a kiállítás kurátora. „A zsidóságot évszázadokon keresztül a messianisztikus várakozások jellemezték. Gyökeres változást a felvilágosodás és a premodern kor hozott a természetjogi szemléletével és az evilági társadalomjobbító törekvéseivel.”
A zsidóságot hol elűzték, hol megtűrték, de mindig elkülönültek a városi társadalom többi részétől. Egészen a 19. század végéig volt ez így, amikor Győr város ipari és kulturális modernizációjának egyik mozgatórugójává válhatott, a nem zsidókkal közösen. A Menház gyönyörűen felújított alagsorában összeállított kiállítás pontosan ezt a zsidó polgári életvilágot mutatja be, azt, hogy milyen összefonódások voltak gazdasági, társadalmi téren, az életmódot és a kölcsönhatásokat illetően.
A Schmidl család és a győri cukorgyár
Mautner, Perl, König, Schmidl vagy Spitzer: csak néhány a számos jól ismert zsidó családok közül. Kereskedők, iparosok, birtokosok voltak, akik nem csak Győr gazdasága fellendülésében töltöttek be fontos szerepet, de a kulturális életében is, amelyeknek a Soá vetett végett és amely a régi formájában már sosem volt képes talpra állni.
Schmidl Lázár 1826-ban született. Keveset, szinte semmit nem tudunk fiatal éveiről, szüleiről és testvéreiről. 1879-ben fiával közösen megalapította első vállalkozását, egy cukorka- és csokoládégyártó üzemet Budapesten. A budapesti székhelyű gyárat 1883-ban áttelepítették az akkoriban még önálló településnek számító Győr-Szigetre, a Gyár utcába (mai Vámbéry Áron utca).
A Schmidl-gyár Győr-sziget községbe telepítésének (1883) fő oka a Rábca folyó közelsége volt, mert annak vizét hasznosíthatták ipari célokra. 1889-ben fia, Henrik János hivatalosan cégtulajdonossá vált. A céget Schmidl Lázár először Budapesten kezdte el működtetni 1879-ben, ekkor azonban a gyár (valójában kisüzem) csupán egyetlen földszintes épületből állt, melynek egyik félreeső szárnyában tepsikben olvasztották/dermesztették a cukorkákat.
A Schmidl-gyárat a tulajdonosai folyamatosan fejlesztették, további épületeket emelve a gyártelepen. 1893-ban a gyár fontos fordulóponthoz érkezett, mivel Magyarországon elsőként vezették be a cukorkagyártásban a vákuumfőzést. A termelést átalakították gőzüzeműre, így megkezdődhetett a selyemcukorka előállítása, amelyben nem volt versenytársuk Magyarországon. 1895-re már nagyjából hatvan alkalmazott dolgozott fel évi 300 tonna nyers cukrot, ami a kezdeti évekhez képest hatalmas fejlődésnek számított.
1897 decemberében az elhunyt Schmidl Lázár fia, Henrik János állt a gyár élére, azonban a termékeken mindvégig megőrizte a Schmidl L. nevet. Schmidl H. A századfordulón engedélyezték a termékek csomagolásán az ország címerének használatát. Évről évre további fejlesztéseket vezettek be. 1902. november 21-én avatták fel az új, kétszintes gyárépületet 200 ezer korona tőkebefektetéssel, amelyet kiegészítettek egy csokoládéüzemmel is.
A Schmidl-gyár 1904-ben ünnepelte működésének 25. évfordulóját. A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően a termékpaletta a századforduló utáni években tovább bővült. A „Hungária” és a „Győri Háztartási” elnevezésű csokoládétermékeik voltak a legnépszerűbbek. Emellett a nívósabb győri kávéházakban - mint a Kioszk, a Lloyd vagy az Elite - meg lehetett kóstolni a Schmidl forró csokoládéját is. 1905-re a gyár már kakaóport is előállított. A kínálat folyamatosan bővült, forgalomba hozták a zeneszerző emlékére „Liszt Ferenc-golyó” néven közismertté vált bonbont. A gyár hírneve évről évre egyre inkább terjedt.
A Győri Friss Újság 1907 májusában munkásbarát gyárosnak nevezi Schmidl H. Jánost, miszerint „Abból az alkalomból, hogy Szterényi József államtitkár meglátogatja a Schmidl-féle cukorkagyárat, a gyár tulajdonosa minden alkalmazottjának kék zubbonyt és fehér sapkát csináltatott a saját költségén”. 1910-re igen széles választékot kínált a gyár: kakaó, kandiscukorka, karácsonyi bonbonok, desszert- és drazsébonbonok, köhögéscsillapító útifűcukorkák, selyemcukorkák, valamint gyógyszertári cikkek.
A Schmidl-gyár életében kétségkívül az első világháború előtti évek voltak a legsikeresebbek, ekkor készítették a legfinomabb desszerteket. A Győri Friss Újság 1913. július 3-i számában írt a gyár munkásainak helyzetéről: „Ami a munkásviszonyokat illeti, a gyár büszke lehet arra, hogy harmincöt évi fennállása alatt egyetlen egyszer sem volt sztrájk. Ez a legfontosabb fokmérője annak, hogy a gyár munkásai tisztességes bánásmód mellett kereshetik meg mindennapi kenyerüket.”
1915-ben a magyar csokoládégyárak a Honvédelmi Minisztériumtól jelentős méretű szállítmányra kaptak megrendelést: 500 000 doboz hadi bonbonra, valamint hat kocsirakomány egyéb csokoládé készítményre. A megbízás teljesítésére az Országos Iparegyesület Gerbaud Emil által vezetett cukorka- és csokoládégyári szakosztálya választotta ki a szállítókat, így a győri Schmidl-gyárat is - más kiemelkedő édességgyárakkal egyetemben. A cég csokoládéja nagy sikernek örvendett az orosz fogságba esett tisztek körében is a messzi Orenburgban, mielőtt Szibériába indították őket.
A lokális vásárlóerő ösztönzése érdekében 1916-ban megszületett a nagy népszerűségnek örvendő „Ágyú csokoládé”. A gyár 1923-ban felvette a Schmidt-Pannónia Egyesült Csokoládé és Kekszgyár Rt. nevet, majd a név 1933. április 19-én Schmidl-Pannónia Csokoládé és Kekszgyár Rt.-ra módosult, mikor az 1919-ben alapított Pannónia Magyar-Hollandi Kekszgyár Rt. magába olvasztotta a Schmidl üzemet.
Az 1920-as években a cég veszteségessé vált, amin csak időlegesen javított összeolvadása a piskótagyártó Pannónia Édesipari Vállalattal. Schmidl H. János 1936-os halálával, megfelelő vezető hiányában a cég csődbe ment, 1937-ben bejelentették megszűnését.
Schmidl Lázár közéleti szerepvállalása
Schmidl H. János, Lázár fia, kezdeményezte a Győr-szigeti Ipartestület megalapítását. Az 1896. évi budapesti Millenáris Kiállításon miniszteri dicséretben részesült közösségszervezői munkájáért. 1903. január 8-tól az Országos Ipartestület Igazgatóságának tagja lett. Szorgalmazta Győr és Győr-Sziget egyesülését, amely 1905-ben megtörtént. 1908. július 16-án Sziget megválasztotta a győri Törvényhatósági Bizottság képviselőjének. 1906-tól 1928-ig az Országos Iparegylet cukorka- és csokoládé szakosztályának alelnöki tisztségét töltötte be. 1913-tól Révfalu és Sziget önkormányzati képviselőjeként tevékenykedett.
A Győri Neológ Izraelita Hitközség elnöke is volt, a város zsidó kulturális és szociális intézményeinek támogatójaként. Ebben partnere volt felesége, Buchwald Szidónia is, aki 1817-től 1928 márciusáig a Győri Nőegylet elnöki tisztségét látta el.
A kiállítás és a jövő
A Menház eredeti szerepe az idősek gondozása és a szegény családokból származó gyerekeknek étel biztosítása volt. A holokauszt után azonban többé nem tölthette be a feladatát, hiszen a közösség, amely hajdanán élettel árasztotta el ezt a helyet, tragikusan megfogyatkozott. Az elkövetkezendő évdekekben az épület állapota folyamatosan hanyatlott.
A "Gólesz útjain" kiállítás nem csak új ismereteket kínál, hanem valódi találkozást a győri zsidóság történetével, emberekkel, sorsokkal. Sztáray Péter külgazdasági és külügyi államtitkár szerint a holokauszt pusztítása után alig maradt, aki tovább vigye a győri zsidó közösség gazdag hagyományait. Pintér Bence polgármester pedig hangsúlyozta: a mai Győr gazdasági ereje és kulturális gazdagsága nagyban köszönhető azoknak a zsidó elődöknek, akik generációkon át segítették építeni a várost.
A kiállítás már nagyon régi álom volt, de a munka csak bő két évvel ezelőtt kezdődött. A kutatási anyagokat széles körből válogatták össze, például Domán István néhai főrabbi hagyatékából vagy Csendes Tünde helytörténész, az ORZSE doktorandája óriási gyűjteményéből, illetve magántulajdonban lévő dokumentumból. Hathatós lendületet adott a Zsidók Győri Gyökerei Közhasznú Alapítvány is.
Amikor a látogató végigmegy az élményszerű öt termen, a viszonylag rövid magyarázó szövegek mellett sok hang- és képeffektussal találkozik, valamint néhány interaktív állomással. Zima nem csak magában a kiállításban gondolkodik, hanem azon túlmenően. „Norbival el tudnánk képzelni, hogy be lehetne iktatni egy örökségturista útvonalba. A közelben van Bécs, Kőszeg, Sopron, Gönyű pedig fontos holokauszt-emlékhely.” Glässer reméli, hogy a helyi oktatásba is bevonják a tárlatot, például az iskolai holokauszt-emléknap kapcsán.
Ez megegyezik Pintér Bence polgármesternek elgondolásával is: „Szeretnénk a kiállítást a város gazdag kulturális kínálatába besorolni. Ezen kívül szándékomban áll az iskolák vezetőinek felhívni a figyelmét erre a kiváló lehetőségre” - osztotta meg a terveit a Zsidók Győri Gyökerei tudósítójával.
A kiállítás a Győri Zsidó Hitközségnél történő előzetes bejelentkezéssel látogatható.