A rasztafári vallás vagy raszta egy vallási mozgalom, amely I. Hailé Szelasszié etióp császárt tiszteli.
(a Királyok Királya, az Urak Ura és Júda népének hódító oroszlánja - the King of Kings, Lord of Lords and the conquering Lion of the tribe of Judah tiszteletdeli megnevezéssel).
A rasztafári elnevezés a Ras Tafari Makonnen névből ered, ez volt a neve Hailé Szelasszié császárnak a koronázása előtt.
A mozgalom a jamaicai fekete munkásoktól és parasztoktól ered az 1930-as évekből, egy bibliai prófécia sajátos értelmezéséből, fekete politikai aspirációkból és Marcus Mosiah Garvey raszta próféta tanításaiból, habár Garvey maga nem ismeri el Szelassziét messiásnak.
A mozgalom eredetileg a fekete felsőbbrendűséget hirdette.
A raszta mozgalom a világ számos részén elterjedt, főleg migráció útján és a reggae zene közvetítésével, ami főként Bob Marleynak köszönhető.
2000-ben több mint egymillió raszta volt szerte a világon.
I. Etiópiában 1928-1930
I. Etiópiában 1928. október 7-én Ras Tafari Makonnent császárrá választották, illetve a királyok királyává 1930. november 2-án vált Zauditu császárnő halála után.
Nevét ezután Haile Selassie I-re változtatta.
Haile Selassie, Dávid 225. Etiópia fekete császára volt, akinek az etióp neve trónra lépése előtt Ras Tafari, azaz „Tafari herceg/nagyúr” volt.
Az eseményt Jamaicában Garvey hívei jelzésnek vették: „eljött a fekete király?” - kérdezték sokan.
Nem kevesen voltak, akik Garvey jóslatainak beteljesülését látták Haile Selassie-ben, és istenként tisztelték.
Megalakult egy vallásos csoport, mely magát a - császár polgári neve után - „Rastafarians”-nak nevezte.
A rasztafári vallás rengeteg követőre talált a gettókból, hiszen rengeteg feketének visszaadta az önbecsülését és a reményét egy szebb jövőre.
Az Afrikába álmodott visszatérés azonban soha nem következett be, mivel Haile Selassie személyesen végül csak 1966-ban látogatott el Jamaicára, ahol százezrek várták jövetelét.
Haile Selassie meglepetésre azonban nem nyilatkozott sem a rasztafárizmusról, sem saját isteni mivoltáról.
Elterjedt a hír, hogy a császár titokban ennek ellenére egy kommünikét adott át néhány jeles raszta-vezetőnek, miszerint a visszatérésre csak akkor kerülhet sor, ha Jamaica először felszabadítja magát a neokolonializmus rablásai alól.
Ezzel a Raszta-vallás egy konkrét pontja - miszerint a visszatérés oldja majd meg az élet problémáit - megsemmisült, hiszen az Afrikába való visszatérés egy meg nem nevezett távoli időpontra tolódott.
Pár évvel egy palotaforradalom után, 1975. augusztus 27-én, hatalom nélkül, megalázottan hunyt el Haile Selassie.
Hitük szerint a feketék élő istene Hailé Szelasszié, Etiópia fekete császára volt, akinek az etióp neve trónra lépése előtt Ras Tafari, azaz „Tafari herceg/nagyúr” volt.
Szelasszié maga természetesen nem volt raszta, az etióp kereszténység híve volt.
Senki sem tudhatja biztosan, a raszta mozgalom tagjaival bármilyen szolidaritást érzett volna, vagy bármiben egyetértett volna velük.
Amikor egy rasztacsoport Etiópiába utazott, hogy tiszteletüket tegyék palotájában, egyszerűen elküldték őket.
Ez persze nem rendítette meg a raszták hitét, inkább megerősítette azt.
Mikor Hailé Szelasszié meghalt, a raszták nem akarták elhinni, úgy hitték, hogy csak a média hazugsága a hír, hogy összetiporják vallásukat.
A bibliai „Júda oroszlánja” (a keresztény magyarázat szerint Jézus) a raszták hitében Szelasszié, a hódító.
A királyok királya, ahogy az oroszlán minden állat királya.
II. A mozgalom terjedése és vallási elemei
1930 és 1933 között a Rastafarizmus terjeszkedni kezdett a kingstoni gettókon keresztül.
Ő keltette fel a figyelmet az emberekben a Rastafari mozgalom felé.
Howell két év kényszermunkát kapott.
Mikor kiengedték, vidékre költözött.
Howell egy vad törzs, a Maroonok leszármazottja volt, akik hegyekben lakó szökevény rabszolgák voltak, és folyamatosan kijátszották az angol katonákat a 17. és 18. században.
A Pinnacle egy olyan Rasta közösség volt, amit csak gyalog, egy titkos és eléggé veszélyes útvonalon lehetett megközelíteni.
A lakók száma 500 és 1600 között mozgott.
Howell volt a főnök, és állítólag 13 felesége volt.
A közösség bevételei a megtermesztett ganja (vadkender) eladásából származott, a mágikus növény volt a gyújtópontja a rituáléknak.
Miután módosították a Veszélyes Drogok Törvényét, elrendelték, hogy a jogszabály tartalmazza a ganját használók, birtoklók, termesztők és eladók börtönbüntetését, a rendőrség 70 embert tartóztatott le.
A Pinnaclet átrendezték, nagyobb hangsúlyt fektetve a biztonságra.
A rasták elkezdtek dreadlockban hordani a hajukat, néhány kép alapján, amik szomáli és maszáj katonákról készültek.
1954-ben a rendőrség ismét razziázott a Pinnacle-ben, 163 közösségi tagot tartóztattak le.
A közösséget megsemmisítették, tagjai a kingstoni gettóba kerültek.
Howell megőrült, kijelentette, hogy nem Szelasszié, hanem ő maga az élő Isten.
A rasztafáriánus mozgalom egyik alapozója Marcus Garvey 1887-ben született St. Anns-ben, ugyanott, ahol később Bob Marley látja meg a napvilágot.
Fiatalon csatlakozott különféle jamaicai nacionalista szervezetekhez, bejárta Közép-Amerikát, sőt Londonban is élt egy ideig.
Garvey New Yorkban telepedett le, ahol irodát nyitott Universal Negro Improvement Association (UNIA) nevű szervezetének.
A szervezet felállításával Garvey korábban már Jamaicában is próbálkozott, azonban a sikerhez hiányzott mind a társadalmi bázis, mind a hatóság együttműködése.
Garvey hátralevő életében az újságírás maradt a legfontosabb tényező.
Garvey gondolatvilágának alapja, hogy a feketék, akiket rabszolgaként szertehurcoltak a nagyvilág minden részére, azóta is hontalanul élnek.
Miután beilleszkedésüket a fehér ember fajgyűlölete mindig megakadályozza, haza kell térniük az őshazába: Afrikába.
1920-ban egy New York Timesban megjelent interjúban így foglalta össze céljait: „Ha Európa az európaiaké, akkor Afrika a világ fekete népeié.”
Garvey ugyanakkor igen vallásos volt, így elképzeléseihez sokszor a Bibliából keresett támaszt.
Egy másik híressé vált jóslata szerint „Vessétek szemeteket Afrikára, ahol hamarosan egy fekete királyt koronáznak meg, mert a szabadulás közel”.
A fenti mondat később különös értelmet kapott, amikor 1930-ban megkoronázták az etióp császárt Haile Selassiet.
A legfontosabb célnak a feketék Afrikába való hazatelepítését tartotta, e célból hajózási részvénytársaságot alapított „Black Star” néven.
A Black Star hajózási társaság főként kellő utas hiányában hamarosan csődbe került, pedig a végén már közép-amerikai helyi járatokat is üzemeltettek.
Garvey végül tönkrement, s 1935-ben Angliába költözött. Itt halt meg szegényen és elhagyatva 1940 júniusában.
A raszták szerint a keresztények istene nem lehet elfogadható valódi isten, hanem mindössze Jah elváltoztatott másolata.
Az igazi értékek azonban szeretet, egység, béke, egyenjogúság és igazságosság.
Ezek az élet valódi törvényei, és csak ezek betartása garantálják az örök életet.
Isten a raszták hite szerint nem szellem, hanem élő lény, és ő az élők istene, aktív a világban, a természetben, és az emberben.
A rasztafárik nem térítik a hitüket erőszakosan, mint más vallások, csak békésen.
Etiópia a raszták paradicsoma a Földön.
Nyelvükön úgy nevezik Zion.
Itt nincs túlvilág vagy pokol, ahogy a keresztények hiszik.
A jellegzetes raszta frizura (dreadlocks) szorosan kapcsolódik a mozgalomhoz, de nem általános a követők között.
„Ne nyírjanak kopaszságot a fejükön, szakálluk szélét le ne messék, és a testükbe vágásokat ne vágjanak.”
A raszták a hajnövesztést spirituális utazásnak tekintik, amihez türelem elengedhetetlen.
A haj úgy válik rasztává, hogy hosszú ideig nem fésülik, tupírozni nem szokás, mivel ahhoz fésű szükségeltetik.
A raszta hajviselet azonban nem korlátozódik a rasztafariánus vallás követőire.
A raszták számára a marihuána (ganja) szívása spirituális cselekedet.
Szentségnek tekintik, ami elősegíti a tudatosságot, békét és közelebb viszi őket Istenhez (Jah).
Szembeállítják a fűvet az alkohollal, amit nem tekintenek az afrikai kultúra részének, és úgy tartják, hogy sokkal rosszabb hatással van rájuk.
A hinduk hosszú évezredek óta használják a „jata” nevet a hosszú hajra, amit spirituális jelentéssel ruháznak fel.
A raszták zászlaja gyakran egy oroszlánnal a közepében ábrázolják.
A zászlót sok jelentéssel ruházták fel, például egység, béke, Jah (isten), szeretet, Zion (mennyország), hűség.
A rasztafári életet meghatározza az összetartozás érzése, amit egyenlőségnek is neveznek.
Sok rasztafári közösségben él egymással.
Isten tisztelete meghatározza életüket.
Tulajdon nem létezik, ideálisan a földterületet, amelyre szükségük van, elfoglalják.
Hazugság, lopás, gyűlölet, féltékenység, irigység, árulás elítélendő viselkedésnek minősül.
Ha egy raszta öreg kora miatt meghal, akkor ő nem igazán halott.
Babilon a raszták szemében a fehér politikai hatalom elnyomása, ami a feketéket évszázadokon át kísérte.
A múltban a feketéket elnyomták a rabszolgaság bilincsével, a jelenben pedig továbbra is el vannak nyomva az egyenlőtlenség miatt.
A raszták megpróbálják emlékeztetni a feketéket örökségükre, és hogy Babilon ellen harcolni kell.
Ma a Babilon szó jelképe mindennek, ami rossz, a gonosz jelképe.
A raszták szerint Afrikát, különösen Etiópiát, a földi mennyországként élik meg.
Nem hisznek a halál utáni életben vagy a pokolban, mint más vallások.
Hitük szerint Jah küld egy jelet, és segít a feketéknek visszatérni Etiópiába, az anyaföldjükre.
Nyilvánvaló raszta szimbólum a három meghatározó szín: a piros, az arany és a zöld.
A színek a Garvey-mozgalomból származnak, ami a raszták Afrikába való visszajutását akarta elősegíteni.
A piros a győzelem színe, de a raszták történelme során elesett mártírok vérét is szimbolizálja.
A sárga az anyaföldi élet boldogságát jelenti és a napsütést, míg a zöld Etiópia, az ígéret földjének felvirágozásának szimbóluma.
Az igazi raszták vegetáriánusok, csak növényi eredetű ételeket esznek, só és más fűszerek nélkül.
A raszták frizurája dreadlock eredetüket szimbolizálja, ellenkeznek az uralkodó osztállyal.
A dreadlock készítése nem bonyolult, de hosszú folyamat.
Először attól függően milyen vastag tincseket és hány darabot szeretnénk, szét kell osztani a hajat kis négyzet alakú területekre.
Ezután erősen fel kell tupírozni a hajtincseket, majd össze tekerik a hajat, hogy el lehessen kezdeni horgolni.
Azóta persze vannak más megoldások is az ilyen hajkoronára vágyó emberek számára.
A leghumánusabb, korunk higiéniai szempontból is megfelelő módszer csak kis türelmet igényel, körülbelül négy órát vesz igénybe.
Ezen technikát twist n ripnek is nevezik.
A raszták „poser”-nek nevezik azokat az embereket, akik nem raszták, de dreadlockot hordanak.
Sok minden megváltozott a rasztafarizmus kezdete óta, a vallás is sok értelemben átminősült.
A kezdetekkor a „fekete öntudat mozgalma” volt, amely a fizikai harc helyett mentális harcot hirdetett Babilon ellen.
Napjainkban a raszták vallása, életvitele, zenéje, ruhái, szokásai az egész világon elterjedtek.
Már nem tipikus fekete vallás, a bőrszín lényegtelen.
A raszták mindenhol a békét, szeretetet, egységet és toleranciát képviselik.
A 21. századi raszta már nem feltétlenül igényli Hailé Szelasszié istenítését, vagy Etiópiába vágyakozást, és a Garvey-féle Biblia-fordítást sem mindig követik.
Ma már Babilon nem csak a fehér politikai elnyomás jelképe, hanem a globális problémákat okozó emberi gyarlóság szimbóluma is.
A jelen raszta közösségét a marihuána, az azonos életfelfogás, szimbólumok és a zene (reggae, ska, dub) tartja össze.
Buju Banton, Sizzla, Alborosie, Yellowman, Gentleman, Bob Marley nevei gyakran felmerülnek a raszta kultúra kapcsán.
A raszta haj története és kultúrája ma is élő és változó jelenség, amely globálisan megérinti a kultúrák közötti kapcsolatokat, identitást és önkifejezést.