A „Tolsztoj népmese-feldolgozása - Pánov bácsi karácsonya” eredetileg kedves olvasmány, hát még, ha ilyen szép külsőbe csomagolják! A kemény fedeles, nagy alakú könyvecskén első pillanatra látszik, hogy a gyerekeknek találták ki. Nekik segít a mesélő, Mig Holder könnyed stílusa és Julie Downing gyönyörű képei, amelyek az összes oldalt barátságossá varázsolják, megteremtve a kis orosz falu kedves karácsonyi hangulatát. A történet ugyan nem hosszú - nem is fontos, hogy az legyen - de annál tanulságosabb. És természetesen jól végződik. Bebizonyítva azt, hogy van remény. Van esély a szeretetre, és nem is kell érte sokat tennünk, csak kicsit jobban megnyitni a szívünket, kicsit türelmesebbnek lenni, és várni a csodát, ami előbb-utóbb be is következik. Karácsonykor biztosan.
Panov bácsi élete és karácsonyi álmodozás
Karácsonyi bábfilm. A város szélén, egy kis házikóban lakik Panov apó, a cipész. Bibliaolvasás közben egyszer csak Jézus hangját hallja, aki megígéri, hogy eljön hozzá. Panov apó megörül ennek, s egész nap Jézust várja. Dolgozgat, de minduntalan az ablakhoz megy, hogy lássa, jön-e már a várva várt vendég. Az ablakon kipillantva mindig észrevesz valakit az utcán, akiknek segítségre van szüksége. És ő segít is - hol egy forró teával, hol egy cipővel, vagy épp némi étellel. Vajon elmulasztotta-e közben a várva várt vendég érkezését? Jézus maga ad választ neki erre a kérdésre.
A falu hangulata és Panov apó gondolatai
Réges-régen, élt egyszer egy idős suszter, messze-messze, egy kis orosz falucskában. Panovnak hívták, de senki nem szólította Panovnak, Panov úrnak, sőt még Panov suszternak sem. Bárhová ment a kis falucskában, mindenki annyira szerette, hogy csak Panov apónak szólították. Panov apó nem volt gazdag, egyetlen kis szobácskája volt, melynek ablaka az utcára nézett. Ebben a kis szobában lakott és ez volt egyben a műhelye is. De azért szegény sem volt. Minden szerszáma megvolt a suszter-mesterséghez, volt egy vastűzhelye, aminél melegedett és ételt főzhetett, volt egy nagy fonott kosárszéke, ahol időnként elszunyókált, egy masszív ágya színes takaróval és egy kis olajlámpája, hogy esténként legyen, mivel világítana.
Mindig olyan sokan akartak új cipőt csináltatni vagy a régit foltoztatni, sarkaltatni, talpaltatni, hogy Panov apónak mindig volt elég pénze kenyérre, kávéra, és káposztára, amiből levest főzzön. Így Panov apó szinte mindig vidám és boldog volt. A szeme csak úgy ragyogott kis kerek szemüvege mögött. Egész nap dudorászott, vagy fütyörészett, a járókelőket, pedig hangos jókívánságokkal köszöntötte.
De ezen a napon másként volt. Panov apó szomorúan állt kis szobája ablakánál, és feleségére gondolt, aki már régen meghalt, meg gyermekeire, akik felnőttek és elköltöztek. Karácsony este volt és mindenhol együtt volt a család. Panov apó végignézett a falu házain; minden ablakból gyertyák és lámpák fénye szűrődött ki, és már álltak a karácsonyfák. Hallotta a nevetést és a gyermekek boldog zsibongását játék közben. Érezte a sülő hús illatát, mely az ablak és ajtó melletti repedéseken szivárgott be. „Bizony, bizony” - mondta magában, de nem volt senki, aki visszavarázsolhatta volna. Panov apó nagyot sóhajtott. Azután komótosan meggyújtotta az olajlámpát, odament a polchoz, és levett egy régi, barna könyvet. Leseperte az ottmaradt bőrdarabkákat a padról, feltett egy bögre kávét a tűzhelyre, leült a fonott kosárszékbe és elkezdett olvasni. Panov apó nem járt iskolába és nem tudott valami jól olvasni, ezért ujjával követte a szöveget és hangosan olvasott. A karácsonyi történetet olvasta, hogy Jézus nem házban, hanem egy istállóban született, mert nem volt számukra hely a vendégfogadó háznál.
Az ajándék, amit a csöpp gyermeknek szánt Panov apó
„Ez volt a legjobb pár cipő, amit valaha készített.” Panov apó egy zsineggel átkötött, poros dobozban talált rá egy pár apró cipőcskére. „Ezzel ajándékoznám meg.” - mondta, majd újra olvasni kezdett. A történet haladt: az ablakon át kijáró utcaseprő, a mindennapi emberek, és a jószívű gesztusok, amelyeket Panov apó adományozott. Ekkor a valóság és az álom határán táncoló hang suttogta: „Jézus volt.” Panov apó felébredt és tovább várta a csodát. Később a ködös utcákon megjelent az utcaseprő, a fiatalasszony a gyermekével, és a többiek, akiket látott. Panov apó felismerte bennük a látottakat: azok az emberek voltak a nélkül is segítettek, akikre hallgatott korábban. Az üzenet egyértelmű volt: „Hát nem láttál engem? Nem láttál?”
Végül Panov apó úgy döntött, hogy szemüvege mögött rejlő szemével újra bízik a csodában. A hang, amely korábban is hallatszott, most kimondta: „Éhes voltam, és ennem adtál...” és így Panov apó megértette: a szeretet sokszor nem a nagy ajándékokban, hanem a mindennapi figyelemben rejlik. A történet így zárul: Panov bácsi karácsonyi reménye valóra vált, amikor ráébredt, hogy ő is számít - és hogy a hit akkor is él, ha nem látunk minden részletet tisztán. Az öreg cipészmester végül megérti: az Isten Fia az utcákon kóborló emberekben jön el hozzánk - ha figyelünk rájuk és segítünk nekik.

A CHRISTMAS CAROL Trailer (2009) Jim Carrey
Így történik meg, hogy Panov bácsi lakhelye, az apró műhely és a karácsonyi ablakok fényei egybefonódnak a remény hangjával. A mesében mindenki megkínálhatja a másikat egy pohár teával, egy falat kenyérrel, vagy egy egyszerű, de kedves gesztussal - mert a karácsony valójában ebben rejlik: a megnyitott szívben és a szeretet megosztásában.
| Szereplők | Cselekedet | Üzenet |
|---|---|---|
| melegséget adó cipőket készít | remény és szeretet a mindennapokban | |
| Utcaseprő | bevárja a vendéget | kegyelem és elfogadás |
| Fiatalasszony és gyermeke | kér segítséget és tejet kér | kisegységekre figyelés és gyöngédség |
tags: #panov #apo #karacsonya #parokia