Az új-zélandi spenót (Tetragonia tetragonioides) kiváló alternatívája a hagyományos spenótnak a melegebb hónapokban, amikor a „hagyományos” spenót már felvirágzik és eltűnik a kertekből.
Az új-zélandi spenót éppen a nyári hőséget és a rendszeres locsolást hálálja meg hatalmas levélkoronával, és egészen az első fagyokig szedhető.
Az új-zélandi spenót eredete és elterjedése: az új-zélandi spenót Kelet-Ázsiában, Ausztráliában és Új-Zélandon őshonos, jól alkalmazkodott az erős napsugárzáshoz és a kevés csapadékhoz.
Az őshazája Dél- és Nyugat-Ausztrália, Új-Zéland, Tasmánia partvidékein is megtalálható.
Az őslakosok, a Māori-k, már régóta fogyasztották ezt a növényt, amit ők kōkihi-nek neveztek.
Cook kapitány említette először ezt a fajt, amikor a partraszállást követően azonnal felszedték, megfőzték és pácolták, hogy segítsen a skorbut elleni küzdelemben.
Joseph Banks, felfedező és botanikus hozta magával Angliába a 18. században.
Európába a 18. században került, és innen terjedt el Japánba, Dél-Amerikába és a világ más országaiba.
A termesztésével azonban csak később, a 19. században kezdtek foglalkozni, és mára számos országban ismert és fogyasztott zöldségnövény.
Botanikai jellemzők és morfológia: Az új-zélandi spenót a kristályvirágfélék (Aizoaceae) családjába tartozik, a sivataglakó kavicsvirág és kristályvirág mellett.
Ez egyéves, lágyszárú, kúszó szárú növény, amelynek hossza elérheti a 80-120 cm-t, sőt akár 1-1,2 méterre is megnő, bokrosodó növény.
A levelek rombusz vagy deltoid alakúak, mélyzöldek, enyhén hullámos szélűek, és a fonák irányába visszahajlóak.
A levelek levélszukkulensek, víztároló képességgel bírnak, ami segít a növénynek túlélni a szárazabb időszakokat.
A virágok sárga- zöldessárga színűek, a levelek hónaljában nyílnak, 2-4-es csoportokban.
A toktermések 4-8 szarvacskával bírnak, a magok később érnek be, és a magok utóérleléssel érik el teljes csírázóképességüket.
A gyökérzet sekély, a talaj felső 10-20 cm-es rétegében helyezkedik el, az oldalhajtások gyorsan túlnövik a főszárat.
Környezeti igények: Fény- és hőigény-Az új-zélandi spenót kifejezetten szereti a napsütéses meleg nyarakat, bár árnyékban is kifejlődik, de a félárnyékot kevésbé tűri.
Melegigényes növény: a magok csírázása 10-12 °C fok felett kezdődik; 0 °C körüli hőmérsékleten elfagy, és hűvös időben sem fejlődik kielégítően.
A nyári nagy melegeket kedveli (25-30 °C), és a nyári hónapokban érzi igazán magát.
Hűvös, borús napokon megáll a fejlődésben, ilyenkor mérsékelten érdemes szedni a leveleit.
Az első őszi fagy elpusztítja.
Spenót termesztése egyszerűen (akár az erkélyen is): A talaj iránti igény nem excessív, de a talaj humusztartalmától és nitrogénellátottságától függően alakul.
Vízigény: Az új-zélandi spenót nedvességkedvelő; rendszeres öntözéssel hatalmas levélkoronával hálálja meg a növény.
Öntözéssel kétszeres tömeget ad, ha nincs elegendő nedvesség, a termesztése nem ad elegendő zöldtömeget, és növekedése lassú.
Fény- és vízhiányra levelei mélyzöld színüket elvesztik, barnás árnyalatot kapnak.
Talajigény: Nem igényes a talajra, jól megél középkötött vályogtalajon, laza homokon és kötöttebb vályogtalajokon is.
A talaj iránti igény nem tér el más kis gyökérzetű növényekétől; sekély gyökérzet miatt mély talajművelés nem szükséges.
Tápanyagigény: Nitrogén iránt igényes; foszfortrágyát is igényel a magtermesztés során.
Fajták: Nincsenek nemesített fajtái; a címkézettség gyakran fajként említésre kerül. Két változata a zöld levelű és a piros levelű.
Talaj-előkészítés: Sekély gyökérzet miatt ne váljunk mély talajt és érdemes őszi mélyszántást végrehajtani korán tavasszal.
Vetés és ültetés: Ültethető magvetéssel és palántázással is; a palántákat május közepétől ültethetjük ki; legkorábban április végén vethető, június elejéig folytatható a vetés.
A sorok távolsága 60-80 cm, a fészken belüli magvetés 2-3 szemet 3-4 cm mélyen.
10 m2-re 5-6 dkg vetőmag szükséges; palánták átültetése is jó módszer.
A magok csírázása 2-4 hét; a kelés vontatott, ezért 25-35 °C-os vízben 1-2 napig előáztatják, nedvesen tartják a talajt a kelésig.
Ápolás: Gyommentesítés a keléstől a talaj beborításáig, mert év közben fontos a terület gyommentesítése.
Szükség esetén öntözés: 10-15 mm-es csapadékot pótolva a tenyészidőben rendszeres vízellátás szükséges.
Tápanyagpótlás: Nitrogéntartalmú műtrágyát használjunk; mészben szegény talajon lúgosító hatású mészammon-salétromot adjuk, maximum 5 g/m2 hatóanyag egyszerre.
Betakarítás: Hajtások 30-40 cm hosszúságának elérése után folyamatosan szedhetők; a hajtások elérésével 40 cm-nél kezdhető a betakarítás; levelek és fiatal hajtások egyaránt betakaríthatók; hetente szedhető.
A levél hónaljából új hajtások törnek elő; a leveleket a szárról lecsípve távolíthatók el; a levelek csúcsa háromszögre emlékeztető alakú.
Az új-zélandi spenót bokrosodó növény; 3-4 növény is elegendő 1 m2 terület betakarításához; a metszés serkenti az új hajtások képzését.
Őszi fagyokig folyamatosan szedhető; ha az idő hűvösebb lesz, a növény fejlődése lelassul; az első fagyok után is szedhető; a leszedett leveleket ládákban tárolni nem tanácsos, mert berothad.
Magfogás: A levelek hónaljában hozza november végén-télen a magjait; a magtermesztés nehézségei lehetnek a hosszú tenyészideje miatt; első fagy után szedjük a magokat, hűvös, száraz helyen tároljuk.
Hajtatás: Külföldön, főként hűvösebb klímájú országokban hajtatják; palántákat márciusban-áprilisban ültetik ki fóliák alá vagy üvegházba; lehet salátával vagy retekkel együtt is ültetni, így három hétvel korábban kapnak termést.
Kártevők és betegségek: A levélzöldségek fő károsítói a meztelen csigák.
Tippek és felhasználás: A felhasználása megegyezik a hagyományos spenótéval; fogyasztható frissen, salátában, smoothie-alapanyagként, vagy főzeléknek is kiváló.
Forralás/főzés után az új-zélandi spenót 95% vizet, 2% szénhidrátot, 1% fehérjét és elhanyagolható zsírt tartalmaz, mindössze 12 kalóriát adva.
Energiában szegény, de vitaminokban és ásványi sókban gazdag növény; kiemelkedő béta-karotin-, B2-vitamin-, vas-, magnézium- és kalciumtartalma van, emellett jelentős mennyiségű fehérje, PP-, C-vitamin és foszfor található benne.
Felhasználási tippek: Levelek és hajtásvégek párolva vagy nyersen fogyaszthatók; zöld levelek felhasználhatók levesekben, főzelékekben, salátákban és más ételekben is.
Zöld borleves, spenótos burgonyapuffancs, fokhagymás spenót tésztával, spenótos tojás, sajtos ételek és paradicsomos felhasználások mind tág lehetőségeket kínálnak.
