A vaddisznó (Sus scrofa) szinte az egész országban előfordul, és jellemző rá a családi kötődésen alapuló kondákban élés, ahol 2-3 rokon koca és ezek malacai alkotják a társaságot. A kondákban szigorú rangsor alakul ki, amely már a szoptatás ideje alatt is érvényes. A kanok 1-1,5 évesen különválnak a kondától; a fiatalabbak kisebb csoportokban, az öregebbek magányosan élnek. Alapvetően helyben élő populációkat alkotnak, egy konda mozgáskörzete 200-2000 hektár, de környezeti hatásokra ezt szélesíthetik. A vaddisznó mindenevő, táplálkozását a tölgy- és bükk makkja, gyökerek, gombák, rovarok és dögök adják meg; a turkáló viselkedés jellemző, és gyakran rájár mezőgazdasági terményekre is.

Tulajdonságok és külső jegyek
Testhossza 150-200 cm, testtömege 70-170 kg. Szőrzete erős, testtájanként változó, szürke és barnásfekete árnyalatokkal; ősz végére alakul ki a téli jellegzetes szőrtuha, amelyben gyapjúszőrök is növekednek. Bőre vastag, különösen a kanoké. A fattyúkörmök nyomai tiszták, és a nyomvonal kissé oldalról látszik; a fiatalabb egyedeknél halványabb lehet a nyom. A farkas és a kóbor kutyák jelenthetnek veszélyt a malacokra, de egészséges felnőtt vaddisznókat a farkasfalka sem mindig tud elejteni.
Életmód és társas felépítés
A vaddisznó családi csoportokban él, kondákban; egy kondát általában 2-3 rokon koca és ezek malacai alkotják. A kondában hierarchia és rangsor alakul ki már a vemhesség idején is. A kanok később, 1-1,5 évesen hagyják el a kondát, a fiatalabbak kisebb csoportokban, az öregebbek pedig magányosan élnek. A populáció mérete dinamikus, és a vadgazdálkodási stratégiák alapján változik; a tényleges területi mozgás 200-2000 hektártól eltérő lehet a környezeti feltételektől függően. A vaddisznó kiválóan alkalmazkodik a környezetéhez, és mindenevő, így növényi és állati eredetű táplálékot egyaránt fogyaszt.

Táplálkozás és viselkedés
A vaddisznó táplálkozási viselkedése a turkálás, amely során fejlett szemfogát (agyarát) használja a táplálék megszerzéséhez. Fő tápláléka a tölgy- és bükkmakk, de fogyaszt gyökereket, gombákat, férgeket, puhatestűeket, rovarokat és dögöket is. Alkalmanként béka, kígyó, pocok és tojás is lehet az étlapján. Gyakran rájár a mezőgazdasági terményekre, kukoricára és gabonafélékre. A nyomás és a táplálkozási igények hatására a vaddisznók vándorló jellegűek lehetnek, de elsősorban helyben élő populációkat alkotnak.

Párzás, vemhesség és malacok
A párzási idő október közepétől november elejéig tart, a vadásznyelv búgásnak is nevezi, és december közepéig elhúzódhat. Az ivarzás ideje a kor és a kondíció függvénye: idősebb állatok korábban búgnak, mint társaik. Egy koca körülbelül két napig veszi fel a kant, ez idő alatt többször is párzik. A malacok 4-10 között születnek egy alomban, és 3 hónapig szopnak, majd fokozatosan ültetnek át táplálékokra. A koca előrevetés előtt mohával és növényi anyagokkal bélelt fészket készít magának. Tavasszal születnek a malacok, az első 14 napban a kicsik rejtve maradnak, majd útjukat anyjuk után követik.

Fogazat és vadászati jellemzők
A vaddisznónak 44 foga van, amelyek ivar- és kor szerint különböznek. A kanok szemfogából fejlődnek az ún. nagyagyarak, a kocák szemfoga pedig kampó. A fogak növekedése és élesedése a kor előrehaladtával fokozódik; az ifjabb egyedeknél a fogaik még kisebbek és kevésbé fejlettek. A nagyagyar szélessége a legfontosabb értékmérő a trófeák megítélésében. A fogazat kétéves korra éri el a végleges formát. A mértékadó vadászati módok közé tartozik a lesvadászat (magasles vagy természetes leshely), a cserkelés, a terelés és a hajtás. A terület adottságai és a szélirány határozza meg a lőállások elhelyezését; tilos lőirányokat piros szalagokkal jelölik a fákon. A vadkan agyargyarainak mérete gyakran meghaladja a 6-9 cm hosszúságot, a körméret és a hossz is fontos mutatók lehetnek a vadászati értékelés során.

Városi megjelenés és modern kezelési megközelítések
Hazánkban a vaddisznók belterületeken történő megjelenése egyre gyakoribb; a Budai-hegység területén folytatott rádiós jelöléses nyomon követés szerint a városi kocák állandó lakóhelyet keresnek, búvóhelynek az elhagyott telkeket és belterületi zöldterületeket használják. A táplálék nagy része növényi eredetű, és sokszor közvetlenül az emberi környezetből származik. A városi megjelenés okait érdemes feltárni a hatékony kezelés érdekében, és a Budapesti és a Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézete ehhez intézett kutatásokat végzett. Ezek közé tartozik a rádiós jelöléses nyomon követés is, amely megmutatta, hogy a Budai koca állandóan ott tartózkodó, városiasodó vadfaj, búvóhelyei között megtalálhatók az elhagyott telkek és belterületi erdők.

Életköri és ökológiai összefüggések, történelmi szimbólumok
A vaddisznó történelmi és kulturális jelentősége rendkívül sokrétű. Az ókori kultúrákban gyakran szimbólumként szerepelt: Görögországban Demeter ünnepeken áldoztak kant, hogy biztosítsák a termést, a kelták pedig a vadkant a szellemi létezés egyik legfontosabb szimbólumának tekintették. A középkorban a vadkan a mítoszokban és babonákban gyakran a veszélyességhez és erőhöz kapcsolódott, míg a rómaiaknál és germánoknál a szerencse és a termékenység jelképe volt. A disznó kultúránkban is megjelenik: például a lándzsás vadászat a history része lehetett. A modern vadgazdálkodásban a világ számos részén elterjedt fajként mutatkozik, amely alkalmazkodóképességének köszönhetően széles életteret foglalt el, és a városi környezetbe való beilleszkedése módszertani kihívásokat is jelent a vadgazdálkodóknak.