I. Péter cár 1698-ban bevezette a szakálladót, hogy a Nyugat-Európában divatos sima arcot Oroszországban is közelebb hozza a nyugati példaképekhez, miközben az államkassza is töltődjön.
A szakálladó nem csak bevételt jelentett, hanem politikai eszközt is: a befizetők rézből vagy ezüstből vert érmét kaptak, amely igazolta, hogy adóznak, s így megőrizték arcszőrzetüket.
A cár látta, hogy az adó segíthet a szakáll tiltásával járó ellenállás mérséklésében és a nyugati stílus beemelésében egyidejűleg.
Nyugat-Európával ellentétben, Oroszországban hosszú ideig nem volt bevett a borotválkozás, és sokan a szakállt a vallási hagyományok részeként tisztelték.
A cár tehát kompromisszumos megoldást keresett: megvonta a szakállat, majd adóval és érmével lehetővé tette a viselését, ha valaki befizette az adót.
Az uralkodó útja Nyugat felé
Pjotr Alekszejevics 1682 óta uralkodott, s miután Nyugat-Európában járt, felismerte, hogy Oroszország elmaradt a fejlett államoktól, ezért modernizációs programot indított.
Bejárta Nyugat-Európát incognito módon, különösen Németalföldön dolgozott hajóácsként, s ez formálta elképzeléseit egy modern hadsereg és flotta megteremtéséről.
Hazatérve azonnal nekilátott reformjainak: felépítette Oroszország első állandó hadseregét és hadiflottáját, valamint megalapította Szentpétervár városát.
A szakálladó és a társadalmi reakciók
A szakálladó bevezetésekor az orosz ortodox egyház hosszú hagyományai ütköztek a cár reformtörekvéseivel, és sokan istentagadásnak tekintették a borotválkozást.
Péter azonban nem adta fel elképzelését: adó kivetésével és a réz- vagy ezüstermével a befizetőket elkötelezte a törvény mellett, sőt a megbízhatóan adózókat megpróbálta nyugati viselettel és viselkedéssel felruházni.
A tiltás először hamar elhibázottan tűnt fel, majd Péter módosított: a szakálladót bevezetve megpróbálta finanszírozni az államot és előmozdítani az európai stílust.
A társadalom különböző rétegei eltérő összegű adót fizettek: a gazdag kereskedők 100 rubelt, a katonák és állami tisztségviselők 60 rubelt, a köznép 30 rubelt, a jobbágyok pedig napi egy kopejka megfizetésére köteleződtek, a városon belüli tartózkodás idejére.
Politikai és gazdasági hatások
A szakálladó forrásai jelentősen növelték az állami bevételeket: 1680-ban 1,5 millió rubel volt a költségvetés bevétele, 1701-ben pedig 3,6 millió rubelre nőtt, amelyben a szakálladó is közrejátszott.
A bevételek növelése érdekében az állam monopóliumokat is bevezetett, többek között a szurok, olaj, kréta és más árúk kereskedelmére vonatkozó kiváltságokat, valamint új adóhivatalokat hozott létre, hogy az új adónemeket kijelölje és behajtsa.
Ezek az intézkedések lehetővé tették, hogy az állam adókat szedjen születés, házasságkötés, temetés és végrendelet készítés esetén is.
Jeles történelmi összefüggések és közvetlen következmények
A szakálladó időszaka alatt Péter cár több alkalommal személyesen vett részt a „borotválásban” vagy az állami alkalmazottak öltözködésének ellenőrzésében, hogy gyorsan érvényesítse akaratát.
A reformok azonban ellenállásba ütköztek: az ortodox egyház és a társadalom egy része ellene volt a szakáll megnyirbálásának és a nyugati öltözködésnek.
Ennek következtében Péter később módosította álláspontját, de a reformok végül maguk a szakálladó eltörléséhez vezettek 1772-ben, hosszú távon pedig megalapozzák Oroszország modernizációs törekvéseinek útját.
Örökség és történelmi értelmezések
I. Péter cárt sokan az orosz történelem egyik legjelentősebb uralkodójaként tartják számon, aki politikájával és reformjaival modernizálta az országot, létrehozta a hadsereget és a flottát, valamint Szentpétervár megalapításával meghatározó bel- és külpolitikát alakított ki.
Az adózási reform és a nyugati minták felé forduló kultúrális átalakulás része volt annak a széleskörű vállalásnak, hogy Oroszország európai nagyhatalommá váljon.
A szakálladó megemlékezik arról is, hogy a modernizáció nemcsak technikai, hanem társadalmi és kulturális átalakulást is magában hordozott, amelyben a középosztály és a bojárok viszonyai is átalakultak.
A történeti források szerint VIII. Henrik korábbi példája is felmerül a szakálladóval kapcsolatban, de ez az állítás nem bizonyítható teljesen hitelesen, inkább legendás monda marad.
Részletes gyermek-térkép a dinasztikus összefüggésekről
I. Péter családi háttere, első felesége Jevdokija Lopuhiná és második felesége Marta Skowrońska, gyermekei és kapcsolatai mind hozzájárultak ahhoz, hogy a cár uralma stabil maradjon és reformjai megvalósulhassanak.
Időszakok és dátumok
- 1682: trónra lépés és regens korszaka.
- 1698: szakálladó bevezetése.
- 1700-as évek eleje: reformok fokozódó ütemben.
- 1772: a szakálladó végleges eltörlése.