A női divat és a bubifrizura (bob) története: 1920-as évek, változatok és képek

A hosszú haj sokáig a nő fejének éke volt és a nőiesség egyik fontos jelképe. A 20. század elején azonban a nők elkezdtek szakítani a hosszú, bonyolult hajviseletekkel. A bubifrizura igazi nagy újítás volt, amely kifejezte a nők emancipációját, és mivel fiúsnak tekintették, bátor kirándulásnak számított az előtte csak férfiak számára fenntartott fodrászati irányzat területére.

Az I. világháború nehézségei meggyorsították a női életmód, és ezáltal a divat átalakulását, ami a boldog békeidőkben mindig csak lassan változott egy keveset. A háború idején a férfiak hadba vonulásával sok nő munkába állt, és egyúttal levágatta a haját, hiszen nem volt ideje és módja a „nőies” frizurával bajlódni. A munkásnők körében különösen kedvelték a bubifrizurát, mivel akkoriban már sok asszonynak nem volt ideje órákig a hajával bíbelődni. A rövid frizura sokkal kényelmesebb és praktikusabb volt, mint a hosszú, derékig érő haj.

A művész- és divatvilág meghatározó alakjai is megkedvelték ezt a rendkívül modern hajviseletet. A hollywoodi színésznők élen jártak az új hajtrend népszerűsítésében, s mivel a moziba járás volt akkor a legmodernebb szórakozás, sok nő akarta a filmen látott népszerű filmdívák frizuráját utánozni. Louise Brooks, Clara Bow vagy Gloria Swanson - némafilmek világhírű sztárjai - mind bubit viseltek, a rajongók pedig a filmek alapján kértek hajvágást a fodrásznál, illetve inkább a borbélynál.

Az első modern bob frizurát a francia Antoine de Paris készítette az 1910-es években, de az igazi áttörést az 1920-as évek hozták el. 1909-ben az Antoine de Paris nevű szalon Monsieur Antoine-ja, a lengyel származású Antoni Cierplikowski kezdte el széles körben népszerűsíteni a Jeanne d’Arc inspirálta bubifrizurát. A bubifrizura igazi, európai hajviseletként tehát már az I. Világháború előtt elindult hódító útjára, az igazi nagy sikerek a ’20-as években vártak rá.

A flapper frizurája lett a bubi. A modern, független, önálló kis hölgy, a flapper frizurája lett a bubi. A rövidre vágott hajat a nők egészen lesimítva hordták, minta akkoriban a férfiak. A rövid bubifrizura a frissességet, a fiatalságot és a cserfes pimaszságot szimbolizálta. A lázadó, ifjú női számára tökéletes viselet volt, amely kifejezte függetlenség és szabadság iránti vágyukat, nem mellesleg roppant kényelmesnek bizonyult a vad, áttáncolt éjszakákon.

Az akkori bubi trendet nem úgy kell elképzelni, hogy minden divatos nő tökegyforma hajjal futkosott az utcákon, a szenzáció csak a haj rövidsége volt. Ezen belül rengeteg lehetőség mutatkozott az egyéni megvalósításra. Nem csak az egyenes, frufus-fiús bob (dutch bob) létezett, amit Louise Brooks viselt. Az eton-frizura volt a legrövidebb: elválasztott, simára fésült, fiúsan rövidre nyírt hajviselet volt. Ugyanakkor a tarkón milliméteres rövidségre vágták le hajat, a nyakukat pedig kiborotválták a nők, hogy annál férfiasabbnak tűnjenek.

A kimondottan fiús eton-frizura mellett léteztek nőiesebb, lágyabb bubifrizura változatok is, amelyek alkalmazkodtak a női toalettekhez. Ezek esetében a frizurát ondolált, dús hullámok jellemezték, amikor a hajfürtöket ízlésesen eligazították a fejen. A hajgöndörítést hajsütővassal végezték, avagy különböző hajgöndörítő szerekkel érték el az ondolált hatást. Az 1920-as évek legelején divat volt egy átmeneti hajstílus, amely során egy bozontos frufrut hagytak elől, hátul pedig loknikba sütötték a félhosszú tincseket.

Az átmeneti félhosszú tincsek egyre gyakrabban kerültek kontyba, végül így a frufrura esett a hangsúly, és megelőlegezték azt a változást, hogy végül a hátsó tincseket is rövidre vágják. Izgalmas megoldás volt a rövid hajat imitáló sapka, amelyet csak estélyekre viseltek, mivel legtöbbször arany vagy ezüstszálból - de kék és rózsaszín metálszínű cérnából - is készült.

A bob-mánia végigsöpört Európán és az Egyesült Államokban is. A tengerentúlon Irene Castle amerikai színésznő „vezette be” a köztudatba, és hamarosan tízezrével készültek a bob frizurák, mégpedig borbélyüzletekben, hiszen a női fodrászokkal ellentétben ők nem „öltöztették”, vágták a frizurákat. A megszokott hajnövesztő alapállapot után szinte életidegen volt a férfifodrászoknak női hajat kurtítani ekkora számban, és mértékben.

A bubifrizura népszerűsödésében nagy szerepe volt a sajtónak és a hírességeknek. 1922-ben a New York Times megírta, hogy a bubi rohamos gyorsasággal kezd elcsépeltté válni, mivel már majdnem mindenki ezt viseli. Nem lett igaza azonban a cikknek, hiszen az évtized későbbi esztendőiben is ez maradt a legnépszerűbb frizura a nyugati világban - jóllehet ekkor már elkezdték cifrázni: oldalválasztékkal, hullámosítással, göndörítéssel, hátrafésüléssel, kiegészítőkkel és díszekkel.

A bubifrizura népszerűsége a fodrászszalonokra is hatással volt. A bubit ugyanis megfelelő karbantartás érdekében gyakran kell vágatni, ráadásul mivel néhány régi vágású frizőr megtagadta, hogy rövidre vágja páciensei haját, a kereslet viszont egyre csak nőtt, még több új hely nyitott. Az akkori fodrászok közül nagyon sokan voltak olyanok, akik a bubifrizura nagy támogatói voltak. Higiénikus, kényelmes és praktikus viseletnek tartották. Nyilván ebben volt némi érdek is, hisz sokak számára nagy jövedelmet hozott a bubifrizura térhódítása.

A bubifrizurát megvető, hosszú hajú nők csoportjában is sok esetben házasságtörőket találunk, így az ő erkölcsüket vajon mi rontotta meg? A bobot és a bubit kezdetben sokan elutasították: a korabeli lapokban több olyan írást is találunk, amikor férfiak és nők egyaránt negatívan értekeznek a rövid hajú nőkről. Azt a nőt, aki rúzst, púdert, vagy bubifrizurát viselt, közönségesnek és romlottnak tartották. Egyes fodrászok egyenesen megtagadták, hogy ilyen illetlenül rövidre vágják vendégeik haját.

Az egyes országok és nemzetek állásfoglalása is különböző volt: Németországban egyenesen hadat üzentek a bubinak. Perverz divatnak és a nőiesség megtagadásának tekintették. Franciaországban leginkább esztétikai okokból ítélték el a bubit: a rövid haj csak annak áll jól, akinek kifogástalan a profilja, füle, homloka és szép a nyaka. Olaszországban a magasabb körökben hódított a rövid haj göndör változata. A spanyol királyné hivatalosan is bubi- és rövidszoknya ellenes volt.

A bubifrizura kulturális hatása messze túlnyúlt a hajvágáson: a nők új „hajhóbortja” nem csupán a világ társadalmi, hanem gazdasági berendezkedésére is hatással volt. A nők újfajta magatartása - nők tucatjai kezdtek sminkelni, alkoholizálni, cigarettázni, önállóan döntéseket hozni, engedélykérés nélkül beszélni és vállalni személyiségüket - mind része volt annak a változásnak, amelyet a bubifrizura is megjelenített. A rövid frizurát viselő nők kívánták, hogy őket önálló entitásként, szabad akaratú egyénként - ne pedig férfirokonaik tartozékaiként - kezeljék.

A bob később is többször visszatért és újraértelmeződött. A bubifrizurát persze mi is ismerjük, mert 1963-ban a fodrászmágus, Vidal Sassoon újra divatba hozta. Híres, ötpontos vágási stílusával geometrikus pontosságú formákat alakított ki, és ez azóta is közismert fazon. Ő vágta például a sztármodell Twiggy és a sztárdivattervező Mary Quant haját, ők pedig mindketten nők ezreit inspirálták erre a hajviseletre.

A bubifrizura a későbbi évtizedekben is megújult: 1963-ban Vidal Sassoon már egy 5 pontos kreatív bobbal rukkolt elő, rövid, geometrikus, szögletes és kifejezetten sima verzióval. Nyomában felbukkantak a texturáltabb változatok, majd a ’80-as években Madonna egy göndör bob frizurával borzolta össze a bob világát. A ’70-es években a bubifrizura hosszabb, manapság lobnak nevezett és rövidebb, a pixie frizura határait súroló változata egyaránt népszerű volt. A ’90-es évek egyik felejthetetlen bubiját Diana hercegnének köszönhetjük. Az ezredforduló éveiben Victoria Beckham értelmezte újra a bubit - a felnyírt, modern változatra külön néven hivatkoztak a szalonokban: ez volt a pob frizura.

Napjainkban a bob frizura számtalan változatban él tovább: létezik klasszikus egyenes, rétegezett, hullámos, hosszabb „lob” verzió, sőt aszimmetrikus fazon is. Manapság pedig már alig akad olyan híresség, akit ne láttunk volna bubifrizurával. Ma már a forma hullámos változata örvend a legnagyobb népszerűségnek. Ahány viselője akad ennek a karakteres frizurának, mind különleges.

Kb. az 2010-es évek óta egyre népszerűbb az 1920-as évek stílusának a megidézése. Olyannyira, hogy a hipszter öltözékekbe is belenyomul egy-egy kiegészítővel, valamint népszerű az 1920-as évek öltözékét viselni bulikon. Sajnos emiatt kialakulni kezd egy olyan fals kép a húszas évekről, amely miatt sokan úgy gondolnak erre a korszakra, hogy minden nő csak függönyrojtos, térdvillantó szoknyát hordott és gyöngyös fejdíszt még az utcán is. A helyzet viszont egészen más volt.

Az 1920-as évekbeli megjelenést és kiegészítőket tekintve fontos tudni, hogy a fekete szájakat egy filmes jelenség okozta, a sminkelés azonban nagy divatnak számított és a smink kontrasztos volt, de a színek nem tűntek el és a rúzsok sem voltak nyomasztóan feketések. Helyette selyemharisnyát vagy kötött harisnyát válassz, mert a nejlonharisnyát csak 1939-ben mutatták be. Kedvelt húszas évekbeli színek: bézs, elefántcsont, bőrszín, halványszürke, világossárga, halványkék, bőrszínek.

A bubifrizura társadalmi vitákat kavart és gyakran erős érzelmeket váltott ki. A bubifrizura megvetői miatt több írás is megjelent, de a védelmezők szerint a rövid haj igenis kiemeli a gyönyörű fejformát, elegáns, ráadásul a fiatalság szimbóluma. Egy korabeli hölgyolvasó így fogalmazott: „A tisztességes, becsületes és a magukat mégis púderező, sőt ajkukat rúzsozó leányok nevében vagyok bátor válaszolni. - írta frappánsan egy hölgyolvasó, aki szerint nem a bubifrizura az erkölcs megrontója.”

A bubifrizura elterjedéséről számos anekdota született a korszakban. A bubifrizurával kapcsolatban 1926-ból származik egy igazán humoros történet Pozsonyból, melyről a korabeli sajtóban tudósítanak. Akkoriban már sokan bíztak abban, hogy a botrányos bubifrizura ideje lejárt, és a nők végre visszatérnek a hosszú hajviselethez. Végül a férfi egy furfangos cselhez folyamodott: látszólag beleegyezett az esküvőbe, annak ellenére is, hogy menyasszonya nem vágatta le a haját; a fényképész bejárata előtt azonban a férfi határozottan közölte, hogy újdonsült felesége előbb a fodrászszalonba menjen be.

A bubifrizura története jól mutatja, hogy a divat több mint esztétika: társadalmi változások tükre, a női önrendelkezés és szabadság megjelenítője volt. A bob frizura a női hajviselet egyik legnépszerűbb fajtája. A fazon a 20. század elején robbant be, amikor a nők elkezdtek szakítani a hosszú, bonyolult hajviseletekkel. A nőies bob frizura nem csupán egy hajtrend, hanem stílustörténeti ikon.

Gyakori bob-változatok és ápolás

• A klasszikus egyenes bob: lesimított, arcot keretező formák, gyakran frufruval.
• Az ondolált, hullámos bubifrizura: dús hullámok, ondolált tincsek, estélyi változatokban népszerű.
• Az eton-frizura: nagyon rövid, simára fésült, fiús hatású változat.
• A későbbi modern variánsok: geometrikus, ötpontos Sassoon-bob; texturált, aszimmetrikus és lob változatok.

A bubifrizura karbantartása rendszeres vágást igényel, ezért a kereslet új fodrászüzletek megnyitását ösztönözte. A rövid haj gyakran gyakoribb mosást, ondolálást vagy formázást igényelt, és a nők így gyakrabban jártak fodrászhoz, hogy a megnőtt hajvégeket újra formára vágassák.

Képek és inspiráció

Ajánlott képek témái a következők: híres filmsztárok bob frizurában (Louise Brooks, Clara Bow), 1920-as évek utcai divat flapper nőkkel, bob változatok a modern hírességeknél (Victoria Beckham, Twiggy), és fodrászati vázlatok a ’60-as évek Sassoon-stílusáról.

Hol keressünk referenciaképeket?

Korabeli fotókat érdemes keresni a híres némafilmes sztárokról (Louise Brooks, Clara Bow, Gloria Swanson), divatlapokról, valamint Vidal Sassoon és Mary Quant archív anyagaiból. Emellett muzeális gyűjtemények és divattörténeti kiállítások online katalógusaiban gyakran találhatók részletes, jó minőségű fotók és illusztrációk.

tags: #noi #divat #1920 #bubifrizura